• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Madárparadicsom lesz a Balaton – Az igazság a Balatonról

Fotó: Centauri

Madárparadicsom lesz őszre a Balaton

Az igazság a Balatonról

– adhatnám ezt a címet is. Online portáljaink ma (2022.05.08.) olvasható balatoni cikkei ugyanis kissé torzítják a valóságot. Az Index címe – „Száz éve nem volt ilyen sekély a Balaton” – klasszikus kattintásvadász cím (clickbait). Tényszerűen nem igaz, és a cikkben idézett adatok is a címre cáfolnak rá.

Több kérdésről van szó, ezért röviden igyekszem rendbe tenni a Balaton vízpótlásának kérdéseit:

  • ·     Milyen a sajtó tálalása?
  • Mi a valódi helyzet a Balaton vízszintjével?
  • Hogyan hat ez az idegenforgalomra?
  • Hogyan hat ez a Balaton élővilágára?

Számomra az utolsó kérdés megválaszolása a legfontosabb. Annál is inkább, mert amikor a 2000-es években VALÓBAN extrém volt a Balaton vízszintje, hetente – nem ritkán hetente többször is – bejártam a Balatont, elsősorban a déli part Balatonberény és Siófok közötti szakaszt. Ezeket az éveket azonban legszebb éveim között tartom számon ma is.

fenyérfutó balaton vízállás madárvilág

Az aszályos évek jellegzetes őszi madárfaja, a máskor ritka, tengerparti vonuló, a fenyérfutó. (Free photo)

„Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van”

Haladjunk sorban, vagyis fordítva; úgy, amint a legtöbben találkoznak ezzel a hírrel. A két forrás (Népszava & Index) közül az Index elérése a nagyobb, így elsőként én is az indexes tálalással találkoztam.

A Balatonnál száz éve nem volt példa ilyen alacsony vízszintre, amit az elmúlt hetek esőzése csak kismértékben, 104-105 centiméterre emelt.

– írja a cikk rögtön az elején, majd így folytatja: „A tó vízforgalma, vagyis a csapadék, a hozzáfolyás és a párolgás együttese a január–márciusi időszakban 1921 óta (…) a legalacsonyabb értéket mutatta

Talán szövegértelmezési problémát látunk? A második mondatot leegyszerűsítve azt mondhatjuk: 2022 első negyedévében a Balaton VÍZPÓTLÁSA annyira megcsappant, mint utoljára 1921-ben. Ez viszont távolról sem jelenti azt, hogy az abszolút vízszint negatív rekord közelében járna. Ha így volna, annak jól látható jeleit tapasztalnánk, márpedig ma is gyakran fényképezek-forgatok a Balatonnál, és ennek egyelőre komoly jele nincs. A cikk cáfolja is önmagát, hisz már az elején „bevallja”, hogy az utóbbi hetek esőzései is csak 104-105 centiméterre emelték a vízszintet, míg végül arról számol be, hogy a kétezres években a vízszint 70 centi körül alakult. Tehát pillanatnyilag 34-35 centivel magasabb a vízállás, mint a kétezres években!

Ilyenkor kell megnéznünk a forrásokat, ebben az esetben azt a cikket, amit az Index csak idéz, vagyis a Népszava írását. Ez pedig a következő címet kapta:

„Száz éve nem volt ilyen rossz a helyzet a Balatonnál”. A fentiek után rögtön tudjuk, hogy ez a cím is hamis, de legalább nem konkrét adatokra utal, így tárgyszerű tévedést nem kérhetünk számon rajta.

De ha egyszer az igazság az, hogy volt már sokkal „rosszabb” a helyzet, mi indokolhatja a címadást? Nem tudok másra gondolni, minthogy tovább él és virul a honi sajtóban az a hungarikum, az a mentalitás, amit oly szépen meg is énekeltünk: „Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső”.

A Népszava mentségére legyen mondva, a cím alatti leadben már szépít: „Ám ami, a turizmusnak rossz, az élővilágnak még kapóra jöhet”. Más kérdés, hogy a leadben foglaltakat is cáfolja végül: „…a kétezres években rendre 70 centiméter körül alakult a vízszint, s ezt egyáltalán nem érezte meg a turizmus”. Személyes tapasztalataim koránt sem reprezentatívak, de ezt megerősíthetem: a fenyvesi zátonyon például még szeptemberben is fürdőzők matracai és napozógyékényei között fotóztuk az északi tundrákról és tengerpartokról érkező ritka madarakat, fenyérfutókat*, sarki partfutókat* és pompás kőforgatókat*.

A Balaton állapotával foglalkozó cikkek a hazai sajtó állatorvosi kiscsikói. A csűrés-csavarás, a csúsztatás, a lájkvadászat, az avarhoni panaszkultúra csaknem minden lényegi elemét megtalálni ebben a miniatűr diskurzusban.

Fotó: Centauri

Mi az igazság a Balatonról?

Mindkét cikk helyesen hozza le, hogy 100 éve nem volt ennyire kedvezőtlen a Balaton vízforgalma, így a strandszezon végére 104-105 centiméterről akár 77 centire is csökkenhet a vízszint (ha továbbra is marad az aszály), de még ha így lesz is, ez akkor sem lesz rekord alacsony vízszint. A Balatonnál mindig voltak ilyen ingadozások, az én életemben a kétezres évek elején. És itt hadd elevenítsek fel egy hajmeresztő tervet, ami a Balaton „kiszáradásával” kapcsolatban született (a Velencei-tó ügyében is hasonló, gyakran hisztérikus hangulatot tapasztalhatunk). Jól emlékszem arra is, amikor a fenyvesi zátonynál leparkoltunk az állványos spektívekkel a távoli tájak madárritkaságainak megfigyelésére, mire a parton tébláboló két „tata” odasomfordált hozzánk, és megkérdezték, mit csinálunk mi ott ezekkel a műszerekkel.

Amikor elmondtuk, hogy sarkvidéki madarakat studírozunk, egyikük csak annyit jegyzett meg: „Inkább hoznátok bele két vödör vizet.”

Balaton vízszint ingadozás

Nemcsak a néplélekben, hanem a sajtóban is zúgtak akkortájt (is) a vészharangok, s megszületett a nagy terv: a Rábát kell összekötni a Zalával! A Rába vizével kell kipótolni a Balaton vízveszteségeit. Akkor sem számított, hogy szép számmal álltak rendelkezésre adatok a Balaton korábbi „kiszáradásaira” is. Aki ismeri a Rábát (ismerem én is, még ha nem is oly jól, mint a Balatont), hamar elborzad egy ilyen terv hallatán. A Rába önmagában is jelentős vízkincs és természeti érték; a Rába Magyarország halfajokban leggazdagabb vize, és az aszályos időszakok a Rábát is érzékenyen érintik; a terv megvalósulása feltehetően csak arra lett volna jó, hogy a Rábát is taccsra tegyük (esetleg a vízügyi lobbi jól járt volna egy grandiózus csatornaépítéssel). Szerencsére a Balaton – ahogy mindig az idők folyamán – feltöltődött, és a nagy Rába-projekt is feledésbe merült.

Akkor nincs probléma?

Egyelőre nincs. Más, és valóban fontos kérdés, hogy „míg 1921 és 1999 között nem akadt példa negatív vízháztartási helyzetre, addig az ezredforduló óta a tavaly immár a nyolcadik ilyen esztendő volt…” (Népszava). Ez valóban intő jel, és várható, hogy tendencia marad. Az éghajlatváltozás „járuléka” a Kárpát-medencében a csapadékmennyiség drasztikusan csökkenése, ez azonban nem a Balaton vagy a Velencei-tó „egyéni szoc. problémajá”, hanem a Kárpát-medencét, sőt Európa jelentős részét sújtó végkövetkezmény. Többször is írtam már arról, hogy a felmelegedés egyik legnagyobb (ha nem legnagyobb) kockázata Európában nem egyszerűen a hőmérséklet emelkedése, hanem a Golf-áramlat lassulása, esetleg megállása (például ITT). A Golf-áramlat nemcsak fűti a kontinenst, hanem vizet szállít Európa fölé. Ha gyöngül, óhatatlanul kevesebb víz / eső jut a kontinens belsejébe. Mivel a felmelegedés lassítására gyakorlatilag semmit sem teszünk, ezzel kell számolni.

Fotó: Centauri

A feladat pedig nem az, hogy kis színeseket („kis feketéket”) gyártsunk olyan helyzetekre, ahol valójában nincs még gond, hanem olyan nagyobb léptékű elképzeléseket kellene népszerűsíteni, mint például víztározók és öntözőrendszerek „eszement” létrehozása – de rohadt gyorsan! Most nincs gond a Balatonnál, de ahogy erősödik a globális felmelegedés,

egyre nagyobb a Balaton “kiszáradásának” kockázata.

Nem vagyok klímakutató és hidrológus, de megkockáztatom: 10-20 éven belül megérhetjük, hogy a 2002-es 50 centiméteres vízállásnál jóval alacsonyabbat is mérhetünk. Ennek elkerülésében azonban semmit sem segítenek a csúsztatások, a huhogások, amint a Sió-zsilip csiki-csukija sem (alacsony vízállásnál nem lehet megnyitni, és így megszűnik a hajózhatóság is a Duna és a Balaton között).

Fürödhetünk-e alacsony vízállásnál?

Minthogy a Balaton Magyarország belső turizmusának legjelentősebb célállomása, sokak számára ez a legfontosabb kérdés. Ezt azonban hamar rövidre zárhatjuk; egyrészt a 2002-es vízállásnál sem esett vissza a forgalom, másrészt most 90 centivel magasabban áll a víz, vagyis aligha kell azzal számolni, hogy a vízhiány visszaveti a turizmust. Ezzel együtt persze drukkoljunk, hogy érkezzenek jelentős esők – ez jót tenne a földeknek is.

Ugyanakkor épp a túl magasan tartott vízállás ronthatja a Balaton vízminőségét,

algásodást idézhet elő, ez viszont valódi veszély a turizmusra; a sekély, de tiszta víz még mindig jobb, mint a mélyebb, de toxinokat termelő algák burjánzását segítő víz. Ez pedig már átvezet minket a számomra legfontosabb és legérdekesebb kérdéshez.

Hajdan ritkaság volt Magyarországon, ma már néhol tömeges a Balatonon a kis kárókatona (Fotó: Centauri)

Hogyan hat az alacsony vízállás a Balaton élővilágára?

Először idézzük a Népszavát:

„…az üdülési szezon végére akár 77 centiméterre is csökkenhet a vízszint (…) Ami Istvánovics Vera, a MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának tagja, tudományos kutató szerint egyáltalán nem ördögtől való, sőt, kifejezetten hasznos a tó ökoszisztémája szempontjából (kiemelés tőlem). (…) a Balaton nyári vízszintjének 2019-es megemelése káros, ugyanis a magasabb vízoszlop hatására hőmérsékleti rétegződés alakul ki a vízben, ami (…) elősegíti az algavirágzást (…) a kutatások azt mutatják, hogy 90 centis vízállás alatt egyáltalán nem alakul ki tartós hőrétegeződés, s így elkerülhető az algásodás is.”

Ebből az Index már egy fél sort sem idéz. Marad az apokaliptikus tálalás.

A Népszavának elmondják a kutatók azt is, hogy a nádasoknak is jó az alacsonyabb vízállás.

Korábban is írtam arról, hogy a Balaton ősztől jelentős madárgyülekezőhely. Alacsony vízállásnál már szeptembertől ellepik a sekély vizet, tengerpart-jellegű fövenypartokat, homokpadokat kereső madárritkaságok is (részletesebben ITT). Ma is igaz, hogy általában augusztus 20. után levonul a strandoló tömeg a tóról, s körülbelül ugyanakkor megindul az északi partimadarak vonulása.

A 2000-es években az alacsony vízállása miatt a déli part valóságos madárparkká vált. A Zala folyó torkolatától Szántódig mindenütt gémek, kócsagok, és hatalmas réce- és sirálycsapatok tanyáztak.

A sekély partok mentén, az itt-ott kibukkanó zátonyokon pedig káprázatos szépségű északi madárritkaságok keresgéltek. Számos madártani adatot találni arról, hogy ez korábban is megesett, többek között az egyik legjelentősebb hazai ornitológus, Keve András* tollából. Az időszakosan alacsony vízállásra rendszerességére utal az is, hogy Balatonberénynél van egy Csicsergő nevű hely a part közelében, mely valójában a Balaton időszakos szigete. A neve is árulkodó, és az 1950 – 1970 közötti aszályok idején is épp annyira tele volt madárral, mint a 2000-es aszály idején.

A Balaton – vízállástól függetlenül – a késő őszi, téli időszakban megint csak madárparadicsom, de november és március között főként búvárok, bukórécék, vöcskök és kárókatonák pihenő- és telelőhelye (ITT).

Madárkalauz az őszi Balatonhoz – A Balaton legjobb madármegfigyelőhelyei – CENWEB (centauriweb.hu)

A téli Balaton egyik legszebb récefaja, a ritka jegesréce (Free photo)

Szeptember-október madárvilága még viszonylag szegényes magas vagy normál vízállásnál, ám alacsony víznél maga a paradicsom. Értem, hogy a déli part horgászai nem örülnek, ha az alacsony víz miatt a halak beljebb vándorolnak (az északi parton ez nem gond, ott akár a horgászoknak kedvezhet is); értem, hogy gond, amikor egyes kikötők időlegesen használhatatlanná válnak, ugyanakkor a magam részéről nem tartom ezt tragédiának.

Hozzátartozik a Balaton életéhez és természetes ciklikusságához.

Úgy készülök – mivel jó eséllyel maradhat az aszály – hogy bár a földeken komoly gondot okoz mindez, szeptembertől újra madárparadicsom várhat minket a déli parton; és amit egyszer már átélhettem, és ami életem egyik legszebb időszaka volt, újra átélhetem idén ősszel – míg vissza nem áll egy esős időszak után a régi vízszint, ismét eltűnik a fenyvesi zátony, és a berényi Csicsergő-sziget is visszavedlik eredeti formájába, s nem lesz több egy partmenti nádfoltnál.


Kérlek, légy oly kedves, oszd meg ezt a cikket másokkal is! Köszönöm!

A Balaton kevéssé ismert, ám annál káprázatosabb téli madárvilágáról szóló film előzetese:           

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

     

    12 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      Úgy legyen!

    2. Nagyon érdekes cikk! Jó ez a hírháttér, avagy ami a hírekből kimaradt műfaj. 🙂

    3. Szabó Edit

      Elképzelhető, hogy már elkezdődött az algásodás? Tegnap délután időnként belenéztem a Giro d’Italia dunántúli szakaszába – főleg, amikor már a Balaton északi partján jártak 🙂 -, és számomra szokatlanul zöldnek tűnt a tó vize a keleti medencében.

      • Nahát, hogy te mit nem követsz….! Nem hiszem, a Balaton a napokban éri el a 20 fokot, algásodás most még nemigen lehet. Inkább arról van szó, hogy a Balaton megdöbbentő gyorsasággal váltogatja a színét (többek között ezt is nagyon szeretem benne), és tavasztól egyre inkább a nyári zöld színt veszi fel.

        • Szabó Edit

          Köszi! 🙂

          (A versenykerékpár Rajna Edit nagy kedvence. Én a szabályokat sem ismerem, csak a táj miatt szoktam belenézni néha, amikor szép helyeken tekernek – és a Balaton ilyen volt.)

        • Ibolya Nagy

          Csodaszép, hívogató mentaszíne volt, légi felvételről. Inkább arra tippelnék, hogy alkonyodott, Nap sem sütött, egész délután borongott.
          Örültem a Gironak, legalább láttam a Balcsit és sok kedves tájat.

    4. Papp Anikó

      Szia Cen! Piszkosul jó ötlet volt beszúrni az Esik az eső dalt. Esőcsináló. 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük