Tótágast áll a világ

földkelte Föld a Holdról

 

„Eddig alapvetően jó volt minden!” Nem. Szinte semmi sem volt jól eddig sem.


2020.03.20. Azért frissítem ma ezt a posztot, mert ez a legnézettebb az utóbbi napokban, s talán nem véletlenül. Átolvasva a durván 1 éve írottakat, pár dolgot pontosítanék, mert nem derül ki egyértelműen – főként nem azoknak, akik nem olvassák ezt az oldalt rendszeresen -, hogy pontosan miért adtam meg az alább idézett dátumokat.

2016-ban már a menekülthullám jelezte, hogy megkezdődött valami. Nem volt igaz, hogy váratlanul jött. Tudom, mert rövid ideig már a kilencvenes évek végén tanítottam is, hogy várható. Számos dokumentum jelezte előre, ehhez mérten meglepő, vagy inkább vérlázító volt látni, hogy sokan a menekülthullám váratlanságára hivatkoztak. Kizárt, hogy ha én tudtam róla, akkor a nagy politika ne tudta volna. 2015-16-ban ugyan itt-ott időnként elhangzott, hogy a szíriai válság egyik forrása a klímaváltozás volt (egymást követő súlyos aszályok), de ez hangsúlyos szerepet az elemzésekben nemigen kapott.

2018 nyarán a klímaváltozás egyértelműen átlépte azt a határt, ahonnan egyrészt értelmetlenné vált a tagadása vagy relativizálása, másrészt azt a határt is, ahonnan még visszafordítható. Ma már elfogadott is, sőt klímaösszeomlást, klímaválságot emlegetni is szokványos, de 2008-ban, amikor EZT írtam, még egyáltalán nem beszéltek klímaösszeomlásról. Fél évvel később viszont már igen.

2020-21-re boritékolható volt egy látványos összeomlás, de ilyen világjárványra nem számítottam. Annak ellenére sem, hogy a menekülthullámokhoz vagy a klímaösszeomláshoz hasonlóan ez a világjárvány se a semmiből jött, prognózisok százai jelezték előre, s valójában csak idő kérdése volt.

Ez most valóban történelem, annak is a legrapidabb formája. Megkockáztatom azt is, hogy ezúttal nem korszakváltásról van szó, mint inkább arról, hogy sok szempontból egy civilizáció ér véget vagy fordul át valami egészen másba.

Könnyen válhat ez nemcsak a század, hanem az emberiség legfontosabb fordulópontjává, annál is inkább, mert egyszerre legalább négy, egyenként is súlyos gond szakad a nyakunkba; ezek egyenként is alkalmasak jelenlegi berendezkedésünk radikális megváltoztatására, de ha ráadásul ez a négy válságforrás egymásra talál, és erősíti egymást – mint ahogy most valószínűnek tűnik – akkor igen hamar felgyorsulhatnak a folyamatok. Erről írok még később bővebben, és hozok majd részleteket a Pátosz a káoszban című kötetből is, melyben sok olyan működésimódról írtam 2006-ban, melyeknek tarthatatlansága sokak számára még kétséges volt; az a kötet a megjelenés időpontjában, 2007-ben a többség számára sokszor csak egy apokaliptikus viziónak tűnt, ma már viszont szinte minden sora aktuális és érthető.

Vigyázzatok magatokra! Üdv: Cen’ – jövök még – s lejjebb megtaláljátok, amit 2019-ben illetve 2016-ban írtam.



2019.02.04. 2018 végén, 2019 elején sok helyen írtak értékeléseket – én nem. De nem azért, mert nem akartam. Akarok is. 2018 ugyanis vízválasztó, egy merőben új kor kezdete.

Határvonal – és azon ritka esetek egyike, amikor ez a határvonal éles és jól érzékelhető.

De mielőtt erről a határvonalról írnék, hadd osszam meg itt azt, amit 2016-ról írtam. Ott is volt egy határ, ám az főként ránk, az emberek világára vonatkozott, arra, amit társadalomnak mondunk. Két év eltelt, azt hiszem, nem tévedtem nagyot:


“2016 nem volt kiemelkedő év, ami nem jelenti azt, hogy ne foglalhatna el kitüntető helyet az időben. Régóta sejtjük, hogy jelentős változás előtt állunk, bár sokan ezt beteges apokalipszis-vágynak gondolják. Mégis egyre kevésbé tagadható, hogy fordulat jön – egyre inkább azok tűnnek egy makacs téveszme foglyának, akik kétkednek a szükségszerű változásban. 2016 talán az első olyan év, amikor azok számára is tapintható a rendszerszintű kényszer, akik szeretnek a végsőkig kétkedni abban, hogy az adott kor szavatossága lejár egyszer, mintha nem vennék tudomásul, hogy ezt hozta a történelem kivétel nélkül mindig.

Nem volt még olyan rendszer, mely időben vette volna észre, hogy lejtőre került

– ezért bukott el az összes –, de mindig akadtak előrelátók is páran. Őket legtöbbször az adott kor margóin, börtöneiben és máglyáin találni. Bármilyen meggyőző erővel is rontott be aztán az aktuális jelenbe a közeli jövő, a jelenbe ragadt emberfők mindig kétkedtek a változásban. 2016 az az év, ami után nehéz lesz már azt mondani (ezer és egy dologra): ez megingás csupán.

2016 egy rövidzárlat. Alkalmat ad arra, hogy a jövő felől gondolkodjunk a gyertyával melegített sötétben.

Alkalom azok számára is, akik a jövőt mániákusan a jelen meghosszabbításának tekintik, akik képtelenek belátni: a mi korunk is fejtetőre állhat.

S hogy valóban tótágast áll, nem kis részt épp azoknak köszönhető, akik évtizedek óta azt szajkózzák: „Ez nem történhet meg!” „Eddig alapvetően jó volt minden!” Nem. Szinte semmi sem volt jól eddig sem. Hol van az a vagányság, ami azt kérdezné: „Mi, akik most rosszul vagyunk ettől a felfordulástól, mit tehettünk volna – tíz-húsz és harminc évvel ezelőtt – egy másik forgatókönyv érdekében?”

Jó ideig nem lesz biztos válasz. Egy egészen új generáció kénytelen majd átértékelni, felülírni azt, amit mi tettünk.

Zavaros, bizonytalan átmenet jön. Épp olyan, mint újabban a klíma.

Félhetünk is – joggal –, de fordulhatunk felé kíváncsian is. Az új évtized fenekestül forgatja fel a biztonságunk. A kevesek biztonságát. Jó darabig csak az lesz képes eligazodni, aki kíváncsi még, és aki képes alkalmazkodni a közös múltból elősüvítő gondok kartácstüzéhez.

Ráadásul ezren rohannak majd ránk megváltó régi-új tanokkal, s jól tesszük majd, ha a családi ezüstnél is jobban őrizzük az éberséget.


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára 🙂


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 🙂

Email cím*


BLOG A KARANTÉNBÓL:

2020.03.19. Kételyek és kontrasztok = karantén

Klímaváltozás helyett klíma-krach

A bolygó, ahonnan eltűnik éltető elemünk a jég

Európa kiszárad és kihűl?

Mégis mozog a Föld – sőt forog!

21 Comments:

  1. Lejtő, majd a szakadék….. 🙁 Olvadnak a jéghegyek, dugig szeméttel a szárazföld, az óceán, de már a világűr is. Ember, te meg vásárolj, vásárolj, termeld a szemetet………… Kína ettől az évtől nem vesz át több műanyag hulladékot, kíváncsi vagyok mit lépe erre a világ.

  2. Marsovszki Viktória

    „Mi, akik most rosszul vagyunk ettől a felfordulástól, mit tehettünk volna – tíz-húsz és harminc évvel ezelőtt – egy másik forgatókönyv érdekében?”

  3. Marsovszki Viktória

    Most, 2019-ben, zenét fogok hallgatni, hogy kikerüljek ebből a spirálból! örvényből ?
    Te meg, Cen? Teszed a magadét, kitartóan, hűségesen.

  4. Szabó Edit

    Két évvel ezelőtt írtad… 🙁

    Annyi történt talán azóta, hogy egyre többen fedezik fel , hogy lejtőn vagyunk, gyorsulunk és nem lesz jó vége. Sőt, nagyon rossz vége lesz.
    Egyre többen beszélnek róla, figyelmeztetnek, szólnak, kiabálnak, csak a tettek hiányoznak. És még mindig sokan vannak, akik nem hiszik. 🙁 🙁

    Én annyit tudok tenni, hogy pl. osztom az erről szóló cikkeket, szelektíven gyűjtöm a szemetet, és aláírom a petíciót az egyszer használatos műanyag zacskók betiltásáért. Meg egyre jobban aggódom az utódainkért.

    Hol írtál erről két éve Cen’?

  5. Igaz, még nagyon fiatal vagyok, de én két nevelőtől két külön kor világképét kaptam. A két háború közöttit és kőkemény szocialistát. Elnézve az elmúlt évet és a társadalmi tapasztalataimat, én kiábrándult vagyok. Az emberek egy részére kimondottan hat minden esemény, per hecc én is szociálisan érzékeny vagyok…. volt az elmúlt időszakomban nagyon sok mélypont és mindig egy gondolat volt a fejembe, ami persze drámai túlzás, de mégis… “A világ megérett a pusztulásra”. És erről nem a Világ tehet, ami természetileg és politikailag folyik, főleg Európában, az sokszor minősíthetetlen. Eközben például Szingapúr, ami ugye a jóistenke másik háta mögött van… és tisztelet a kivételnek, de sok ember véleménye szerint vad emberek lakják, mert fuuu, az annyira egzotikus… nos, Szingapúr virágzik, a Világ egyik legtisztább és legélhetőbb városai között van.
    Rossz a hozzáállás… tudom, az enyém se a legjobb, a mikrokörnyezetem még csak csak uralom… de ha kinézek.. bR….
    Napi instrukció a gondolatra: Lilith el, balra az Elefántcsonttornyába

  6. Nagyné Ica

    🙁🙁🙁
    Ma nincsenek értelmes gondolataim. 🙁 Pillanatnyilag a kétségbeeés határán állok és nem annyira magamért, mint inkább a családomért aggódom. 💕 mi jön ezután?
    A magam módján imádkozom, hogy a legkissebb veszteséggel éljük túl és építsük fel a jövőt.

  7. Szabó Edit

    Talán most majd újra ki kellene adni a Pátoszt. 🤔
    Sokan lélennénk, akik örülnének neki.

  8. “De az egyénnek azért maradnak vészkijáratai. ”
    Egyetértek- van hova elmélyülni, mindazonáltal most valahogy dekoncentrált lettem(bevallom ebben benne van az állandó alarm a a jelenlegi helyzet miatt) és az intenzív olvasás nem megy. Kedves Cen, az írásaidtól szinte látom magam Anyám földjén ami most elhagyott s egyre inkább azt érzem ott szeretnék lenni, abban “semmiben” ahol növények vannak, napfény és csend. Ez a helyzet megértette velem miért szerette annyira az Anyám és az Apám azt helyet ahol leéltek egy egész életet(93 és 87 évesek).
    P.s. Megnéztem újra az összes vadonos filmet ami fellelhető :-)Természetesen Jack Londonnal kezdtem:-)))
    Minden jót Nektek, azt hiszem csendben olvaslak Titeket.

    • Látod? Máris van, amit megértettél – sokan lesznek így ezzel, azt hiszem. A megértés, a paradigmaváltás is elsősorban az egyénben jön létre, semmint nagyban. Abban továbbra is kevésbé hiszek, hogy társadalmak, egy civilizáció képes lenne levonni a megfelelő konzekvenciákat, de legyen bármilyen hülye is egy társadalom, mindig akadnak benne identitások, akik a maguk számára hasznavehető következtetésekre jutnak. 🙂

  9. Holsky Péter

    Régi, elcsépelt szlogen: “Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” – de attól, hogy valami közhely, még lehet igaz.
    Talán azzal kiegészítve: abba a lokalitásba, ahol cselekednünk kell, a saját belsőnk is beleértendő – most működő szociális, kulturális, gazdasági reflexeink átformálása; eddigi társasés társadalmi reakcióinkra való reflexió. Ha az emberiség dolgai nem mehetnek tovább úgy, ahogy eddig mentek, akkor nekünk, embereknek kell más utakon elindulnunk.
    Persze, tudom, erre is mondhatjuk: az egyes ember semmit sem tehet. Nem igaz. Jeanne d’Arc, Gandhi, Teréz anya is egyedül kezdte. Nem vagyunk szentek, nem vagyunk hősök – de ők sem úgy kezdték (és nem is azért), hogy azok legyenek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük