• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Novella egy percben: Spíler Kázmér

Kázmér világrendítő, sötét művel kezdte munkálkodását, azonnal egy rettentő regénnyel. Csakhogy nagyon hamar az a téveszme hatalmasodott el rajta, hogy regényéért – mivel abban a Gonoszt leplezi le – megharagudtak rá a holtak, s mindent elkövetnek, hogy a mű sose kerüljön nyomtatásba.


 

Varnai kolto muzsa

Forrás: kepregenymuzeum.blog.hu


A jó hírű Villa fennállása óta számos irányzat söpört át a világon, s ennek megfelelően a legkülönfélébb hóbortosok fordultak meg itt. Realisták, idealisták, bigottok, sznobok, pacifisták, spiritiszták, felsorolni is bajos mifélék. A harmincas évek elején a Villa törzsvendége volt az akkortájt sok helyütt ismert Spíler Kázmér, aki igazán különös fiatalember volt, s akit leginkább az okkultisták körébe sorolhatnánk. Varázsköveket hordott a zsebében, írónak készült, és el kell ismerni, hogy mindent megtett az ügy érdekében. Nem riadt vissza a mágiától sem, ugyanakkor mániákusan dolgozott, eleinte egy kispesti bérlakásban, később a legkülönbözőbb kávézókban, végül kizárólag a Villában. Sok író alkotott itt azon egyszerű okból, mert jól érezte magát, és termékeny állapotba kerülhetett a kert körtefája alatt. Bármennyire is jó lenne, mégsem állíthatjuk, hogy az ifjú Spíler is a fentiek okán döntött a Villa mellett. Mármost az a kérdés, ha nem a hely vonzereje, akkor mi egyéb marasztalta?
Kázmér világrendítő, sötét művel kezdte munkálkodását, azonnal egy rettentő regénnyel. Csakhogy nagyon hamar az a téveszme hatalmasodott el rajta, hogy regényéért – mivel abban a Gonoszt leplezi le – megharagudtak rá a holtak, s mindent elkövetnek, hogy a mű sose kerüljön nyomtatásba.
A kézirat első változatát otthagyta az omnibuszon. Napokkal később olvasta, hogy egy omnibusz elszabadult és a Dunába zuhant, s ekkor biztosra vette, hogy pontosan az, amelyen a kézirat maradt. Néhány héttel később fóti barátnőjével felborult csónakázás közben a ráckevei Duna-ágon, így hát a második verziót a folyó nyelte el. Kázmér ugyanis a kéziratot mindenüvé magával vitte. A barátnő megmenekült, ám ez sem vigasztalta. Számos hasonló eset után, egy napon elhatározta, hogy nem hurcolja magával művét, hisz úgyis elveszik, elsüllyed vagy kitépi kezéből a szél.
Mire hazaért, leégett a bérlakása, s így a hetedik kézirat is semmivé lett. Kázmér szentül hitte, hogy az egész városban a Villa az egyetlen zug, ahol nem árthatnak a haragvó szellemek. Szorgosan dolgozott majd egy éven át a neki fenntartott asztalnál a télikertben, csakhogy miután a művet befejezte, s ezt egy pohár pezsgővel meg is ünnepelte, felötlött benne a kérdés: hogyan juttatja ki a Villából? Hisz amint kilép, bizonyára villám hasít belé.
– Azért van ez, mert a Rossz természetéről írok! – mondta öntelten, s nem kevés manírral, mire a szépséges és naiv pincérlány azt javasolta:
– Hagyja csak itt azt a könyvet nyugodtan, nekünk nem árthat. Menjen haza, és írjon egy másikat a Jó természetéről! Vagy arról semmit sem tud?

Spíler Kázmér angolul
 

CASIMIR SPIELER

Casimir commenced work on a dark, earth-shaking work—a horror novel straightaway. Only before long he was seized by the misapprehension that because the novel was unmasking Evil the dead were angry, and they were doing all they could to ensure that the work would never reach print.

Translated by Tim Wilkinson
usa7The Villa had stood in good repute from the outset, over which time many fashions had swept across the world. Accordingly, a wide assortment of eccentrics had passed though its doors. Realists, idealists, bigots, snobs, pacifists, spiritualists—one would have trouble listing them all. A Villa regular in the early Thirties was Casimir Spieler, in his day a very well-known figure, a truly curious young man, whom one might perhaps best categorize as an occultist. He carried magic stones in his pocket; he was embarking on a career as a writer and, one must admit, did everything he could to further that cause. That included not shrinking from magic. But at the same time he worked maniacally; to begin with in a small rented flat in Kispest, later on in sundry coffee houses, but in the end exclusively in the Villa Bagatelle. Many writers created there for the simple reason that that was where they felt comfortable and could be drawn into productive shape under the pear tree in the garden. Handy though this might be, it would nevertheless be untrue to state that this was why young Spieler decided on the Bagatelle. The question is, therefore, what else, if not the appeal of the place, induced him to stay?
Casimir commenced work on a dark, earth-shaking work—a horror novel straightaway. Only before long he was seized by the misapprehension that because the novel was unmasking Evil the dead were angry, and they were doing all they could to ensure that the work would never reach print.
He left the manuscript of the first draft on a bus. Days later he read that a bus had run free and plunged into the Danube. He was convinced this must have been precisely the one on which the manuscript had been left. A few weeks later he and a girlfriend overturned whilst canoeing on the Ráckeve side-branch of the Danube, as a result of which the river swallowed up a second version, for Casimir, one needs to know, took the manuscript everywhere. The girlfriend had escaped, but even that was no consolation. After many more incidents of this kind, one day he decided not to take the work with him on the grounds that it would anyway be lost or submerged or plucked from his hand by a gust of wind.
By the time he got back home the flat had burned down and a seventh version had gone up in smoke. Casimir took it as gospel that the Villa Bagatelle was the one place in the city where the furious spirits were unable to harm him. He laboured assiduously for a whole year at a table reserved for him in the winter garden, but only when he was raising a glass of champagne to celebrate finishing the novel did it occur to him to wonder how he was going to get it out of the Villa, for the moment he stepped outside he was sure to be struck by a bolt of lightning.
“That’s what comes of writing about the nature of Evil,” he declared self-importantly and with more than a trace of affectation, whereupon a pretty and naïve waitress advised:
“You can safely leave the book here; it can’t do us any harm. Go back home and write another one about the nature of Good—or do you know nothing about that?”

 CENTAURI homepage

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Csak egy mail-cím szükséges, hogy értesülhess a legújabb írásokról 🙂

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/villanovellak/kanari-proba/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/villanovellak/centauri-a-tizenharmadik-lepcsofok/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/villanovellak/furjtojasok/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/repules-muveszete/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/kotetek/

    15 Comments:

    1. Szabó Edit

      Nem tudom, ez nevezhető-e sorozatnak, de én ezeket a villanovelákat is nagyon szeretem.
      Tervezed, hogy folytatod őket? (Azt írtad valahol – tudom, hogy hol! 🙂 -, hogy 100 darab lesz belőle.)

      • Hát én már nem emlékszem, hol írtam – de most már emlékezésre itt vagy Te 🙂 Viszont nem feledkeztem meg erről a sorozatról sem. Mi következik ebből? Valahogy meg kellene oldani, hogy sokáig és békében élhessek, és befejezhessek mindent, de legalábbis a javát.

        • Szabó Edit

          Az utolsó mondatodban írtakra nincs ötletem, csak reménykedem, hogy egyszer megvalósul.
          Addig pedig: mihelyst lehet. 🙂

        • Marsovszki Viktória

          🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 …..

          • Marsovszki Viktória

            Oldd meg, Cen’, hogy sokáig élj!
            javaslatom:
            méz, méz, méz
            bor, bor, bor
            esetleg fűszeres, forralt:
            pálinka, bele borssal. inhalál, majdnem halál, vagy gyógyulás. 🙂
            ezeket hallotatam innen-onnan
            végső esetben antibiotikum
            Kelj föl, és járj, Szívem! 🙂
            kurva gyorsan 🙂 🙂 🙂

    2. Ibolya Nagy

      Annyira jó és olyan rég olvastam, az újdonság erejével hatott. 🙂

    3. Korábbról rémlett, de nagyon jól esett az újraolvasás, örültem, hogy előhoztad ☺️ Ismét – mint már számtalanszor – elámultam a rövidprózaista tudásodon!

    4. Marsovszki Viktória

      Kijátszottam, pont 82 évig fogsz élni. 🙂 ♥

    5. felkeltem és járok – remélem, egész hétvégén!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük