Egy járvány tanulságai – A nagy liszthisztéria

első kenyér

Kenyértészta – 2020.05.21. (Fotó: Centauri)

Egy járvány tanulságai – A nagy liszthisztéria: A titkosszolgálatok emberei sorra felkeresték a szerkesztőségeket, s valójában ezek a titkosszolgák rendelték a „lisztről is mindent megmondó” cikkeket


2020.05.23. Egyszer, valamikor a járvány elején céloztam már rá, hogy én a kenyérsütők pártján állok, már ha muszáj minden kérdésben, még a kenyérsütés kérdésében is pártokra szakadni; szerintem nem, de a többség vagy a kisebbség, a tömeg vagy az elit, a social media vagy a sajtó szerint muszáj. Úgy álltam a kenyérsütők pártján, hogy én magam nem sütöttem kenyeret a karantén ideje alatt. Életem első kenyerét két napja sütöttem meg itthon. Egyszerű receptet kerestem, de olyat, ami azért jó kenyeret, lehetőleg a parasztkenyérhez hasonló minőséget ad.

Adom is a receptet hamarost, de előtte hadd térjek ki a „konyha-karantén-háborúra”. Legalább utólag.

A karantén teljes ideje alatt elképedve figyeltem a közéletet, egyszer-egyszer „kifakadtam” itt is, legutóbb például akkor, amikor kipattant a „karantén-tálibozás”, és eszement hisztibe kezdett pár megmondófej, mondván: pánikkeltés zajlik, és ez már hisztéria. Én meg a „hisztizők” miatt hisztériázók miatt „hisztiztem” egy kicsit. 😊 (ITT).

Talán már nem is emlékeztek, de sok egyéb mellett, a kenyérsütésről és lisztvásárlásról is megfellebbezhetetlen vélemények és jótanácsok láttak napvilágot a járvány legelején.

Szinte minden „mérvadó”, de legalábbis olvasott portál megírta, mekkora baromság 5 meg 10 kiló liszteket venni. Az volt a legszebb, hogy olyan magasságból írták meg a tutit, hogy az ember csak a leadeket látva is pokolra süllyedt szégyenében, ha csak három kiló lisztet vett egész életében, akkor is. Erre egyetlen elfogadható magyarazát, illetve egyetlen elfogadható összeesküvés-elmélet kínálkozik. A titkosszolgálatok emberei sorra felkeresték a szerkesztőségeket, s valójában ezek a titkosszolgák rendelték a „lisztről is mindent megmondó” cikkeket, hogy ezzel is mérsékeljék a felvásárlási lázat. Természetesen pillanatig sem gondolom, hogy ez történt, így azonban megfejtés nélkül maradok. Ma is érthetetlen számomra ez a jelenség. Annyival nem lehet elütni, hogy „ezek sík hülyék”. Ennyire senki sem lehet az.

Megírták – ahogy Besenyő Pista bácsi is megmondja –, „mi hülyeség, mi nem az”. Keményen. Bele az arcunkba.

Hogy aszongya: nincs az a süteményféleség és mennyiség, meg kenyér, amit képesek lennénk megenni ennyi lisztből sütve, és ha tíz kilójával vesszük a lisztet, akkor az ránk romlik majd. Úszunk majd a lisztben! Nem győzzük kidobálni! Nem férünk el majd a liszttől a lakásban! Komolyan, volt olyan felvilágosult megmondó, aki azt is megírta, hogy nincs is hol tárolni 10 kiló lisztet! Minek a liszt miatt összezsúfolódni a lakásban? Minek összeköltözni 10-20 kiló liszttel, mikor eddig is alig fértünk el?
Ma is érdekelne, mi lehetett e veretes szakértések oka. Ha nincs titkosszolgálati háttér, nem lehet más, mint az, hogy a médiát is ellepték a Besenyő Pista bácsik meg a Besenyő Pistikék. Többekkel beszéltem akkortájt, és megállapítottuk: nálunk alapesetben is van 10 kiló liszt otthon. Esetenként több is. Ezt a járvány elején semmi pénzért be nem vallottam volna – még a végén azt hihette volna bárki, hogy tök hülye, egy pazarló nagy, pánikolós hörcsög vagyok. Az is voltam egész életemben. De azóta is tépelődöm: hogyan válhatott halálra a fél sajtó egy göngyöleg liszttől?

Talán nem tudják a srácok, hogy a liszt nem romlik meg két hét alatt? Talán nem jöttek még rá, hogy a liszt nem olyan, mint az univerzum? Hogy a liszt egyáltalán nem tágul!

Szóval, mi például egészen jól elférünk 10-20 kiló liszt mellett is a lakásban. Aztán elképzeltem, mekkora lakásban kell élni ahhoz, hogy 10 kiló liszt helyhiányt okozzon. Nehezen ment, de amikor végre sikerült, nagyon megsajnáltam a „rögtön mindent teljesen megmondó, nekem mindig igazam van” újságírókat. Aligha juthat nekik több egy odúnál. De vajon miért hiszik, hogy mások is három négyzetméteren élnek? Ablakuk sincs? Nem találkoznak másokkal? A barátaik is kartondobozt bérelnek csak egy gangon? Talán internet sincs már, hogy egy átlaglakást megnézhessenek az Instagrammon? Bárhogy nézem is, ez tragédia. Talán annyit tudnak csak a kenyérsütésről (és a kelttésztákról általában), hogy a tészta megduzzad, de talán azt már nem tudják, mennyire, így azt hihetik, akár a százszorosára is! Egy vekni kenyér talán csak csipetnyi lisztből fejlődik kenyérdinoszaurusszá. Ki tudja?

Talán azt hiszik, hogy ez a folyamat meg sem áll, ha nem esszük meg időben. Talán azért dívik a szeletelt kenyér, mert sokan rájöttek, hogy meg kell ölni időben.

Talán azt hiszik, hogy a liszt olyan, ami akár akaratunk ellenére is dagadásba kezdhet álmunkban, s mire felébredünk, kitölti a lakást. Talán szerették volna megóvni a tudatlan parasztját attól, hogy egy tragikus reggelen tömegek fulladjanak lisztbe; s a liszt még a vírusnál is több áldozatot szedjen.
Azt is mondták, hogy akár pékséget is nyithatnánk már, annyi lisztet vettünk. Nyilván van is a srácoknak egynéhány péksége, hogy ezt (is) ilyen-nagyon tudják; de legalábbis sokat dolgozhatnak pékségben; mi meg örülhettünk volna, hisz már-már vállalkozók lettünk.
De nem. Mázsa liszt sem elég egy pékségnek. És a liszt nem dagad a végtelenbe, és a lakások többségében is elfér pár tíz kiló. Inkább arról lehet szó, hogy olyanok besenyőpistáskodtak, akik egy konyhát sem különböztetnek meg a fürdőszobától egykönnyen.

Szánalmas az a közléskényszer, az a „mindent megmondok, hülyék vagytok” – szerep, amit itt oly sok Pista játszik el nap mint nap bármely ügyben.

Nem újdonság ez, de hogy megszakértsék a lisztet is, az már sok. Ha valami kérés nélkül is dagad, kérés nélkül is habzik, kérés nélkül is igyekszik kitölteni minden rendelkezésre álló teret, az nem a kelttészta, hanem a sok sültbolond.
De sokat tanultam „ma is”. Megtudtam: nem mindenki tudja, mi a konyha, mi a liszt. Megtudtam, mi a sajtó. Olyan virtuális kenyér, amiben több az élesztő, mint a liszt. Így már azt is értem, miért ehetetlen.
Persze tisztelet a mindenkori zsemléknek.

Kérlek, oszd meg másokkal is – hadd dagadjon! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


Nyílt levél egy értelmiségihez

Móricka esete és világjárvánnyal

Balfake-ek a napsütésben – sajtóparódia

Egy forrás nem forrás – az internet és a hírfogyasztás veszélyei

Greta Thunberg és Centauri szindróma

Járvány vagy pánik? – Kettő az egyben.

7 Comments:

  1. Haha, ez nagyon plasztikusan illusztrálja, hogy működik a „rögtön mindent teljesen megmondó, nekem mindig igazam van” újságírás. 😀 Én a karantén alatt lettem kenyérpárti, és majdnem összevesztem valakivel a “bármit vegyünk csak lisztet ne” kérdésen. 🙂

  2. Szabó Edit

    Ma is sütöttem kenyeret. 🙂

    Én sem értettem, miért éppen a lisztre szálltak rá, miért pont a lisztvásárlást pécézték ki, hiszen pl. a cukor és az olaj is ugyanúgy hiánycikk lett a veszélyhelyzet kihirdetése után, mint a liszt.

    Ha valaki sütögetni szokott – pláne, ha még olyan bespájzolós tipus is, mint én -, ott 8-10 kg liszt többnyire szokott lenni otthon. Ez általában többféle lisztet jelent – nálam most éppen finomliszt, rétesliszt és teljes kiőrlésű liszt -, szóval az a 8-10 kg egyáltalán nem sok, méretre nálam mindössze egy fél kamrapolcnyi. 🙂

    A lényeg számomra a poszt utolsó mondataiban van. Tetszik a sajtó ilyen újfajta definíciója! 🙂

  3. Ibolya Nagy

    Úgy látszik, bennem a szélsőséges (?) esetek ragadtak meg, és nem 8-10 kg, hanem autó csomagtartónyi mennyiségek. Pl. amikor a falu egyetlen kisboltjának teljes lisztkészletét egy gennyláda a sorban állók orra előtt pakolta be a csomagtartójába.
    Nem volt egyedi eset! Erre mondta Kuncze Gábor, hogy karácsonykor senkinél sem fogja elfogadni a bejglit, mert azt biztosan a most felvásárolt pudvás lisztből sütik meg.
    …és nem beszéltünk a WC-papír mizériáról! 🙂

  4. Rég nevettem ilyen jót. Laár Andrást meg imádom:-)))
    Nem vettem lisztet, cukrot, olajat, leginkább semmit ebben a két hónapos elzártságban. Azért néha eszem is, de mindig frisset- a pékeknek nagyon finom kenyerük van, no nem a teljes kiőrlésű, magos, meg barna savanyú meg mifene, hanem az igazi kovászos finom lukas kenyér fehér lisztből, tudjátok azt szoktam mondani, van benne anyag:-)) A teljes kiőrlésű dolgok nem egészségesek, mégis mindenkit megőrjítenek vele- ugyanis benne van a gabonahéjban tárolódott csávázó szer, meg minden méreg. Szóval ne higgyétek, hogy az egészséges. Vegyész kollégám mondta, miket etetnek így meg az emberekkel. Sajnálom az embereket akik bespájzoltak, mert azt hitték itt a világvége. Irracionális, mint minden ami a médiából rázúdul az emberekre. Egy jól működő háztartásban mindig van tartalék- nincs ezzel semmi baj, csupán a mértékkel. Az ember már csak ilyen – generációs berögződések, azt hiszem az éhezéstől való félelem mindenkibe beégett, meg az ötvenes évek beszolgáltatásai a Rákosi rendszerben – a szüleim mesélték egy üveg olajért az apám gyalog 17 km.-t ment, liszt meg csak annyi volt(fejadagnak hívták) ami nagyon szűkösen néhány hónapra volt elég egy családnak. Szóval én szeretem a liszteseket. Eszembe jutott a Tanú film- nem is volt az annyira régen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük