• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Mi van egy maszkban? – Ki hitte volna?

Mi van egy maszkban? – Ki hitte volna?

2020.08.25. Valójában erőt gyűjtök, hogy írjak a pandémiáról. Nincs erőm hozzá, ugyanakkor tudom, hogy kellene. Már nem is az a legérdekesebb, hogy miként áll a járvány (amúgy dübörög, még ha ebből errefelé szinte semmit sem érezni), hanem az, amint az emberek erre reagálnak. Blokkol ez. Ugyanakkor nyomaszt. Ha valaki azzal keresne meg, hogy váratlanul a szemembe vágja:

pontosan tudja, hogy tegnap (is) jártam Londonban, és ott bementem a metró Tottenham Court Road-i kijáratával szemközti kisboltba, ahonnan megint loptam egy egész karton Tibi csokit…

Az is blokkolna. Mit mondjak erre? Nyilván először csak pilláznék, bámulnék, akár a gázálarc, és nem hinnék a fülemnek. Pillanatnyi zavarodottságomat kihasználva talán hamar hozzátennék: “Ne is tagadd, felvett a mozgólépcső kijáratához szerelt térfigyelő kamera.”

Ismerős helyzet? Ki nem élt már át ilyesmit? Mit tegyek ilyenkor? Tagadjam, hogy nem jártam Londonban? Az állítás képtelensége miatt a lelkem mélyén rögtön tudom, veszett ügy. Kiszolgáltatott vagyok. Ha azt mondom, itthon voltam egyedül, nyilván az a válasz:

“Azt bárki modhassa”.

Ha tanúkat hozok? Nyilván őket is beszerveztem, és némi Tibi csoki fejében ők is hazudnak. Kérjem a videófelvételt? Bizonyítsam, hogy a Tottenham Court Road-i kijáratnál nincs is kamera? És főként nincs vele szemközt kisbolt. És egyébként is, Londonban nem kapni Tibi csokit. Amúgy meg nem is szeretem, de egyébként is, miért mentem volna lopni Londonba, amikor jóval közelebb is lophatok. Érveljek amellett, hogy miért érné meg az egész, amikor az egészet olcsóbban úszhatom meg itthon. Jobban jövök ki, ha itthon vásárlok, mintha Londonban lopok.

Menjek végig az egész procedúrán, csak azért, hogy aztán végül sehová se jussak? Ilyenkor az ember általában csak legyint: Hagyj békén!

Így vagyok ezzel mostanság én is. De őszintén, igazán nem tudok legyinteni. Azért sem, mert az efféle “vád” napról napra tömegesebb a koronavírus-járvány ügyében. Normális esetben, ha valamilyen trauma ér egy embert vagy közösséget rendes reakció elsőként a tagadás. Idő kell a feldolgozáshoz. Idő kell ahhoz is, hogy egyáltalán felfogja: ez megtörténhet, sőt meg is történt. Ám aztán lassan elindul a feldolgozás. Ha veszteséggel jár, akkor a gyász.

Most azonban fordított a helyzet. Az idő előrehaladtával egyre erősebb a tagadás.

Képtelenség amiben vagyunk, ezt értem, de még nagyobb képtelenségek segítségével az egyre erősödő tagadás állapotában rekedni egészen elképesztő.

Tegnap is írtam egy esszét. Nem raktam ki. Rövidre sikerült és velősre. Mégis elfáradtam a végére. Nem intellektuálisan, hanem lélekben. Tibi csoki-ügy ez. Menthetetlen. Kabátlopás. Őrület.

Elgurult a Homo sapiens gyógyszere.

Ezer videót, magyarázatot, tanulmányt, grafikont hozhatnék. De minek?

A legjobban és talán leghatékonyabban egy vicces videó írja le a helyzetet. Hát akkor legyen ez! Inkább szakadjak a röhögéstől, mint szétszabjon az ideg. 🙂

Fogadjátok szeretettel! – és írjátok meg, ti hogyan álltok most ezzel? 

Kérlek oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!      

    Név*

    Email cím*


    Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk

    Az agresszió, amivel évezredeken át védte magát, ha leteperték. Védte kölykeit, ha azokat támadták meg. Az agresszió, ami vészhelyzetben megduplázza erejét.

    Slider

    Mi a koronavírus? Kegyelemdöfés vagy gyorssegély? (1.)

    Mi a koronavírus? Kegyelemdöfés vagy gyorssegély? (2.)

    Mi a koronavírus? (3.) Mi az, amit biztosan tudunk a járvány utáni időkről?

    Mutáció – COVID 19 járványnovella

    17 Comments:

    1. Lívia dr. Zilahi

      Vegyes a kép- a többségnek elege van és úgy tesz, mintha nem lenne itt a vírus-értsd, tömeg a nyaraló helyeken, utaznak a tengerre is mert az élet értelme ebben a helyzetben is a kujtorgás, maszk az csak az állon mint ahogy az elhunytak állát felkötik, kosz mindenütt, különösen a vonatokon (én tömeg közlekedem), stb. Szóval ezt is megértem. A magam részéről óvatos vagyok mert egyébként is az vagyok, szóval az én magatartásomon a járvány nem változtatott, eddig sem álltam senki hátsójába bele, nem dumáltam az arcába és kerültem a tömeget, egyébként is ott van a túlélő csomag a táskámban, kéztörlő kendő, alkoholos fertőtlenítő stb. Nagyon kedves a videó- azért valld be egy lopós fickó vagy és titokban falod a Tibi csokit, gyermekkorom kedvenc csokiját a piros papírost:-))))). Másrészről nem hiszek a híreknek- a többségnek semmi valóság alapja, arra jó, hogy riogassák az embereket, a száraz tények megmutatása helyett. Képtelenség az embereket bezárni, a jó amit Te mutatsz ebben a témában is , a szabad tér és a természet közeli tartalmas élet . Szóval én sem vagyok idegbe:-))))(pedig minden nap betegek közé megyek).

      • Én nem érzékelek pánikot, épp ellenkezőleg: nem a vírus miatt van pánik, hanem – úgy tűnik – az életünk megváltozása miatt. Attól pánikolnak, hogy nem lehet már úgy utazni, hogy maszkot kellene viselni, távolságot tartani. Együtt élni a vírussal. De sokan úgy tesznek, mintha az intézkedések, az óvatosság, az lenne pánikreakció. Ironikusnak érzem, mert emlékszem, hogy az UV-sugárzástól vártuk a járvány végét. Ez a vírus viszont ezt nem vette figyelembe. A hőmérséklet emelkedésétől is vártuk a megváltást, a vírus ezt sem vette figyelembe. A nyájimmunitástól is megváltást reméltünk, az sem következett be. Egyrészt nem lett olyan az átfertőzöttség, másrészt látjuk már, hogy a védettség is csak néhány hónapig él. Így a majdani oltástól is csak ideiglenes védettséget remélhetünk. Minden abba az irányba mutat, hogy együtt kell élnünk ezzel, meg azzal a kockázattal is, hogy egyre kevésbé csak az idősek lesznek veszélyeztetettek. De mi történik? Ha ez sem jött be, az sem jött be, akkor tagadunk. Egyre többen, egyre jobban.

        Olyan mintha a vírus amolyan csakazértsem vagy csakazértis vírus lenne. Mintha minden reményünkre, forgatókönyvünkre ellenlépéssel reagálna.

        Példaszerűnek meg azért érzem, mert épp így a klímaváltozással sem vagyunk hajlandók együtt élni. Mindkettőből – vírusból és klímaváltozásból – logikusan radikális életmódváltás következne, de egyikből sem következik alapvetően semmi.

        Béna kacsa lett az ember. Vagy nem?

    2. Ibolya Nagy

      “Képtelenség amiben vagyunk, ezt értem, de még nagyobb képtelenségek segítségével az egyre erősödő tagadás állapotában rekedni egészen elképesztő.”
      “Elgurult a homo sapiens gyógyszere”

      Jót nevettem a “Mi van a maszkban” videon, remélem (nem) látja sok észlény, a lapos föld hívő, a háttér hatalmakat okoló, az oltásellenes bagázs.

    3. Szabó Edit

      Mivel nem tudom, mi az igazság, nem tudom, kinek és mit higgyek el, hiszen akiknek példát kellene mutatniuk az általuk – most éppen – javasolt maszkviselésben, azok pont nem hordják. (Ezt a híradásokban is látni lehet.)

      Én továbbra is óvatos vagyok, és próbálok vigyázni magamra. Nem mondom, hogy kamu a vírus, mert szerintem nem az, és attól, hogy a környezetemben eddig még senki sem fertőződött meg – maradjon is így! -, én elhiszem, hogy létezik.

      Zárt térben hordom a maszkot, bár nagyon kényelmetlen, mert izzad alatta az arcom, és nem kapok elég levegőt, pláne, ha mozgás közben hordom. Ha hazaérek, rögtön kezet mosok fertőtlenítős kézmosóval, és a táskámban is mindig van kézfertőtlenítő.

      Nyaralni nem mentem idén, a külföldi utat lemondtam, és kerülöm a nagy tömeget.
      Ennyit tudok tenni.

      • Amit te teszel, épp elég – első lépésben legalábbis.

        De látod! Azt mondod: “mivel nem tudom, mi az igazság”

        Ez itt rettenetesen nagy baj. Valóban nehéz tudni. Jogos a folytonos elbizonytalanodás. Állandó revízióban kell lennünk. Ez kényelmetlen, ez túl sok időt és energiát emészt fel. Nálam is. Esetemben is. De abba az irányba tartunk, ahol egyre kevésbé lehet tudni, egyre inkább csak gomolyognak az információk. Ezért nemcsak a média, hanem az elit is felelős, elsőrangúan az ún. értelmiségi réteg. Erről hamarosan írok a TABOOK sorozatban. Valójában az elit is barbár, a tömeget meg igen nehéz felelősségre vonni amiatt, hogy képtelen egyedül tájékozódni. Dönteni, ha kell. A tömegeket egyre inkább idegesíti ez az információ-gomolygás. Egy része radikális, de hibás választ ad: elutasít mindent szőröstül, bőrüstül, és kész, vége, ennyi, nem kell többet adatok-igazságok-féligazságok felett agonizálnia. Vagy ráhúz mindenre egy nagy világmagyarázatot.

        Értékelem az őszinteségedet. Ez az én olvasatomban egyfajta vallomás: nem tudod eldönteni, mi van – de erre intelligens válaszreakció az, hogy azért számolsz minden eshetőséggel.

        Most viszont abba az irányba tartunk, ahol tömegek már nemcsak eshetőségeket, hanem tényeket is igyekeznek kizárni a gondolkodásukból.

        • Szabó Edit

          Igen, nagyon hiányzik a hiteles tájékoztatás. Nem jó folyamatosan bizonytalanságban élni. Tudom, új ez a vírus, keveset tudtunk róla, ráadásul állandóan változik, és rendszeresen megcáfolja azt, amit régebben tudni véltünk róla.
          Talán nem kellene magabiztosan állítani és kijelenteni valamit, aztán később pedig ennek pont az ellenkezőjét, mert az emberek kételedni kezdenek. Ebben a helyzetben még jobban oda kellene figyelni a kommunikáció mikéntjére.

          Így aztán ebben a bizonytalanságban az emberek egy része megpróbál óvatosnak lenni, és védeni magát valamivel szemben, bármi is legyen az.

          (Látom, visszaraktad a menüt. 😮🤔 )

    4. Holsky Péter

      “Ridentem dicere verum: quid vetat?” – kérdezte Horatius (Sermones 1, 1, 24) – azaz: “Ki tiltja, hogy nevetve mondjuk ki az igazságot?”.
      H. még nem tudhatta, hogy (mozgó)képpel is meg lehet mutatni az igazságot – kinevetni a butaságot.

      • Mindig is mondtam, hogy az ókoriak jó fejek voltak

        “butaság”

        Azért mindig, amikor butaságról beszélünk vagy valakit butának tartunk felmerül bennem a kérdés, megtehetjük-e ezt? Nem arról van szó, hogy mindenki okos, vagy egyformán az, de ha butaságról beszélünk, nem vágjuk át a kommunikáció lehetőségének maradékát is?

        Mi történik akkor, ha ezt a posztot egy olyan ember is olvassa, aki – ahogy Nagy Ibolya írja – lapos föld hívő? Nem kell tudnunk vele is beszélni?

    5. Hát, ilyennel én is találkoztam, hogy valaki a fejébe vette, hogy nincs is vírus, az egész csak egy nagy világösszeesküvés, stb., de amikor próbálom logikailag felfejteni, hogy de miért és miért így, akkor nincs válasz. Viszont minden ellenérvemre jön valami ilyen hasonló mélyenszántó cáfolat, hogy te hiszel a mainstreamnek? Tök elkeserítő. Valaki azt is mondta, hogy a szólásszabadságnak nem lenne szabad idáig terjednie, hogy konkrétan veszélybe sodorják egymást az emberek. 🙁 Persze, ez a kérdés messzire vezet.

      • A napokban nálam járt K27 barátom; egy teljes éjszakát az összeesküvés-elméletek megértésének szenteltünk. Kemény menet volt. Aktuális ez, mert úgy tűnik, mindent elborít a bizonytalanság, s mindent “össze-elméleteznek” a konteók. Nem biztos, hogy konteósokkal könnyű szót érteni (nem igazán érdekeltek benne), de ha másért nem, azért kell foglalkozni a kérdéssel, mert ebben a konteó-cunamiban azok is kényelmetlenül érzik magukat egy idő után, akik “csak” gondolkodnak. Aki “csak” tájékozódni szeretnének. Elsősorban nekik – főként az elbizonytalanodottaknak – kellene visszaadni a hitet; hogy tudják: dúljon köröttünk bármekkora gondolati káosz, azért vannak dolgok, amiben lehetséges rendet rakni. 🙂

    6. Laborczy Eva

      Hatha hasznal a hozzaszolasom a rendrakasban.
      Lehet azonban, hogy tul naiv ketkedonek fogtok csupan tartani.
      Tenyek, nem hirek, pl a statisztika, hogy tomeges fertozest vartak, de az nem kovetkezett be, hogy ismet es fiatalt is halalos eredmennyel fertoz a virus, hogy a vedooltas sem hasznal, hogy teszt csak terites elleneben elerheto (!), aztan ami szamomra kulonosen beszedes epp egy mulasztas, hogy mindezek ellenere nincs szigoru norma, azaz jogszabaly alkotas (!), birsagszedes van, igen, tudom, amikor is nem a potencialis szinten jelen levo orcatlan mar bocsanat esetlegesen fertozo szemelyt, hanem a kereskedot birsagolja a rendor.. ha a nem tudni hanyszor hasznalhato es mi ellen megvedo maszk nelkuli ember lep az uzletebe, de tenyszeruen meg kovetkezetes joggyakorlas sincs (!) lasd rendezvenyek engedelyezeset, nem engedelyezeset, stb.

      Ilyen korulmenyek kozt szerintem az onkentes karanten vagy eletmod valtoztatas vallalasa a koztol nem elvarhato. Avagy no(het) a tagadas azert mert nem erte a kozosseget trauma, es mert fenti tenyek birtokaban kell velemenyt alkotnia.

      De hiszem vagy legalabbis hinni szeretnem, hogy letezik meg e honban vagy e foldon korunk nemese – nemes alatt Szechenyit ertve- az az ertelmisegi (nem egyenlo a csupan sajat hasznat leso diplomassal), aki ha tobblet tudasa van a kozhoz kepest egy adott temarol, azt is tudja, hogy dolga annak javat legalabb tajekoztatasaval szolgalni, meg ha a koz elbol tagado reakcioval kell is szembemennie, ujra es ujra. Na de van/lehet ilyen bizonyos tobblettudas?

      A dolog lenyeget tekintve szerintem ilyen biztos tudasa senkinek nincs, valoszinuleg, mert nem is lehet. Nekem ugy tunik, tudni semmi biztosat nem tudnak ‘odafent’ (sem), pusztan a hirtelen tomeges megbetegedest akartak es akarjak elkerulni es ehhez kepest megy a huzd meg, ereszd meg. Ja es termeszetesen lehet ezen kaszalni es majd sok mindent ra lehet fogni, mint idojarasra a rossz termest es majd bizonyara kampany elemkent is visszakoszon meg. Ez persze szamomra azt is jelenti, hogy a veszely sem lehet (meg) olyan nagyon nagy, sot meg a veszely veszelyet sem tartjak a nalam az orvostudomanyokban tanultabb okosaink nagynak – mert azert akkor csak nem fenti tenyek kozt kellene leteznunk es velemenyt alkotnunk?

    7. Kálmán Péterné

      Kedves Mindenki!
      Csak pár hete, hogy a FB-on keresztül rátaláltam Cen’ honlapjára. Azóta szinte minden estém nagy részében itt szemezgetek az írásaiból, hozzászólásaitokból. Megragadott ez a sokszínűség! Azt hiszem én is itt ragadok. A sok bulvárhír elől, jó itt meghúzódni.

      Így találtam rá a koronavírusról folytatott véleménycserékre is. Valójában sok mindent már nem tudok hozzátenni, olyan jól megfogalmaztátok a tényeket, kétségeket, emberi magatartásokat. Veszélyeztetett korban lévő nyugdíjasként bennem is felmerülnek gondolatok, mint pl-ul a fiatalok és idősek viszonya. A fiatalok, a munkaképes korúak, a gazdaság számára az élet nem állhat meg. Mi idősek nem kívánhatjuk, hogy ők bezáródjanak. Nekünk ezt meg kell érteni. Elsősorban saját magunknak kel vigyázni saját magunkra. Megtehetjük, hogy mi zárkózunk be! Persze ez is csak általánosságban mondható ki. Toleranciára azért szükség van irányunkban! Sokszor van olyan érzésem, “hogy hulljon a férgese”. Amikor a fogorvosi váróban hárman ülünk, (vegyes korosztály) belép egy rövid nadrágos, izompólóban lévő, tetőtől talpig tetkós fiatalember maszk nélkül, akkor csak ezt a következtetést tudom levonni a gondolkodásával kapcsolatban. Mondják: a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Vajon a szabályszegők szíve joga az, hogy törvényen kívülinek érezzék magukat? Egyre többen vannak ilyenek és nemcsak jelen koronavírusos témában. A törvényen kívüliség anarhiához vezet! Már napjainkban is napi szinten megjelenik. Természetesen tisztelet a kivételnek. Szeretem a fiatalokat és elmondhatom, hogy ez kölcsönös az ismerettségi körömben.
      Jómagam egyedül élek, férjem két éve távozott a szivárványon túlra. Önkéntes karanténban élek egy 3300 nm2-es erdő széli kis birtokon, ahonnan március óta nem léptem ki. Felhasználom mindazt a lehetőséget (E számlák, online vásárlás, házhozszállítás, bankkártyás fizetés stb) amely ma rendelkezésre áll. A család, a külvilág és köztem, köldökzsínór a telefon és az internet.A lelkem rendben van, a fizikai munka karbantart, és körülvesz a természet minden csodája. A kutyáim, cicáim, az erdő, a madarak, pelék, tücskök bogarak…és mostmár Cen’-től kapott sok-sok érdekes információ! A Covid remélem így elkerül. Ezt kívánja nektek is egy négyunokás 74. évében lévő nagymama!!!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük