Folytatódik a Shakespeare kiléte fölött folytatott vita

Shakespeare“Amelia Francis Edward Shakespeare”

Folytatódik a Shakespeare kiléte-szerzősége fölött folytatott vita, amit Takács Ferenc a Magyar Narancs hasábjain rendkívül élvezetesen foglalt össze. Te jó ég! Mennyi kavarás – talán csak mert nehéz elfogadni, hogy léteznek (ha ritkán is) olyan figurák-elmék, mint amilyen az öreg William volt.

Ismert irodalomtörténeti adat, hogy Marlowe, a Doktor Faustus ördögi tehetségű szerzője, 1593-ban egy kocsmai verekedésben vesztette életét. Az 1950-es évek elején Calvin Hoffman amerikai színikritikus a Marlowe és Shakespeare nevek alatt futó színművek szövegét összehasonlítva arra a következtetésre jutott, hogy az utóbbinak tulajdonított művek mindegyikének az előbbi a szerzője, még akkor is, ha a Shakespeare-drámák túlnyomó része bizonyítottan 1593, azaz Marlowe halála után íródott. Ezen a logikai bökkenőn 1955-ben megjelentetett The Murder of the Man Who Was “Shakespeare” című könyvében tette túl magát: bebizonyította, hogy Marlowe meggyilkolása a Sir Francis Walsingham (Erzsébet királynő kémfőnöke) vezette angol titkosszolgálat által megrendezett színjáték volt, álgyilkosság. Bár igazi hullával, akit Marlowe helyett kaparták el, miközben a sötét kémkedési ügyekbe bonyolódott és “lefeketedett” drámaírót titokban Franciaországba szöktették. Ott illegalitásban folytatta drámaírói pályáját: új műveit (Hamlet stb.) rendre elküldte Londonba, ahol a “William Shakespeare” név alatt színre vitték őket. (Hoffman egyébként kijárta, hogy felnyithassa Walsingham családi kriptáját – ugyanis meg volt róla győződve, hogy a sírban “Shakespeare”-drámák kéziratát találja. Néhány ólomkoporsón kívül semmit sem talált.)

TOVÁBB A CIKKRE

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

CENTAURI honlap - a sötét oldal

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 

Email cím*

TÖRTÉNT EGYSZER

LEGSZEBB EMLÉKEIM

Egy forrás nem forrás – az internet és a hírfogyasztás veszélyei

Jákob botja (Magvető Kiadó, 2016)

Salingerről (Jégvágó, 2013)

2 Comments:

  1. Holsky Péter

    Akkor én is hadd idézzem Szerb Antal:
    “A legelterjedtebb feltevés az, mely lord Bacont jelöli meg a Shakespeare-drámák szerzőjéül; a legszellemesebb Bernard Shawé, aki szerint ezeket a darabokat nem William Shakespeare írta, hanem egy másik ember, aki ugyanakkor élt és szintén William Shakespeare-nek hívták.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük