• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2020.11.24. Vándorsólyom a Central Park fölött

2020.11.24. Regényrészlet a legközelebb megjelenő regényemből

A városban ködös rögeszmék tartottak fogva, létezésem feltör­hetetlen titka béklyóba vert; szakasztott mása vagyok egy fogságban tartott sólyomnak: csengettyű a lábamon, hogy hallani lehessen mindig, merre járok; szar­vasbőr­ből metszett finom sisak a fejemen, hogy csak akkor lássak, ha más is úgy akarja; szabadságom egy va­dászsólyomé: büszkén strázsálok, holott már csak alamizsnán élek; amit elejtek, azt is csak azért, mert más akarta, és azt is elveszik, nem téphetem szét énmagam, kapok helyette koncot. Mégis, mert talán úgy tanultam, büszkén feszítek, pontosan úgy, azzal a megkérdőjelezhetetlen testtartással, ahogy az a vándorsólyom üldögélhetett a Szabadság­szobron, Manhattan szigetén, akit megboldogult jó barátom, Tafy lá­tott annak idején; ahogy könnyű libbenéssel bukik át a felhő­karco­lók fölött a Central Park irányából, majd jókora körív után, hetykén a fáklya csúcsára száll; felborzolja tollait, és a megve­tés szigorával néz le a turistákra, akik a glóriából a Word Trade Centert fényképezik; csak­hogy engem neveltetésem, idomításom odaköt, s ha mindez nem volna elég, a Mendel-szabály szinte odaforraszt hegesztőpákával az össznépi illúzióhoz, szabad­ságról szőtt ábrándjaink nyomtatot áramköreibe. Nem így az a sólyom! Húsz perccel később már – ha úgy látja jónak – a part fölött szállt, észak felé; csak egy fehér pötty jelzi: újabb vonuló madár pihent meg a szobron, mely félig a parti homokba dőlve sem volna je­lentéktelenebb, mint így, fehér szarfoltoktól tarkán. S me­gannyi szobortársának ugyanez a sorsa Firenzétől Pekingig: lovagok, uralko­dók, hadvezérek, trubadú­rok és lovaik mind-mind magukon viselik egy valóban szabad nép nyomait; némelyik vállán olyan vastagon ül meg a galambguanó, mintha eleve szarból formáltak volna nekik sráfokat. 

Mint a béklyóra vert sólyom: nem láthatok többet, csak amennyit hagynak. A város kita­karja, a Kolónia elrejti a bükkösöket; égre vetülő fényével elnyomja az Ég, s régmúlt idők mára meg­semmisült kvazárjait; de nem azért vágytam el, hogy erdőt lás­sak, parázsló-kietlen januári éjszakákat; távcsövön át lás­sam a szupernóvarobbanások irizáló fényeit; sokkal inkább azt akartam végre látni, amit a búskomor erdő, és csillagok izzó szőttese is elta­kar. Őrjítő vágy hajtott a sebzett vadak magányába; vágytam a kandalló­ban lobogó tűz ünnepélyes dörgésére; ez már va­lami! – megízlelni minden este a plazma-fázis mibenlé­tét; lecserélve és le­sajnálva a fűtőcsövek, rozsdás radiátorok prózai­ságát, a távfű­tés kultuszát; közvetlen közelről látni, amint valami fellobban, lángra kap, felizzik, s aztán hamuvá ég; látni, minden este, hogy bármikor bármi atomokra hullhat szét, elég hozzá egyetlen gyufaszál; néha egy szikra is elég; érezni nap mint nap, amint a hidegből me­leg lesz, a bomlás forrósága, azután bor­zongás, végül csontig hatoló fagy és halál.

Centauri Jégvágó Magvető Kiadó irodalom regény

Fotó: Centauri

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 

    Név*

    Email cím*


    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider

    Slider

    Slider

     

    18 Comments:

    1. Szabó Edit

      😮😮😮
      Most megleptél – ami, persze, egyáltalán nem lepett meg. 🙂
      Úgy gondolom, rossz volt a tippem, mert ebből nekem nem jön ki a Protonauták. Elővehettél valamit a fókból. 🤔

      Mostantól nem tippelek – legalábbis hangosan nem -, csak figyelek. 🙂 És várom a regényt nagyon!!

    2. Ibolya Nagy

      Köszönet a meglepetésért, nagyon jó lesz, érzem.☺️

    3. Igen, akkor ez a negyedik, vagy ötödik készülő regény amiből részletet kaptunk? Vagy mégis maradjunk a Galamboknál? 🙂 🙂

    4. Felmerül ebben a kérdés: Jobb volna, ha így, ebben a formában nem adnék időnként részleteket? 🙂

      • Ibolya Nagy

        Ha egy kicsit is számít a kérésem, én nagyon szeretném, ha kapnánk még részleteket!

      • Nem, nem, félreérthető voltam talán, csak azt gondoltam, hogy ez a részlet valahol befér az említett készülő, vagy már el is készült regénybe. Hozd csak a részleteket, én szeretem! Az sem titok, hogy én a Galambok-at várom nagyon. 🙂

      • Szabó Edit

        Én is örülnék az ilyen részleteknek! Még akkor is, ha egyik, másik végül valamilyen okból nem jut el a nyomdáig. Legalább bekukucskálhatunk a fiókodba, hogy mi minden lapul még ott, amit – ha eléggé hosszú életűek leszünk – akár még el is olvashatunk egyszer. 🙂

    5. Ez nagyon szép és nagyon melankolikus…összefacsarodik az ember szíve. Tafy tényleg meghalt? Most komolyan? Nekem ez kimaradt. Vagy törölte a tudatom?

    6. Én is nagyon örülnék az ilyen klassz reézleteknek🙂
      Minél több legyen belőlük!
      Galambok című regényed is szívesen olvasnám🐦☺

    7. Köszönöm mindenkinek a véleményeket! 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük