• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Miért változnak a kisregény fejezetei visszamenőleg?

Miért változnak a kisregény fejezetei visszamenőleg?

2020.01.10. Úgy döntöttem, hogy a közösségi kisregény fejezeteit – egy ideig biztosan – egyetlen oldalon mutatom, többek között azért, mert a fejezetek visszamenőlegesen is változhatnak, s fognak is minden bizonnyal. Ehhez azonban hadd fűzzek némi magyarázatot.

Bár a kisregény fő vonásait, karaktereit ti rakjátok-szavazzátok össze, mégis minden részletnek egyetlen szövegfolyamba kell illeszkednie, ezt a szövegfolyamot pedig együtt nem tudjuk összerakni, ehhez van szükség rám, hogy a sok egymással sem mindig harmonizáló elemet mégis valamiként egységbe rendezzem.

A regényírás folyamata egyébként sem lineáris. Kevés olyan szerző van, aki az első oldalnál elkezdi, majd az utolsónál fejezi be.

Ezt leginkább ponyvaszerzők engedhetik meg maguknak, akik általában nem dolgoznak olyan sok elemmel, mint a szépirodalom, és szüzséjük, gyakran karaktereik is egyszerűbbek, nem ritkán pedig egyfajta receptre, kaptafára készülnek történeteik. Minél összetettebb egy szöveg, annál nehezebb benne lineárisan haladni, ezért én például gyakran térek vissza korábbi fejezetekhez, mielőtt tovább mennék, és az sem ritka, hogy egy fejezet fényében korábbi jelenetek vagy akár karakterek is átírásra kerülnek, arról nem is szólva, hogy általában jót tesz a szövegnek, ha némi rápihenés után ismét megnézi a szerző; gyakran talál benne hibákat, és gyakran talál benne újabb – addig kiaknázatlan – lehetőségeket is. És persze az is rendszeres, hogy nem a regény idősorrendjének megfelelően lát át az író képeket, ilyenkor a regény távoli pontjairól készít jegyzeteket, akár egész fejezeteket is, amiket aztán beilleszt majd, ha a szöveg egésze odaér.

Nem veszélytelen munkamódszer ez, mivel nagy a kísértés, hogy egy-egy fejezettel bíbelődjünk, néha túl hosszú ideig, ilyenkor a fejezet túlírttá válhat, ráadásul a regény egésze mind ez idő alatt vesztegel. Nehéz ebben egyensúlyt találni, de szerintem ez a legjobb és legeredményesebb módszer a regényírásban. Közös kisregényünk esetében is ezzel a módszerrel igyekszem összedolgozni, amiről döntöttetek, de együtt jár ez azzal is, hogy a már „kész” fejezetek is változni fognak. Talán nem jelentősen, de ezt előre nem tudhatom.

Mindenesetre IDE felrakom az összeset, talán el is fér majd itt valamennyi, és az új fejezet mindig a lap alján lesz; akinek esetleg ahhoz is van kedve, megnézheti azt is, hogy a korábbi fejezetek változtak-e, s ha igen, mennyiben.

Türelmeteket kérem még egy kicsit, míg egészen új fejezeteket is hozok. Köszönettel: Cen’


Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


 

previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
Slider


Slider


Slider


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*

      

    4 Comments:

    1. Szabó Edit

      Nincs ezzel a módszerrel semmi baj, sőt; én valahogy így képzeltem el a regényírás folyamatát. Írtam is valahol egy hozzászólásomban, hogy egy regény nem egy magyar dolgozat, amit elkezd az ember az elején, aztán folyamatosan ír a végéig.

      Az meg csak bónusz számunkra, hogy beleshetünk a regényírás kulisszái mögé is. 🙂

    2. Lívia dr. Zilahi

      Ez nekem így nagyon tetszik:-)))Elolvastam a megújított fejezeteket, sokkal Cenesebb:-)))

    3. Szabó Mihályné

      Nagyon tetszik a módszered, Cen’! Nem szabad elkapkodni, nem újságcikk készül!!!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük