Remélem, ott szállok majd én is. Remélem, mindez nem számít majd. Remélem, rád sem gondolok már. Remélem, nem lesz erről akkor már semmi vélemény. Remélem, nem bánok semmit. Remélem, megkönnyebbülnek majd a csontjaim. Remélem, könnyű leszek. Karcsú, fénylő és sebes. Magyarázat nélküli. Ok nélkül való és tökéletesen kerek. Remélem, felhajt majd az erő – ami belőlem ered. Remélem, fenntart a tudat, ami csakis az enyém. Remélem, jó lesz átsiklani minden felett.
Remélem, a tenger nem követel majd magának. Remélem, a szél nem szab határokat. Remélem, az ég nem támaszt feltételt – csak átölel az alkonyi szél – mert rajtam kívül nem lesz senki más, akit ölelhetne. Remélem, akkor már csak egy tenger lesz. Remélem, akkor már csak egy szél fúj. Remélem, akkor már csak egy ég kéklik – s az egyetlen tenger fölött nyargaló egyetlen szélben, az egyetlen ég alatt, csakis én szállok majd: az utolsó, az egyetlen, megismételhetetlenségébe beleőrült sirály.
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Megint a költő beszél! 🙂
Ez nagyon szép. Megkönnyeztem.
Eláll a szavam… és azok a fotók!🕊️
Szép estét!
Huhhh Cen’! Katarzis!
Mindig elárulsz valamit magadról a sorok mögött.
♥