• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Felhős víz, ábrándos kék

“Akkortájt az egyedüli jó az volt, ha viszontláttam Mrs. McSweney-t. Újra és újra visszatért álmomban, fölém hajolt, és olyankor megkönnyebbültem. Magához ölelt, átjárt a melege, a házába vitt, levetkőztetett, nagy és puha, tiszta ágyba fektetett, homlokon csókolt, én meg a nyakára fontam a karom, és akkor kibomlott és az arcomba hullott dús, mégis könnyű és illatos haja. Ez volt az egyetlen menedékem a sivár ébrenléttel szemben.
Langyos délutánokon kisurrantam a házból, átvágtam a lugason, és eliszkoltam az ártérbe. Ott, ahol később jó párszor ráztam le a friscói öbölőröket, ahol a Middle River felhős vize a Big Break ábrándos kékjébe ömlik, alacsony vízállásnál hosszú zátony bukkant elő. Kifeküdtem a végére, figyeltem a szinkronban halászó pelikánokat, a sütkérező teknősöket, a felhők alakzatait, pucérra vetkőzve élveztem a sárga mezőkről lenyargaló, forró szelet, aztán aludtam. Délután is. Csakis azért, hogy álmomban Mrs. McSweney rókavörös haja eltemessen újra.” (Centauri: Jákob botja, Magvető Kiadó)
Ahogy Jack gondolt vissza Mrs. McSweney-re, úgy gondolok vissza most a szakadó esőben a nyárra.
HOZZÁSZÓLÁSOK ITT

író Centauri irodalom Jákob botja Magvető kiadó writer literature regény könyv Jack London természet

Fotó: Centauri

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük