Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
A legjobb rántott gomba van belőle! A rizike nálunk elég megosztó gomba, férjem nem szereti enni, csak szedni. Szerencsémre a közelünkben van egy kis fenyves, így amikor minden körülmény megfelelő a gombáknak, akkor rengeteg rizike is van benne. Viszont Te nagyon szerencsés vagy, hogy saját háztájidban még óriás pöfi is van!
JÓ, hogy azt írod, “megosztó” gomba. Én eddig csak dicshimnuszokat hallottam róla, de amikor elkészítettem életem első rizikéjét, kicsit csalódtam. Bevallom. Pedig imádom a gombát 🙂 Nem tudom, volt valami nekem furcsa, kesernyés mellékíze (de abszolút fiatal, frissen szedett rizikét készítettem el). Lehet, egyszer még nekifutok, de első blikkre nem jött be annyira.
“Valami furcsa és megmagyarázhatatlan”😊 (film cím)
De jó!! A déli kávémhoz is kaptam olvasnivalót! 🙂 🙂 Szeretem újraolvasni, ha valamit újra felteszel! 🙂
🙂 🙂 örülök hogy örülsz – lesz ilyen többször is, mert ahogy azt korábban írtam, a háttérben a régi tartalmak is alakulnak, megújulnak, s ezek néha előbukkannak a főoldalon is 🙂
Itt kortyolom a kedd reggeli kávám, még az elsőt ma, de nem találok új olvasnivalót az oldalon, de baj egy sem, böngészek a régebbiből. 🙂 🙂
🙂 🙂
Elkészítetted, Cen’? Milyen lett? Ilyen 😋?
az idén még nem, eső sem volt elég, de most sok eső esett, szóval valószínűleg most kezdődik a gombaszezon 🙂
Néha szükseg van ismétlésre!…mert ismétlés a tudàs atyja. Bár én azóta sem vagyok jó gombákból. Csak azt ismerem meg amit az üzletben vàsárolok. 😉
ismétlés a tudás atyja – hát még az anyja!! 🙂
😀
Ha már saját termésű rizikének örülhetsz, talán érdemes lenne újra nekifutni az elkészítésének – esetleg kicsit változtatott recepttel, ha van olyan🍄 ☺😊🍄
Az idén már valószínűleg nem lesz – egy darab nőtt ott, ahol tavaly is, de az aszály miatt ennyi volt a mutatvány. Most esett bőven, jön is a gomba, de a rizike talán már aluszik 🙂
Köszönöm szépen 🙂
🙂 🙂