Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
Ma reggel elment Stephen Hawking. 🙁 A világsajtó ezzel a szomorú hírrel nyit ma, és napokig erről cikkeznek majd. Könyvtárnyi méltatás születik a következő időszakban, amit méltán mondhatunk majd Hawking utáni időszaknak, és talán nem is lesz olyan egyszerű meghatározni, mi volt a legfontosabb abban, ami ennek az embernek ekkora jelentőséget adott. Ő sem volt tévedhetetlen (én is bátorkodtam kritizálni), ám a legfontosabb kérdésben halálosan pontos volt, és szerintem ez az, ami “mindent visz”. Főként élete végén már nem annyira az univerzum nagy kérdéseiről, mint inkább az emberiség jövőjéről töprengett és nyilatkozott. Azt kérdést járta körbe újra meg újra, hogy mi az orvosság mindarra a bajra, amit létrehoztunk.
Amikor reggel olvastam a hírt a neten, volt egy olyan érzésem, hogy nem fogsz elmenni mellette szó nélkül és tényleg: egy nagyon szép megemlékező, méltató írás született. Hálás vagyok érte!
Stephen Hawking nem akármilyen lábnyomot hagyott maga után. Szerencsére nem lett igaza az orvosainak kb. 50 évvel ezelőtt, amikor mindössze csak 2 év földi létet jósoltak neki.
Írok róla még – a másik, akiről szeretnék, az Elon Musk 🙂 🙂
Igazán röstellem – bár ilyenkor azt szoktad mondani, hogy nem kell 🙂 -, de eddig nem tudtam, ki is az az Elon Musk. No, most utána néztem kicsit itt a neten és nem is értem, hogy lehet, hogy nem hallottam róla vagy nem figyeltem föl rá eddig.
Ezek után nagyon kíváncsian várom, hogy mit fogsz róla írni. 🙂
Igazán méltó (megrendítő)megemlékezés 😢 és milyen különös, hogy a hétvégén tetted fel az Égi testek esszét!
Valójában ezt az esszét már korábban felraktam, csak a hétvégén vettem elő 🙂 De ez talán nem is lényeges annyira.
Biztos voltam benne, hogy Te is, mint GONDOLKODÓ EMBER , írsz erről a szomorú hírről. Írsz egy hatalmas elméről, aki már közelről vizsgálhatja az univerzum sötét anyagát, vagy sötét energiáját, megbizonyosodhat róla, hogy nem csak anyagból lesz energia, hanem energiából is anyag, csak többé az embert nem vizsgálhatja, figyelmeztetheti véges gondolkodására. 🙁
🙂 🙂
Minden tiszteletem Hawkingnak! Ha csak az emberiség egy része lenne olyan elfogadó, mint amilyen Ő volt a betegségével szemben, talán jobb lenne a világ. 🙁 Neked Cen’ pedig köszönet a megemlékezésért.
Néha eszembe is jut, vajon én mennyire tudnék elfogadni egy ilyen helyzetet? – attól tartok, semennyire 🙁
Jönnek majd, csak nem tudom, mikor – most épp a kérdőívet rázom gatyába, szeretném kiküldeni a hétvégén. Most talán sokaknak lesz ideje rá 🙂
Hős volt a szó szoros értelmében. Nagyszerű, hogy méltattad…várom a beharangozott írásokat is ☺☺