• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

A beszűkült tudat minősített esete Hollandiából

Fotó: Centauri

Senki se tudja, mi történt azon a holland farmon, amelyről több nagy lap is ír, többek között a BBC is, ahol egy férfi 9 éve jó pár fiatallal együtt egy pincében élt, és várta a világvégét.


2019.10.16. Az sem tisztázott, hogy a vele élő fiatalok vér szerint hozzá tartoznak-e. Eleinte úgy tűnt, hogy igen, de most épp úgy tűnik, hogy nem. Azt sem tudni, hová lett ez idő alatt a férfi felesége, csak valószínűsítik, hogy meghalt, és eltemették a kertben. Feltételezhető, hogy önellátó életet éltek a farmon, hisz van egy kis zöldségeskert. Azt sem tudni, hányan kuksoltak abban a pincében 9 évig. Nem tudni, pontosan miért gondolták, hogy jön a világvége. Egyáltalán milyen végre számítottak? Isten ítéletére? Meteorra? Ufótámadásra? Hogyan oldhatták fel magukban azt az ellentmondást, hogy 9 év alatt nem történt semmi, s a világ áll még?

Hogyan láncolhat egy ember magához és egy félelemhez, egy tévképzethez másokat is? Erőszakkal? Meggyőzőerővel?

Az biztos, hogy ez nem mindenkinél sikerült hibátlanul, vagy talán épp a fenti ellentmondás ütött rést a pajzson, amikor az egyik fiú – talán a férfi fia – megszökött a minap, és a helyi kocsmában elmondta az egész sztorit. A rendőrség kivonult a helyszínre, és mint a legócskább filmekben, egy szekrény mögött titkosajtót fedeztek fel, ami a pincébe vezetett. A férfit letartóztatták, de a fiatalokról nem tudni semmit.


Újra és újra hallunk ilyesmiről. A Kék angyalban magam is írtam egy hosszú novellát egy hasonló esetről. De ez mindig hátborzongató; ez mindig egy jel, egy üzenet arról, mennyire sérülékeny a tudatunk, a létünk. Épp azért kell ezzel foglalkozni, hogy e sérülékenység – a beszűkülésre, a monomániára való közös hajlam – ne uralhassa el észrevétlen az életünket. Akkor sem, ha egész társadalmak képesek téveszmék igézetében élni.

A tiszta tudat a legdrágább kincsünk. Ha arról lemondunk, lemondtunk mindenről. Ha abból veszítünk el valamit, elveszthetünk mindent.


„APRÓBETŰS”: Tegnap, a Ponyvaregény 25. évfordulójának kapcsán megírtam az első filmajánlómat, bár ez csak annyiban számít elsőnek, hogy a honlapra még nem írtam ilyet. Korábban a Litera felkérésére foglalkoztam már Werner Herzog egyik filmjével (Kegyetlen hegycsúcs). Ez a mai hír pedig arra ösztönöz, hogy mihamarabb álljak neki egy tematikus sorozatnak. Legalább egy éve itt van a honlapon egy „biankó oldal”, „ne hagyd, hogy beszűküljön a tudatod” alcímen. Szeretek filmeket nézni (és könyvet olvasni) egyfajta tematika szerint, láncolatban. Terveim szerint első körben azokból a filmekből kötök csokrot, melyek beszűkült tudatállapotokról tudósítanak. Feltűnően sok ilyen filmet találni, ráadásul jó pár opus életrajzi film, vagyis létező személyek sorsát mutatja be.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem mindig van kedvünk „nyomasztó” filmek elé ülni. Gyakran épp arra vágyunk, hogy kikapcsoljon a film, feledtesse a hétköznapok problémáit, és oldja a szorongásokat. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a ránk leselkedő veszélyekkel szembesülni, nemcsak nyomasztó lehet, nemcsak kínos, hanem szórakoztató is; annak ellenére, hogy a tét nem kicsi.

Még ha némelyik film súlyos ránk nézvést is, akkor is lehetséges egy higgadt, kíváncsi nézőpont kialakítása. Erre teszek majd kísérletet, és erre hívlak majd titeket is. Az pedig egészen remek, ha együtt nézünk filmeket, amiket aztán jól kitárgyalunk. Lehet, hogy egy ilyen filmnél nem röhögjük sebesre magunkat, viszont másnap megvan az a kellemes érzés, hogy este történt velünk valami, valami fontos, megértettünk és megláttunk valamit.

Ez a hír ismét megerősített abban, hogy az egyik legnagyobb veszély – mindenkire nézve – a tudat beszűkülése. Alattomos, lassan romboló és végzetes folyamat, akár tömegeket nézünk, akár egyéneket. Ettől óvakodni kell, s foglalkozni vele, mert

gyakran egészen apró szűkítésekből indul a folyamat, úgy, hogy szinte nem is látszik, s amikor már látványossá és egyértelművé válik, akkor általában nincs visszaút.

Megtisztelő, ha megosztod ezt. Előre is köszönöm!

Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!


http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/filmajanlo-2018/ket-no-egy-haz-miert-ne-hagyd-hogy-beszukuljon-tudatod-1/

http://https://centauriweb.hu/archiv/szinnel-lelekkel/kit-rejt-ez-haz/

http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/elbeszelesek/repules-muveszete/

http://https://centauriweb.hu/archiv/fb-rovat/filmajanlo-2018/25-eves-tarantino-kultfilmje-ponyvaregeny/

9 Comments:

  1. Marsovszki Viktória

    A Kegyetlen hegycsúcsot már említetted valahol, és milyen jó, hogy akkor megnéztem, mert most már nem nézhető online. Most szerettem volna újra belenézni, és már nem tudtam. Kérlek, Cen’, a filmajánlóidhoz adjál linket is, ha tudsz, mert sajna én nem tudok letölteni. Köszi.

  2. Ibolya Nagy

    Nagyon jó ötlet, kimeríthetetlen téma, várjuk a linkeket, Cen’, hálás köszi. 🙂
    (csak a technika is bírja)

  3. Szabó Edit

    Trolibusz és Brossgida?
    Azt hiszem, nincs itt az oldalon (még).

  4. Szomorú, de nagyon valóságos. 🙁 Szaporodnak azok a szekták, ahol a vezetők, vagy kitalálók, mossák át gyenge emberek agyát, ami már nem is beszűkült tudat lesz, annál is rosszabb, és még jégvágót sem használnak hozzá, de felér a lobotómiával.

    • Pontosan erről van szó, részint ezért lett a Jégvágó egyik gyújtópontja a Dan nagyapján végrehajtott lobotómia; ami megtörténik kicsiben, megtörténik nagyban is. Állati nehéz megőrizni a józanságunkat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük