Felejthetetlen karácsonyi ajándék – Könyv Centauriról

Fotó: Centauri

De hamar világossá vált, hogy nem lesznek olvasók. Nem lesz semmi. Ahogy azt elképzeltem, úgy biztosan nem. Aztán persze mégis lett mindenki és minden, gyorsabban, mint hittem


2019.12.26. Valljuk be: igen nehéz olyan karácsonyi ajándékot adni, amire az ember akár évtizedek után is emlékszik. Főként nehéz felnőtt fejjel. Adni és kapni is. Gyerekkori ajándékokra ma is élénken emlékszem, de amit felnőttként kaptam, viszonylag hamar elvesznek más emlékek között, a tárgyak meg többségükben elkopnak, elenyésznek. Most azonban kaptam egy olyan ajándékot, amit bizonyosan sosem felejtek el. Nemcsak azért, mert annyira személyre szóló, hanem mert ilyesmit nem lehet kapni boltokban. Ilyesmit nem lehet kapni a legközelebbi hozzátartozóktól sem.

Ebben az ajándékban annyi minden van, annyi idő, annyi erő, annyi öröm, és annyi – bár ki nem mondott küzdelem – ami megérne egy külön könyvet is.

Nem is könnyű róla írni. El kell kerülnöm – ha lehet –, hogy ez valami én-fényezésnek tűnjék. Ezért, azt hiszem, jobb is egy kicsit messzebbről indítanom. Nem rettentően messziről, de…

Sok mindenre emlékszem. Túl sok mindenre is. Videokamera van a fejemben, s a felvételeket bármikor visszajátszhatom, és ahogy telik az idő, ez az archivum egyre csak dagad, és dagad, nemritkán rettentő teher ez, szívem szerint szabadulnék is talán ettől a memóriától, ettől az archívumtól, de egyrészt akkor nem lehetnék író (arról pedig nem mondanék le, mert ez a hivatásom, mert ennek születtem), másrészt az ilyen esetekben, mint a 2019-es karácsonyi ajándék esete, csak dadognék, és nem tudnám, hová kell visszamennem az időben, például ha szeretném elkerülni az én-fényezés gyanúját.

Szóval, egy nagy lélegzetű kitérő után a lényeg: emlékszem, rettentő élesen emlékszem azokra a napokra, hetekre, és hónapokra, amikor életemben először elküldtem első kézirataimat kiadóknak. Naiv voltam – mint oly sok más esetben – ugyanakkor bizakodó, harcrakész, és még vagy két tucat dolog, és vártam. Vártam és vártam. Úgy képzeltem postafordultával jön majd a válasz és elkezdődik valami, amiért dolgoztam, amit akartam, amivégett egyáltalán itt vagyok.

Filmekben – ócska filmekben – látni ilyen fiatal írókat. Még ócskább filmekben aztán meg is jön a várva várt levél.

Emlékszem, dél körül járt a postás, s akkor volt először a fenyők alatt függőágyam. Nem sokkal dél előtt kifeküdtem, és hallgattam a zajokat, figyeltem, hallom-e már a postáskocsi mormogását. Elnézegettem közben a rigókat, figyeltem a magasban keringő ölyveket, és – szégyen vagy sem – bizony én elképzeltem a válaszokat is. Mert én már csak ilyen vagyok: ami elképzelhető, azt elképzelem. Ez a munkám. Ez van a véremben.

Ám bármit is képzeltem el nap nap után, nem történt semmi. Teltek a napok, aztán a hetek és a hónapok. A függőágy örült volna, ha örülni tud. Azóta se használtam függőágyat olyan rendszeresen, mint akkor, naponta fél órára, míg várom a postást. Nem történt az első körben az ég egy adta világon semmi. S ez azért is volt egy kissé szomorú, mert én bizony elképzeltem az olvasókat is. Hogy talán lehetnek emberek valahol, akiket még nem ismerek, akik azt sem tudják még, hogy a világon vagyok, olyanok, akiknek jelenthet majd valamit, amit írok, talán csodálkozni fognak először, talán megrökönyödnek, de lesznek talán, egyen ketten, két tucatnyian, aztán talán százan, vagy talán ezren is, akik értik majd, akik akarják majd, akik miatt a továbbiakban itt leszek, és írok, teszem a dolgom,

küzdök és örülök, mikor minek van itt az ideje.



Fotó: Centauri

De hamar világossá vált, hogy nem lesznek olvasók. Nem lesz semmi. Ahogy azt elképzeltem, úgy biztosan nem.

Aztán persze mégis lett mindenki és minden, gyorsabban, mint hittem, de másként. Ebbe nem is mennék most bele. Hosszú út volt. Rögös, s még vége sincs. Reppentem át tátongó hasadék fölött, és zuhantam verembe is. A lényeg az: itt vagyok, és lám, olyasmi is megeshet, amit elképzelni se tudtam.

Nem is tudjátok, milyen öröm ez egy ilyen „képzelgőnek”. Milyen öröm nekem rácsodálkozni másra. Másokra. Rátok! A legvadabb álmomban se gondoltam, hogy ez megeshet. S lám, itt van előttem. Volt egy idő 2019-ben, amikor kényszerszünetet kellett tartanom a munkában, eltűntem nemcsak a Facebookról (ahonnan nem eltűntem, mint inkább száműztek), hanem a honlapról is.

És akkor néhány olvasó összeállt, és készítettek egy gyönyörű könyvet rólam.


Mondjátok meg, mit tegyek, hogy ne tűnjön ez öntömjénezésnek? Hallgathatnék róla, de az örömöm akkora és olyan természetű, hogy nem tehetem. Ez nem rólam szól, hanem arról, hogy a világon bármi megeshet. Olyan is, aminek a valószínűsége majdnem nulla. Olyan, ami JÓ.

Bíztatásnak veszem ezt. És vigasznak. Mert ha az írással kapcsolatosan elképzeltem minden elképzelhetőt, de kiderül: mégse mindent, az nem jelent mást, minthogy bármi, bármi jó bármikor megeshet. Ezt jelenti nekem. És azt szeretném, ha ezt jelentené másoknak is. Nektek.

(A könyveteket épp azon a helyen fényképeztem, ahol annak idején a fenyők alatt a leveleket vártam. Még azt is tudtátok, hogy én a kék könyveket szeretem 🙂 🙂 )


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Feliratkoztál hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


Legszebb emlékem a legszebb történet

Legkedvesebb könyveim – egy bibliofil vallomása

Kék angyal (Magvető Kiadó, 2008)

Centauri Jégvágó újra (Magvető Kiadó, 2018)

Drágakő és kézirat az olvasóknak

 

57 Comments:

  1. Szabó Edit

    🙂 🙂 🙂

  2. JajjjdejóhogyKarácsonyraodaért:-)))))))))Marsovszky Vikinek áldás az ötletért és a hatalmas melóért. Kedves Cen nagyon hiányoztál az olvasóidnak a hosszú csendben- mindenféle teóriákat gyártottunk mi lehet Veled, magam részéről azt gondoltam, biztosan északra utaztál, csak most nem a vadonba, hanem azért, hogy a Galambokat írd.
    További szép év végi írásokat:-)))
    Üdvözlettel,
    Lívia

    • Ibolya Nagy

      Csatlakozom Liviahoz, az érdem Vikié!

      • Marsovszki Viktória

        Jaj, ne! 🙂
        Ibolya, kérhetlek, hogy meséld el azt a jó estét, mikor Van Gogh pokolbéli bakancsát összeraktuk Cen’ bakancsával? 🙂 Ne toljátok rám az összes érdemet, mert kicsit nehéz lesz a hátamra venni. 🙂

        • Marsovszki Viktória

          Mert sajnálatosan ez a történet valahogy kimaradt a könyvből, pedig beelírtam! Eltűnt.

        • Ibolya Nagy

          Kérlek, Viki, örülj őszintén, szívből Cen’ őszinte örömének, valódi meglepetést okoztál, mert igen, az oroszlán részét te vitted a hatadon az ötlettol a megvalósításig. Örülök, hogy részt vehettem benne!
          Én nagyon örülök, Cen’ örömének, kérlek örülj te is, Viki!☺️☺️☺️

  3. Marsovszki Viktória

    Jó lenne együtt örülni, Cen’! Meginvitáltam mindenkit.
    Hű, de nehéz erről írni! Megértelek, átérzem.
    Basszus, Cen, nem tudok mit mondani, csak azt, hogy örömödre született ez a könyv.
    Az Író, a Bibliofil Ember, Centauri, Cen’ örömére, Ugye, lehet válogatni benned, 🙂
    Azt tesszük itt a honlapodon.

    Jajaj, mielőtt összehordanék itt hetet-havat….. Úgy készültem, hogy Melinda szavaival kezdem.
    Mikor Melinda megtudta, hogy eltűnésed után játszani kezdtünk a honlapodon, a Mirilla, a Velebit virága, utolsó írásod alatt,először Szabó Edittle azt írta: “Sziasztok Viki, Edit..százszorszép Angyalok”
    Most én azt írom
    Sziasztok, Melinda, Edit, Edit, Ibolya, Lívia, Zsuzsa, százszorszép Angyalok, akikkel együtt gereblyéztünk, készültünk a Kék könyvvel, ajándékként neked, Cen’! Mert. ahogy Zizi írja, vissza akartuk adni, amit tőled kaptunk. Hogy ki és mit elsősorban, azt mindenki maga tudja elmondani. 🙂 Várlak benneteket.
    Veled az élen, Cen’! 🙂

  4. Örülök, hogy örülsz Cen’! 🙂

  5. Marsovszki Viktória

    Nos, Cen! mondom én.
    Nekem az írásaid az erdővel való kapcsolatod, a világhoz való viszonyod megismerése, a gondolataid olvasása napi szükségletté váltak ez alatt a fárom év alatt, mióta olvaslak, nézlek, látom a fotóid.. Figyelnem kell, mit csinálsz, merre jársz, és elsősorban azt, hogy mit írsz, mert számomra létszükséglet lett ezt tudni. Az irodalom, az erdő, a madarak, a gondolatok, vélekedések, amit tőled olvashatok, életprogramot adtak nekem a nyugdíjas évekre. Mert szeretetre-, követésre méltónak tartom, mert segítesz vele, nem kicsit! Mert diskurálsz velünk, mert figyelsz ránk, Mert komolyan veszel. Tragikus, de te vagy az egyetelen ilyen ember jelenlegi életemben. Kellenek a szavaid, és nem túlzok, ha azt mondom, szavaid a napi betevőmmé váltak. Ez ugye elhihető, Cen’? És milyen jó volt, hogy március-április azzal telt: ezzel bíbelődhettem. Az utána következő időszak, a könyv szerkesztetése, az már VIa Dolorosa volt. 🙂 Erről írtam egy szatírát, átküldöm majd neked, ha gondolod, a g-mail-edre, a többieknek már majdnem készen elküldtem.. 🙂 Cen’! Te, ha a könyved anyagát elküldöd a Magvetőnek, utána mi történik vele? Mi a a további út?

    • Marsovszki Viktória

      Arra a saját kérdésedre sem válaszoltál még, Cen’ sosem, : “ÖRÜLÜNK… “? Mikor a saját könyved testet ölt? Akkor felhőtlen az örömöd? Valószínű, hogy akkor örülsz, mert vonatra ültök, útra kelsz vele.:) Miért nem tudod elhinni, miért az a szomorúság mindig a szád sarkában, mikor valaki rólad, neked ad verset, könyvet, amikor visszasugárzik rád az, amit te adtál? Miért, hogy meg sem érdemled? Egyszer csak el fogod hinni, mert fogsz még kapni iyet, biztos vagyok benne. 🙂

  6. Marsovszki Viktória

    No, most én addig fecsegek itt, míg elő nem jöttök, kefveseim! 🙂 🙂

  7. Marsovszki Viktória

    Kissé németesen adom elő a a v-imet, de sebaj! 🙂

  8. Marsovszki Viktória

    Szakítson már félbe valaki, könyörgöm(k) ! 🙂 Mert folytatom… 🙂
    No, jó most levegőt veszek, mélyet, nagyot! 🙂

  9. Marsovszki Viktória

    És most vedd úgy, Cen, hogy én tartom a kezemben a Kék könyvet és átadom neked.
    Azt mondom: Cen, kösssz, MINDENT! Lásd mint fent. 🙂
    Virtuálisan kurva nehéz ezt valóságossá tenni, de… minden százszorszép Angyalnak a kezébe adom, adja oda neked külön-külön. Tudom, és nagyon bánom, hogy én vagyok az oka, nem történhetett meg ez az ihletett pillantokban, borzasztóan sajnálom.
    Nehéz ezt elmondani is, úgy, hogy benne legyen a saját örömünk is, hogy az adás öröme ugyanúgy benne legyen, mint a másik örömének elvárása. Hű, basszus, ezt jól összekutyultam. Ugye? 🙂

  10. Fantasztikus jó, hogy örülsz, Cen..Viki, óriási odaadással dolgoztál a könyvért, ezért a különleges karácsonyi élményért, Cen meglepetéséért, nagy elismerés jár neked!
    Igaza van Líviának, Cen, az idei szüneted alatt születtek a változatos elképzelések, merre tartasz, meddig maradsz távol.
    Az is rejtélyt jelentett természetesen, hogy értesülünk-e itt vagy valahol a könyvre adott válaszodról. Szóval szuperjó, hogy itt és most értesülünk, köszönjük nagyon!

  11. Marsovszki Viktória

    Jártsszunk, megint? Válasszunk idézeteket, mástól, vagy tőle? Keressünk írásokból olyan részletet, amit mondani akarunk? Egy-két nap és összejön. Kérek minden kedves százszorszép Angyalt, írjon a könyvbe egy ajánlást! Én máris hozzáfogok a bogarászáshoz. Nem hal ki belőlem soha a magyartanár? 🙂 🙂 Ne haragudjatok, már megint erőszakoskodok! Jó éjt mindenikenek! Szép álmokat! 🙂

  12. Marsovszki Viktória

    Én már dógozok! 🙂

  13. Marsovszki Viktória

    Hű, basszus, most látom,, nem is adtam egyetlen képet sem nektek az élő könyvről, egy megveszekedett fotót sem!
    Pedig itt a telefonomon.

  14. Patai Mária Zsuzsanna

    Kedves Viki! Örülünk mindannyian! (Főleg én, akit nehezen tudtál rábeszélni, hogy írjak szöveget a készülő könyvbe.) A kitartásod nem volt hiábavaló!

  15. Patai Mária Zsuzsanna

    Kedves Viki! Örülünk mindannyian! (Főleg én, akit nehezen tudtál rábeszélni, hogy írjak szöveget a készülő könyvbe.) A kitartásod nem volt hiábavaló!

    • Marsovszki Viktória

      Kedves Zsuzsa, mindent “kétszer mond, kétszer mond” ? Tudom, hajszolt vagy! Én meg, megszámolom, hányat szóltam ma, és nem biztos, hogy kellett volna.
      Basszus 15? Edit? 🙂 soksoksoksok

  16. Kedves Mindenki, Viki csúcs mint mindig.-) való igaz, kevés olyan nap van amikor nem nézek én is ide be, valahogy annyira személyes, vagy régi élményeket mozdít meg bennem Cen minden írása, hogy egyszerűen úgy érzem kimarad valami eszméletlenül JÓ és fontos az életemből, ha nem olvasom őt, bepörögnek könyvélmények, versek, is stb, de amit a legjobban szeretek az írásaiban a karaktereit,- fetrengek néha a nevetéstől annyira érzékletes és színes. Ha meg tragikus az is olyan, hogy simán elfogadod az ő tükrében. Szép estét Mindenkinek, Cennek is ha lát minket.
    (p.s. egyszer majd ha Nobel díj jelölésre kell ajánlást tenni, Viki légyszi verekedd ki Cennek)

    • Marsovszki Viktória

      Jó! Bár azt nem én fogom kiverekedni.
      A Nobelt különben nem szeretné Cen’, Ugye? Nagyon remélem! 😀 😀
      Szerintem már szennyezett, mint Földünk légköre.

  17. Marsovszki Viktória

    De most, ahol nyílik, leírom. Teljesen véletlen. Görgessetek ti, is, és ahol megáll, ahová a szemetek téved, jöhet ide. Játsszunk a véletlennel. 🙂 Nyitom, 🙂
    Harmadjára nyílt itt… 🙂 , mert csaltam.
    “Voltatok már úgy, hogy láttátok a jövőt? Átléphetünk egy másik téridőbe, ha álmodunk? Lehetséges, hogy az álom is szerves része a valóságnak? Lehetséges, hogy az álom valójában nem az agy véletlenszerű játszadozása, hanem egy út? Egy út, ami nemcsak önmagunk legtitkosabb rejtekébe vezet el, hanem ha úgy akarjuk, akkor átvezethet minket a jövőbe is. Lehetséges, hogy a világ lottónyertesei valójában nem eltalálták a nyerőszámokat, hanem ezen az úton, az álom útján – mely nem képletes hanem tényleges út – egyszerűen megszerezték őket?” 🙂
    Még tovább lapozok, mikor találkozunk teljesen össze?

    Most, mert ez volt az első:
    “Ekkor arra gondolok, talán azért van bor a Földön, hogy otthon lehessünk itt – annak ellenére, hogy egy egész kozmosz vesz körül. Ám ha ezért van körünkben a bor, akkor nem lehetett hamarabb, mint a világ, még az embert sem előzhette meg. Először így szólt az úr: Nem jó az embernek egyedül – s amikor ezt a gondot (úgy ahogy) megoldotta, látta, hogy az ember még párosával, sőt, csapatban, hordában, tömegben is szorong. Nem jó a tömegnek egyedül – mondá az úr, és megteremtette a bort. Istenítik is sokan, amint én is” 🙂 lekopok mára

  18. Marsovszki Viktória

    De még koccintok egyet veletek. Csongrád megyei kéznűves vörösborral! Jelenleg a legjobb itt a környéken. Egészségetekre, egészségedre, Cen’.
    http://www.holborozzunk.hu/pince.php?sid=balogarpad
    No, pont ilyen üvegből öntök egy pohárral.
    Legyen áldás mindannyiunkon!

  19. Szabó Edit

    Sajnos, egyéb elfoglaltságom miatt én csak most értem ide. 🙁
    De mentségemül szolgáljon, hogy tegnap a poszt megjelenése után én már jártam itt. Akkor nem volt itt senki rajtam kívül. 🙁

    Köszi az utolsó idézetet, Viki! Az ötlet halmazállapota. Az egyik kedvencem. 🙂

    • Marsovszki Viktória

      Benne van a könyvben! Minden benne van, amit mondani szeretnénk, igen!

    • Marsovszki Viktória

      Drága Edit! Te mindig tudod, mikor jön, Cen! Itt vagy. De hogy? elárulod? Szeretnék én is!
      Hoppá! Most kérjük tőle, Edit, amit egyszerűen levett a fócímből.
      “Utazhatunk a jövőbe, űrhajón… stb. A múltba visszamenni elég egy kép, amit találtam. ”
      Bocs, nem idézet, de valahogy így hangzott.
      Cen’, adod? Kutya kötelességed! 😀 Megígérted!

  20. Ibolya Nagy

    Miért is nem vagyok meglepve?

  21. Marsovszki Viktória

    No, mitől, Ibolya?

  22. Marsovszki Viktória

    és miért? 🙂

  23. Marsovszki Viktória

    Ezek kimaradtak a Kék könyvból, Cen’!

  24. “Felraktak egy fára, én meg – mintha csak az anyám volna – átkaroltam. Tudhattam volna, hogy még ha nem is látom, ahogy majd sátrat vernek vagy szerelmet vallanak a fáim alatt az utódaim, mégis ott leszek. De nem akartam tudni ezt sem, nem volt fontos, csak a fa ölelése, és az lombsuhogás, az a finom zizegés, amely elaltat örökre.”

    Azt hiszem, ez is kimaradt.

  25. Marsovszki Viktória

    Megírom ezeket is jövő karácsonyra, talán…
    Beszélgetófüzetek címen

    Vihetjük az éjbe, de szép
    Cen’ neked, csak

    In Horatium

    Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!
    ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha
    nem hallott verseket ma, múzsák
    papja, erős fiatal füleknek.
    Nézz fel az égre: barna cigány ködök –
    nézz szét a vízen: fürge fehér habok
    örök cseréjükért hálásak
    halld, Aiolost hogyan áldják, dallal.
    A láng is hullám. Szüntelenül lobog
    főnix-világunk. Igy nem is él soha,
    mi soha meg nem halt. Halálnak
    köszönöd életedet, fü és vad!
    Minden e földön, minden a föld fölött
    folytonfolyású, mint csobogó patak
    s »nem lépsz be kétszer egy patakba«,
    így akarák Thanatos s Aiolos.
    Ekként a dal is légyen örökkön új,
    a régi eszme váltson ezer köpenyt,
    s a régi forma új eszmének
    öltönyeként kerekedjen újra.
    S ha Tibur gazdadalnoka egykor ily
    mértéken zengte a megelégedést,
    hadd dalljam rajt ma himnuszát én
    a soha-meg-nem-elégedésnek!
    Minden a földön, minden a föld fölött
    folytonfolyású, mint hegyi záporár,
    hullámtörés, lavina, láva
    s tűz, örökös lobogó. – Te is vesd
    el restségednek ónsulyu köntösét,
    elégeld már meg a megelégedést,
    légy könnyű, mint a hab s a felhő,
    mint a madár, a halál, a szél az.
    Görnyedt szerénység, kishitü pórerény
    ne nyomja lelked járomunott nyakát:
    törékeny bár, tengerre termett,
    hagyj kikötőt s aranyos középszert
    s szabad szolgájuk, állj akarattal a
    rejtett erőkhöz, melyek a változás
    százszínű, soha el nem kapcsolt
    kúsza kerek koszorúját fonják.

  26. Marsovszki Viktória

    Elküldtem Cen’ gmailjére,
    Nektek a fb-on osztottam.

    Nagy László szavaival zárom le ezt a”beszélgetést”.
    Az utolsó interjúban ezt hagyta üzenetként. nekünk:
    “Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.”
    Csókolok mindnekit! 🙂

  27. Marsovszki Viktória

    Tényleg az utolsó szó jogán, hadd meséljek nektek valamit.
    Az iskolában sokat játszottuk a gyerekekkel, magyarórán, osztályfőnökin, erdei iskolákban a forró szék játékot. Maygarórákon olyan céllal, hogy mindenki szembesüljön vele, mennyire van benne a szövegben, amivel dolgoztunk, Szerették ezt is, mert nem “feleniük kellett, a klasszikus értelemben, és mégis feleltek.
    A csapatépító formáját viszont egyenesen imádták, kérték, követekték, játsszuk! Mert itt megtapasztalhatták, hoyg a szabályokat nem csak nekik kell betartani, hanem a tanárnak is. Gyakran beleültettek engem is a forró székbe, és nem kíméltek, kemény kérdéseket kaptam tőlük, amire csak az igazat lehetett válaszolni. Bevallom jónéhányszor leizzadtam ezekben a játékokban, de nem bántam, egy csöppet sem, mert a gyerekek rengeteget tanultak ezekből a játékokból. Természetesen ők teljes gózzel benne voltak, vállalták a szabály betartását. Mindenre a legőszintébben kell felelni, akkor is, ha már sistereg a fenék! 🙂
    No, ilyen forró székbe akartalak tegnap beülteni benneteket, mintha ti is gyerekek lennétek! Ezért elnézésteket kérem! Mentségemre csak az szolgál, hogy én azért kellőképpen összeégett seggel álltam fól ebből a játékból. De csak magamnak köszönhetem., tudom én azt. 🙂 És mostmár leszállok a témáról, túllihegtem, azt hiszem. Nem történt semmi. 🙂 🙂

  28. Marsovszki Viktória

    Ő, de balga vagyok, basszus!
    Hiszen ti nem is örültetek a KÖNYVNEK. És én ezt tudtam, Melindának el is mondtam egy telefonbeszélgetésben.
    Miért gondoltam, hogy együtt esetleg lehet örvendezni? Virtuálisan.
    Ezer oka van annak, hogy miért lett kettőnk öröme a könyv, a Cen’-é, ls az enyém.
    Hiszen a kolofonban is benne a szám: 2.
    A nagy csillagos égen is ott a 2 csillag.

    És mindnekiben ott a magyarázat a maradék 998 okra.
    Nem is kell forró székbe ülnie, hogy ebből legalább néhány dolgot összeszedjen.
    Sajnálom, hogy így alakult, nagyon.
    Húsvétra azért elküldöm mindenkinek a testet öltött (élő) könyvet.
    Ingyen és bérmentve, természetesen csak, ha kéri. Megírja nekem a címét, hova.
    Nem ajánlom föl többször, tartsátok evidenciában.
    Feltámadunk. ? 🙂 🙂
    Csókollak benneteket.

    • Drága Viki, mind együtt örültünk Veled,no meg Cennel, aki úgy tűnik ” szó bennszakad, hang fennakad , lehellet megszegik” extázisba került – nem is értem miért mondod, hogy nem örülünk.
      Sok szeretettel – feltámadva:-))))
      Lívia

    • Ibolya Nagy

      A kutyafáját, Viki!
      Még hogy nem örültem a könyvnek, mit gondolsz, miért jelentkeztem néha messengeren, amikor már túl nagy volt a csönd? Hogy elkészüljön, legalább karácsonyig! Gyönyörű lett, gratulálok!
      Másban úgyse tudtam volna segíteni, csak virtuálisan.

  29. Marsovszki Viktória

    Kérlek, Cen’ olvasd el a Mirilla, a Velbit virága alá írt hozzászólásokat.
    Abből nagyon szépen kiderül, amit én itt ki akartam taposni szegény munkatársaimból.

  30. Marsovszki Viktória

    Kedveseim!
    Hagyok egy szusszanásnyi időt most már Cen’-nek is óév búcsúztatására, az új esztendő köszöntésére.
    A Cen’ által tavaly földarabolt egyik farönköt sikerült összeragasztanom, azt hiszem Valljuk be ez még az I(i)stennek is csak nagynehezen sikerült volna. 🙂
    Elutazom. Ám idén nem a Hargitára, annál egy kicsit messzebbre megyek: magamba., Kisöpröm a házat, próbálom a helyükre tenni a dolgokat, Ekkora káoszban, már nehéz eligazodni.
    Mindenkinek a legjobbakat kívánom 2020-ra: Rendet, (J.A) tiszta házat!
    Nekem segítség ebben most egy 51- , és egy 3 éves barátság. (Ha a barátságokat lehet az idővel mérni egyáltalán).
    A maradék csongrádi borral kocc az új évre! 🙂
    P.S.: Ja, a bátyám, Tafy, is koccint rátok egy abszinttal, valahol a dűnék közt bolyong, harmadnapos éppen, aligha éri meg az új évet a szokásos szilveszteri meghalás nélkül.
    De ő már csak ilyen. Feltámad az új évre. 🙂

    ,

    • Bocsássatok meg a késői bejelentkezésért, de 2019 év vége egésze speciálisra sikeredett, úgy foglalhatnám össze, hogy 2020-al erőteljesen összecsúszott, és ez sok új feladatot adott. S hogy még homályosabb legyek: brutál konkrét 2020-as dátumok bűvöletében élek, de hogy mi mindenről van is szó, azt legkésőbb január 14.-én látni fogjátok.

      Nagy örömmel olvasom minden sorotok. Viki egy pozitív vihar. Néha tornádó. Jó látni, olvasni, ahogy együtt vagytok – oly sokféleképp. Szeretettel kívánom nektek még mindig, továbbra is, minden korábbinál jobban a legjobbakat! Cen’ – s 2019-ben jövök még. Aztán egy nagy levegő, és jöjjön, aminek jönni kell: 2020 🙂

  31. Nagyné Ica

    Kedves Angyalok és Cen’!

    Szívből gratulálok a Kék Könyvhöz! Ügyesek vagytok!
    Én ebből kimaradtam, nem véletlenül, szánt szándékkal.

    Nekem nincs sem írói, sem művészi, sem a tudományos vénám, csak egy egyszerű olvasó vagyok. Úgy éreztem nem illek a képbe.

    Viszont örülök az örömötöknek!

    Karácsonyra meglepetés ajándékot kapni a legnagyobb öröm. Ha azonban csak várod a postást, mind hiába, és nem hozza várva várt ajándékot, az csalódás!

    A legjobbakat mindenkinek és Boldog Új Évet!

    • Ibolya Nagy

      Egy cipőben járunk, Ica, de még én is túl tettem magam rajta, nem volt könnyű.
      A legjobbakat nektek!☺️

    • Ibolya Nagy

      Egy cipőben járunk, Ica, hiszen tudod. Túl tettem magam a dolgon, nem volt könnyű, ezt is tudod.
      A lehető legjobbakat kívánom, szeretettel!☺️

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."
  • HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."