Érti ezt még valahol valaki? – 2021 kihívásai

Fotó: Centauri

2021.01.04. Jó reggelt! Talán tévedek, de ez a nap nem mindenkinek indul könnyen. Az év legünnepibb szakaszának vége, s hosszú, hideg, barátságtalan időszak jön; ez egy kissé esetemben is rám nehezül; meg kell találnom majd a módját, hogyan írjak olyasmiről, amit az ünnepek alatt joggal halasztottam; hisz tapintható még a honlapon is, hogy a többség nyugalmat szeretne már, és szorongástól mentes hétköznapokat. Papíron elsején indult az év, valójában ma indul, amikor szinte mindenki visszarázódik a rendes, heti menetrendbe, ráadásul úgy, hogy a legközelebbi ünnep a húsvét, s tavaszig az időjárás sem kedvez majd mindig.

2020-ban, ezen a napon senki sem gondolta, mi mindenen megyünk át egy év alatt. 2021 nem sok választást hagy: ebben a pillanatban is tudjuk, hogy sokkal könnyebb nem lesz, egy ideig még biztosan nem, mégis meg kell találni azt a célt, ami ezt az évet kimenti a kivárás és hallgatás lápjából, s a dühöngés mocsarából is, és méltóbb státuszba helyezi.

Továbbra is azt gondolom, történelmi időket élünk, s ezek az idők minden korábbinál fogasabb kérdéseket vetnek fel, nekünk pedig muszáj válaszolni. Ha 2020 a tanácstalanság és passzivitás éve volt, hisz végtére is jobbára csak elszenvedtünk szinte mindent, 2021-nek meg kell haladni ezt, és aktív évnek kell lennie, elsősorban nem abban, hogy véget vetünk a járványnak – meglátjuk majd, ez hogyan s mikor sikerül –, hanem abban, hogy a kérdésekre válaszokat szülünk. Ha társadalmak és elitjeik erre 2021-ben sem lesznek képesek, akkor kénytelenek leszünk pár kérdést mi tisztázni, legalább a magunk és szűk környezetünk számára, hogy ne járja át 2021-et is a 2020-as homály.

Hetek óta úgy érzem, esélytelenek lesznek ezek a kísérleteim, talán belefogni sem érdemes; mára a legmarginálisabb kérdésben is minden mondat, s minden szó a végletekig vadul; nincs mérlegelés, nincs nyitottság, és bátorság sincs. Szeretném, ha volnának bátrak és ügyesek, akik képesek arra a nehéz mutatványra, hogy a történelem, a járvány által ránk testált súlyos kérdéseket ne érezzék minden pillanatban elviselhetetlen tehernek. Keresem én is a módját, hogyan lehetne annyit lépni hátra, annyit távolodni a problémáktól, hogy még lássuk, de már annyira ne fájjon; hogy töprenghessünk rajta, de úgy, hogy ne nyomasszon minket.

Lehetséges ez?

Érti ezt még valahol valaki?

Most nem az az idő van, amikor szabadjára engedhetjük magunkat. Indulatainkat, félelmeinket, kétségeinket sem engedhetjük póráz nélkül bele a vakvilágba. Se féktelen indulat, se feneketlen félelem, se vad kétség nem vezet megoldásokra. Egyébként sem, de most főként nem.

Lehetséges lenne?

Másoknak is opció, hogy a legsúlyosabb kérdésekről is beszélgessünk egy forró tea mellett? Lehetséges volna elfogadni? – ez most ilyen világ. Ebben most több a feladat. S bármennyi legyen is közös feladataink sokasága, megoldható vajon, hogy némi derűvel és bizakodással, józanul, egy tea mellett beszélgessünk? Csak úgy lelünk nyugalmat, ha száműzzük a tea mellől, az asztal mellől, az estéinkből, a reggeleinkből, száműzzük, amennyire csak lehet, mindazt, ami száz nehéz kérdést szül?  

Vajon nem épp a száműzött kérdések összsúlya nehezedik ránk egyre jobban? Nem volna jó 2021-et legalább részint arra fordítani, hogy megválaszolatlan kérdéseink túlsúlyából leadjunk pár kilót?


Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


 

previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
Slider


Slider


Slider


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*

     

    3 Comments:

    1. Szabó Edit

      Jó reggelt!
      Tényleg nem indul könnyen a mai nap. Nem könnyű tudomásul venni, hogy elkezdődtek a hétköznapok, mert bár az ünnepek is mások voltak, mint régen – távolságtartósak, maszkot viselősek, szabadban találkozósak -, mégis hoztak némi változatosságot.

      Számtalan kérdés van, amikre szeretnénk választ kapni másoktól, de nem sikerül. Nem pont azokra, amikre te gondolsz, Cen’ – ha jól értelek egyáltalán. Talán lehetne ezekről beszélgetni – időnk van rá bőven -, meg lehetne próbálni közösen válaszokat találni ezekre a kérdésekre, de aztán mit kezdünk ezekkel a válaszokkal? Mi lesz a sorsuk? Vagy csak egyszerűen örülünk, hogy közösen megtaláltuk őket?

    2. Hi!
      A problémamegoldás alapfeltétele, hogy nem távolodunk el a problémáktól semennyire sem; hiszen ha nem látod, nem éred el azokat, akkor hogyan is vállalkozhatnál a megoldásukra! Viszont az alapállásunkat szükséges lenne megváltoztatni; ez volna előfeltétele a problémák kezelésének.
      Az alapállásról: ahogyan kilökdöstük a Földet a Világ centrumából; és ahogyan kilökdöstük a Napot a Világ centrumából; és ahogyan kilökdöstük a Tejútat a Világ centrumából úgy itt van az ideje (nézetem szerint) az embert kilökdösni nemcsak a teremtés centrumából, de önnön középpontjából is. E nézetem helyességét (úgy vélem) aláhúzza a koronavírusok Covid-19 névvel illetett világhódítója is. (Persze lehet erre azt is mondani, hogy ezt legyőzi az ember, tehát mégis mi vagyunk a janik –, ám ennek az érven a helyességéről azt a kétmillió vesztest is kérdezném, akik füstbe mentek …) Ugyanakkor  nem csak a vírusokkal szemben vagyunk védtelenek; nem csak velük állunk harcban, de most nem sorolom inkább.

      Úgy vélem egy (az immár klasszikus) humanizmuson túli ethoszra/etikára volna szükség a problémák megoldásához – de legalább a kármentés(ek)hez – vezető úton. Nem »jogfosztásról« volna itt szó, hanem az eddig csak az embert megillető jogok kiterjesztéséről.
      Nyilván – mint a korábbi decentralizásások esetében is – milliónyian kiáltanak majd eretnekséget. Jaj, oda lesz a romantika! De nem! Ez egy esély lehet – talán az egyetlen – a boldogság újrafelfedezésére (Csak megjegyezem: „Le bonheur n’es pas gay” – idézve egy francia szólást: A boldogság nem víg! /dolog/) …
      Ne felejtsük el közben szem előtt tartani:

      „Mikor a szépet megismerik,
      felbukkan a rút is;
      mikor a jót megismerik,
      felbukkan a rossz is.
      Lét és nemlét szüli egymást,
      nehéz és könnyű megalkotja egymást,
      hosszú és rövid alakítja egymást,
      magas és mély kulcsolja egymást,
      sok hang összeolvasztja egymást,
      korábbi s későbbi követi egymást.
      Ezért a bölcssürgés nélkül működik,
      szó nélkül tanít,
      nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
      alkot, de művét nem birtokolja,
      cselekszik, de nem ragaszkodik,
      beteljesült művét nem félti,
      s mert magának nem őrzi,
      el se veszíti.

      Továbbá emlékezzünk Newton III. törvényére;
      És mindig tudjuk:
      »Ember embernek farkasa!«

      B.Ú.É.K.!

    3. Lívia dr. Zilahi

      Ugyan olyan a mai reggel, mint bármikor, kivéve, hogy a kis lakótársam egy cica, kaparta hétkor az ajtót, mert éhes. Azt hiszem mindenki felnagyítja a dolgokat, máshogy akar viszonyulni, pedig nem kell:-)) békesség és nyugalom, nekem ilyen volt az év, soha nem paráztam , egyszerűen csak benne voltam a helyzetben, pánik és nagy nagy elméletek nélkül. Nem lettem beteg, mert ugyanúgy éltem ahogy egyébként is- tisztán. Semmiről nem kellet lemondanom ami egyébként sem hiányzott, a tömeg, a nyüzsgés a csavargás- kivéve a túráim a természetben- és kirekesztettem minden okostojást az életemből, akik vagy pánikot keltettek, vagy hülyeségeket beszéltek. Szóval szeretem 2021 első munkanapját, ami úgy telt, ahogy elterveztem. JÓL))). Kívánok mindenkinek szép napokat, jó biztonságos találkozásokat azokkal akikkel lehet:-))

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük