Megvan a két díjazott, akikről részletesen a Könyvesblog cikkében olvashattok. A lengyel írónő, Olga Tukarczuk kapta a tavaly elmaradt díjat, az ideit pedig az osztrák
FRISSÍTÉS: 2019.10.11. Itt egy friss összefoglaló arról, amit érdemes tudni a két díjazottól!
2019.10.10. Megvan a két díjazott, akikről részletesen a Könyvesblog cikkében olvashattok. A lengyel írónő, Olga Tukarczuk kapta a tavaly elmaradt díjat, az ideit pedig az osztrák, egyébként hosszú ideje Franciaországban élő Peter Handke. Számomra különösen utóbbi különös figura.
Handke az 1990-es évek elején, a délszláv válság idején nemcsak irodalmi tevékenységével vonta magára a figyelmet. Ellenezte Szlovénia függetlenségi törekvéseit, a boszniai háború kirobbanása után pedig azt állította: a szerbeket csak a szenzációéhes sajtó tünteti fel agresszorként, valójában ők az áldozatok. Nézetei mellett rendületlenül kitartott, 2006-ban beszédet mondott a háborús bűnök miatt perbe fogott, de a tárgyalás során elhunyt Slobodan Milosevic volt szerb, majd jugoszláv elnök temetésén. Szereplése óriási vihart kavart, Párizsban letiltották egy bemutatás előtt álló darabját, Düsseldorf városa pedig megtagadta, hogy folyósítsa a független zsűri által az írónak ítélt Heine-díjjal járó pénzösszeget. Ezután Handke le is mondott a kitüntetésről.
Érthetetlen a számomra, hogyan láthatta így bárki a délszláv helyzetet, ez erősen elgondolkodtat, de ebbe nem mennék bele. Egyébként is úgy gondolom, hogy az írói munkásságot el kell választani a politikumtól, amint gyakran nem is korrelál a kettő. Persze azt is mondhatnám, épp ilyen gyakran nem független egymástól egy író politikai beállítottsága és művészete, amint általában a díjazások sem tekinthetők objektívnek, semlegesnek. De ez messzire vezet, inkább olvassátok el a Könyvesblog összefoglalóját!
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Néhány érdekesség a Nobel-díjasokról – Olga Tokarczuk – Peter Handke
Szabó Edit jóvoltából már délután találkoztam a hírrel a blogon, és azóta is szégyellem magam, semmit nem olvastam egyik írótól sem. 🙁 De még mennyi mindent nem, amit kellet volna.
Ne szégyeld magad, ahogy olvasom a hozzászólások között, mások is most mennek könyvtárba, kivenni a műveket, mert nem ismerik őket. Épp ez lenne a Nobel egyik szerepe, voltaképp reklámozza az irodalmat és a díjazott szerzőket, s épp ezért (is) volt érthetetlen Bob Dylan díja.
Remélem nekem a Mikulás hozza majd, Delia Owens könyvét, “Ahol a folyami rákok énekelnek” Nem vagyok nagy krimi olvasó, de ez érdekel, főleg az írőnő személye miatt. 🙂
A fent leírt “előzmények” után kíváncsi vagyok Handke “idealisztiikus” munkáira.
Egyre kevésbé értem a Nobel-díj bizottságot. (de ki vagyok én, hogy meg akarjam érteni?)
Nem vagyok rá büszke, de eddig még csak nem is hallottam róluk.