• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2021.06.24. Egy korty holdfény

Fotó: Centauri

Míg az alkony véraláfutásait nézed és félszegen pásztázod a szétlőtt horizont felhő sebkötözéseit, nem érted. Hülyén terülsz végig a frissen locsolt pázsiton, s úgy véled, hogy ez itt az élet, amire vágytál; a csendes, a nyugodt; a Nagy, ahol önmagadat senkinek és mindennek képzelheted; okosnak és szépnek vagy izgatóan csúfnak; finomnak és keménynek; bokornak és madárnak; fűszálegyenesnek és hajlékonynak; olyannak, aki halni, élni és írni is tud; vért köp és halálhörgést is zúg. Aki tudja, hogy mi végett ez az alkony; mi végett ez a tudás, amit magának tulajdonít, de amikor az est végre felmossa alvadt vérrel a sugárzó türkizzel telibevert eget, és vörös  kondenzcsíkkal az utolsó felhőkhöz kötözi a vonyító  alkonyt, végül pedig beletaszítja az egészet a vaksötétbe, akkor valami feldereng: nemtudásunk dohos romjai fölött; amikor menetrendszerűen megérkezik az állati sötét, csak akkor érted meg, hogy mekkora barom vagy, és mit sem tudsz arról, mi a fény és mi a sötét; mi a teremtés, és mi teremti a pusztítást; bár azt hitted, hogy megfejtetted már, semmit sem tudsz a nyirkos völgyek, remegő nádasok és gomolygó erdők rengetegéről.

Tudatlanság szárítja ki minden percedet.

Jó lenne egy kút, melyből a fáradt éji vándor egy korty holdfényt húzhatna magának. Akkor talán valamelyest kevésbé hihetnénk okosnak magunkat, ám valamelyest nyugodtabbak lennénk – legalább az éj ormain járva; legalább csöndes nyári éjeken, még ha másnap reggel kezdhetjük is elölről az egészet, tudatlanságunk kálváriáját megint, s főhetnénk megalázottságunk barna habjában egészen addig, míg újra fel nem kel elménk horizontján: az újabb éj.


Fotó: Centauri

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider


     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

    7 Comments:

    1. Milyen szép:-)) Jó lenne egy kút, melyből a fáradt éji vándor egy korty holdfényt húzhatna magának.”- a tudás és az öröklét csodaitala.

    2. Holsky Péter

      Gyönyörű az írás. Borzalmas a helyzet. A helyzet borzalmán (igaz) az írás szépsége enyhít valamelyest. Az írás maga is hűsítheti a torkot kortynyi holdfényként – talán.

    3. Ibolya Nagy

      Amikor csodálatosan kifejező metaforák allegóriává állnak össze…
      Értenem kellene, de nem tudom, v. nem akarom….

    4. Marsovszki Viktória

    5. Köszönöm a hozzászólásokat! 🙂

    6. Szabó Edit

      Jó lenne egy kút a Hold alatt…

    7. Szabó Edit

      Erre járva elolvastam ezt megint, és az jutott eszembe, hogy aki így ír, annak egyszerűen MUSZÁJ írni, és persze közzétenni az írásait, hogy mások is olvashassák ezeket a csodákat.
      Ja, és persze a lehető leggyakrabban! 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük