Forgandó szerencse és véget nem érő lakoma

Centauri író szerző irodalom regény irodalom Jákob botja Magvető kiadó writer

Szerencsés helyzetben van, de nem tud róla, ezért olyan világot épít, olyan döntést hoz, mely a legkevésbé sem szerencsés.


2020.05.08. Nem kell a szomszédba menni egy kis csodáért, de még legekért sem. Ennek felismerése most talán fontosabb, mint korábban bármikor. Gondoljatok csak a kertben, a ház előtt, a háztetőn éneklő madarakra; biblikusan: nézzétek az ég madarait! Láttuk ITT, hogy a madárdal egyáltalán nem az, aminket halljuk. Láttuk ITT, hogy a közönséges kecskebéka egészen titokzatos módon jön létre, annyira titokzatosan, hogy nyugodt szívvel azt sem állíthatnánk, hogy szaporodik, mégis ott van minden vizünkben tömegével. Szintén minden vizünkben ott van egy hal is, mely képes egyetlen példányból tízezres állományt alkotni, képes más halakat úgy használni, mintha azok 3D-nyomtatók volnának.
A mára szinte elfeledett Gerald Durell az Amatőr természetbúvár című könyvét azzal indítja, hogy megindokolja, miért nem unatkozik egy természetbúvár sosem. Épp ezért.

Mert egy természetbúvárnak sosem kell a szomszédba mennie némi csodáért, titokért, rejtélyért, ami után aztán nyomozhat.

Ahogy Durell írja, kétségkívül egzotikus élmény, ha az ember arra riad fel, hogy egy tigris ólálkodik a sátra körül, de – mondja Durell – legalább ennyire érdekfeszítő egy házi egér is.
Tökéletesen igaza van, és járványok, karanténok idején sokaknak jelentene segítséget, ha ebbe a természetbúvárok által jól ismert világba és létmódba nőttek volna bele, vagy azt most felfedeznék, és akkor nem beszéltünk még a szellemtudományok világáról, az irodalomról, a filozófiáról, melyek az elme tigrisei és egerei, kecskebékái, és kárászai; sok regény és eszmefuttatás pedig épp olyan, akár a madárdal; másként halljuk, ha időt szánunk rájuk; olyan dallamok bontakoznak ki, olyan gondolatok és érzések, melyeknek azelőtt a létezését sem feltételeztük.

Kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy mindezzel foglalkozhatunk. Szerencsés helyzetben vagyunk mindannyian a születésünk pillanatától, csak épp erről sem tudunk.

És mivel nem tudjuk, hogy eleve egy végtelenül gazdag tartomány letéteményeseinek születtünk, úgy érezzük, létre kell hozni valamit minden áron, valamit, ami megszünteti a meg nem értett hiányérzetet. Az hiányzik az embernek, ami ott van az orra előtt, amibe minden egyes ember beleszületik, az hiányzik számára, amiben akarata ellenére is él. Nem tud róla, ezért igyekszik felhúzni valamit a hiányérzet helyébe.

Szerencsés helyzetben van, de nem tud róla, ezért olyan világot épít, olyan döntést hoz, mely a legkevésbé sem szerencsés.

De a szerencse forgandó, mint tudjuk – hátha egyszer fordulunk mi is. Hátha egyszer rádöbbenünk: nem vagyunk szerencsétlenek. A szerencse, a kiváltság, hogy érthetjük a világot, a szerencse, hogy kérdések és titkok özöne vesz körül, a miénk. Mindig is a miénk volt. Talán egyszer megértjük, nem volt szerencsés lecserélni a nagyot a kicsire, az egészet a részre; talán egyszer megértjük, hogy a kicsiből és kicsinyesből egy moccanással költözhetünk át, mehetünk vissza a nagyba, sőt a végtelenbe; egyénként és közösségként is; oda, ahol titokból és tudásból mindenki egyaránt vehet; ahol sosem lesz szűk a tér, elférünk mindannyian.

Éhségünk ott sem szűnik meg soha. De míg itt mindig véget ér, ott sosem ér véget a lakoma.


Oszd meg ezt az írást másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Centauri zafír-túra aranymosás

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


 

Mire tanítanak a madarak? – Több szerénységet!

Meghökkentő állatok – Akit mindenki látott, mégsem létezik

A felesleges harmadik – a különleges kárász

A madarak sötét oldala – az állati kegyetlenség

Őrült túlkínálat az élet

SZÍNNEL-LÉLEKKEL

One Comment:

  1. Fogalmunk sincs mennyi szerencsefaktor lépett be az univerzum nagy egyenletébe, hogy mi itt legyünk egy ideig, azután valahol máshol……

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük