Mi a koronavírus? (3.) Mi az, amit biztosan tudunk a járvány utáni időkről?

koronavírus COVID19 karantén Centauri

Ha feltesszük a kérdést: mi jön a járvány után, egyértelműen két perspektíva kínálkozik. Az egyik szerint alapvetően jó volt minden eddig is, jó volt az irány, csak javítani kell majd a rendszeren.


2020.03.30. A múlt héten két részben igyekeztem tisztázni, hogy voltaképp mi is a koronavírus az emberiség életében. Igyekszem tisztázni az alaphelyzetet. Aligha vitatható, hogy erre van szükségünk. El sem értük még a járvány csúcspontját, ezért gondolhatnánk, pillanatnyilag van ennél fontosabb dolgunk is, de ahogy arra korábban is utaltam már: könnyen kicsúszhatunk az időből. Ebben a helyzetben a tömegekre is súlyos felelősség hárul, nemcsak azért, mert a kormányok a lakosság közreműködése nélkül képtelenek a védekezésre, hanem mert a karantén idejét arra is fel kellene használni, hogy felkészüljön a járvány utáni időkre. Az pedig szinte lehetetlen az alaphelyzet tisztázása nélkül.

Látni kell, hogy a tömeg felkészülését, egy jövőbeni döntését máris komoly erőkkel igyekszik megakadályozni a politika és a média egy része is.

Annyira súlyos a helyzet, annyira látványos az összeomlás, akkora a bioszférától kapott pofon, hogy már a politika, a világgazdaság szereplői is tudják: a járvány utáni időszak kicsúszhat a kezük közül. Egyelőre csak annyit akarok jelezni ezzel, hogy míg én az alaphelyzet hidegfejű tisztázását szorgalmaznám, már most, „még időben”, ugyanezt mások is felismerik.

Sok jel mutat arra, hogy a világ elitjének egy része felfogta: ezúttal tömegekben születhet meg a felismerés, hogy homokra építettük a modern világot, de ami még „veszélyesebb”, egy ilyen látványos összeomlás után ez a tömeg a számlát is benyújthatja; konkrét lépéseket is tehet akár, vagy egyszerűen egy tömeges életmód- és szemléletváltás teszi lehetetlenné, hogy az eddig épített világot, lényegét tekintve változatlan formában építsük vissza a járvány után.

Az első részben azt néztük meg, hogy a járvány valójában egy belső szabályozás eredménye – ahol a bioszféra minden egyes fajt kordában tart, barátságosabban fogalmazva: a bioszféra egésze szempontjából optimális tartományban. A második részben eljutottunk odáig, hogy ez a szabályozás-regulázás együtt járhat (amint együtt is jár) szelekcióval, és kontraszelekcióval is. Mindkettő előfordulhat, attól függően, hogy a bioszféra „célja” miben áll: átlökne minket egy evolúciós grádicson, vagy épp ellenkezőleg, inkább hátra vetne minket, egy olyan állapotba, ahol a rendszer egészét kevésbé károsítjuk.

Idáig eljutni nem igazán nehéz – épp ezért meglepő, hogy ez mennyire hiányzik a járvány körül dúló egyre vadabb diskurzusból.

Ám a szelekció-kontraszelekció vizsgálata már sokkal nehezebb. De mielőtt tovább lépnénk e vizsgálatra, tegyünk egy gyors kitérőt az ideológiák irányába.

Ha feltesszük a kérdést: mi jön a járvány után, egyértelműen két perspektíva kínálkozik. Az egyik szerint alapvetően jó volt minden eddig is, jó volt az irány, csak javítani kell majd a rendszeren. A másik szerint az alapokról kell újra gondolni mindent, és olyan új – akár radikálisan új – világot kell felépíteni, ami nagyobb biztonságot ad, amiben nem fordulhat elő, hogy az egész rendszer egyik napról a másikra összeomlik. Nem titkolom, én azok közé tartozom – oda tartoztam már tíz és húsz éve is – akik egy teljes revíziót, s ha szükséges, teljesen új tervezést tartanak szükségesnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennék képes objektíven megvizsgálni a másik oldal érveit. Erre is sort kerítek majd, annál is inkább, mert a változatlanság hívei vagy érdekeltjei épp úgy a rendszer és a helyzet foglyai, mint az újratervezést szorgalmazók, és végeredményben talán épp e két tábor harca dönti el, mit hoz a jövő.

A két irányt lakonikusan így foglalhatnánk össze:

„Ugyanazt kell csinálnunk majd, csak jobban.”

„Valami egészen mást kell csinálnunk a jövőben.”

Létfontosságú kérdés, hogy a két, egymással kibékíthetetlen igény mögött milyen tapasztalatok és elgondolások állnak egyenként. Erre is visszatérek még, de most csak arra szeretném felhívni a figyelmet: a két irányzat máris egymásnak feszült.

Nem tudjuk, meddig tart a járvány. Nem tudjuk, hányan halnak meg. Nem tudjuk, hogy a koronavírus képes-e újra és újra térdre kényszeríteni minket. Alapvető tudásunk sincs egyelőre még. És oltóanyagunk, vakcinánk se. Azt sem tudjuk, mikor lesz. Mindezt nem azért írom, hogy a végletekig elkeseredjünk, hanem mert mindennek figyelembevételével el kell gondolkodni azon,

vajon egy ennyire bizonytalan helyzetben hogyan indulhat meg máris az ideológiai háború a járvány utáni idők ügyében.

Ennek oka nem abban van, hogy a politika, az ideológusok, a megmondó fejek nem látják, hogy épp világméretű vészhelyzet van, és jó szokásuk szerint „belekotyognak” a világ folyásába, épp ellenkezőleg. Nagyon is tisztán látják a helyzetet, olyannyira, hogy már azzal is számolnak: a világjárvány idején – ha az valóban hosszú lesz, a végkimenetel valóban annyira drasztikus, mint amilyennek most kinéz – tömegekben gyökeresedhetnek meg rendszer- és elitellenes nézetek. Tömegessé válhat a radikális fordulat igénye.

Mint bármely fordulat esetén, az elit is két részre szakad, s vannak, akiknek kedvezne egy ilyen fordulat, s vannak, akiknek nem. Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a járvány előtt az elit és a tömeg valamiként együtt döntött a haladás irányáról. Ám a mostani helyzetben, ahol a kormányok és csatolt elitjeik csak tűzoltásra képesek, ahol sokszor épp oly kiszolgáltatottnak tűnnek, mint egy lélegeztetőgépen fekvő beteg, a tömeg voltaképp magára marad, kivár, és túlél kettős értelemben is: fizikailag és egzisztenciálisan. Előáll tehát az a helyzet, hogy a tömeg bizalma megrendülhet az elitben (bizalomvesztés ráadásul már a járvány előtt észlelhető volt); továbbá nem látja már oly megbízhatónak, erősnek, mint korábban, és mire a járványnak vége (ami lehet fél év, de akár egy vagy másfél év is),

addigra a tömeg oly messze sodródott, hogy az elit és a tömeg már nem találhat egymásra.


Fotó: Centauri

Ez az, amitől az elit, a politika, vagy a világgazdaság legbefolyásosabb résztvevői a leginkább tarthatnak.

Hogy ezt az elszakadást, voltaképp a tömeg önállóvá válását megakadályozzák, máris a színpadra lépnek; máris figyelmeztetnek arra a veszélyre – rájuk nézve kétségtelenül az –, hogy milyen következményekkel járna, amennyiben megvonnák a bizalmat tőlük. Itt persze nem egyszerűen a tömeg és az elit viszonyáról van szó, hisz az elit sem egységes, de a tömeg sem. Ideológiai megelőző csapások szándékával az elit másik része szintén előveszi az ideológusait, amint a közemberek is egymásnak eshetnek, többek között a közösségi oldalakon.

Egyelőre nem is az ideológiai összecsapás tartalmi kérdései a fontosak, mindössze az, hogy rögzítsük: ideológiai csatározás előtt állunk.

Mindannyian szívesen gondolunk magunkra úgy, mint akiket nem ideológia vezér, de vizsgáljuk meg önmagunkat is bátran, és megtaláljuk majd magunkban az ideológiai alapokat is. Hiszen ha egyszer nem lehet az egyes embereket ideológiákkal irányítani, akkor mi szükség lenne ideológusokra? Az ideológusok puszta léte bizonyítja, hogy a tömeg jelentősebb része ideológiai irányítás alá vonható. Pedig ha van olyan helyzet, ahol ideológiamentesen kellene felmérni az alaphelyzetet, akkor most van ilyen helyzet. Persze rögtön találni egy csoportot, mely ebben természetes módon ellenérdekelt. Igen, az ideológusok – hisz most olyan időszak jöhet, ahol háttérbe szorulnak. Legalábbis minden józan számítás szerint háttérbe kellene szorulniuk. Ezt azonban az ideológusok, megmondók jelentős része nem akarja majd, ahogy az elit azon része sem, mely jelentős támogatást kapott eddig a saját ideológusaitól.

Nyilván sokan sóhajtanak fel most sajnálkozva: jaj, ezek az ideológusok, meg a politika…

Legtöbbünk – szintén természetes – alapállása az, hogy még ha a világ (a népesség) döntő hányada valóban ideológiákkal fertőzött is, mi nem vagyunk azok. Fontos lenne ennek felülvizsgálata, mert az, hogy az előttünk álló ideológia harcnak mi lesz a kimenetele – vagyis milyen lesz végső soron a járvány utáni világ – jelentős részben épp azon áll vagy bukik, hogy egyenként képesek vagyunk-e erre a revízióra.

Némi kutakodás után alighanem mindannyian felfedezhetünk magunkban ideológia alapokat.

Ezeket azonban jó időre ki kell rekeszteni a gondolkodásunkból; meg kell tanulnunk a dolgokat önmagukban szemlélni, s mindenekelőtt meg kell tanulnunk megkülönböztetni az ideológiát a tényektől. Meg kell tanulnunk ellenőrzés alá vonni mindent. Azt is, azokat a tételeket, és evidenciákat, melyeket az életünk részévé tettünk, amiben hittünk, vagy valóban evidenciának éreztünk. Elvileg egy minden korábbinál szabadabb világban élünk, legalábbis a világ demokratikus fele, de vegyük észre, hogy mennyi itt a tabu.

Ezeket egyenként és egyénenként kellene most megkerülni. A járvány utáni időről ugyanis nem egy tanács dönt majd. Ez a döntés ma születik meg és holnap, egy-egy ember fejében, lakásában, szobájában, karanténhelyzetek milliárdjaiban.

E tabuk és ideológiák számbavétele fontos feladatunk, és később erre is sort kerítek, de azért ne maradjunk példa nélkül teljesen. Az egyik leghamarabb visszaköszönő állítás – és ez várhatóan minden korábbinál jobban igyekszik majd uralni a kommunikációt, már a tomboló járvány idején is – hogy „a tudomány megold mindent”.

Ez ideológia.

Immár több mint száz éve ezt hallgatjuk – s épp most látjuk (ha eddig nem láttuk volna), hogy ez mennyire ideologikus állítás; olyasmi, aminek nincs igazolása. Egy vágy, vagy egy érdek kifejeződése csupán. Döntse el mindenki maga, hogy melyik, de hogy nem igazolt, az biztos. Ha valaki mégis kétkedne abban, hogy ez igazolhatatlan állítás, ne ragadjon le a járványügyi helyzetnél, gondoljon a klímaválságra is. Ha a végletekig jóindulatú vagyok, akkor azt mondom: elképzelhető, hogy a tudomány megold mindent, de hogy ezt a reményünket valóban beváltja, azt még nem tudjuk.

Szóval talán induljunk ki mégis abból, ami biztos.


A tudomány sok mindent megold, de mindent talán sohasem fog. Ez egyszeregy. Egy tudósember nem is sértődne meg emiatt. Az ideológus viszont igen. Ez a két pólus iránymutató lehet a számunkra. Nem az ideológus szenvedélyére és körmönfontságára van szükségünk, hanem a tudós hideg fejére. Arra a tudósi attitűdre, ami forró szívvel akarja a jobbat, de a jobb irányába már a hideg fej, a mérlegelés, a dolgok önmagukban való vizsgálata viszi.

Mit tudunk biztosan a járvány utáni időkről?

Gaia, azaz a bioszféra szabályozási folyamatai, szelekciós és kontraszelekciós képessége és ereje sok mindent eldönt, de ezt a döntést erősen befolyásolja majd egy ideológiai vita. Helyesebben úgy kell fogalmazni, hogy ez a vita, ez a „háború” is a szabályozás, a szelekció vagy kontraszelekció része lesz majd, méghozzá lényeges része. Tudjuk tehát, hogy bár talán egy békés újjáépítésre vágyunk, egy csöndes, de alapvető reformra, mégis, amit először az arcunkba kapunk majd, az egy kíméletlen, vélhetően minden korábbinál ostobább ideológiai háború – amely értünk, a kegyeinkért, a támogatásunkért folyik majd.

Ha ez úgy dől el, hogy az ellenérdekelt felek ismét maguk alá gyűrik a tömeget, ha sikerrel akadályozzák meg a tömegek önállósodását, akkor különösebb mélyelemzés nélkül is nagy biztonsággal kijelenthető: a bioszféra a kontraszelekció beindítását „látta jónak”, s nem átlendít egy evolúciós grádics fölött, hanem visszavet minket.

A szelekció, a bioszféra szándéka azonban nem ennyire átlátható. Nemcsak az ideológiai harcok kimenetele lehet árulkodó, hanem az is, hogy dedektálhatók-e a Föld népességén belül olyan csoportok, melyeket a világjárvány kiváltképp súlyosan érint, vagy olyan csoportok, melyeknek kedvez; s még súlyosabb kérdés: ha vannak a járványnak kedvezményezettjei, akkor ők melyik irányt erősítik?

A Homo sapiens magasabb, a bioszférával kompatibilis szintre lép, vagy lezuhan?

Ezzel folytatom legközelebb. Kérlek, oszd meg ezt az írást másokkal is. Csekély az esélye, de hátha együtt gondolkodhatunk.

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Fotó: Centauri


Feliratoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*



Mi a koronavírus? Kegyelemdöfés vagy gyorssegély? (1.)

Mi a koronavírus? Kegyelemdöfés vagy gyorssegély? (2.)

2020.03.29. Hogyan hódíts karantén idején?

2020.03.19. Kételyek és kontrasztok = karantén

Palacsintasütés a francia partoknál

10 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    Soha jobbkor nem jött volna ez a nagyszerű esszé, köszönöm, Cen’!

  2. Szabó Edit

    „Ugyanazt kell csinálnunk majd, csak jobban.”
    Ha eddig nem tudtuk, hogy rossz, amit csinálunk, akkor ezután honnan tudjuk majd, hogy mi a jó? Honnan tudjuk, hogy jobban csináljuk, hogy mi lesz a jó akkor majd?
    Szóval én inkább a másik irányt szeretném. Annál még látok esélyt rá, hogy tényleg jobb lehet.

    “a járvány előtt az elit és a tömeg valamiként együtt döntött a haladás irányáról.”
    Itt mire gondolsz, Cen’? Én úgy látom, hogy mindig az elit jelölte ki az irányt, a tömeg jelentős része pedig beállt abba az irányba.
    Tud majd önállósulni, vajon, egy akkora tömeg, ami iránymutató lehet?
    Ha igen, akkor én drukkolok, hogy az a jó irány legyen.

    • Az egyik legfontosabb, legkényesebb kérdés – csak ez már egy másik fázis – hogy amennyiben nem akarjuk a régi folytatását, mit akarunk? A változtatás, főként a jelentős változtatás igényét gyakran söprik félre épp azzal az érveléssel, hogy nincs alternatíva, “nem tudunk jobbat”

      talán itt volna az ideje, hogy “tudjunk jobbat”

      de ez valóban rázós – mint ahogy az egész helyzet az, régóta már

  3. “Tömegessé válhat a radikális fordulat igénye.”Elég ijesztő számomra- háború lesz?
    Ha a tudomány ideologizál(hat)ná a tömeget, akkor rendszer szinten is a tudomány döntene-pl. nem katonai kórház biztos megy a kh, élére, hanem a járványügyi szakember.
    A tudomány van alárendelve a hatalomnak, nos ez ideologizál és fanatizál, jön a nagy hatalmú bástya bácsi és elűzi a láthatatlan ellenséget. Ha a tömegek oldaláról nézed, akkor bugyog, forrong minden, benne van a félelem a rettenetes haláltól, az előállt helyzet iránti harag, az állás vesztettek kilátástalansága, a várakozás, hogy majd valaki cselekszik helyettük és visszaáll a régi rend. A baj az, hogy a régi rendre vágyik az emberek többsége- az olaszoknál a rengeteg halott mit bizonyít, ha nem azt, hogy az ember nem tud változni, nem tudja feladni a szokásait, nem hiszi el, hogy vele is megtörténhet, hogy kihal ebből a habzsoló világból. Szóval én nem tudom ki lesz a nyertes.
    Mindenről le kell mondani- Anyám szavai- most fogtam fel igazán -azt hiszem a világ szerencsés lesz , ha azok ideologizálják a tömeget akik a gyökeresen máshogy oldalon vannak- mint én is. Kedves Cen többször elolvastam ezt az írást. Annyi minden eszembe jutott, pl. amikor azt mondod össze lehet- e békíteni a két oldalt, beugrott a Csurka darab, a “Döglött aknák”, meg egy film, amit a napokban láttam a ” Mandarinok”- megnéztem mert azt hittem a S. Beauvoir könyvből készült film, rákattantam azonnal, ez a könyv meghatározó volt ifjúságomban, de aztán kiderült, hogy háborús film, messze a tömegektől a hegyekben egy madarin ültetvényen egy bölcs öreg megpróbál összebékíteni egy csecsen és egy grúz katonát akik a háza előtt lőtték egymást és megsebesültek. Elképesztő a történet- nem voltak nyertesei a helyzetnek . Mint ahogy ha elmúlik a járvány itt sem lesznek nyertesek. Túlélők lesznek- nem csak itt- többségében azok a fiatalok, akikre én annyira számítok, hogy ők mások lesznek, jobbak, okosabbak, együtt érzőbbek, akikben több lesz “mi” mint a személyes.

  4. Ibolya Nagy

    “Vigyázó szemetek Parisra vessetek” ez a Batsányi János verssor jutott eszembe, amikor a poszt cím alatti , remek fotódat megláttam, (nem is esett le azonnal a tantusz, hogy kit látok ☺️) Ez a fotó ikonja lehetne a mai kor (kór) általad írásba foglalt történéseinek, Cen’.

  5. Holsky Péter

    Jócskán lemaradva (mert az otthoni távmunkát is túlzásba lehet vinni) csak azt mondhatom: a diagnózis – és a figyelmeztetés – most, 3 hét múlva éppúgy aktuális!

    És, persze, rengeteg kérdés merül fel az emberben – most csak kettőt említek:
    [1] elit és tömeg mennyire, mennyiben különíthető el? Nem hatalmilag (az nyilvánvaló), hanem szemléletében, öntudatában – vajon nem az-e a baj (pontosítok: nem az IS-e a baj), hogy az elit csak nevében elit, de nem az reflektáltságában, felelősségében, morális tartásában? Hogy tagjai úgy viselkednek – nem mint a tömegember, hanem mint a “csordaember” (Nietzsche) – amivel, persze, nem az állatcsoportról akarok rosszat mondani…

    [2] ideológusok és tudósok szétválasztása fontos – csak, sajnos, azt is látni manapság, hogy sok tudós maga is ideológussá válik: megalkot egy ideológiát (pl. a tudomány mindenhatóságának mítoszát) vagy, még gyakrabban talán egy meglévő ideológia arcává lesz – pl. azok, akik a darwinizmus trivializálásával a legdurvább gazdasági liberalizmus képviselői mellé állnak, hirdetvén: a társadalmi harcokban csak az történik, hogy hullik a férgese.

    De hát ezek is azok közé a problémák közé tartoznak, amikről érdemes (lenne) gondolkodnunk talán…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ÚJ ROVAT!! - TABOOK (1. rész): MIÉRT NEM FELESLEGES A LEXIKÁLIS TUDÁS?: "Nem mindegy, hogy egyetlen új infó durván félmillióval, vagy durván 50 millióval növeli az elme lehetőségeit." 2020.08.11. 16:28

    ÚJ ROVAT!! - TABOOK (1. rész): MIÉRT NEM FELESLEGES A LEXIKÁLIS TUDÁS?:
    "A felvett információk nem feltétlenül, nem törvényszerűen kapcsolódnak össze hálózattá, nem válnak egy szupersztráda részeivé automatikusan. Ilyen robbanások kezelése egy szint felett többlet képességeket igényel, alighanem ezt nevezzük zsenialitásnak. Gyakori az is, hogy bármennyi infó jut is be az agyba, azok fragmentumok lesznek."

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK: "Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón." 2020.04.18.

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK:
    Valójában nem is volt a tanárom. Egy tudós ember volt „csak”, egy geológus, paleontológus, egy folyton töprengő, agyaló, kombináló ember. Termetre meg egy medve. Egy lassú, dörmögő, tekintélyes nagy medve. Ismerte a vadakat, a madarakat, de nem volt olyasmi, ami ne érdekelte volna. Talán a hülyeség – az talán hidegen hagyta. Nyugodt ember volt. Amolyan ősapa. Mindenki apja vagy mindenki nagyapja. Sokan jártak hozzá, az ő kicsi, fenyőkkel övezett házába, fiatalok."

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT: "Mintha ugyan egy öregember már nem érezne, mintha ugyan egy vénember, egy vénasszony nem sírna." 2020.04.16. 19:06

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT:
    "Élj sokáig! Azt kívánom. De tudd, ha egyszer te haldokolsz majd, ha egyszer rád csap le váratlanul az utolsó óra, és egy olyan öregember arca rémlik fel előtted, akit sosem láttál, akkor tudd: Ő volt az. Valaki 2020-ból. Talán 2030-at, talán 2050-et írunk akkor, de tudd, az arc, amit akkor látsz, évtizedekkel korábban, 2020-ban halt meg. Talán fogják majd a kezed, talán beszélnek hozzád, talán leszel olyan szerencsés, és mégsem érzed azt a kezet, mégsem hallod azt a hangot, mégsem érzed magad szerencsésnek."

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk." 2020.01.04. 10:11

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk.
    "Kedves Mindenki! Az elmúlt években alig-alig raktam fel hangos novellát vagy írásokat. Még 2019-ben készítettem pár felvételt ebből a célból, s várhatóan felvételek tucatjai készülnek 2020 elején, úgy néz ki, hogy igen jó minőségben, stúdióban. Többen többször is jeleztétek tavaly, hogy örülnétek az ilyen videóknak, és én akkor azt ígértem: lesznek. Nem mondom, ezt sem sikerült elkapkodni, de lett, s lesz is időnként új is. Hogy mennyi, azt pontosan még nem tudom. Fogadjátok szeretettel Philemont! A legjobbakat kívánva: Cen’"

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA: "Átváltozik az út, egy pillanat alatt útvesztővé. S minden útvesztő lélekvesztő is. S miden lélekvesztő elveszejti az észt és a tehetséget is." 2019.12.01. 18:41

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA:
    "A kísérletekből konklúziókat vonunk le, megnézzük, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán, aztán – ha elég kísérletet végeztünk – levonjuk a konzekvenciát, és lépünk. Változtatunk valamin. Létrehozunk az új tudás birtokában valamit. Ez az, ami az új kor elhatalmasodó kísérletezőkedvében és égig növekedő individualizmusában gyakran elmarad."