• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2021 – Generációs szakadékok, a rosszkedv kultúrája – Centauri

Fotó: Centauri

2021.03.18. Pár hete részt vettem egy online beszélgetésen, ami szerintem (részemről) nem sikerült jól; ennek talán a fárasztóan hosszan tartó betegeskedés is oka lehetett, ezért nem is adtam róla hírt, de annyit azért mégis idetennék: a kultúra.hu hozott egy kis összefoglalót róla. Ha valakit érdekel, akkor ITT elolvashatja.

Engem és Péntek Orsolyát kérdezgettek egyetemi hallgatók és Weiner Sennyei Tibor, a Drót szerkesztője mindenféléről, elsősorban az írással és irodalommal kapcsolatosan. Úgy érzem – és úgy éreztem akkor is -, hogy kapcsolódási pontjaink alig akadtak, és ez sem könnyítette meg a dolgom. De sebaj. Van ez így.

Extázis az írás?

Az írás Centauri számára olyan, mintha egy kaleidoszkóppa nézne, míg Péntek számára inkább hang nélküli mozi. Festőként képekben gondolkodik az írás során is: „Látom, amit írok”. Majd egy idő után a regény elkezdi önmagát írni, állítja Péntek.

Centauri Kék angyal novellájában egy sötét, pokolszerű helyet fest, ahol írók, költők, művészek az örökkévalóságig arra vannak kényszerítve, hogy írjanak. Ha már erre nem képesek, akkor büntetést kapnak. A szerző bevallja: az ő alapélménye nem ez, az írás számára öröm, még alkotói válságot sem élt át sohasem. „Ha benne vagyok az írásban, van, hogy 30-40 órán át sem kelek fel”. Centauri ilyenkor hatalmas utazásokat él át: szerinte ez az írásban megtapasztalható szabadság. „Mehetsz nagyon le vagy nagyon fel, nincs semmi, ami akadályozna”. Az írás végén pedig ott van egy extatikus tapasztalat.

Péntek számára azonban az írás nem extázis: ha nagy élményeket keres, akkor inkább úszik, utazik vagy kirándul. „Ha választhatok aközött, hogy megírom a világ legnagyobb remekművét vagy fél évre kiköltözök a kedvenc tengerpartomra, akkor természetesen az utóbbit választom”. Centauri húsz éve már kiköltözött az ő „kedvenc tengerpartjára”: egy erdőben él, szarvasok és madarak között.

Fogadjátok szeretettel!

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider


     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

     

    3 Comments:

    1. Szabó Edit

      Én meg is hallgattam akkor azt a beszélgetést, és szerintem nem te tehetsz róla, hogy olyan lett, amilyen; de a kapcsolódási pontokat illetően igazat adok neked.
      Ezzel együtt sem bántam meg, hogy meghallgattam, és ha nem neheztelsz meg érte, én ideteszem a beszélgetés linkjét:

      https://drot.eu/kortars-proza-szerelmesei-ii-pentek-orsolya-es-centauri

      Hátha valakit érdekel, és rá szánja az időt, hogy meghallgassa.

    2. Én megnéztem, illetve téged csak meghallgattalak. Finoman szólva, érdekes volt, és talán azért is, mert gyerekcipőben jár ez a “műfaj”, bár a szándék értékelhető. A meghívott fiatalok pedig, na ezt nem is írom le…. Rákerestem később Péntek képeire, a könyveit nem ismerem, de nem is keltett bennem nagy kíváncsiságot a beszélgetés.

    3. Meghallgattam- Péntek Orsolyától még semmit nem olvastam, a nevét sem ismertem eddig. Kedves Cen- azt hiszem generációs szakadék van- nagyon pontosan fogalmaztál, kár, hogy nem értettek téged. Amúgy nekem semmi bajom az egésszel, az összeverbuvált csapatból messze kilógtál- természetesen felfelé:-)))).

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük