• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Hogyan szakadnak a gombaszedők kasztokra és szektákra?

Gombák és gombaszedés fotók és gif

Fotók és gif: Centauri

Hogyan szakadnak a gombaszedők kasztokra és szektákra?

2020.08.15. Bár augusztus közepe van csak, mégis már itt ólálkodik az ősz. Általában augusztus 20. körül érkezik az első jelentősebb lehűlés, s azután még ha visszatér is, már nem az igazi a nyár. Most mintha hamarabb éreznénk a tarkónkon az ősz leheletét. Nálam napok óta csöndesek az erdők, nincs madárdal, hajnalban köd ül a völgyben, a levegő felfrissült és megjöttek az esők is.

Mint mindig ilyenkor, kegyelmi állapotba kerülök: izgatottság és az elcsendesülés bennfentes nyugalma tökéletes harmóniában fér meg bennem.

Amúgy pedig hétvége van, így hát gondoltam, olyasmit írok meg, ami már az őszhöz tartozik, ugyanakkor aktuális is, mivel még néhány kiadós eső, és ismét gombát szedhetünk.

Gombákról, gombászásokról sokszor hoztam posztokat az elmúlt években, de most megírom végre azt is, hogy a gombaszedők népes csoportja is kasztokra szakad. Amúgyis hajlamosak vagyunk törzsi gondolkodásra, és ennek vannak szánalmas vetületei, de a gombaszedők esetében inkább egyfajta egzotikus, és kedves tagolódásról van szó.

Szórakoztató „néprajz” ez leginkább.

Mi okoz kasztosodást a gombaszedőknél?

Egyrészt az ízlés, másrészt a gombaismeret, harmadrészt a földrajzi elhelyezkedés, s végül a félelemnek is jelentős szerep jut a gombaszedők társadalmának tagolásában.

Fotó: Centauri

ÍZLÉS: Amint van, aki a fehér húsokat szereti legjobban, és van, aki a halat, más pedig egyáltalán nem eszik húst, úgy a temérdek – ízében, állagában, illatában különböző – gomba is alkalmas arra, hogy ízlés szerint csoportba rendezze a gombaszedők népes táborát.

A GOMBAISMERET legalább ennyire fontos tényező, akkor is, ha a gombaszedők „vitáiban” ezt kevésbé ismerik be. Magyarországon ugyanis nem kevés gombafaj él, közel 3000! Ez is csak hozzávetőleges szám. Nem igazán tudjuk. Ezek között sok a mikroszkopikus faj, penészgombák és társaik,

de a kalapos gombák fajszáma is 1000 körül mozog.

Ez rengeteg. Összevetésképp: a magyarországi növényfajok száma hasonló. Ha a madarakat nézzük, mindössze 400 fajjal kell számolni (kerekítve). Szóval nem is annyira egyszerű a gombaszedő feladata.

Citromgalóca egy olyan erdőben, ahol számos ehető és értékes gomba nő (Fotó: Centauri)

FÉLELEM: Mindehhez adjuk hozzá azt a cseppet sem elhanyagolható tényt, hogy a gombák között több, halálosan mérgező fajt is találunk (legismertebb a gyilkos galóca). Így a gombaszedők egy része azért zár ki bizonyos gombacsoportokat a kosarából, mert annak ismerete már „nem fért bele az életébe”.

FÖLDRAJZI HELYZET: A gombaflóra összetétele tájanként is változó, így az alföldi legelőkön gombászó ember nem válhat az öreg tölgyesekben tenyésző vargánya vagy fekete tölcsérgomba megszállottjává. Másként: a helyi biotópok határozzák meg a helybeliek gombaszedési szokásait. Kis cinizmussal: a gombaszedők kasztjait akár a Homo sapiens ökotípusainak is tekinthetném. 🙂

Íme,  készítettem egy sematikus ábrát arról, hogy a négy tényező miként szabdalja természetes kasztokra a gombaszedők társadalmát.

Ábra: Centauri

Az így keletkező szegmenseket további részekre bontja a gombafajok sokasága. Ha azt hinnénk, hogy ez csak amolyan agyalás, tévedünk. Épp az a rendkívül érdekes, hogy kicsi – „csak elvileg létező” – kasztok ténylegesen is megképződnek, ráadásul néha olyan, első hallásra abszurd törésvonalak mentén is, mint amilyen a félelem.

Vannak kisebb tájak, ahol például mérgező gombákat is esznek, míg pár kilométerrel arrébb ugyanahhoz a fajhoz hozzá nem nyúlnának.

légyölő galóca

Légyölő galócák – Skandinávia egyes tájain ezt is megeszik, holott majdnem olyan súlyosan mérgező, mint a gyilkos galóca (Fotó: Centauri)

De mielőtt előre szaladnék: épp ez az, ami igazán érdekes. És nem túlzok. Kicsi tájegységen belül is markáns kasztokat találni. Errefelé, ahol én élek, komoly sértődések tárgya is lehet, ha valaki egy másik szektába tartozik. De ha valakiről kiderül, hogy ugyanazért a gombáért rajong, attól a pillanattól megvan a közös hang.

És most engedjétek meg, hogy bemutassak néhány szektát.

gombák Centauri író természet természetfotó nature naturephotography wild wildlife

Fotó: Centauri

BETEG PERESZKÉSEK

Lila pereszke: pusztán a színe miatt is könnyű beleszeretni (Forrás)

Ha valahová én is tartozom, akkor – büszkén vállalom! – ebbe a kasztba. Ez egy viszonylag kicsi szekta, földrajzi kötődés nélkül, szórványban élünk az ország erdősült vidékein. Hogyan lesz valaki pereszkés? Sajnos nem állnak rendelkezésemre adatok erre vonatkozóan, csak a magam esetéről számolhatok be. Részint a véletlenek összjátéka volt. Kezdő gombászként a lombos erdők gazdag gombafelhozatala inkább kihívások, semmint lehetőségek elé állított, viszont sok volt a környéken a fenyves, ahol sokkal több volt a gomba (mennyiségre mindenképp), és ami igazán fontos: tömegével akadtak könnyen határozható, fogyasztható és tömeges gombák. Élükön az igen tetszetős lila pereszkével. Más kérdés, hogy egyfajta ízlés is rögtön érvényesült, mivel a lila pereszke eszement finom, elrakható, fagyasztható, levesbe, tejfölösen, rántva is jó, mindenhogyan. Imádom. Hiányzik. Mindig.

Ugyanakkor a rutinos gombászok jelentős része, főként azok, akik nemzedékek óta gombászó famíliák szülöttjei, lenézik a pereszkéket, és persze a pereszkéseket is.

Én, mint tag, mint függő viszont azt állítom, hogy ez a szekta a legjobb. A lila pereszke abbahagyhatatlan. Ugyanakkor „büntető gomba” is. Különös jelenség, hogy túlfogyasztás esetén allergia alakulhat ki. Mit jelent a túlfogyasztás? Mivel én is átestem rajta, konkrét példával szolgálhatok. Nálam úgy esett ez, hogy tejfölös lila pereszkét ettem nokedlival. Ez a pereszke hívők között a gasztronómia csúcsa.

A pereszkés eleve akkora adagot szed, amennyi a tányérra fér. Így az első körben jól is lakott. Csakhogy a pereszkés újra szed. Ha törik, ha szakad. Erre magas téttel is bátran fogadhatunk. Sőt! Ha elvileg már egy falat se megy le a torkán, akkor is megkísérli, hogy újabb adagot tegyen a magáévá.

Amint én is. Az ilyen túltolások vezethetnek el oda, hogy érzékenység alakul ki: bármilyen egyéb gombát nyugodtan fogyaszthat a pereszkés, de ha lila pereszke kerül a szájába, olyan gyomorgörcsökben, hasmenésben, általános rosszullétben lesz része, amiből napokig tart kikeveredni.

Fenyőpereszke az egyik kedvenc fenyvesemben, alig 2 kilométerre a háztól. (Fotó: Centauri)

Ezt végigcsináltam én is. Bár – ahogy mondtam – szórványban élünk, általában egymástól elszigetelten – mégis, olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a telekszomszédom, aki a Nagy-patak túloldalát birtokolja, szintén lila pereszkés, és persze szintén túltolta. Tőle hallottam először erről a jelenségről. Nála sajnos olyan érzékenység alakult ki, ami visszafordíthatatlan, így aztán soha többé nem eheti azt, amit szíve szerint a leginkább enne. Efölötti bánata egyébként leírhatatlan. De tényleg. Miután én is belefutottam a túltolásba, pár évig nem mertem enni. De néha azért szedtem, például másoknak. Egy ilyen alkalommal pizzafeltétnek használták, én meg úgy voltam vele, egy kóstoló csak nem árthat. Épp csak egy falatot ettem a pizzából, melyen egyetlen félkörömnyi darabka volt. Pokoli két napot éltem át aztán. Újabb évek elteltével megint kísérletet tettem. Ez is szépen példázza, hogy a lila pereszkések függők. Nem élhetnek lila pereszke nélkül. S lássunk csodát! Megúsztam, s azóta újra ehetek lila pereszkét.

A pereszkés ritka fajta, de fajtáján belül a beteg pereszkés koránt sem ritka. A pereszkés számára kimondottan kedvező, hogy a gomba-sznobok nem szedik fel a lila pereszkéket, így nekünk több marad. Ritkán találkozni másik kasztbelivel, így mi magányos ínyencek vagyunk, akik a falánkságot sem vetik meg.

Fotó: Centauri

Mégis egyszer terepen futottam össze pereszkésekkel, s akkor rögtön egy kis kompániával. Távol az otthontól. Történt, hogy a Bükkben dekkoltam, és akadt egy szabad, őszi napom. Mi más juthatott volna eszembe, minthogy életemben először gombászok egyet a Bükkben is. Persze a pereszkére mentem rá. Fenyveseket kerestem, de a Bükkben jóval kevesebb van, mint errefelé. Másrészt szárazak voltak az erdők, alig volt benne gomba. Találtam pereszkét, de csak kettőt.

Kijöttem az erdőkből, és egy hegyi út öblösödésében megpihentem. A közelben tanácstalanul álldogáló csoportot láttam, de nemigen törődtem velük. Épp úgy, mint nálam, kosárka és kés volt az ő kezükben is. Ez egyértelművé tette a helyzetet. Némi idő után odajöttek hozzám, és megkérdezték, találtam-e gombát valahol, mert ők nemigen. Én sem, válaszoltam, de – tettem hozzá – én egyrészt nem vagyok helybéli, nem ismerem a jó helyeket, és amúgyis én „csak” lila pereszkét keresek. Erre olyan üdvrivalgás tört ki, amihez foghatót nem láttam még gombásoktól. Nahát! – mondta egyikük, – ők is pont azt keresnek, és bevallják, más nem is érdeklő őket. Ebből a félmondatból rögtön tudtam: a testvéreim ők, bárkik legyen is. Ezután, mint régi jó barátok, mint édestestvérek és harcostársak, mint kitüntetett pereszke-veteránok, meghallgattuk egymás pereszke-himnuszait, minden mondatnál heves helyeslések közepette, és bár pereszkét nem ehettünk, boldogok voltunk mindnyájan. De tényleg. Ebből az is látszik, hogy az én kasztom, egy igazán lelkesülős, őszinte, önzetlen, kicsi kaszt.                  

MAGÁNYOS VARGÁNYÁSOK

ízletes vargánya

Ízletes vargánya, az egyik legnagyobb becsben tartott kalapos gombánk (Forrás)

Amikor azt mondom, bizonyos kasztokhoz tartozók lenézik a pereszkéseket, elsősorban a vargányásokra gondolok. Kétségtelen: vargánya jóval kevesebb van, és ami különösen értékessé teszi, hogy szárítható, és remek fűszergomba is.

A vargányások jóval szélesebb körben elterjedt fajta, sokan vannak, épp ezért talán, féltékeny fajta is, mely kitartóan őrzi titkait.

A pereszke is olyan, mint a vargánya: ugyanott nő évről-évre, ha kedvező az időjárás, így a vargányások fákat tartanak számon a nagy erdőkben. Sok vargányással találkoztam, de hasznavehető infót egyikőjüktől sem kaptam. Emlékszem egy volt kollégámra, aki ragyogó szemekkel mesélte, hogy öt kiló vargányát szedett a hétvégén. Viszonylag kezdő gombász voltam akkoriban, így tök ártatlanul feltettem a kérdést: hol? Valójában csak arra voltam kíváncsi, milyen erdőben, milyen fekvésben. Lakonikus választ kaptam: „Erdőben”. Annyira nyers volt a válasz, hogy rögtön elmagyaráztam, nem a pontos koordinátákra vagyok kíváncsi, csak arra, hogy öreg tölgyes?, vízmosás?, húsz kilométeren belül?, vagy ilyesmi, a pontos helyre nem kérdeznék rá, hisz tudom, azt nem mondaná meg. Erre mondta: „Nem is”.

A vargányázás lélektanilag is magányos műfaj

– ellentétben a pereszkésekkel, akik konkurencia híján örömmel visznek magukkal másokat is. Legalábbis én.


DÉVAJ GÉVÁSOK

sárga gévagomba

Sárga gévagomba (Forrás)

Egészen különös kaszt kevés taggal. Országosan elterjedt gombaszedő-féle, de sehol sem gyakori. Nem csoda, hisz amit ők szednek, igen érdekes gombaféle, voltaképp tapló. A taplókat sokan ismerik, de laikusok közül alig tudja valaki, hogy van ehető. Sőt, amint hírlik, igen ízletes, állaga meg totál speciális. Volt szerencsém találkozni néhány gévással is. Titkukat ők is féltékenyen őrzik. Érthető, hisz a géva ugyanazokon a fákon évről évre megszedhető. Míg a vargánya engem valami okból kevésbé vonz, a géva nagyon is. Főként az, hogy nagy tömegű (ez kompatibilis a pereszkések falankságával), és ami a legszebb: szabályos kockákra vágható, és így emlékeztet az ananászra!


A gévaszedés szabályainak megszegése akár évekig tartó konfliktus forrása is lehet egy gévás családban.

Volt egy gévás ismerősöm. Az apjával számos fát tartottak számon, évtizedek óta látogatták őket. Egy szép napon az ismerősömet elkapta a gombászhatnék (bármely kaszthoz tartozó érezte már ezt: amikor menni kell), fogta hát magát, és kiment az egyik fához, és megszedte. Amikor ezt a hazaérő apja meglátta, első kérdése volt: melyik fáról van a gomba? Amikor pedig megtudta, közölte a fiával, hogy az az ő fája, és nem volt joga a beleegyezése nélkül megszedni.

Ezt követően két és fél éven át nem beszéltek egymással, holott egy háztartásban éltek.

Ebből az is látható, hogy a gombaszedés nem élelmiszergyűjtés csupán, hanem rituális cselekedet. Néha tehát igen nagy a tét gévagomba esetén. Kezdő gombásznak számolni azzal is, hogy amennyiben olyan gévás fát szed meg, amire egy gévás már a történelem kezdetétől rájár,  egy másik emberben olyan lelkitörést okozhat, amit az sosem hever ki talán.  

RIZIKÓKERÜLŐ RIZIKÉSEK

ízletes rizike fenyőalja gomba

Rizike vagy ahogy errefelé mondják: fenyőalja (Forrás)

A környék sok fenyvesének köszönhetően létrejött kaszt, melybe főként a rizikókerülő, megkockáztatom: főként idősödő nők tartoznak. A rizike – ahol van – tömeges, gyorsan telik vele a kosár, és nincs gomba, amivel összekeverhető, ráadásul színeváltozásával olyan, mintha rögtön a szedésnél ő maga igazolná vissza kilétét. A rizike ugyanis nyomásra sárgából zöldre vált. Ezért szeretik sokan. Ódákat hallani róla, főként tejfölösen készítik, ahogy mondják: a „fenyőalját”. Érdekes módon én csak pár esetben találtam, viszont lucfenyő-telepítéseimnek hála, mára az udvaromban is nő.

Cinege & rizike – hálózatépítés otthon

Pár éve el is készítettem, de nekem nem jött be, holott alig vártam, hogy belekóstoljak. Később beszéltem egy rizikéssel, aki azt mondta: rosszul készítettem el, csak az lehet az oka annak, hogy nem találtam finomnak. Talán igaza van.

A fenyőerdők pusztulása a rizikéseket is fenyegeti. Kedvenc erdőim egyike 2019 év végén. “Vár állott, s most kőhalom” (Fotó: Centauri & tsa.)

A rizikések ezen a környéken a veszélyeztetett fajták közé tartoznak, mivel a rizike elsősorban a frissen telepített, fiatal fenyvesek alján nő, s amikor a fenyves már középkorú, más fajok veszik át a helyét (például a lila pereszke, fenyőpereszke, légyölő galócák, őzlábgombák). Mivel a fenyvesek rohamosan pusztulnak, újabb telepítések nem történnek már, a környék megmaradt fenyvesei is középkorúak vagy idősek már, így fenyőalja egyre kevésbé van.

Az utóbbi években nem is igen hallottam e szekta felől, s idővel – minden bizonnyal – eltűnik majd.

Mivel a középkorú fenyvesek is egyre másra tűnnek el, az én szektám is a tönk szélére került, hisz a lila pereszke tömegesen csak ezekben a fenyvesekben él. Együtt érzek tehát a fenyőaljásokkal, hisz hozzájuk hasonlóan az „én népem” is a végóráit éli.   

ősz természet nature Centauri író writer author Magvető Kiadó irodalom regény könyv fotó madarak természet

Nagy őzlábgomba itthon – morfológiai jegyek alapján közeli rokonok is vagyunk (Fotó: Centauri)

KEZDŐ ŐZLÁBGOMBÁSZOK

Az elsőrangúan a nagy őzlábgombára utazók – bár a fajt sokan szedik – szintén elkülöníthető kasztot képeznek, annak ellenére, hogy kasztjuk a törzsfejlődés kezdeti szakaszán áll. Minden lenézés nélkül mondom, a kezdő gombászók számára azért vonzó a nagyőzláb, mert sokfelé nő, könnyű felismerni, hatalmas, így látványos is.

Garantált sikerélmény! És ez fontos egy kezdő számára.

A kezdő őzlábgombászok szenvedélye sem olyan heves, mint a gévásokké vagy pereszkéseké, ugyanakkor természetesen távol áll tőlük a vargányások gőgje is. Széles körben elterjedtek, országszerte megtalálhatók, és bár kevésbé kifinomult és szenvedélyes szekta, bizonyos szempontból mégis az egyik legfontosabb. A kezdő őzlábgombászt könnye beszippantja a mikológia, minek következtében hamar válhat más, sokkal fejlettebb és kifinomultabb szekta tagjává. Sok pereszkés és gévás őzlábgombászként kezdte. Fontos tudni, hogy a nagyőzláb, bár könnyű zsákmány, valódi csemege, és a tejfölben kisütött, de akár kirántott kalapja is mennyei. Ezzel magyarázható, hogy magasabb rangú szektákhoz tartozó gombászok sokasága sohasem sem szakít kezdő őzlábgombász énjével, és ha teheti, őzlábat is visz haza.

Még őzlábak itthon – ráadásul, ha van, általában sok van (Fotó: Centauri)

RÉTI CSIRKE-CSIPEGETŐK

MEGJEGYZÉS A FÉLREÉRTÉSEK ELKERÜLÉSE VÉGETT: A legtöbb helyen a csirkegomba a rókagomba másik neve, az én környékemen viszont rókagomba nincs, vagy csak nagyon ritkán, és itt a hivatalosan szegfűgombának nevezett vékony, kicsi, réteken szedhető, ehető gombát mondják csirkegombának.
szegfűgomba csirkegomba

Errefelé a szegfűgombát mondják csirkegombának (Forrás)

Sok szempontból ők jelentik a fenti kasztok ellentétjét; se a kulináris élvezetekre, se a méretekre nem cuppannak rá oly erősen, mi több, még a sok szektánál jól megfigyelhető vadon-imádat sincs jelen. Nem igénylik, hogy a vadon emberektől elzárt, távoli, titkos zugaiban járjanak. Tipikusan a „sok kicsi sokra megy” elvét képviselik. Ellentétben a többiekkel gyakran mozognak csapatosan. Az ő célgombájuk a réteken tömegesen tenyésző, ám rendkívül kicsi és vékonyka csirkegomba, amit elsősorban levesbe használnak, de nagyobb zsákmány esetén ezt is készítik tejfölösen. Tény, hogy kedvező időjárás mellett ebből a küllemében is jelentéktelen gombából is számottevő mennyiség gyűjthető. Tény, hogy a mezőkön kóborló csirkecsipegetők joggal számíthatnak arra, hogy csiperkét is találhatnak.

De az is igaz, hogy egy rangosabb szektához tartozó gombász ez utóbbit már a boltban sem veszi meg,

és öt csillagos éttermekre sem rest hivatkozni, mondván: a csiperkét a jobb helyeken gombaszámba sem veszik, mivel az erdei gombákhoz mérten „a fasorban sincs”. Ugyanakkor a csirkecsipegetők váltik állítják, hogy a csirkegomba semmiben sem marad el más fajok mögött. Főként akkor kardoskodnak emellett, ha vargányással, galambicázóval, nagy ritkán pereszkéssel találkoznak. Mintegy ellentételezésként szokták volt ilyenkor a mennyekbe magasztalni a csirkegombát. A korrektség kedvéért hozzá kell tenni: nem egyszer találkoztam olyan igaz fanatikusokkal, akik valóban olyasmit élnek át a csirkegomba gyűjtése és fogyasztása során, amihez foghatót mondjuk egy pereszkés él át a tejfölös pereszke egy tál nokedlira loccsantásának pillanatában. Másrészt két éve ettem egy olyan ragut, melyben – vargánya és rókagomba, és még pár minőségi gomba mellet – csirkegomba adta a főkomponenst, és mondhatom: valóban mennyei volt! Amellett, hogy a csirkegomba egy kicsi a szegény ember gombája is,

rendkívül rokonszenves, hogy a legelőkön élő csirkecsipegetők nem ódzkodnak másoktól. Gyakran csapatosan mozognak, néha még ismerkednek is egymással a legelőn. Mivel lelőhelyeik szem előtt vannak, és nem korlátozódnak olyan kis körzetekre, mint a vargányásoké vagy gévásoké, ezért féltékenységet is ritkán tapasztalni náluk. Nem őriznek titkokat.

És mivel nyílt, szabad, széljárta területeken barangolnak, feltételezhetjük, hogy szabadságszerető népség. Ugyanakkor, mivel a legelőket járni jóval kényelmesebb, mint erdőkben, talán kényelemszeretőbbek is más szektáknál. Nem állítom, hogy nincs átfedés a csirkecsipegetők és az erdeiszedők között (utóbbi a gévások, vargányások, pereszkések, galambicázók… gyűjtőneve), de tapasztalataim szerint a két csoport között nemigen van átjárás. Vargányások például egészen kivételes esetben „vetemednek” arra, hogy nyílt területen a „jellegtelen” csirkegomba gyűjtsék; és a csirkecsipegetők jelentős része sem merészkedik be az erdőkbe. Mivel az erdei szedők jól láthatóan markáns kasztokra oszlanak, ez indokolt lenne a réti gombászok esetében is. Talán csak azért nem tudok a réti szedők további kasztjairól, mert nem ismerem őket, bár az sem kizárt, hogy a rétek szegényes gombaflórájának köszönhető, hogy a réti szedőkből nem fejlődhettek ki markáns szekták.

Fatörzsek nemcsak taplóféléknek, hanem számos más gombafajnak is táptalajul szolgálnak (Fotó: Centauri)

TÖRZSÖK-TÖRZSE

A végére hagytam az egyik legkülönösebb kasztot. Számos egyéb kaszt van még, a fűszergombások, a galambicázók – örülnék is, ha további kasztokhoz tartozók megírnák hozzászólásban, ők hová tartoznak, mit szednek, mit tartanak más kasztokról –, de mégis, következzék most már a legérdekesebb kaszt.

Bizonyos kasztok egészen kicsi területekre korlátozódnak. A gombaszedők mozgásterét leginkább a mérgező gombák korlátozzák. A gyilkos galócát mindenhol kerülik, ugyanakkor vannak kevésbé és kifejezetten enyhén mérgező gombák is.

Ismerek egy kicsiny területet, ahol közepesen mérgező gombákat fogyasztanak, nemcsak rendszeresen, hanem olyan odaadással, olyan kifinomult módszerekkel, amint a vargányások a vargányát.

A törzsökgomba (más néven gyűrűs tuskógomba) látványos, csokrokban és nagy tömegben tenyésző faj a neki megfelelő erdőkben.

gyűrűs tuskógomba törzsökgomba

Egzotikus, szép és sok és finom 🙂 (Forrás)

Mérgező hatásáról némiképp eltérnek a vélemények, de semmiképp sem enyhén mérgező. A határozók sokszor – a nem elhanyagolható kockázatokra utalva, s némi eleganciával – kis keresztekkel minősítik a gombafajtákat. A gyilkos galóca három keresztet kap ebben a rendszerben, ami annyit tesz: ha megeszed, az a csoda, ha túléled. A két kereszt súlyos mérgezést jelez, vagyis nem halsz bele, de a kínok kínját élheted át. A törzsök gomba általában két keresztet kap, ennek függvényében nem is szedi senki. Illetve mégis. A már említett területen – ez 5-6 egymással szomszédos falu – a törzsökgombára esküsznek, ráadásul úgy, hogy a környék vargányában is gazdag.

E területen megfigyelhető – például a helyi kocsmában, főként ősszel – egyfajta „etnikai feszültség” a két tábor között.

Nem csoda, hisz a vargányások fel nem fogják, mi szükség van törzsökgombát szedni olyan erdőben, ahol jelen van a nemes ízletes vargánya is; a törzsök törzse azonban úgy gondolja, hogy a vargányások fennhéjázók, évszázados lemaradásban vannak, ráadásul hülyék is, mert képesek egész nap kóborolni három darab vargányáért, mikor már az erdőszélben elcaplattak tíz kiló törzsök mellett. Hogy e falvak lakossága nem pusztult ki, sőt vígan, jó egészségben, és – a törzsi villongásokat, az őszi szócsatákat leszámítva – jó kedélyben, vidáman élnek, az annak köszönhető,

hogy a törzsök törzse megtanulta, hogyan kell ezt a mérgező gombát elkészíteni. Ellentétben a többi gombával némi előkészület szükséges, ami azonban alapvetően nem vészes.

Remélem, az idén is lőhetek ehhez hasonló fotókat. (Fotó: Centauri)

A törzsök gombát első körben 20 percig főzik. Ez kegyetlenül hosszú idő ahhoz mérten, hogy a többi gomba percek alatt készül el. Főzés után leöntik a levet, és átmossák hideg vízzel. Mindezt az a szerencsés körülmény teszi lehetővé, hogy a törzsök gomba tartása főzés után is megmarad. Ezek után mehet tejfölösnek vagy paprikásnak. Jó magam is szedtem és ettem, s mondhatom: remek, nem akármilyen kulináris élvezet, s ha egy őszi napon olyan kocsmai verekedésbe keverednék, ahol vargányások és törzsökösök verik egymást szívlapáttal, én bizony a törzsök törzsének oldalára állnék.

Kérlek, oszd meg ezt az írást másokkal is, főként gombásokkal, gombaszedő csoportokban! Hátha hallunk újabb törzsek, szekták, kasztok felől; hátha megtudhatjuk, hogyan gondolkodnak erről a különböző társulatokhoz tartozó tagok, hívek, papok. Előre is köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

LEGEK AZ ÉLŐVILÁGBAN

Egyszerű kérdés, izgalmas válasz. Talán valójában azt sem tudjuk biztosan, mit tekinthetünk önálló élőlénynek?"
2020.08.18. 18:26

Slider

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! – hisz a jövőben is hozok gombás írásokat!

    Név*

    Email cím*

    2019 november – fotók novemberből

    Búcsú a csodafától, búcsú egy erdőtől. Szerettelek fenyvesek!

    Beteljesült álom – felejthetetlen őszi barangolás itthon

    Harkály közelről – nagy fakopáncs az erkélyen

    BOGLYA-ÖKOLÓGIA – Élet a szalmában, szénában, pusztán, réten

    Gyors, egyszerű, finom – ez császármorzsa receptje

    10 Comments:

    1. 🙂 🙂 Nem tudom, nekem eddig nem tűnt fel, hogy ennyire kasztosodna a gombászok társadalma, pedig picit mozgok közöttük a valóságban is és online is. Az biztos, hogy a helyismeret és környezeti, családi szokás meghatározó. Átlinkelem az írást az egyik gombász csoportba, ha az admin engedi. Sajnos kevés az időm mostanság, így nem bonyolódok nagyobb beszélgetésbe, de majd valamikor visszatérek. 🙂

      • Kissé ironikus felhanggal írtam meg mindezt 🙂 nyilván lehet élni lila pereszke nélkül, nyilván sokan sokféle gombát szednek a gombászók, de kevésbé ironikusan azt mondhatnám: erős rajongói táborok vannak. A történeteim pedig valósak, például a gévás családi viszályról. 🙂

        Várunk vissza.

    2. Lívia dr. Zilahi

      Csóringer csibegombás-csepörkés- ahogy Anyám mondta- lennék, no meg a nagyanyám után vargányás(sok sok titkos lelőhelye volt) is. Én a nyulicát alias rókagombát szeretem a legjobban. Minden nyáron, amikor haza mentünk s amíg élt a Nagyanyánk, mentünk gombászni. Vargánya és nyulica vadászat volt, néha jöhetett egy kis galambica is:-)))
      Lila gombát még sosem ettem. Az Őrségben ahol a szüleim élnek ott nem szedték ezt a fajtát. Fenyő alját is ritkán, meg őzláb gombát sem. Nyersen a rókagomba csípős, megkóstoltam mindegyiket így is. A vargánya nem jó nyersen- kissé fanyar, jellegtelen. A pereszkét biztosan meg fogom kóstolni, nyersen sütve és főzve is:-)))

      • Látod, te is találsz különbségeket tájegységenként. 🙂 Ezeket kicsit felnagyítottam, de ezek élő különbségek, és sokkal többféle típus van, mint amiről itt írtam.

        Nem lep meg például, hogy az Őrségben sem szedik a lila pereszkét, de meglep, hogy az őzlábat sem. Nem is értem. Miért nem kell egy ekkora, termetes és ízletes gomba?

    3. Szabó Edit

      S van a legalsó kaszt, talán a legnépesebb. 🙂
      Akik csak 2-3 gombafajt ismernek fel biztosan, és csak akkor mernek leszedni gombát, ha van a társaságban valaki, aki ismeri azokat. Ők nincsenek benne egyik közösségi oldal gombás csoportjában sem. A gombát viszont szeretik enni, ezért aztán, ha gombához akarnak jutni, a piacra mennek érte.
      Ebbe a kasztba tartozom én is. 🙂

      Gombaszedős emlékem azért nekem is van.
      Sok évvel ezelőtt Csillebércen dolgoztam, és volt mellettünk egy kis fenyőerdő. Egyik kolléganőm ismerte a gombákat, és már előzetesen felderítette a terepet. Egyszer ebédszünetben kimentünk a fenyvesbe, és rengeteg lila pereszkét szedtünk. A kolléganőmtől mindjárt továbbképzést is kaptam, hogy ő hogyan szokta lefagyasztani. Tényleg nagyon finom volt.
      Azóta sem ettem lila pereszkét. 🙁

      • Na jó, azért ne nevezzük ezt “legalsó kasztnak”, bár ennek én alapoztam meg a kissé ironikus hangvétellel.

        A lila pereszkében egyébként többek között (én is) azt szeretem, hogy jól fagyasztható, ráadásul kicsi helyen sokat rakhatunk el. Úgy szoktam ezt csinálni, hogy a felvágott pereszkét olívaoljanon kicsit megfuttatom, mire a pereszke – mint minden gomba – összeesik és levet ereszt. Ezt a félkész gombát (némi lével) zárható tasakban lefagyasztom. Igen sokat lehet elrakni így, és amikor szükség van rá, elég előkapni egy csomagot, és már mehet is a fazékba. Olyan, mintha frissen szedett gomba lenne. Nem minden gomba hozza a formáját fagyasztás után, de a lila pereszke igen. 🙂

        • Szabó Edit

          Hasonlóan csináltam én is 🙂 : zsiradékon félig megpárolva, némelyik adagot hagymával együtt.

    4. Ibolya Nagy

      Most lett világos számomra, hogy miért hívta zalai nagymamám nyúl gombának nagy kedvencemet, a róka gombát.
      Köszönöm szépen.

    5. Kálmán Péterné

      Nagyon tetszett a gombászok kasztosodásáról szóló tanulmány, olyannyira hogy kedvet kapotam és kimentem az erdőre kutyáimmal, hátha sikerrel járok. Találtam is 9 db gyönyörű, friss őzlábgombát, amit nem lehetett otthagyni Néhány gombafajtát ismerek csak a sokból, azt szedem, amit biztonsággal meg merek enni.
      Egyszer az Orrfű körüli erdőkben kirándultumk, ahol találkoztunk 3 fitalemberrel, akinél egy jó nagy műanyag szatyor gomba volt. Megkérdezték ismerjük.e a gombákat. Megnéztük. Még ennyi kizárólag gyilkos galócát együtt nem láttunk!!! Egy várost ki lehetttett volna irtani vele. Megnyugtattak, hogy nem lett volna belőle baj, mert az asszony gombaszakértő, csak jól kicikézték vola őket. Jót nevettek rajta, pedig egyáltalán nem volt vicces.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük