Ezt a félelmet megköszönöm – Jordán Tamás – Márton partjelző fázik

jordán tamás

(Fotó: Mészáros Zsolt – Forrás: szinhaz.org

Jordán Tamás nem akárki. Ő volt már József Attila is. Nem eljátszotta. Ő volt az. Ráadásul a legsötétebb óráiban.


EGY SZÍNDARABRÓL – MÁRTON PARTJELZŐ FÁZIK – SZOMBATHELY, WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ

Szereplők: Jordán Tamás, Szerémi Zoltán,

Bálint Éva, Trokán Péter, Horváth Ákos.
Díszlet: Valló Péter.
Jelmez: Benedek Mari.
Dramaturg: Duró Győző.
Zeneszerző: Melis László.
Zenei szerkesztő: Termes Rita.
Súgó: Zsohár Amália.
Ügyelő: Bors Gyula.
Rendezőasszisztens: Kovács Nóra.
Rendező: Valló Péter.


2019.11.17. Viszonylag keveset járok színházba, ez az én nagy bűnöm, de azon túl, hogy lehetetlen ott lenni az íróasztalnál egy regény írásában, a birtokon kaszálásban, a vadonban és fotózásban, és ugyanakkor színházban meg moziban is, ezentúl van egy másik ok is. Nehezen hiszek a színháznak. Igaz, a filmeknek se hiszek könnyen. Ami a legrosszabb, a regényeknek se hiszek – illetve csak kivételes esetekben. De ebben a mezőnyben a színház áll a legrosszabbul nálam. Nem egészen tiszta előttem se, miért. Lelombozóan sok a kifogásom. Általában a túljátszottság, a manír zavar a legjobban. A harsánykodás. Hogy az első perctől az utolsóig a színészeket látom. Amint dolgoznak, és mindvégig színésznek gondolják magukat. Legyen szó bármely szerepről, bármilyen karakterről, valamiként önmagukat hozzák. Minden alkalommal azt játszák el, hogy ők színészek, estéről estére. Gyakran láttam azt is, hogy a rajongóknak ez bőven elég, talán épp ezt várják el, én viszont nem. Azt akarom, amit egy filmtől és egy könyvtől is akarok; hogy megfeledkezzem a színészről, az íróról, a rendezőről, és végre elhiggyem: ez az ember itt, épp meghal előttem. Ha mágus van a színpadon, rettegjek, és ne menthessem azzal ezt a rettegést, hogy a mágus csak egy színész. Legalább tartson bizonytalanságban. Ne lehessek egészen biztos abban, hogy nem varázsol és nem ront meg másokat holnap is, otthon, utcán, civilben.

Talán bennem van a hiba. Nem jó velem filmet nézni. Nem jó velem a moziban. Színházban a legrosszabb velem. De tudjátok, kinek a legrosszabb? Nekem.

Éhezem és szomjazom a mágusokba vetett vak hitet. Kell nekem, nagyon kell, hogy valaki mágusként és szolgaként, egy Csehov darabban éppúgy, mint egy posztmodernben, elhitesse velem, hogy ő pont olyan, ő ott, épp előttem, akkor, azon az estén, abban az órában, az óra minden rohadt percében önazonos, ő Hamlet, valóban ő a gyilkos vagy az áldozat, s azért nem lát engem, csak azért nem döf le engem is, mert valamiféle téridőkapun át leshetek be oda; abba a téridő helyszínbe, amit színpadnak mondanak; egy párhuzamos valóságba.


szombathely színház jordán tamás

Fotó: Centauri

Kevesen vannak színészek és rendezők téridőkapuk. Téridőgépek. De Jordán Tamás mindig az volt. Az én generációm meghatározó élménye a Szabad ötletek jegyzéke az ő előadásában, amint az előadást övező vita is. A József Attila-kultusz kellősközepén. Egy helyen azt mondta Jordán, hogy amikor először olvasta, úgy érezte, József Attila megfogta a kezét. Épp ez az, amire vágyom a nézőtéren. Érezzem, hogy most megragadott egy kéz. Bátran, erősen, magabiztosan, a mellkasomba nyúl és ott túr egy hosszú kéz, bennem valaki.

Jordán Tamást azon kevesek között tartom számon, akik erre képesek. Akik a színpadon többek, mint a büfében. Jordán Tamás nem akárki. Ő volt már József Attila is. Nem eljátszotta. Ő volt az. Ráadásul a legsötétebb óráiban.

De sosem láttam őt színpadon. Tegnap este ennek is eljött az ideje, és persze féltem. Kicsit csak, de azért féltem. Azzal bíztattam magamat, hogy a színészek jelentősen különböznek a zenészektől. Sok zenész hamar túljut a zeniten, hogy aztán még évtizedekig játsszon a saját árnyékában. A nagy színészeknél ez hál istennek ritkább – gondoltam a büfében. Ők inkább – legalábbis a java – beérnek, megnemesülnek, végleg magabiztosak lesznek, a szó legnemesebb értelmében rutinosak, nem egyszerűen mesterségüknek, hanem a metamorfózisnak is nagymesterei.

Ez az első, amit a szombathelyi színház „Márton partjelző fázik” című előadásáról mondhatok: Jordán Tamás tovább nemesedett, és pár méterre tőle pontosan azt érezni, amit annak idején megannyi tévés szavalatánál vagy a Szabad ötletek jegyzékénél. Boldogság. Hogy nincs csalódás.

Nincs ereszkedés, alászállás, és míg a test megállíthatatlanul süllyed egy idő után, az elme útja nem feltétlenül ez; a test gyors süllyedésével párhuzamosan és azzal ellentétben a psziché a csúcs felé tarthat mindvégig.

Ördögi-angyali ellentét ez a színpadon. Látni egy embert, egy nagy színészt pályája utolsó negyedében, amint munkájával a psziché uralmát hírdeti, épp egy olyan szerepben, amely a psziché kitettségét, védtelenségét, és satnyulásra való hajlamát tárja elénk. Ez nehezebb, mint átkelni a tűfokán. Mutasd magad szegénynek, mikor kőgazdag vagy. Ne is mutasd, ne játszd, legyél az! Csóró, míg a hátországod hét nagy birodalom.

Nem vagyok színikritikus. Sőt, tegnap este író sem voltam. Megtörtént, amire vágytam: senki lettem. Csak egy elme, csak egy védtelen lélek, melyre egy másik sors minden fanyarsága, humora (!), nyomorúsága rávetül.


szombathely Weöres Sándor színházNémi szabadsággal mentem be a színházba, de korlátolt volt a szabadságom. Félelmek és averziók korlátozták, hol oktalanul, hol joggal, de szabadon jöttem ki. Féktelen szabadsággal és félelemmel. De az a félelem már nem a gúzsba kötő félelem, nem az oktalan gyanakvás, hanem az okos és mélybe szakadó félsz: csak nehogy olyanná váljak, mint Márton partjelző. Csak nehogy elkövessek az ő hibáiból egyet is. Nehogy magánmitológiákba csomagoljam én is kisebb-nagyobb kudarcaimat. Nehogy olyanokkal vegyem körbe magamat, akik szintén zsákutcába jutottak. Nehogy Márton partjelzővé váljak, csak nehogy egyszer én is ugyanúgy fázzak.

Ez az a félelem, ami szabaddá tesz.

Ez az, amire szükségem van. Nem a gyanakvás, nem az attól való félelem, hogy valaki megérinthet, hozzám nyúlhat, szóval, tettel, mulasztással, belekotorhat a mitológiámba, akár a sorsomba is, hanem az a félelem, ami tisztán mutatja fel, nekem sincs egy jó és helyes, értelmes és felfelé ívelő életre biztosításom; nekem se jár a tiszta tudat alanyi jogon; ijedten gondolok arra, hogy van, amit én is, van amit már most is folyton ismételgetek.

Ez a félelem tesz szabaddá, nem a kényelem.

Ritka az olyan félelem, amit meg kell köszönnünk annak, aki ránk ijeszt.

De a tegnapi estét nehezen csituló remegéssel a szám sarkában: köszönöm.


Fotó: Centauri


Légy oly kedves, oszd meg ezt az írást! 🙂


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Gyors regisztrálás után értesülhetsz a legfrissebb és legfontosabb bejegyzésekről 🙂

Email cím*


25 éves Tarantino kultfilmje, a Ponyvaregény

Mi a hygge? – Valóban a boldogság receptje?

A beszűkült tudat minősített esete Hollandiából

Ahol a mű terem – Szűcs Attila műtermében

LEGSZEBB EMLÉKEIM

KÖNYV

22 Comments:

  1. Szabó Edit

    Egyszer egy interjúban már elmondtad, hogy miért nem szereted a színházat. Most félve elmerészkedtél egybe, és hála Jordán Tamásnak, olyan élményt kaptál, amilyet elvársz egy színháztól.
    Az ilyen színházi élmény ritka. Én elég gyakran járok színházba, de nem sok hasonlóra emlékszem. (Talán Vári Évával a Rose ilyen volt.) De igazad van, az átlagnéző ezt nem is várja el, ő csak szórakozni akar. Ezért nem üresek a színházak. 🙂

    Márton partjelző, aki egyszer már majdnem meccset is vezetett. Kár, hogy Szombathely olyan messze van, szívesen megnézném a darabot.
    Jordán Tamás tényleg hatalmas színész. Sajnos még én sem láttam színpadon.

    Az írást megosztottam. Kár, hogy ő nem fogja elolvasni, pedig biztosan örülne.

    • Nem emlékszem arra az interjúra 🙁 / Talán kicsit erős voltam, nem arról van szó, hogy nagy ívben kerülöm a színházakat, de egyrészt kevés idő jut rá, másrészt valóban kevés igazán katartikus előadást láttam. Nem akarok odaöregedni, hogy belecsusszanjak a “régen jobb volt” mitológiába, de mintha mégis, kicsivel gyakrabban ütöttek volna szíven a színpadról – vagy akkor még könnyebb volt ütni rajtam? Nem tudom. / Sihederként rendszeres vendég voltam a győri balett előadásain, annak fénykorában, nemritkán a premiereken, a színház is fontos volt, sőt egy pár hónapig Mensáros László szomszédja lehettem, és a többi, és a többi, egyszer kamaszként pedig én szavaltam színpadról Villont, de az utóbbi 15 évben jó párszor egyenesen bosszantott pár előadás, mások pedig erősen gyöngék voltak. A közelmúltban is láttam darabokat, olyat is, amit nagy dérrel-dúrral beharangoztak, és sikert arattak, én viszont csalódottan jöttem ki, de azokról nem írok. Nem szeretem a sok panaszt. Állandóan felmutatni a selejtet, vadászni a rosszra, a gagyira, a nem tudom én mire, az nem az én dolgom, esetleg az újságíróké, esetleg a kritikusoké. Most viszont megrendültem, és örültem ennek. / Nem igazán voltam méltányos a darab többi szereplőjével, hisz Jordán Tamás alakíthat bármekkorát, ha a körötte lévők percenként vágják tönkre a darabot, arról nem is szólva, hogy a rendező munkája és tehetsége is ott van minden percben – de erről máskor, később 🙂

      • Szabó Edit

        No, itt most alaposan megtréfált a memóriám. 🙂
        Nem csoda, hogy nem emlékszel az interjúra, mert ezt nem te mondtad, hanem Dan mondja a Jégvágóban (79-80. oldal). Bár, most ebből a posztból kiderült, hogy áttételesen ugyan, de mégis csak te mondod. 🙂

        Ami nekem mostanában nem tetszik, amivel nem igazán tudok egyetérteni, hogy klasszikus darabokat “modernizálnak” arra való hivatkozással, hogy a mai fiatalok számára csak így lehet vonzóvá tenni ezeket a darabokat, csak így lehet őket becsábítani a színházba. (Pl. így jelenik meg a Hamletben egy terepjáró, a III. Richárdban a mobiltelefon, stb. ) Nem tudom, hogy ez jó-e.

  2. Ibolya Nagy

    Láttam József Attilát mondani, a Szabad ötletek jegyzéket is, lenyűgözött. Azóta számomra ő József Attila.

  3. Patai Mária Zsuzsanna

    Soha nem késő. Örülök, hogy végre részed volt egy “igazi” előadásban!

  4. Most kicsit én irigykedem, már hallgatni is élmény Jordán Tamást! 🙂

  5. Na még akkor annyi: tavasszal például ott voltam Bécsben, Baryshnikov – talán lehet azt mondani, ő ma a legnagyobb élő balett-táncos – előadásán is. El is határoztam most, hogy írok róla. 🙂 Készültek képek is.

    • Ibolya Nagy

      Úristen, most meglepődtem, ő még aktív?
      Kérlek, Cen’, feltétlenül írd meg nekünk, nagyon szeretem.

      • Ibolya Nagy

        Nekem csak Barisnyikov marad, hiszen született orosz az istenadta és megfilmesitettek , hogyan lépett le a híres orosz balett-tarsulattol külföldön.
        Azóta szeretem, amióta ezt a filmet láttam.

    • Marsovszki Viktória

      Basszus, Cen’, ahogy olvastam a színházi jegyzeted, utánagondoltam, mint nagy színházjárót, mi söpört be így a pad alá, és egyszersmind emelt az egekbe. És a Győri Balett A Nap szerettei előadása ugrott be. Nagy szerencsém volt vele, hogy a tatabányai színházban kaptam rá jegyet, az első sorban ültem. Ez a színház kisebb, mint a győri, egészen közel kerültem a táncosokhoz, nem egyszer arcomba csapódott az izzadság a hajukról. Magukkal vittek, a Nap közelébe kerültem. És mit gondolsz mi fogadott, ahogy kitámolyogtam a színházból? Puhán, fehéren hullongált a hó, az előadás alatt fehér lett a kinti szürkeség.
      Mindez még nem volt elég, másnap eljött a barátnőm hozzám, és hozott nekem ajándékba egy lemezt.
      Hát, persze, hogy a Carmina Burana volt, A Nap szerettei zenéje! Ilyen is egyszer történik meg az emberrel életében.
      Várom, hogy írd a bécsi élményt, küldd a képeket. Jordán Tamást föltétlen megnézem, és, ha mód nyílik rá, a Baryshnikovot is.

  6. Marsovszki Viktória

    Hetek óta ezt a képet látom, nézem itt mellettem az asztal sarkán. 🙂
    Markó mint Dan.

    https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2750556401678052&set=a.561514857248895&type=3&theater

  7. Marsovszki Viktória

    No, még egyszer! 🙂 úzus

    https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/KtbxLxgdfKdrsvwzmgZqNjHSXLnMrgkvmL?projector=1&messagePartId=0.1

    Látom, ez is elég gagyi beillesztési mód, de ennyire futotta bő egy óra alatt. 🙂

  8. Marsovszki Viktória

    Elmondod, Cen’, hogy melyik darabját láttad a Gyóri Balettnek, és mikor?
    Kiszámoltam, 🙂 a fent írt előadás idején 6-7 éves forma gyerekecske lehettél. 🙂
    De még játszották ’95-ben is, tudom. Lehet, hogy ezt láttad te is?

  9. Marsovszki Viktória

    Cen’!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK: "Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón." 2020.04.18.

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK:
    Valójában nem is volt a tanárom. Egy tudós ember volt „csak”, egy geológus, paleontológus, egy folyton töprengő, agyaló, kombináló ember. Termetre meg egy medve. Egy lassú, dörmögő, tekintélyes nagy medve. Ismerte a vadakat, a madarakat, de nem volt olyasmi, ami ne érdekelte volna. Talán a hülyeség – az talán hidegen hagyta. Nyugodt ember volt. Amolyan ősapa. Mindenki apja vagy mindenki nagyapja. Sokan jártak hozzá, az ő kicsi, fenyőkkel övezett házába, fiatalok."

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT: "Mintha ugyan egy öregember már nem érezne, mintha ugyan egy vénember, egy vénasszony nem sírna." 2020.04.16. 19:06

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT:
    "Élj sokáig! Azt kívánom. De tudd, ha egyszer te haldokolsz majd, ha egyszer rád csap le váratlanul az utolsó óra, és egy olyan öregember arca rémlik fel előtted, akit sosem láttál, akkor tudd: Ő volt az. Valaki 2020-ból. Talán 2030-at, talán 2050-et írunk akkor, de tudd, az arc, amit akkor látsz, évtizedekkel korábban, 2020-ban halt meg. Talán fogják majd a kezed, talán beszélnek hozzád, talán leszel olyan szerencsés, és mégsem érzed azt a kezet, mégsem hallod azt a hangot, mégsem érzed magad szerencsésnek."

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk." 2020.01.04. 10:11

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk.
    "Kedves Mindenki! Az elmúlt években alig-alig raktam fel hangos novellát vagy írásokat. Még 2019-ben készítettem pár felvételt ebből a célból, s várhatóan felvételek tucatjai készülnek 2020 elején, úgy néz ki, hogy igen jó minőségben, stúdióban. Többen többször is jeleztétek tavaly, hogy örülnétek az ilyen videóknak, és én akkor azt ígértem: lesznek. Nem mondom, ezt sem sikerült elkapkodni, de lett, s lesz is időnként új is. Hogy mennyi, azt pontosan még nem tudom. Fogadjátok szeretettel Philemont! A legjobbakat kívánva: Cen’"

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA: "Átváltozik az út, egy pillanat alatt útvesztővé. S minden útvesztő lélekvesztő is. S miden lélekvesztő elveszejti az észt és a tehetséget is." 2019.12.01. 18:41

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA:
    "A kísérletekből konklúziókat vonunk le, megnézzük, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán, aztán – ha elég kísérletet végeztünk – levonjuk a konzekvenciát, és lépünk. Változtatunk valamin. Létrehozunk az új tudás birtokában valamit. Ez az, ami az új kor elhatalmasodó kísérletezőkedvében és égig növekedő individualizmusában gyakran elmarad."