• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Minősíthetetlen minősítések – a magyar sajtó minősége, állapota

Bécs – Café Sperl (Fotó: Centauri)

Nehéz együtt élni az olyan sajtóval, amely nem egészen tisztességes. A manipulálás formáinak se szeri se száma, ezért nehéz olyan mércét találni, amely – többé-kevésbé – objektíven mutatja egy-egy sajtóorgánum korrektségét.


2019.11.20. Sokan töltenek rengeteg időt a nagy hírportálokon. Hajlamos vagyok rá én is, de időről időre lejövök erről a szerről, az ugyanis rendkívül ritka, hogy egyetlen forrásban minden fenntartás nélkül megbízhatnék. Felmerült bennem a kérdés, vajon hogyan mérhető a legnépszerűbb oldalak tisztessége? 

Tavaly készítettem egy videót, amiben azt mutattam be, hogyan lehet manipulatív képet festeni például az állatkertről.


Szintén tavaly megvizsgáltam a hazai sajtót is, de csak most adom közre az eredményt.

Nehéz együtt élni az olyan sajtóval, amely nem egészen tisztességes (hopp! – itt az első minősítés a részemről 🙁 ) A manipulálás formáinak se szeri se száma, ezért nehéz olyan mércét találni, amely – többé-kevésbé – objektíven mutatja egy-egy sajtóorgánum korrektségét. Engem azonban nemcsak szabad emberként, hanem íróként is érdekel, vajon hogyan érhető tetten, ha itt valami probléma van. Íróként különösen fájdalmas, ha úgy érzem, se a szabadságomról, se a méltóságomról nem vesznek tudomást. Mielőtt az eredményt (a lap alján található diagramot) magyaráznám, hadd soroljak fel néhány módszert, amely ugyan jelentős eszköz a manipulálásra, ám mégsem könnyű mérni.

AZ ELHALLGATÁS „MŰVÉSZETE”

Az egyik legfontosabb eszköz a sajtó kezében. Gyakran futom végig majd a teljes sajtót úgy, hogy nem a híreket keresem, hanem azt, hogy melyik portál miről hallgat. Gyakran jóval beszédesebb ez, mint azt nézni, mi minden van a címoldalakon. Csak az a gond, hogy az is erősen szubjektív lehet, ki mit gondol a legfontosabbnak, címlapra valónak – ez természetesen rám is igaz.

A TÁLALÁS „MŰVÉSZETE”

Az sem ritka, hogy amennyiben egy hír az adott orgánum számára kínos, de már a hallgatás stratégiája sem alkalmazható, egészen másként tálalja, felülírja, a „bátrabbak” (ez is ironikus minősítés 🙁 ) akár a tények meghazudtolására is képesek. Gondolhatnánk, ez jó mérce, a sokat hangoztatott TÉNYEK vizsgálata, de be kell látni, hogy olyan világot élünk, hogy percek alatt találunk egymásnak ellentmondó tényeket is.

Épp az az egyik gond, hogy amennyiben biztos akar lenni a tények hitelességét illetően, az olvasó maga is kisebb oknyomozásra kényszerül,

kénytelen órákig tartó böngészésbe fogni, míg végre nagyjából tiszta képet kap (gyakran az ilyen olvasói-oknyomozás után látszik csak igazán, hogy melyik forrás volt a leginkább manipulatív).

SZELEKTÁLÁS

Ha egyszer olyan helyzetbe kényszerül egy cikkíró, hogy kénytelen olyasmiről írni, amiről szíve szerint egy szót sem írna, még mindig szelektálhat, akár a tények között is. Néha két egymással vitatkozó ténycikkből lehet csak kirakni azt a harmadikat, amit elsőként kellett volna olvasnunk, s amit megbízható és elfogulatlan, valóban a tényekre alapozó cikknek fogadhatunk el.

KONTEXTUS ÉS NARRATÍVA

Ez már finomabb eszközöket igényel. A cikk látszólag vagy formailag, viszonylag objektív, ám a kontextus, a finomeszközök az értelmezés-értékelés lehetőségét szabott irányba terelik. Nem mindegy, mit mondok arról, hogy jó nekünk.

„MÁR jó nekünk.”

„MÉG jó nekünk.”

Ha sok az alma: „Rekord termés!” „Eladhatatlan lesz ennyi alma.”

ELŐNYTELEN PERSPEKTÍVA

Ez főként a portálok képanyagát nézve szembetűnő. Bizonyos emberekről következetesen borzalmas fotókat közölnek. Elfogulatlan szemlélő számára ezeken a helyeken rövid nézelődés után is világos, hogy a felkínált képanyag gondos válogatás eredménye, hisz mindannyian tudjuk,

nincs az a gyönyörű ember, akiről ne lehetne egészen ocsmány képeket készíteni.

Minden fotós tudja, hogy egy boldogságában felugró szépségkirálynőről lőtt fotósorozat minden harmadik darabján szarul fog kinézni az alany. Ugyanerről az emberről egy másik helyen viszont kizárólag tökéletes és megnyugtató képeket találunk. De mérésre ez sem igazán alkalmas. Tény, hogy ennek megítélését is befolyásolja az ízlés. Jobb volna persze, ha egyáltalán senkit sem ítélnénk meg a fizimiskája szerint, de hogy ez sajnos nem így van, épp a sajtó egy részének képszerkesztése-válogatása mutatja. Ha nem hatna a kép, ugyan miért válogatnának? Arról a durva esetről nem is szólva, amikor a képet torzítják is. Ami a legszebb, azaz a legelszomorítóbb, hogy ez “elfogadott” eljárás a világsajtó egészében is.

Sorolhatnám még (bizonyára esztekbe jut nektek is még jó pár eszköz), de a lényeg annyi, hogy hosszas mérlegelés után arra jutottam,

hogy legkönnyebben és leginkább objektív módon a nettó minősítések mutatják meg egy hírportál állapotát.

Ez sem ad árnyalt képet, hisz nem számol a többi eszközzel, viszont annyit állíthatunk, hogy ahol a minősítések uralkodnak, ott komoly gond van.

John Brain, a Regényírás művészete című könyvében figyelmeztet arra, hogy tartózkodjunk a szereplők minősítésétől. Ez persze – szerintem – nem lehet a regényíró számára abszolút, minden helyzetben érvényes szabály, de azért megfontolandó. Valóban sokkal hitelesebb, ha „egyszerűen” (valójában sokkal bonyolultabb és komplexebb módon) kiderül egy szereplőről, hogy például naiv.

Mi a gond a minősítéssel?

Azon túl, hogy az újságíró úgy gondolja, joga van az ítélkezéshez, arra például, hogy valakit egyszerűen lehülyézzen. Azon túl, hogy a minősítés a legolcsóbb eszköz (minősítés!!), és figyelmen kívül hagyja a minősített ember méltóságát (ezt általában fel sem tételezi róla). Mindez értelmezhető úgy is, hogy belügy, a sajtó és a minősítettek belügye, ezért beszédesebb és fontosabb is az, hogy ilyenkor a sajtó nem hagy semmit az olvasóra. Nem tételezi fel, hogy az olvasó képes maga is eldönteni: amit olvasott, az „gyalázatos” vagy nem.

Jó előre megmondja, mit gondoljunk. Gyakran már a címben – amikor még azt sem tudhatjuk, miről is lesz szó voltaképp.

A másik lehetőség, hogy közös ócsárlásra hív, és kocsmai hangulatot teremt. Itt a „kocsmai” csak részint minősítés, mert szerintem a kocsmai hangulattal nincs akkora gond, mint a sajtó jelentős részével. Összejönnek, akik amúgy is egy klubban játszanak, és közösen szidják az ellenfelet. Számomra ez sem vonzó, de ez legalább nem nyilvános térben zajlik, így jó esetben nem sértheti azokat, akiket épp szidnak. A sajtó viszont, elvileg sohasem tehet úgy, mintha szűk körben beszélne, hisz minden betű, minden kép, minden jelző kint van a nyilvánosság terében.

A minősítések felismerése ráadásul nem ízlés dolga.

Könnyen felismerhető, bár itt meg kell jegyezni, hogy vannak szavak, amelyek eredetileg nem minősítettek senkit, újabban viszont jelzőként működnek. Az ilyen megerőszakolt szavakat azért nem vettem figyelembe, mert ezek megítélése is változó lehet (fájdalom), ám az talán egyértelmű mindenki számára, hogy a „hülye” nem dicséret.

Miniatűr vizsgálatom során csak az ebben az egyértelműségben maradt-használt szavakat vettem figyelembe.

A 15 legnépszerűbb portált böngésztem végig minősítéseket keresve, minden oldalra 1 órát szánva. Ráment egy napom, de talán megérte. Azért nem tüntetem fel, hogy pontosan mely oldalakról van szó, mert nem egy-egy oldal kritikája volt a cél, hanem a sajtó állapotának egyfajta gyors megmérése. Bár tökéletesen agyament (minősítés!) állapot, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni a kétosztatúságot, de most kénytelen vagyok behódolni ennek, és megjegyezni, hogy az élbolyban találunk hírportált innen is, onnan is. Talán ez a legszomorúbb.

Íme az eredmény:

magyar sajtó állapota

A grafikon önmagáért beszél, de annyit hadd tegyek hozzá – miután elvett az életemből egy egész napot – hogy ideális esetben a görbe nem emelkedhetne ennyire magasra; a 15 vezető portál minősítgetéseinek minden esetben alacsonyan kellene állnia. Az adatsor szerint azonban a sajtó meghatározó hányada durva minősítésekkel él, nem bízik a saját olvasójában, manipulál, tájékoztatás helyett tálal. Ez van.

Oszd meg másokkal is! 🙂

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Regisztrálás után értesülhetsz a legfrisebb. legfontosabb írásokról 🙂

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/tallozo/kozelet/minosithetetlen-uzengetesek-17-szazadtol-napjainkig/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/balfekek-balfake-ek-sajtoparodia/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/rekviem-folyoiratok-vedelmeben-elet-es-irodalom/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/tarcanovellak-nepszabadsag/kettos-merce/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/video-es-tanulmany-a-mediarol-es-propagandarol/

    18 Comments:

    1. Most sajnos muszáj palacsintát ennem, de holnap ezt is feltétlen megolvasom! Hihetetlenül jó (hopp, minősítés) a látásmód 🙂

    2. Ibolya Nagy

      Kedves Cen’, minden elismerésem a 15 portál végigböngészéséért, a konklúziókért, a
      posztért, emberfeletti lehetett.
      (nyugdíjas szomszédasszony jut eszembe a szomszéd lépcsőházból, ahol a lakók különböző újságokat járatnak, majd cserélgetik egymásközt. Homlokegyenest más nézőpontból szólnak a hírek egyikben, mint a másikban. Ezek után jól felhúzza magát és felhív, hogy szerintem mi az igazság? Ezen én húzom fel magamat és megkérem, hogy ne olvasson el minden baromságot (most minősítettem 🙂 ) 🙂

      • Emberfeletti azért nem volt, de talán megérte, szeretem a számokat, szeretem, ha valami megfogható – legalább valamennyire. / Más kísérlet, amikor huzamos időn keresztül nem nézek híreket, volt, hogy fél évig sem, és mikor aztán körbenézek megint, mit látok? Semmit. Pontosabban ugyanazt. Nap min nap úgy kell(ene) érezni, hogy a világot kiforgatja a sarkából az épp aktuális hír, de ha hanyagolom a közéletet fél évig, egy évig, majd visszatérek, nem látok lényegi változást. Egészen különös élmény. Ajánlom bátran mindenkinek, próbálja ki. / Azt a kérdést is gyakran teszem fel magamnak: tanultam-e ebből valamit? Az erre szánt idővel arányosan leszek okosabb, tájékozottabb, bármi? Ilyenkor szoktam inkább dokuvideókat nézni, hallgatni pl. palacsintasütés közben. Érdekes. Azokból valami megmarad. És abból, ami megmarad, később használhatok is ezt-azt. 🙂

        • Ibolya Nagy

          Ha teljesen nem is, de radikálisan mérsékeltem a hirekhez való “hozzáállásomat” különböző okokból, most ebbe nem mennék bele.
          Kiüresedettnek látom , csak nehogy olyan történés jöjjön- nem jó értelemben – , ami tényleg sarkaibol fordítja ki az egészet.

    3. Csak egy példa az egész USA főáramú média néhány ember kezében van. Ezt persze az az egy 1% aki a javak 95%-át birtokolja. Egyértelmű manipulálás a hírek nagy része, abból a célból, hogy az emberek azt gondolják amit ők akarnak, befolyásolják, terelgessék őket. A média egy nagyon fontos kulcs eszköz a kezükben az emberek befolyásolására, hatalmuk fenntartására. Az alternatív médiumokat, amelyek más véleményen vannak a világ dolgairól, próbálják cenzúrázni, ellehetetleníteni, fake news-nak feltüntetni. De ezek amúgy is kevés emberhez jutnak el. Tehát, hogy Te mit gondoljál azt a CNN,BBC, MSNBC, stb.-nek kell megmondania. akik persze nem riadnak vissza igény esetén álhíreket gyártani, hírt hamisítani, kis dolgokat felnagyítani illetve fontos híreket elhallgatni.

      • Annyi minden jutott eszembe erről, hogy inkább külön posztban válaszolok hamarosan – rettentő erővel hat ránk és az életünkre a sajtó, pokoli nehéz lábon maradni ebben a szélben, ebben az infó és fake news cunamiban, ezért is foglalkoztat engem időnként nagyon – még a kelleténél is jobban. 🙂 Jövök a válasszal.

    4. Régóta nem jár semmilyen napilap, nincs televízióm, ha néhanapján nyomkodom a telefonom a híroldalakat akkor sem olvasom el. Jól megvagyok így is- nem szennyezem az agyam. Elismerésem az elemzésért. Édesapám 93 évében jár, képzeljétek, amióta otthonban van mindent elolvas ami elé kerül, majd megnézi az RTL híradót és levonja a következtetéseket:-)))) Az a szomorú, hogy az emberek többsége valóságnak hiszi amit betolnak a képébe- ez meg már arról szólna, hol van az átlagos intelligencia, miből táplálkoznak az emberek .

      • Telefonon egyáltalán nem netezek, soha nem is használtam erre. Így eleve nincs olyan kísértésem, hogy állandóan nyomkodjam. Televízióm sincs, legalább húsz éve – ott mondjuk a reklámokat viselem nagyon nehezen.

    5. Szabó Edit

      Most volt időm arra, hogy ezt a posztot alaposan odafigyelve végigolvassam.
      Jó pár általad említett jelenséggel találkoztam már, de nagyon érdekes és tanulságos volt így összegyűjtve látni őket.

      A poszt végén lévő grafikonhoz lenne megjegyzésem. (Én is szeretem a szàmokat. 🙂 )
      Én azt úgy értelmezem, hogy a vízszintes tengelyen van a 15 hírportál, a függőlegesen pedig a náluk talált minősítések darabszáma. Ha jól értem és így van, akkor vitába szállnék azzal a megállapításoddal, hogy a görbének ideális eseben emelkednie kellene. Szerintem ideális esetben a görbének az x tengellyel nagyjából párhuzamosan, alig a fölött kellene haladnia. Ismétlem: ha jól értelmezem a grafikont.
      Jól értelmezem?

    6. Holsky Péter

      Kedves Cen,
      csak most, késve olvasom ezt a kutatási beszámolót – de, tartok tőle, 11 nap alatt nem évült el mondanivalója. Nagyon fontos és sokban igaz mindez – és jó bizonyíték arra, hogy az egzakt, természettudományos módszereket milyen jól lehet használni az emberi viszonyok megfigyelésében, a társadalomtudományokban is. Külön tetszik, ahogy a manipuláció más, a minősítésen kívüli technikáit is röviden ismertetted.
      Sok gondolat ébredt bennem is egy ilyen vizsgálat nyomán – most csak kettőt említenék. Az első az, hogy a történelmből látható: a tényközlés álcájában megjelenő manipuláció nem csak a modern (elektronikus) tömegmédia sajátossága. Ha megnézzük pl. az asszír királyfeliratokat vagy az egyiptomi piramisok szövegeit, láthatjuk, hogy már akkor is szokásban volt, mondjuk egy csatáról szóló >>kreatív<< beszámoló. Ennek híresebb példája a II. Ramszesz és a hettiták közötti kádesi ütközeté:
      https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1desi_csata#K%C3%B6vetkezm%C3%A9nyek
      Egyszóval, hazudni már 3300 éve is igen hatékonyan tudott az emberiség. Igaz, akkor az ezzel foglalkozóak még nem nevezték (és tartották) az objektivitás és igazmondás harcosainak magukat.
      A másik gondolat részben a fentiekből következik: ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről tovább gondolkodjunk (ami fontos lenne!), tisztáznunk kell a "tény" fogalmát, pontos jelentését. A "társadalmi tények" (hogy egy szociológiai fogalmat használjak) ti. nem teljesen olyanok, mint a természetiek. Hogy a Föld kerint a Nap körül: (mai tudásunk szerint) tény. Hogy az az esemény, melynek során X.Y. lelőtte N.N.-t, mi volt: terrorcselekmény, poltikai gyilkosság, vagy éppen egy felszabadító mozgalom egyik dicső tette-e – ennek eldöntése már bonyolultabb kérdés. Melyik opciót válasszuk e három közül? Amelyiket a legtöbben osztják? Amelyik mellett a szakértők többsége foglal állást? Amelyikről a legelfogulatlanabb forrásokban olvashatunk? Amely a mi saját morális ítéletünkkel egybehangzik? Tényközlés és manipulatív minősítés szétválasztása a társadalmi, szociális, emberközti viszonylatokban nem feltétlenül egyszerű dolog…
      Minthogy látom: Te is továbbgondoltad a dolgot, inkább olvaslak tovább 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük