Járvány vagy pánik? – Kettő az egyben.

koronavírus COVID19 karantén Centauri

De ha a járvány valójában nem is annyira drasztikus, mint inkább a velejáró pánik, akkor vajon a pánik, nem ugyanazt jelzi, amit egy mindent elsöprő járvány jelezne?


2020.04.21. Hetek óta figyelem, ahogy lassan erősödik az a narratíva, miszerint itt nem is annyira járvány van, mint inkább hisztéria. Elképesztő dolgokat hallani, amúgy általában józan emberektől is. A kommentszekciók felálltak, kialakul az új buborék, míg számos fontos kérdésre egyáltalán nem születik válasz és magyarázat.
Elhangzik például, hogy vannak, akik jól érzik magukat ebben a helyzetben, végre kielégíthetik az apokalipszis utáni vágyukat.

Ez egy ősrégi mondás minden olyan helyzetre, amikor a korlátozások vagy önkorlátozás lehetősége felmerül – például klíma-ügyben.

Olvastam valahol azt az ezer és egy helyzetben bevetett mantrát is, hogy akik most a „hisztériában” érdekeltek, abban, hogy a gazdaság összeomoljon, azok valójában „elbaszott életű szerencsétlenek”, egyszerűen nem jött be nekik az élet, és most boldogok, hogy mindenki szív, azok is, akiket nem is fenyeget a vírus.
Leszögeznek nagy magabiztossággal „tényeket”, például: az 50 év alattiaknál mindössze 1% hal meg. Újra felerősödik az összehasonlítás az influenzával. S ideológiától, elköteleződéstől függően bármit bármivel összekapcsolnak a pánik-elmélet megtámasztása érdekében.
De nem kapunk választ ettől a tábortól arra, hogy volt-e már olyan vírus, ami ilyen gyorsan faltól falig eluralkodott az egész világon. Volt-e már olyan, hogy az Antarktisz kivételével mindenütt megjelenjen egy betegség.

Egy olyan betegség, amit nem ismerünk. Mert ugye alapvetően nem ismerjük. Nincs rá orvosságunk, nincs ellene vakcinánk. Nem hallani arról, mit tudunk a mutációkról.

Merthogy semmit sem tudunk? Merthogy nem tudhatjuk, holnap hogyan mutálódik a Covid-19? Merthogy a mutáció nem eshetőség, hanem tény. És ahogy gyengítheti is a vírust – akár –, úgy veszélyesebbé is teheti.

Nem arról van itt szó, hogy két létforma, két létállapot csap össze?

Tegyük fel, hogy ez hiszti valóban. Tegyük fel. Hogy túltolták. A sajtó, a politika, vagy az ufók. Mindegy. Tegyük fel, hogy a gazdaság megmentése fontosabb. Ebben az esetben is volnának kérdéseim.
A világjárvány drasztikus kiterjedtsége szerintem egy rendszer hibájára mutat rá. De ha a járvány valójában nem is annyira drasztikus, mint inkább a velejáró pánik, akkor vajon a pánik, nem ugyanazt jelzi, amit egy mindent elsöprő járvány jelezne? Hogy komoly gondok vannak a rendszerrel. Azok, akik a pánik-duma örvén igyekeznek jeleskedni a mondogalódásban, miért állnak meg a rendszerkritikában azon a ponton, hogy pánik van csak, ami bedönti a világgazdaságot, ami súlyos következményekkel jár majd, súlyosabbal, mint maga a járvány. Miért nincsenek annyira okosak és progresszívek, hogy feltegyék azt a kérdést is, hogy ez világgazdaság, az a világ, az a berendezkedés, aminek ez a világgazdaság úgy tűnik egyedüli alapja, az vajon rendben van-e?

Miért nem hivatkoznak most azokra a számokra, melyek azt mutatják: ez a világgazdaság a válságai során hány embert ölt meg? Hány embert ölt meg főként a fejlődő világban.

Miként lehetséges, hogy ugyanazok, akik a klímaválság ügyében véletlenül sem beszélnek pánikról és hisztiről, most váltig állítják, ez hiszti. Én egyiket sem gondolom hisztériának, de annyit hozzátennék: a járvány sok szempontból közvetlenebb, jobban tetten érhető jelenség, mint a klímaváltozás. Mondom ezt úgy, hogy én már akkor klíma-krachról írtam, amikor a mai zöldek jelentős hányada még a fasorban sem volt.
Amikor a “bezárkózás híveit” vádolják, azokat, akiknek „jól jön most a karanténoskodás”, amikor beindul ez a vádaskodás, nem onnan fúj a szél véletlenül, hogy a vádlóknak viszont nem jön jól? Nem arról van szó, hogy két életforma összecsapása bontakozik ki előttünk? Akinek „bejött az élet”, aki a nagy nyüzsiben érdekelt, abban érzi jól magát, ott tud igazán érvényesülni, ő mitől különb, ő mitől épebb a bezárkózó „elbaszottaknál”?

Vajon nem arról van szó, hogy aki habzó szájjal veri magát a földhöz a karantén-helyzet miatt, épp ő az, aki hisztizik? Ő az, aki pánikol?

Mutatna nekem valaki egyértelmű bizonyítékot arra, hogy akik a pánik miatt pánikolnak, ők valójában nem pánikolnak, nem hisztiznek, mindössze tudják és „nagy szerencsénkre” most is mondják a tutit? Az ő narratívájuk mitől lesz jogosabb?
Tételezzük fel, hogy valóban van a járvány miatt hiszti. Pánik. Válasz-e erre egy másik? És nézzük meg, hogy miért pánikol az egyik, és miért a másik! A korona-pánikosok (nevezzük így a #maradjotthon terjesztőit) jelentős részben a saját életüket, s ami fontosabb, a hozzátartozóik életét féltik. Míg a pánik-pánikosok (akik pedig a pánik miatt pánikolnak) a világgazdaságot és a megszokott életmódjukat.

Ez nem ugyanaz az a minőség.

Miért nem vetődik fel a kérdés, hogy folytatható-e, vállalható-e az az életmód, amit eddig megszoktunk? Ez a kérdés mindkét esetben jogos lenne. Akkor is, ha a járvány körüli hercehurca nem hiszti, akkor is, ha az. Miért nem ezzel foglalkozunk?
Hogyan lehetséges, hogy ezek a figurák nem kötik össze ezt a helyzetet a klímaváltozás problémájával? Hogyan lehetséges, hogy a világgazdaságot siratják, amikor tudjuk, előbb-utóbb magától is összeomlik, ha nem most, akkor máskor. Mindig összeomlott. Azok, akik most nagy garral pánikról üvöltenek, láttak is már ilyen összeomlást.
Tegyük fel, ez most hiszti. Jó, hagyjuk, hadd robogjon át rajtunk a járvány, haljon meg, akinek „meg kell halnia”, szerezzünk nyájimmunitást. Oké.

És akkor mi van? Utána mi jön?

Nem omlik majd össze a világgazdaság? De, összeomlik. Az eddig kiépített struktúráink jobbak lesznek? Nem. Az eddig folytatott életmódunk megfelelőbbé válik arra, hogy a járványnál súlyosabb problémákat megoldjunk? Nem.

Vagyis azért kellene most megfizetni a járvány árát, itt és most, rögtön, nem várva gyógyszerre és vakcinára, hogy aztán ugyanabban a szarban lehessünk, amiben eddig voltunk, és ami idáig vezetett? Remek.

Hogyan lehet, hogy amikor Greta Thumberg szó szerint azt mondta: „Azt akarom, hogy pánikoljatok!” – emlékeim szerint nem akadt ki senki. Talán, néhány erősen korlátolt klímaszkeptikus. Most meg itt vannak a járvány-szkeptikusok, ráadásul hatalmas, egyre növekvő táborral.
Nem arról van szó, hogy amint telik az idő, egyre inkább hiányzik a kávézgatás, a buli, a jövés-menés, ráadásul egyre melegebb van, lehetne pörögni meg nyüzsögni, meg tervezni a nyaralást, meg utazást, meg mifenét, egyre kevésbé tűri ezt egy réteg.

Nem arról van szó, hogy egyre erősebben hiányzik a régi élet? Nem arról van szó, hogy pár hét még belefért, de már nem bírják tovább?

Nem arról, hogy elvonási tünetek jelentkeztek? Máskülönben miért most jönnek elő a pánik-elmélettel? Amikor egyrészt úgy tűnik, némiképp sikerült már megfogni a vírus terjedését. Miért nem akkor jöttek elő ezzel, amikor a pánik kialakult? Amikor még nem tudhattuk, mi lesz a végső kifutás. Talán akkor még ők sem tudták? Talán akkor még kockázatosabbnak gondolták ők is? Ha már akkor is tudták, miért nem jöttek elő ezzel?

Csak amikor némiképp csökkentek a kockázatok, előjönni ezzel, nem gyávaság és képmutatás?

És ha valaki nem bír az elvonási tüneteivel, az vajon nem szánalmas? Ha valaki ennyire függ egy életmódtól, ennyire képtelen valami másban lenni, annyira, hogy pár hét után kiakad, az vajon nem „elbaszott”? Annak tényleg bejött az élet? És ő rendben van valóban? Ő nem hisztizik?
Nem. Nem jött be neki az élet. Az élet nem – a saját élete talán igen, elhitte. És most nem akarja elhinni az ellenkezőjét. Nem képes elfogadni, hogy lehet másként is. Nem arról volt szó eddig, hogy változtatnunk kell? Mert nekem úgy tűnt. Ja, csakhogy most kívülről, kényszerből kell megtenni olyasmit, amiről eddig csak papoltunk! Ja, így már nem megy! Értem. Hiszti.     

Mitől hisztéria ez? – Mármint a hiszti miatti hiszti.

Mert nem vizsgál igazán semmit. Nem látom a javaslatokat. Azon túl, hogy az öregeket kell bezárni, amúgy menjen tovább minden, alapvetően a régi kerékvágásban, nincs más mondás. Azon pörgünk, ki hal meg, és ki nem, s mennyi az annyi.

És mit mondanának akkor, ha ez a vírus a 20 és 40 közöttieket nyírná ki?

Találkoztunk már ilyen vírussal. Olyan vírussal, ami az immunrendszert piszkálta fel annyira, hogy az túlpörgött, és nemcsak a vírust, hanem a saját gazdáját is taccsra tette. Így épp azok haltak meg, akik a legerősebb immunrendszerrel rendelkeztek. Ha egy ilyen vírus jön, mit mondunk majd? Akkor az a pár habzószájú megmondó, akik most osztják az észt, követleni fogják a karantén megszűntetését? Követleni fogják, hogy a negyven fölöttiek flangálhassanak, élhessenek, piknikelhessenek szabadon, s csak a 20 és 40 közöttieket zárjuk be? Kötve hiszem. Mert ennyire én sem vagyok jóindulatú.

Életmódok összecsapása ez. Önzések viadala. Még ha a járvány körül hiszti van, akkor is. Épp az az önzés, az a végletes énközpontúság jár vitustáncot, és használja a médiát, a közösségi médiát, ami minden korábbi válságunknak megágyazott.

A „megmondom, mi van” alapállásból hírdetünk a karantén-helyzettel szemben pánik-helyzetet. Egyik oldalról kihirdetik a szükségállapotot, a másik oldalról kihirdetik a pánikot. Egyik oldalról kihirdetik, hogy szükség helyzet van, a másik oldalról kihirdetik, hogy pánik.
A szükségállapot-hirdetőknek azért vannak mentségeik. Emberek halnak meg, ez biztos. S mivel ők a járvány lassításában érdekeltek, joggal koncentrálnak a karanténra, joggal keresik a fertőzésveszély csökkentésének lehetőségeit, és mindemellett némiképp érthető, hogy nem marad most arra idő és energia, hogy a jövőt fürkésszék, és egy világ, egy globális rendszer esetleges reformjának mikéntjéről értekezzenek.

De a másik oldal számára, akik szerint ez csak pánik, ott lenne a lehetőség, hogy nézeteik és védettségük nyugalmából feldobjanak valami javaslatot a hogyantovább ügyét illetően. Miért nem teszik?

Vagy talán csakugyan azt gondolják, amit ez az egész ellen-hiszti sugall, hogy álljon már vissza minden a régi kerékvágásba, és így vagy úgy, de legyen ennek már vége? Akkor viszont azt mondom: ez a réteg lesz az, akik miatt, ha most nem is, de nagyot szívunk majd. Nem most, lehet, kicsit később, tíz vagy húsz év múlva, de kurva nagyot, és akkor már mindannyian.

Oszd meg másokkal is – hátha maradtak még olyanok, akik nem gondolják ezt hisztériának; hátha vannak olyanok, akik úgy gondolják, itt valami mégsincs rendben, de a baj nem a pánikkal van, hanem azzal a rendszerrel, amit eddig építettünk. Köszönettel: Cen’

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


FRISSÍTÉS: 2020.04.21. 21:43 Az is egyre erősebb hang, hogy itt voltaképp szinte már vége is van a járványnak. mindjárt kiérünk belőle, és talán ez is azt benyomást erősíti, hogy túlzók voltak az intézkedések, s valóban néhány európai országban javulni látszik a helyzet, csakhogy: több más régió esetében már kialakulóban van második hullám (pl. Szingapúr vagy Hongkong), másrészt tessék egy pillantást vetni a WHO ma esti grafikonjára, ami a fertőzöttek számának emelkedését mutatja.

Hol látni itt lassulást?

Regionális csökkenés van, igaz, de ez egy világjárvány, második és harmadik hullám reális veszélyével, s immár 33 új mutációval (mai adat). Nem kell pánikolni, de a karantén miatt, a megszokott életmód felborulása és nélkülözése miatt, a gazdasági veszteségek miatt sem kell a hiszti. 
WHO covid19 2020.04.21.   

 

Mi a koronavírus? Kegyelemdöfés vagy gyorssegély? (2.)

VENDÉGSZÖVEG: Dino Buzzati – Hajtóvadászat öregekre

2020.04.17. Látod, tanárbácsi? Idejutottunk.

Rekviem az öregekért – …de hol van a fiatalokból az öreg?

SZÍNNEL-LÉLEKKEL

 

Az 1906-os földrengés – Jégvágó, 2013

10 Comments:

  1. Szabó Edit

    Én sem gondolom azt, hogy ez hiszti. Igenis, van okunk félni ettől a vírustól, mert más, mint az eddigiek, és még mindig keveset tudunk róla. Például eddig csak találgatások voltak a második, sokadik? hullámról is.

    Nekem is eszembe jutott már, hogy mi lesz, ha a kevésbé fegyelmezettek, a türelmetlenek pár hét után megelégelik a bezártságot. A fegyelmezettséget nem erősítik az érthetetlen, értelmetlennek látszó, sokszor egymásnak ellentmondó, átgondolatlannak, kapkodásnak tűnő intézkedések sem.

    Én már ott tartok, hogy erősen megválogatom, mennyi és milyen hírt olvasok el a vírussal kapcsolatban.

    Ahogy az ember öregszik, egyre nagyobb kincs az idő, de most szeretnék egy évvel idősebb lenni. Vajon hogyan fogunk visszaemlékezni ezekre az időkre? Amikor csak vártunk, nem történt szinte semmi a napi rutinon kívül, és tervezni sem lehetett semmit előre. S fogalmunk sem volt, meddig fog tartani. 🙁

    • Nagyné Ica

      Olyan sok a bizonytalansági tényező ezzel a vírushelyzettel kapcsolatban, és a sok – nem egyszer egymásnak ellentmondó hírek – közül nehéz eldöndteni mi a valós.
      Úgy vagyok ezzel én is mint Edit. Szelektálok és egyre kevesebbet olvasok róla. Tájékozódni persze fontos, nem határolódom el teljes mértékben.
      Nem pánikolok, de azért egyre nehezebben viselem ezt a helyzetet. Hat hete vagyok itthon, tegnap volt a mélypont, amikor úgy éreztem nem bírom tovább…
      Ehhez hozzájárult az, hogy egy 14 emeletes házban lakom, ahol 1-2-3 lakásban jelenleg is felújítások zajlanak. Ez akkora zajjal jár, hogy tegnap az egész belsőm remegett.
      Mindenki másképp éli meg ezt a helyzetet.
      Bízzunk benne, rövidesen múlt időben beszélünk róla…
      Hogy milyen lesz ezután? Mi és mennyire változik? Meglátjuk!

      • Ezen most eltöprengtem egy kicsit – mennyivel nehezebb neked, mint például nekem 🙁

        Néha azt gondolom, talán könnyíthetek mások terhén, máskor meg azt, hogy most erre se nagyon van alkalom – írjak bármit, nemigen használ 🙁

        nehéz ügy ez

    • Neked és Icának is mondom: a hírolvasással én is így vagyok – rettentő nehéz tájékozódni (azt meg muszáj) és nem túlterhelődni. Rendet rakni a fejben akkor, amikor az egész világ nélkülözi ezt a rendet.

      A hírfogyasztás most különösen kockázatos – azt hiszem.

      De bármennyire is esélytelen sokszor írni, azért megpróbálom; szeretnék valamit a sajtóról is – mert fontosabb ez, mint bármikor korábban

      • Nagyné Ica

        Ne gondolkodj azon Cen’ mennyire esélyes vagy esélytelen írnod, te csak írj!
        Szükség van az éleslátásodra, jó érzékkel nyúlsz a dolgokhoz.

  2. Patai Mária Zsuzsanna

    Ezt most megosztom természetesen. Ritkán jövök már fel a netre is, nem vált káromra: naponta elolvasok egy-egy könyvet a terjedelmesebbek közül. Viszont nem látom az unokámat, pedig már egy hónapos. Videót kapok róla, és a bársony talpak fotóját nézegethetem. Ezen a pici szinten, az enyémen is megváltozott az élet. A nagy rendszer is meg fog nyilván a járvány után. Érintésmentes lesz?

  3. Mondjuk én nem fogok otthon maradni, pedig az imént hívott Győrfi Pál is, hogy maradjak otthon. Ugyan úgy elmegyek madarászni és kirándulni. Ott, azért igyekszem tartani az emberektől a 2km-es távolságot, mint eddig is tettem, úgyhogy semmi pánik.
    Mondjuk dolgozni is be kell mennem, ezt könnyebben tudnám mellőzni az életemből, de hát nincs mit tenni. Ott viszont 30 emberrel kell egy irodában lennem napi 8 és fél órát.

  4. Holsky Péter

    Hogy egy közhelyet idézzek (ami azonban ismét aktuálisnak tűnik), F. D. Rossevelt 1. elnöksége elején mondta: “So, first of all, let me assert my firm belief that the only thing we have to fear is…fear itself -” amit magyarra úgy szokás fordítani: “Hadd mondjam ki azt a szilárd meggyőződésemet, hogy az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, maga a félelem.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."
  • HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."