“Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt…”
(Apolllinaire – Radnóti Miklós)
2017.09.27. Erre az őszi kikericsre tegnap találtam rá az udvarban. A környéken gyakori, de itt még nem láttam. Feltehetően annak köszönhető a megjelenése, hogy egyre nagyobb területeket kaszálok rendszeresen, és így lassan kiszorulnak az agresszív gyomfajok. Az ősz jellegzetes, és egyik legszebb virága. Nagy öröm ez nekem. A napokban írtam arról, hogy új gombafaj jelent meg az udvaromban, most pedig a kikerics is. Nem védett, de a természetvédelem is ismeri “a helyi jelentőségű, védett természeti érték” fogalmát.
Én ezt a kis virágot ezennel, saját hatáskörömben, helyileg védett fajjá nyilvánítom. 🙂
Annál is inkább, mert ez a virág Arany János és Apollinaire virága is. Arany János öregkori versciklusát (Őszikék) valószínűleg erről a kikericsről nevezte el, és Apollinaire Kikericsek című költeményében is ez ezzel a virággal találkozunk.
FORRÁS
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára! 🙂
Fotó: Centauri
Meg nem állom, hogy ide ne idézzem Apollinaire és Arany János sorait 🙂
Guillaume Apollinaire: Kikericsek
Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik
Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
Letépik a virágot mely anya s leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre
/Radnóti Miklós fordítása/
Arany János: Ószikék (kezdősorai)
Olvasó, ha fennakadsz, hogy
Könyvem címe “Őszikék”,
Tudd meg: e néven virágok
Vannak ősszel, és – csibék.
Ha virágok: a deres fű
Hantját szépen színezik;
Köszöntve ezzel kerted kis jövevényét is. 🙂
nagy köszönet! 🙂
Csodaszép és mégis Apollinaire-ről számomra először a Búcsúcsú c. verse ugrik be, ami majd november végén lesz aktuális,
Búcsú (Magyar)
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sohse látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
Vas István fordítása
ezek után várom, hátha érkezik még vers – amúgy a hanga nagy kedvencem, vagyis a csarab. Van egy regény, melynek helyszíne hangával borított, komor északi táj: az Üvöltő szelek. 🙂 Hangával benőtt fenyvesek környékén, csarabosokban szeretnek lődörögni a fajdok is.
Az Üvöltő szelek nagy kedvenc kamaszkorom óta, mint a Bronte nővérek néhány más könyve is.
Most döbbentem rá, hogy miért vonz annyira Skócia.😮
Na, igen Skócia jelentős részét hanga borítja 🙂
Remélem, az a vers is megérkezik, Cen’🤔☺️
Gyönyörű a virágod, Cen ☺️
Évszakban talán már nem illik a pillanathoz, máskülönben lehet, mégis ☺️
A. Rimbaud: Élmény
Kék nyári alkonyon a szűk csapásokon
szúrós rozsok között járok, majd zsenge fűben,
megérzem, álmodón, harmatját lábamon,
S hagyom, szabad fejem a szél fürössze hűsen.
Semmit nem gondolok s a számon némaság.
De nagy-nagy szerelem borul szívemre tágan,
S a természeten át megyek tovább, tovább,
cigánymód – s boldogan, akár egy nő nyomában.
köszönöm – Rimbaud-t is szeretem nagyon
Emlékszem rá, hogy szereted ☺️ emlékezetes és szeretett a róla készült posztod is ☺️☺️
🙂 🙂 🙂