Őrült szélvihar miatt öt órán át szüneteltünk | 4K Videók!
2024.09.26-án dél körül feküdtem le, minthogy egész éjjel és délelőtt dolgoztam, de nem durmolhattam sokáig, mert körülbelül délután kettő óra felé őrült recsegésre-ropogásra riadtam fel. Félálomban is rögtön világos volt, hogy szokatlanul erős a szél. Nem keltem fel, mert nagyon kellett volna már aludni, de hiába. Nemcsak a fenyőágak karistolták az erkély régi hullámpaláját, és nemcsak a féltetőt rázta, zörgette a szél, és nemcsak a tobozok zuhogását lehetett hallani a lapostetőn, hanem időnkét a szél süvítése dörejbe ment át, sőt:
pár alkalommal olyan erővel zúdult rá a házra, hogy a falak is beleremegtek. Szó szerint, nincs ebben semmi költői túlzás.
Aztán hallottam,
ahogy az elektronikus holmik lekapcsolnak, és felkapcsolnak, később a hűtőszekrény gyorshűtést jelző riasztója is sípolni kezdett. Mire lementem a konyhába tökéletesen megszűnt az áramellátás. Gondoltam, valahol kidőlhetett egy fa. A Borisz ciklon hetében viszonylag sok eső esett, s nemcsak fecskepusztulást okozott a Balatonnál, aztán meg minden idők egyik legnagyobb áradását a Dunán, hanem felázhatott a talaj is néhol, s még nem szikkadt meg mindenhol teljesen – gondoltam –, így az orkánszerű szél könnyen dönthet rá a vezetékekre fákat.
Kinéztem az udvarra,
és láttam, ahogy repülnek a levelek, de nagyobb kárt nem észleltem, így megnyugodva visszafeküdtem. A szélvihar továbbra is tartott, újra meg újra felriadtam a dübörgésre, végül felkeltem másodszor is, úgy öt óra felé, de rájöttem, hogy dolgozni nem tudok. A laptop szinte teljesen lemerült, internet természetesen nem volt, hisz a modem nem kapott áramot, a Cenweb szerkesztését tehát el kellett engednem, de még a fényképezőgépben is épp csak annyi delej vibrált, hogy pár rövid felvételt készíthessek, azt is pirosan villogó akkujelek mellett.
Ezekután – jobb híján – ismét visszafeküdtem.
Gondoltam, ha mást nem is tehetek, behozhatok most valamennyit az alvásdeficitből. Szerencsére sikerült elaludnom harmadszorra is. A szél nyilván azokban az órákban szelídülhetett, mert legközelebb nem sokkal nyolc előtt ébredtem. Tök sötét volt és néma csönd. Hiába hagytam felkapcsolva a könyvtárszobában a lámpát elalvás előtt, hogy ébresszen majd, amikor visszatér az áram, annyi fény sem volt, ami egy késhegy végén megvillanhat.
Volt már ilyen, nem estem kétségbe, bár elképzelésem sem volt arról, mit kezdek magammal éjszaka áram nélkül. Amikor azonban kinéztem az ablakon azt láttam, hogy a környéken már van áram. Csak nálam nincs.
Ez szorongással töltött el, és megkezdődött egy elkeseredett küzdelem a lámpákkal és biztosítékokkal. A főbiztosítékot természetesen lecsapta valami, de sokáig azt sem tudtam, hol van a hiba. A házban vagy a házba vezető vezetéken. Ha az utóbbi lett volna, jó nagy kulimász keletkezik, és a hibát csak másnap tudták volna elhárítani, és csak az áramszolgáltató.
Végül a kapcsolótábla mindenféle állásával kisakkoztam annyit, hogy ha csak a konnektorokból veszek áramot, és lámpát nem kapcsolok fel, akkor a biztosítékot sem csapja le semmi, és van áramom. Csak a konnektorokban, de ott van. Megy a hűtő, a wifi, a bojler, és az íróasztalon a kislámpa is, tehát dolgozni minden további nélkül tudok. Alleluja.
A hibát magát pedig ráérek megkeresni másnap,
amikor világos van, és nem tök sötétben (félpucéran) kell futkosni a szobák és a külső kapcsolódoboz között. Ma a sok munka miatt nem is törődtem a problémával, míg végül keresés nélkül is rájöttem, hogy az egyik konnektor adta meg magát a könyvtárszobában. Hogy miért? Valójában nem tudom, de talán a sok ki-bekapcsolás miatt. Mindenesetre most egy konnektor kivételével helyre állt a rend, megnyugodtam, szélcsend van, süt a nap. Ha akarom, világít a mennyezeti lámpa, a dolgozószobában, a konyhában, bárhol, ahol szeretném, alleluja megint, és jön a hétvége – vagyis szombat és vasárnap is dolgozhatok annyit, mint amennyit ma dolgoztam. Jön a hétvége, ami annyit tesz: tudom, hogy hétvége van. És tudom, hogy ez nálam nem sokat jelent. Legfeljebb annyit, hogy ilyenkor csöndesebbek hajnalban az utak, és ez kedvemre való.
Nem bánnám, ha mindig hétvége volna, én persze dolgoznék, de mások legalább nem mászkálnának, nyugton maradnának, amennyire lehet, és a csönd válna megszokottá, meg a nyugi, meg a feszkómentes késő őszi béke.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több blog
Feszkómentes, kora őszi békét kívánok Cen’, technikai problémák nélkül!
Viszont! 🙂 🙂
Még jó, hogy az odút nem szaggatta le a szél a fáról.