Én speciel sosem bíztam és a Facebookkal kapcsolatos botrányokat kommentáltam már korábban is (ITT), ahogy a Facebook-oldalamon is (amikor az még működött), de most már lassan befonom a szemöldököm ettől a palitól és a cégétől. Dobok egy hátast. Vagy nem is tudom, mit kellene csinálni. Nagyon kedves ez a wiki-fotó, de ha Zuckerbergre nézek, már nem annyira egy aranyos-ügyes srácot látok, hanem egy igazi cukrosbácsit. Aki egyik kezével bonbont tart eléd, és míg szemezgetsz a dobozból, a másik kezével kifoszt és lemeztelenít.
Fotó: Wikipédia
Mondják zseni. Én speciel sosem tartottam annak, sőt megkockáztatom, akik zseniként írnak-írtak róla, nincsenek tisztában azzal, mit takar ez a fogalom. Ügyes, sőt nagyon ügyes, de legyen valaki bármennyire is az, nem jelenti azt, hogy egy idő után átlépi a zsenialitás határát. Nem minden esetben igaz, hogy a mennyiségi növekedés egy idő után minőségi változásba meny át.
Bármennyi sót rakok is a levesbe, az sosem lesz édes. A Facebook épp ilyen leves. Nagyon durván elsózták. És ami a legvérlázítóbb, hogy csak sózzák és sózzák tovább.
Igyekszem fényévnyi távolságot tartani minden személyeskedő írástól és véleménytől, de azért csak eszembe jut, hogy az ifjú cuki hogyan kezdte: lányok képét rakta ki egy oldalra, hogy ott lehessen őket véleményezni vagy ócsárolni – ki szép, ki ronda, ki gyönyörű, ki ocsmány. Ez alantas. És akkor finom voltam. Jó, persze, tudjuk, csinál hülyeséget az ember, főként ifjonti éretlenségében, valóban, és senkitől sem vitatható el a változás, a fejlődés képessége. És tényleg nem, emellett kardoskodtam is párszor – de épp azért kell kardoskodni néha, hogy ne feledkezzünk meg róla: változni, változtatni kell időnként és lehet. Itt a lehetségesen van a hangsúly – mert igenis nehéz. Olyannyira, hogy egyfelől elhihetjük: nem is sikerülhet. Másfelől azt gondolhatjuk: nem ér meg annyit az egész. Pedig muszáj lenne. Zuckerbegnek – szerintem – nem sikerült. Inkább az a mondás jut eszembe róla: kutyából nem lesz szalonna. Valamiféle gátlástalanság és képmutatás szinonimájává válik. Oly sok botrány, oly sok pofon után (amit elsősorban mi, felhasználók, tőle és a cégétől kaptunk) újabb és újabb csontvázak hullanak ki a szekrényből. A legutóbbiról a hazai portálok közül a 444.hu írt a The New York Times cikke alapján.
A Facebook az elmúlt évtizedben legalább 60 eszközgyártóval – köztük az Apple-lel, az Amazonnal, a BlackBerryvel, a Microsofttal és a Samsunggal – kötött olyan adatmegosztási szerződéseket, amelyeknek értelmében a gyártók nemcsak a mobiltelefonok tulajdonosainak, hanem azok ismerőseiknek, sőt az ismerősök ismerőseinek adataihoz is hozzáfértek
Őszintén szólva én már egyre kevésbé csodálkozom. 😠
A “Miért nincs?” kérdésre nem biztos, hogy választ kapunk valaha. Vajon milyen érdekek húzódhatnak meg a háttérben?
Jól sejtem, hogy már nem is akarod annyira visszaszerezni a Facebook fiókodat?
De szeretném, még mindig – épp ez a necces, a monopol helyzet, hogy nincs alternatíva, és sok szempontból oly mértékben szorulunk rá, amely miatt szinte megkerülhetetlen. Monopólium elvileg létre sem jöhet – és mégis. Mit küzdöttünk az utóbbi 200 évben a monopóliumok ellen, s íme: most lazán hagyjuk, és nem teszünk ellene semmit. Soha ekkora monopóliumok nem jöttek létre, mint most. Hátrafelé haladunk, mint a rák. Már Gandhi is a monopólium megtörésével küzdött India függetlenségéért, amikor sópárlásra hívta az embereket (a só akkortájt az angolok monopóliuma volt) s milyen jól tette. Gandhi is a függelmi viszonyok felszámolásáért harcolt, s lám, soha nem voltak annyira erős függelmi viszonyok, soha nem volt oly mértékű és oly kontrolálhatatlan függőség, a személyiség és a magánélet olyan kiszolgáltatottsága, amely mára megvalósult – és ülünk, mint béka a lassan forralt vízben. 🙁
No igen. Sajnos, nincs alternatíva. 🙁
Ilyenkor a kisembernek egy lehetősége marad a tiltakozásra: a bojkott. Néhányan vállalkoztak is rá. Nekem is megfordult a fejemben, de aztán beraktam a mérleg másik serpenyőjébe azokat, amik miatt megéri nekem a Facebookot használni – most éppen pl. egy osztálytalálkozó megszervezése – és maradtam. Mert nincs alternatíva.
Nem akarok más területekre mutogatni, de sajnos azt a vödör vizet többen is melegítik alattunk egyszerre. Mi meg szó nélkül tűrjük. Ilyenek vagyunk. 🙁 (Ilyenek vagyunk?)
Ghandik pedig nagyon ritkán születnek, sajnos. 🙁
Igen, ezt a posztot ma már én is megosztottam és már meg sem lepődtem nagyon! Igen, ez az ember egy pitiáner ügyeskedő, aki nagyban játszik.😦
Így van: ügyeskedő – és a világ hagyja, hogy minden idők legbombasztikusabb ügyeskedői monopoliumokat hozzanak létre. Lásd, amit Szabó Edit hozzászólására válaszoltam 🙂
😫😠😠
Te, Cen, ha sikerülne visszakapnod a face-fiókod, akkor visszakapnád az összes bennragadt írásodat is? Tehát sértetlenül kapnád vissza? Mennyi esélyed van rá? Van valami eszköz a kezedben ehhez? Nagyon jó lenne!
Amennyiben hozzáférnék, akkor – gondolom – az írásaimhoz és fotóimhoz is, de ez egyelőre nagyon kétséges 🙁
🙁
Mai hír: https://444.hu/2018/06/07/volt-egy-kis-zavar-a-rendszerben-a-facebook-nyilvanosra-allitotta-14-millio-felhasznalo-posztjait
Mennyi “véletlen”!??? 🤔😫😠