Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
Nekem most egy Centauri esszé jutott eszembe, a Gaia és Maya című. Pedig legalább tíz évvel ezelőtt írtad…. 😮
Kedves Tőled – megírtam már egy olyan regény vázlatát is, amely a klímaváltozást, illetve azt a folyamatot “modellezi”, amiben voltaképp magatehetetlenül áll szemben egy tömeg bármely nyilvánvalóan végzetes helyzettel – ha és amennyiben az a helyzet nagyobb problémát okoz annál, amihez az elmét az évezredek edzették. Csak időm és erőm jusson rá…. 🙂
Tudjuk, hogy tengernyi ötleted van és abban szinte biztos voltam, hogy ebben a témában is fog születni valami hosszabb írás.
Az időddel és az erőddel Te gazdálkodsz. Nagyon bízom benne, hogy egyszer majd megszületik az a regény. Már az alapötlet is izgalmasan hangzik! 🙂
Jusson!!!
Már nem fikció, eltört valami! Repedezett egy ideig, tágult a rés, már nincs semmi ami stabilan kitöltse azt, majd reped tovább és sok ezer darabra hull. 🙁 Nálad még volt csapadék, él az erdő, a zöld, itt április óta semmi, körbejárnak minket a zivatarok is, de nekünk nem jut belőle, ma sem esett egy szem sem. 🙁 Siralmasan néz ki az imádott természet, lassú haláltusa ………… 🙁 🙁
Nagyon sajnálom – azt is, hogy így jártunk, és azt is, hogy így jártatok 🙁
Sok helyen már ez a jelen: https://centauriweb.hu/novellak/villamnovellak/fold-arvai
😞😟😢
köszi 🙂 🙁