Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
Jóval nagyobbak a gondok a Facebookkal, mint amiről a sajtó ír, vagy amiről már két napja faggatják szenátorok a kongresszusi meghallgatáson Mark Zuckerberget. Bő egy hónapja ígértem már, hogy írok majd erről – nem lesz könnyű, a bőség zavara miatt. Azóta kirobbant a Cambridge Analityca botrány, megtudtuk, hogy a Facebookkal komoly bajok vannak, hogy kereskednek a személyes adatainkkal, és a többi, de nekem jóval több gondom van annál, amit a sajtóban olvasni, vagy ami miatt most falhoz állítják Mark Zuckerberget. Lehet persze majd azt mondani:
Bizony, a Facebook mára monopólium lett. 🙁
Már nekem is megfordult a fejemben, hogy jó lenne, ha át lehetne menni egy másik hasonló közösségi oldalra, de nincs ilyen. Nyilván senki sem vág bele egy ilyen fejlesztésbe, mert esélytelennek érzi magát versenytársként fellépni a Facebookkal szemben. Nem lenne mellette piacképes. Ha mégis, akkor meg felvásárolná a fb, ahogyan az Instagramot is.
Köszi az Index cikket, Cen’! Megdöbbentem – vagy nem is? -, mert abban a 43 kérdésben van néhány, amelyre Zuckerbergnek kapásból kellett volna tudnia válaszolni.
Belenéztem a videóba is. Jó volt látni Mark Zuckerberget a kérdések kereszttüzében. Olyan volt, mint egy vizsgázó diák a bizottság előtt, aki tudja magáról, hogy nem készült fel rendesen. 🙂
Természetesen, megosztottam a posztot a fb-on. Faramuci helyzet, de tényleg hol máshol. 🙂
Köszönöm, Edit. Igen, arra például, hogy gyűjt-e adatokat KISKORÚAKTÓL, ami az egyik legdurvább, nem hiszem el, hogy a kollégáit kellene megkérdeznie. És nem hiszem, hogy ez esetben én volnék rosszindulatú.
Úgy tudom, hogy kiskorúaknak (elvileg!) nem lehet fb- profilja. Tévednék? Az már önmagában is sokatmondó, hogyan nyúlta le Cukorhegyi úr az ötletet két diáktársától a Harvardon.
Elvileg 13 év az alsó korhatár, az alatt nem lehetne regisztrálni, de a fb-nak nincs módszere arra, hogy ezt ellenőrizni tudja. Az adatlapjára, ugye, mindenki azt ír, amit akar. 🙁
Ibolya, így van, jó, hogy említetted – a Facebook születése sem egy tiszta ügy, de mondjuk, hogy fátylat rá, az ember tévedhet és változhat, még akkor is, ha lányok fotóit rakja ki abból a célból, hogy szavazhasson boldog boldogtalan arra, melyik “jó bőr”, melyik “rém ronda” (mert valami effélével kezdődött), igaz, nekem speciel nehezemre esik elképzelni, mi kell ahhoz, hogy bárkit így pengellérre állítsak, mintha bábu volna, de tényleg, spongyát rá, viszont utóbb, látva a sok gázos sztorit, igenis eszembe jut nekem is, hogy talán – ez esetben – az sem mindegy, hogyan indult ez a “cucc”.
Engem például az is érdekelne, hogy mi történik a törölt felhasználók adataival. Azt sem hiszem, hogy Zuckerberg ne tudná, mik a terveik a mesterséges intelligencia fejlesztésével kapcsolatban. Mert hogy vannak ilyenek és fejlesztenek, abban biztos vagyok.
Egyébként a mesterséges intelligencia is megérne egy misét, Cen’! Csak úgy megemlítem. 🙂
Edit! A mesterséges intelligencia nem egy, hanem húsz misét is megérne. 🙂 Annak idején, amikor is ígértem írást a Facebookról, valójában nem Zuckerberg volt az apropó – talán emlékszel is -, hanem Elon Musk. Vitatható mód egyszerűsítve a dolgokat, e két ember működésében látom megjelenni a jelent (nyomorúságosan rossz úton haladó jelen ez), és az esetleg mégis csak perspektivikus jövőt. Elon Musk képviseli a jövőt, Zuckerberg a régi rossz működést. Ez tényleg nagyon leegyszerűsítő, mintha a jó és a rossz harcát vetíteném ebbe a két emberbe, de leszek majd árnyaltabb is. Most csak azért hozom őket szóba így, egymás mellett, egymással összevetve, mint két ellenlábast, mert épp napokban tudtam meg, hogy ők nem csupán az én szubjektív olvasatomban, megérzéseimben ellenlábasok, hanem ténylegesen is, és ami különösen érdekes, többek között épp a mesterséges intelligencia áll a vitájuk kereszttüzében. Most már azt is értem, hogy a nagyvállalatok közül miért épp Elon Musk vállalatai voltak azok, akik többmilliós táborral rendelkező Fb-oldalaikat rögtön törölték, ahogy kipattant a Cambridge Analytica-botrány. Ez csak megerősített abban, hogy Elon Musk a belevaló csóka, Zuckerberg pedig – hiába mondják zseninek – … hagyjuk is. Utálom a minősítéseket, és most mégis majdnem belefuttam. Maradnék annál, hogy Elon Musk a jövő embere. Maradjunk annál, hogy Elon Musk a függőségek csökkentésére törekszik (például az energiaforrások terén), Zuckerberg elemi érdeke ennek épp az ellenkezője: a függőség folytonos növelése. És ebben valóban sikeres – ettől monopólium a Facebook. Csakhogy én úgy tudtam, évszázados és többé-kevésbé sikeres harcot vívunk a monopóliumok ellen. Akkor hogyan lehet hagyni ezt? A meghallgatáson is sokat keringtek a monopol helyzet körül, de sajnos sok jóra nem számíthatunk, Amerika se hülye, többek között a Facebookhoz hasonló óriás cégek teszik gazdaságilag erőssé, nem fog keményen az Fb alávágni akkor sem, ha száz más szempontból indokolt volna.
Tisztul a kép (az agyamban), de Musk, amit eddig megtudtunk róla, valóban a jövő embere, aki a megújulókat részesíti előnyben, hogy a Tesláját kilőtték az űrbe az azon túl, hogy nagy durranás volt, biztosan megrezegtette az ellenlábasok és az olajlobbi dobhártyáját. De hát ez ismét csak egy külön mise lehetne.
Köszönöm, Cen’! Nagyon érdekes volt a két embernek az ilyenformán történő összevetése. Így még nem olvastam róluk, de utána fogok nézni, mit lehet megtudni a kettőjük viszonyáról.
Tényleg ígérted, hogy fogsz majd írni Elon Muskról is. Kíváncsian várom!
Azt gondolom, hogy az USA azért nem akar keményebben bánni a Facebookkal, mert néha ő is hasznát látja az általa összegyűjtött adatokból kinyerhető információknak. 🙁
Lehetséges Edit, hogy inkább nem hajlandó a kényes kérdésekre válaszolni , lásd Cen’ posztját!
Szerintem nem “lehetséges”, Ibolya, hanem “biztos”. Egyszerűen csak időt akart nyerni.
Ibolya, még a kiskorúakhoz – ezt én sem értem egészen, ám az biztos, hogy nem véletlenül kérdezték tőle. Utánajárok ennek, de valami rémlik, hogy bevezettek vagy terveznek egyfajta felhasználást szülői engedéllyel – itt is az a legvérlázítóbb, hogy elképesztő a képmutatás, a közösségépítésre való hivatkozás, míg a vezír képtelen arra egyenes választ adni, hogy mihez kezdenek a kiskorúak adataival.
Köszi Cen’.
Még egy adalék a Cambridge Analytica ügyhöz: https://444.hu/2018/04/13/a-privat-uzeneteket-is-lehalaszta-facebookrol-a-cambridge-analytica
Osztom a véleményed, megosztottam az írást természetesen!
Köszönöm 🙂