Írni vagy megőrülni? – ez itt a kérdés

Kevesen csinálták végig ezt tök egyedül. Szinte mindenütt találni egy barátot, egy családot vagy szerelmet a háttérben.


2020.02.13. Rendkívül érdekes írást ajánlottak a figyelmembe – persze ezt sem ma, de vártam a lehetőségre, hogy végre én is ajánlhassam nektek, már ha eddig nem láttátok. A 444.hu adott közre egy írást azokról az írókról, akik – a cím szerint – “nagy áldozatot hoztak az írásért”. E sorsok egy része előttem is ismert, mégis sok újat találtam benne én is. Érdemes elolvasni. Kamionszerelő, postás, golfpályán hordár, hajléktalan, gyári munkás, autókereskedő – hosszú az a sor, amit ezek a szerzők életük során dolgoztak, míg végül révbe értek. A cikk saját bevallása szerint is véletlenszerűen választott ki 10 szerzőt (Jack London is kimaradt), ami nem gond, egy cseppet sem. Viszont szívesen látnék olyan cikket is, mely részletesen ír azokról, akik kitartottak e tíz, vagy másik tíz szerző mellett. Kevesen csinálták végig ezt tök egyedül. Szinte mindenütt találni egy barátot, egy családot vagy szerelmet a háttérben.

Gabriel García Márquez 18 éves kora óta szeretett volna regényt írni a nagyszülei házáról, ahol felnőtt, de sokáig nem találta a megfelelő stílust. Több novellával és egy belföldön díjnyertes regénnyel (Baljós óra) a háta mögött aztán, közel 40 éves korában, amikor a feleségével és a két kisiskolás fiával Acapulco felé autózott, megjött az ihlet. Azonnal visszafordult, hazamentek, és nekiállt írni. El is adta a kocsiját, hogy legyen pénze a családnak, amíg ír. De a regényírás sokkal tovább tartott, mint várta: 18 hónapba telt, pedig ezalatt mindennap írt. García Márquez felesége kénytelen volt hitelre vásárolni a hentestől és a péktől is, és 9 hónapnyi bérleti díjat halmoztak fel a ház tulajdonosánál. De amikor a Száz év magány 1967-ben megjelent, világsiker lett, több mint 30 millió példányban fogyott el, és 1982-ben meghozta Kolumbiának az első irodalmi Nobel-díjat.

A teljes írást ITT olvashatjátok 🙂


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Otthon (Fotó: Centauri)


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

Email cím*


Érdekességek Dickensről – Házi holló és lezuhant vonat

Nem tudnám megállni – Jordán Tamás interjú

Százmilliárdokat forgató bróker esete az elérzékenyüléssel

Milyen szakmát szeretnének a legtöbben?

Öt rejtélyes haláleset a világirodalomban

Rekviem – a folyóiratok védelmében – Élet és irodalom

Tambora – Byron – Frankenstein

 

  

3 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    nahát

  2. Holsky Péter

    Azt gondolom, a 444 kicsit jobban kontextualizálhatta, körbejárhatta volna a dolgot. Egyrészt tényleg arra is gondolva: ki hozott áldozatot az áldozatot hozó íróért – vagy vele együtt?
    Másrészt, hogy pont ezek a jó példák-e. Bukowski (itt nem kiemelt) alkoholizmusa vagy Bolanyo heroinfüggése nem ugyanúgy nehéz helyzet, mint ha valakinek 10 évesen megerőszakolják–megölik az anyját. Még akkor sem, ha (tudjuk) a pohárhoz nyúlásnak is megvan a maga előzménye:
    https://kotvefuzve.reblog.hu/az-amator-szomjazo-charles-bukowski
    Harmadrészt, ezek az életutak és írópályák a 444-en mind ugyanarra a sémára vannak felfeszítve: tehetség, de nehézségek, de tehetség, s így aztán siker. Lehetne sorolni azokat az alkotókat (Villontól máig), akiknél a sikerrel sem szűntek meg a (személyes) nehézségek – sőt! Ez így, ahogy a 444 leírja, nekem túl amerikaias, a self-made (wo)man-sztori kaptafájának koptatása.

  3. Marsovszki Viktória

    bár

    nincs időd
    de lehetne
    megosztottam a fb-oldaladon
    az enyémen
    jelent meg valahol
    nem tudom
    nem én
    nemén
    vagyok a hunyó a fb-oldalad
    törléséhezsemmiközömbár
    gyanús vagyok
    aszongya
    maeszembejutott
    hogyszerettelek, vagytán
    és ezt szívvel nyugtázták Barátaim
    szóval egy éolhár fa, cen
    az erdőből, beethovent
    és szarvasbőgést
    játszi
    k
    a
    képet
    egyszer átüldöm
    most nem tudom
    a címeédesdrágacen
    a képnemél
    szeretettel
    egzaltálbarátod
    Volt
    demég SEM? Mi?
    etcetera

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük