• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

2021.08.06. Holnap világrekordot dönt egy magyar író

kreatív írás irodalom regényírás

Free Photo

2021.08.06. Holnap világrekordot dönt egy magyar író
 
Már csak egyet kell aludnia azoknak, akik imádják a rekordokat, főként akkor, ha azok hazai rekordok, és akik Nemere István rajongói táborát gyarapítják. Holnap ugyanis világrekordot dönt Nemere, egymás után háromszor is, mivel augusztus 7-én délelőtt némi túlzással óránként mutat be egy új könyvet Gyulán. Jó pár napja olvastam már erről, és úgy gondoltam, van ebben nem kevés marketing is, nem mintha az bűn volna. Ma ismét utána olvastam az akciónak, és némi csalódással láttam, nem egészen most állítja be a világrekordot, merthogy azt 2019-ben már beállította (723. és 724. kötetével vette át a vezetést az angol írónőtől, Barbara Cartlandtól).
 
Barbara_Cartland

Barbara Cartland (FORRÁS)

Nemere jelenleg 754 kötetnél tart, ami íróként is felfoghatatlanul nagy szám és tiszteletreméltó teljesítmény.
 
Akkor is, ha nem ugyanabban a műfajban utazunk. Az újabb világrekordok apropóján megtudtam néhány számomra is igazán érdekes dolgot Nemeréről. Ezek épp azért érdekesek, mert sok szempontból tipikusak.
 
nemere istván rekord

Nemere István (FORRÁS)

Ennyi könyvet csak megszállottként, munkaalkoholistaként lehet legyártani. Ehhez feltehetően grafománnak kell lenni. De ha az ember nem grafomán és nem munkaalkoholista, voltaképp meglenne írás nélkül, s nem erről szól az élet minden zegzuga, akkor is meg kell felelnie a regényírás kihívásainak. Mert regényt írni – akár csak egyet is – kihívás, elsősorban a terjedelem miatt. A legfontosabb a kitartás, ami azonban nem konstans senkiben sem, vagyis a kitartás anomáliáit ki kell iktatni valahogy. Erre pedig világszerte, s a világirodalom történetében számos esetben ugyanazt a megoldást alkalmazzák írók, szépírók és ponyvaszerzők egyaránt.

 
A megoldás a létező legprózaibb, szinte már hervasztóan közönséges. NAPIREND.
 
Amihez tartja magát az ember. Nemere is szigorú metódus szerint dolgozik. „Pacsirta” lévén hajnali ötkor kezdi a munkát, délután kettőig folytatja (ezt csak egy rövid ebéd szakítja meg), majd pár óra szünet és kutyasétáltatás után gyakran ismét asztalhoz ül, és megint csak ír estig. Minden nap. (Kísértetiesen hasonló napirendet tartott Szentkuthy Miklós is, szintén korai keléssel). Ha nincs meg a 40.000 karakter egy nap, Nemere már elégedetlen. Soknak tűnhet ez, de higgyétek el: 40.000 karakter nem a világ. Az én napi penzumom regényírás idején 30.000 karakter. (Meglepett, mennyire közel esnek a napi „normáink”.) Jobb napokon – esetemben éjjeleken – ki-kicsúszik 70-80.000 karakter is. Persze hozzá kell tenni, hogy viszonylag kevesen írnak egyhuzamban ilyen mennyiségeket. Tartósan, évről-évre pedig én sem írok ennyit; talán nem is bírnám.
 
Nemere teljesítménye fizikailag is megterhelő lehet – tudom, mert írtam már annyit, hogy fizikai fájdalmakkal járt –, pláne egy életen át. Elképesztő. El kell ismerni. És nem tanulság nélkül való.
 
kreatív írás irodalom regényírás

Free Photo

Épp a napokban beszéltem egy fiatal írópalántával, aki első könyvét írja a nyári szünetben (hihetetlen, de van még ilyen), s igyekeztem ellátni néhány olyan tanáccsal, melyek nem befolyásolják tartalmilag, viszont segítenek legyűrni a regényírás során rendre jelentkező ellenállásokat. Napi normát nem tanácsoltam, azért sem, mert a teherbírásunk és tempónk alkattól függ (nem mintha nem lehetne fejleszteni), de napirendet nagyon is javallottam a számára. Érdekes, hogy aztán önmagától állt be egy napi 16.000 karakter körüli teljesítményre.
 
A regényírói alkat hamar felméri, hogy szüksége van keretekre, sőt keretszámokra is, és ez nem feltétlenül munkaalkoholizmus, hanem józan ész és módszertan. Stephen Kingtől egészen Gustave Flaubertig.
Nemerét akár példaként is állíthatjuk – sok más jeles szerző mellett – kezdő írók elé, hogy rögtön
a pálya elején elfogadják: regényt írni csak kitartással lehet, a napirend pedig főként akkor segít sokat, ha a kitartásunk vagy lelkesedésünk ingadozó. A többségnél abszolút az, ezért bár sokan fognak bele ifjú korukban egy regénybe, ám alig fejezi be valaki. Pedig megéri a fáradtságot akkor is, ha aztán nem válunk írókká. Az említett fiatalembertől 19 évesen napi 16.000 karakter egészen kiváló teljesítmény, főként, ha tartani tudja, és ha figyelembe vesszük, hogy az írás sebessége sem az, ami egy rutinos írónál.
 
Technikailag is fejletlen a kezdő író, lassan gépel, gyakran „pötyög”, nem állt még rá a tíz ujjas gépelésre, holott az elképesztően meggyorsítja az írást, és a minőségnek is jót tesz, mivel szabadabban szaladhatnak a gondolatok, nem lassítják a gondolatmeneteket a legépelés percnyi tortúrái.
 
Bárhogy is, megjelenik egy könyv vagy sem, nagy teljesítmény megírni akár csak egyetlen regényt is. Nemcsak teljesítmény, hanem élmény is. Kaland és jellemformáló gyakorlat. Kemény edzés. És a legegzotikusabb utazás, amit egy ember nyárra választhat, s egyben a legolcsóbb is. Ősszel sokaktól megkérdezik majd: „Mit csináltál a nyáron?” – s hányan felelhetnek majd szeptemberben így: „Írtam egy regényt!” Ez az egyik legszebb mondat számomra. Felmérések szerint is tömegek szeretnék kimondani ezt a mondatot legalább egyszer az életben, ám végül alig-alig akad valaki, aki rászánna erre legalább egy nyarat.
 
Az oktatásban is volna helye a regényírásnak. A nyolcvanas évek végén ismertem meg valakit, aki Malmőben tanult. Tőle tudom, hogy a középiskolában egy teljes évet regényírásra fordítottak. Abban az évben nem regényeket olvastak vagy verseket elemeztek irodalom órán, hanem egy regényt kellett megírnia az év végére mindenkinek. Szerintem ez nagyszerű projekt, és helye volna a hazai oktatásban is. (Felmerülhet a kérdés, hogy az efféle projekteknek köszönhető-e vajon például a skandináv krimik sikere.)
 
kreatív írás irodalom regényírás

Free Photo

Főként kezdő íróknak mondom: az írás után azonban jön a neheze, legalábbis, ha inkább a szépirodalom felé hajlunk. Ott ugyanis rengeteg az utómunka, és aligha kivitelezhető, amit Nemere csinál. Ő ugyanis – ahogy egy interjúban mondja –, ha hétfőn befejez egy regényt, kedden belefog egy újba. Míg párhuzamosan további regényekhez gyűjt anyagot.
A kész regényt igen sokszor kell átolvasni, javítani, szerkeszteni, nem árt pihentetni egy időre, hogy más szemmel nézhessen rá a szerző; sőt nem árt pihentetni a már többször megdolgozott változatokat sem. Ez babrás, szintén sok kitartást, és rendkívüli odafigyelést és alázatot igényel (hisz a javítás voltaképp arról szól, hogy újra meg újra el kell ismernünk magunk előtt: nem jó, amit csináltunk), de ezt is lehet szeretni, és egy idő után ez sem ad kevesebb örömöt, mint az írás maga.
 
A gyújtópont azonban minden esetben azonos. Ha tetszik, ez a legkisebb közös többszörös a legkülönfélébb szépírók és ponyvaírók között: a kíváncsiság.
 
Nemere is azt mondja, ha véget ér a pályafutása, csak azt bánja majd, hogy nem követheti tovább azt a sztorit, ami az emberiség történelme. Nem nézheti tovább ezt az izgalmas sorozatot.
Teljesen értem. Gyakran gondolok rá én is, hogy ha másért nem, azért érdemes életben maradni a lehető legtovább, hogy megnézzem, hová jut a Homo sapiens a következő évtizedekben. Annál is inkább kíváncsi vagyok erre, mert olyan történelmi idő kapujába értünk, amihez fogható nem volt soha. Kiváltság ez akkor is, ha néha szorongással tölt el minket a jövő. Védhetetlen állítás, mégis azt hiszem: mi, akik épp ebbe a sorsfordító évszázadba születtünk, nem véletlenül vagyunk épp most épp itt. Kell, hogy legyen ezzel feladatunk, de hogy mi volna az pontosan, arról annyi könyv születik majd a következő évtizedekben, amihez 100 Nemere sem volna elég.
 
kreatív írás irodalom regényírás

Free Photo

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider

     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

     

    4 Comments:

    1. Marsovszki Viktória

      Ha, szabad kérdeznem, Cen’, neked mikor lesz alkalmad befejezni azokat az izgalmas regény-terveid, amikbe már belekóstolhattunk mi is? Mondjuk egy télen? Mondjuk a követkető télen? Vagy a nyár inspirálóbb regényírásra? Úgy emlékszem te is nyáron izzadtad ki a regényeidet? az igazgyöngyöket) Akkor jővő nyáron? Nagyon szeretnék már a kezembe fogni egy Centauri-regényt, hogy az olvasás izgalmáról ne is szóljak!
      Bíztass meg, légy szí’! 🙂 🙂
      Ez nem sürgetés, hanem egy olvasói kérdés. ♥ Egy türelmetlen olvasód kérdése. 🙂

    2. Ibolya Nagy

      Ajánlanál egy Nemere könyvet a 754-ből, Cen’?
      Olyan indiszkrét /Windischgraetz/ kérdést, mint az előttem szóló, már régen nem merek feltenni neked.

    3. Holsky Péter

      Azért, ha megnézzük a Nemere-listát:
      https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemere_Istv%C3%A1n_m%C5%B1veinek_list%C3%A1ja
      , művenek egy nagy része nem regény, hanem tényirodalom – és, sajnos, nemegyszer áltény-irodalom 🙁
      Ezzel együtt a teljesítmény tényleg dicséretet érdemel! Csak azt sajnálom, hogy (régi tényirodalmi szerzőket idézve) a mennyiség nála nem mindig csap át (pozitív) minőségbe.
      Ha lehet, inkább igazi regényíróktól tanuljunk – vannak ilyenek is errefelé, ha jól látom 😉

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük