Írni vagy megőrülni? – ez itt a kérdés

Kevesen csinálták végig ezt tök egyedül. Szinte mindenütt találni egy barátot, egy családot vagy szerelmet a háttérben.


2020.02.13. Rendkívül érdekes írást ajánlottak a figyelmembe – persze ezt sem ma, de vártam a lehetőségre, hogy végre én is ajánlhassam nektek, már ha eddig nem láttátok. A 444.hu adott közre egy írást azokról az írókról, akik – a cím szerint – “nagy áldozatot hoztak az írásért”. E sorsok egy része előttem is ismert, mégis sok újat találtam benne én is. Érdemes elolvasni. Kamionszerelő, postás, golfpályán hordár, hajléktalan, gyári munkás, autókereskedő – hosszú az a sor, amit ezek a szerzők életük során dolgoztak, míg végül révbe értek. A cikk saját bevallása szerint is véletlenszerűen választott ki 10 szerzőt (Jack London is kimaradt), ami nem gond, egy cseppet sem. Viszont szívesen látnék olyan cikket is, mely részletesen ír azokról, akik kitartottak e tíz, vagy másik tíz szerző mellett. Kevesen csinálták végig ezt tök egyedül. Szinte mindenütt találni egy barátot, egy családot vagy szerelmet a háttérben.

Gabriel García Márquez 18 éves kora óta szeretett volna regényt írni a nagyszülei házáról, ahol felnőtt, de sokáig nem találta a megfelelő stílust. Több novellával és egy belföldön díjnyertes regénnyel (Baljós óra) a háta mögött aztán, közel 40 éves korában, amikor a feleségével és a két kisiskolás fiával Acapulco felé autózott, megjött az ihlet. Azonnal visszafordult, hazamentek, és nekiállt írni. El is adta a kocsiját, hogy legyen pénze a családnak, amíg ír. De a regényírás sokkal tovább tartott, mint várta: 18 hónapba telt, pedig ezalatt mindennap írt. García Márquez felesége kénytelen volt hitelre vásárolni a hentestől és a péktől is, és 9 hónapnyi bérleti díjat halmoztak fel a ház tulajdonosánál. De amikor a Száz év magány 1967-ben megjelent, világsiker lett, több mint 30 millió példányban fogyott el, és 1982-ben meghozta Kolumbiának az első irodalmi Nobel-díjat.

A teljes írást ITT olvashatjátok 🙂


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Otthon (Fotó: Centauri)


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

    Név*

    Email cím*


    Érdekességek Dickensről – Házi holló és lezuhant vonat

    Nem tudnám megállni – Jordán Tamás interjú

    Százmilliárdokat forgató bróker esete az elérzékenyüléssel

    Milyen szakmát szeretnének a legtöbben?

    Öt rejtélyes haláleset a világirodalomban

    Rekviem – a folyóiratok védelmében – Élet és irodalom

    Tambora – Byron – Frankenstein

     

      

    3 Comments:

    1. Marsovszki Viktória

      nahát

    2. Holsky Péter

      Azt gondolom, a 444 kicsit jobban kontextualizálhatta, körbejárhatta volna a dolgot. Egyrészt tényleg arra is gondolva: ki hozott áldozatot az áldozatot hozó íróért – vagy vele együtt?
      Másrészt, hogy pont ezek a jó példák-e. Bukowski (itt nem kiemelt) alkoholizmusa vagy Bolanyo heroinfüggése nem ugyanúgy nehéz helyzet, mint ha valakinek 10 évesen megerőszakolják–megölik az anyját. Még akkor sem, ha (tudjuk) a pohárhoz nyúlásnak is megvan a maga előzménye:
      https://kotvefuzve.reblog.hu/az-amator-szomjazo-charles-bukowski
      Harmadrészt, ezek az életutak és írópályák a 444-en mind ugyanarra a sémára vannak felfeszítve: tehetség, de nehézségek, de tehetség, s így aztán siker. Lehetne sorolni azokat az alkotókat (Villontól máig), akiknél a sikerrel sem szűntek meg a (személyes) nehézségek – sőt! Ez így, ahogy a 444 leírja, nekem túl amerikaias, a self-made (wo)man-sztori kaptafájának koptatása.

    3. Marsovszki Viktória

      bár

      nincs időd
      de lehetne
      megosztottam a fb-oldaladon
      az enyémen
      jelent meg valahol
      nem tudom
      nem én
      nemén
      vagyok a hunyó a fb-oldalad
      törléséhezsemmiközömbár
      gyanús vagyok
      aszongya
      maeszembejutott
      hogyszerettelek, vagytán
      és ezt szívvel nyugtázták Barátaim
      szóval egy éolhár fa, cen
      az erdőből, beethovent
      és szarvasbőgést
      játszi
      k
      a
      képet
      egyszer átüldöm
      most nem tudom
      a címeédesdrágacen
      a képnemél
      szeretettel
      egzaltálbarátod
      Volt
      demég SEM? Mi?
      etcetera

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük