Azért ide írok, mert én az igénytelen Csirkegomba Csipegetők kasztjához IS tartozom.
Ez az írásod, Cen, bearanyozta a vasárnapom! 🙂 🙂
Jobban esett, mintha egy tejfölös szegfűgomba- tálat lapátoltam volna be.
Így adok neked egy történetet.
A Békéscsabán élő barátommal anno rengeteg lila pereszkét szedtünk a repülőtéren, és a mellette lévó kis erdőben. A repülőtéri mezőn persze mázsaszám lehetett szegfűgombát is találni. Ő fanatikus Lila Pereszkés volt. Egy szem szegfűt sem szedett volna le, mondván, ő le nem hajol ezekért a semmiségekért! Én viszont kegyetlenül rácuppantam az addig kedvenc gombámnak tartott szegfúre. Ő pedig a rét legtávolabbi részére menekült onnan, ahol én a szegfűgombát zsákmányoltam, a fúben hasalva, kicsit forogva egy boszorkánykör, egy kis kosár. Mi sem támasztja alá jobban a gombászok kasztosdását, mint eme “közös” gonbászások befejezése. Otthon, a széken ülve irányította a gombám tisztítását, szárításhoz való előkészítését, szárítását. A végén közölte, annyit főzzek belőle, amit én megeszek. Ő ugyan nem kér belőle. 🙂 Neki van lila pereszkéje!
Hogy mondhattam volna ezek után neki, hogy én szeretem a lila pereszkét is. Enni. 🙂
Mert mindkettő mennyei eledel, annyi szent.
Az őzláb nemkülönben, az ízletes kucsmagombáról nem is szólva, amit egyetlenegyszer találtam a Vértesben.
Azért ide írok, mert én az igénytelen Csirkegomba Csipegetők kasztjához IS tartozom.
Ez az írásod, Cen, bearanyozta a vasárnapom! 🙂 🙂
Jobban esett, mintha egy tejfölös szegfűgomba- tálat lapátoltam volna be.
Így adok neked egy történetet.
A Békéscsabán élő barátommal anno rengeteg lila pereszkét szedtünk a repülőtéren, és a mellette lévó kis erdőben. A repülőtéri mezőn persze mázsaszám lehetett szegfűgombát is találni. Ő fanatikus Lila Pereszkés volt. Egy szem szegfűt sem szedett volna le, mondván, ő le nem hajol ezekért a semmiségekért! Én viszont kegyetlenül rácuppantam az addig kedvenc gombámnak tartott szegfúre. Ő pedig a rét legtávolabbi részére menekült onnan, ahol én a szegfűgombát zsákmányoltam, a fúben hasalva, kicsit forogva egy boszorkánykör, egy kis kosár. Mi sem támasztja alá jobban a gombászok kasztosdását, mint eme “közös” gonbászások befejezése. Otthon, a széken ülve irányította a gombám tisztítását, szárításhoz való előkészítését, szárítását. A végén közölte, annyit főzzek belőle, amit én megeszek. Ő ugyan nem kér belőle. 🙂 Neki van lila pereszkéje!
Hogy mondhattam volna ezek után neki, hogy én szeretem a lila pereszkét is. Enni. 🙂
Mert mindkettő mennyei eledel, annyi szent.
Az őzláb nemkülönben, az ízletes kucsmagombáról nem is szólva, amit egyetlenegyszer találtam a Vértesben.