Repülj velem! – ebben van ott elérhetetlen halhatatlanságunk

2020.12.17. Pár perc csak, s nem csak gyönyörű. Nemcsak azt látjuk, hogy a bolygó, ahol így-úgy élünk, lélegzetelállító; nemcsak azt látjuk, hogy az ember képes közel kerülni a földi élet ütőeréhez; nem csak azt látjuk, hogy hatalmas terek nyílnak ki felettünk; nemcsak a praktikum, a mérnöki teljesítmény, a formatervezés olyan konstellációja van ilyenkor a szemünk előtt, mely együttesen meghaladhatatlan esztétikai minőséget is jelent egyben; nemcsak azt látjuk, hogy elszigeteltségünk a minket övező világtól nem végzetes; nemcsak azzal szembesülünk, hogy vannak rajtunk túlmutató dimenziók; nemcsak azt látjuk, hogy végső soron mi sem vagyunk bezárva; nemcsak azt, hogy képesek vagyunk felvenni a kapcsolatot a Föld mediátoraival; nemcsak azt érzékeljük, hogy ez minden korlátoltságunk és végességünk ellenére is irdatlan nagy szabadság – hanem azt is megértjük, mire gondolunk pontosan, még ha nem is tudjuk, amikor azt mondjuk: madártávlat. Látjuk, mit jelent ez. És ilyenkor pontosan értjük, miért mondjuk, hogy bizonyos dolgokon egyszerűen felül kell emelkednünk. Felfelé kell tartanunk, nem csupán azért, hogy eltörpüljön alattunk, ami hitvány, akár a saját gyarlóságunk is. Talán, ami hitvány és gyarló, madártávlatból beleolvad a Föld tökélyébe, esztétikai és erkölcsi szempontból is; legrosszabb esetben is, egy magasság fölött nincs már jelentősége; megértjük, hogy felülemelkedni, nem eltávolodást jelent, vagy nem csak azt; bár távolabb kerülünk a földtől, mégis, innen jobban látjuk; bár elszakadunk a talajtól, ugyanakkor olyasmihez kerülünk közelebb, aminek sosincs vége: az éghez. Megértjük, hogy az emelkedettség, nem gőggel terhes távolságtartást jelent, épp ellenkezőleg: minden korábbinál erősebb közelséget. Megértjük, szabadságunk nem korlátlanságot jelent, mindössze egy nagyobb lépték iránti szilárd elkötelezettséget. Megértjük: elemelkedésünk során valójában semmi sem távolodik, épp ellenkezőleg: közelebb jön hozzánk minden. Megértjük: bármikor repülhetünk, ahogy a vadlúd felszáll, úgy szállhatunk bármely nap mi is, akár az égben, akár egy lakásban; szárnyalásunk pedig – szárnyaljunk bármi okból bárhol – nem illúzió, hanem az élet érintése; amikor nem mi érintünk, nem mi akarunk, nem mi vágyunk, hanem az élet vágyik ránk erősen; megértjük, hogy nem élettartamunkban, nem korlátainkban vagy korlátlanságunkban, hanem ebben a ránk irányuló vágyban, ebben van ott elvitathatatlan halhatatlanságunk.

Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 

    Név*

    Email cím*


    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider

    Slider

    Slider

     

     

    6 Comments:

    1. Kálmán Péterné

      Csodálom ezt Cen’! Meglátsz valamit, ami lenyűgöző gondolatáradatot indít el benned. Olyan gondolatokat, következtetésket, ami sokunknak eszébe sem jut, vagy, ha igen nem fogalmazódik meg leírható formában, csak érzés marad.
      Ezért szeretek vendégeskedni nálad. Köszönöm!

    2. Ibolya Nagy

      A szárnyalás varázslatos szabad verse ☀️✨🌜

    3. Azta, de szép! És nem zavarják őket ott az emberek?

    4. Az lehet, hogy az írónak az írás egy terápia az olvasónak pedig szórakozás? Vagy fordítva az írónak szórakozás és az olvasónak egy terápia? Mindegyis, nekem minden írásod szórakoztató terápia. Számomra kiegyensúlyozott az, aki otthonosan mozog belső és külső világ között és jól érzi magát mindkét helyen. Nyerő helyzetben van az, aki jól tudja magát szórakoztatni, elfoglalni. Nagyon értékes munkát végez, aki mást is meg tud nevettetni, képes feledtetni, figyelmet terelni, közlendője elgondolkodtató, szunnyadó érzéseket ébresztő. Kedves Cen, gondolom fantasztikus érzés lehet, ha valakit idéznek, jó emlékeik közé zárnak. Emelem a nemlétező kalapom-pom-pom-pom! Köszönöm! 😊 Szorgos, tartalmas nappalokat, pihentető éjszakákat kívánok!

    5. Marsovszki Viktória

      ♥ De jó lenne! ♥

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük