Szakadár – ember a vadonban

cropped-harmadik-nap.jpg


Kétféle a szakadár. Az egyiket nem érdekli semmi, csak a vad vagy a hal vagy az aranymosás. A másik nemcsak vadakra vár, hanem – mondjuk egyelőre így – egy álomra is.

Utóbbiak szintén kétfélék. Van aki, bevallja ezt, s van, aki nem. S persze van, aki nyíltan beszél arról, mit keres az erdőn valójában, s van, aki csak magának vallja be. Utóbbiak között van, aki az erdőn járva úgy tesz – önmaga előtt is –, mintha szarvasokat űzne csupán, és csak este, az első ránézésre hanyagul összetákolt, ám valójában jó meleg kunyhó homályában gondol arra: talán holnap, egy alkonyi mezőn végre megleli azt, akit oly régóta keres. Magnus viszont nem csak este vallotta be magának, hogy nincs az a szarvas, mely úgy dobogtatná meg a szívét, mintha egy lányra találna rá a sűrűben. Ő már hajnalban is azzal a reménnyel lépett az erdő fái közé, hogy talán épp aznap botlik bele az elkószált lányba. Eleinte – cirka huszonöt éven át – ez csak egy érzés volt; erős érzés, amit azonban sosem öntött szavakba, még álomképei sem voltak „az erdei lányról”, egyszerűen csak tudta, hogy a vadászaton túl él még benne valamiféle vágy. Erősebb vágy, mint bármiféle vadászösztön. Az ilyen vággyal élő szakadárok egy része megnyugszik bizonyos idő után, néha meglepően hamar, esetenként a vadonba szakadásukat követő pár hónapon belül, s nemcsak a vágy oszlik fel, akár a köd, hanem azt is elfejtik, hol jártak korábban. Elfeledik, hogy élnek halandók rajtuk kívül is. Hogy őket is anya szülte. Az efféle erdőkerülő békére talál és nem tér vissza közénk. Sosem érkezik meg Alaszkából, a Mackenzie mellől Salt Lake Citybe, a rég elhagyott családhoz. Szarvasok ösvényein – hogy maga sem veszi észre – évről évre északabbra megy. Sokszor azzal sincs tisztában, hol van épp. Évről évre nagyobb a hó, évről évre rövidül a nyár, elmaradoznak a lombhullató fák, szaporodnak az egyre irgalmatlanabb hegyek, egyre vadabb folyók és fenyők, de az efféle erdőkerülő ilyenkor sem gondol arra: túlságosan északra, túl messzire ment. Az efféle szakadárt hamar eluralja az a benyomás, hogy mikor csapóvasként marja arcul a fagy, az valamiféle törődés; különös ugyan, de mégiscsak törődés, létezésének kissé nyers, de egyértelmű elismerése.

 giphy gg435

Ne higgye senki, hogy az ilyen északba szakadt férfi érzékei holtak, hogy ne érezne már érintést, illatot, és ízeket, hogy ne volna már benne kéjvágy. Libidója nincs, az igaz, de kéjvágya igen. E kettő egy és ugyanaz a városban, s még a gyéren lakott pusztákban is, ám a szexust a vadon úgy hasítja ketté, mint balta a fát. A libidó néha már az első éjjelen hamuvá ég, ám a kéjvágy marad, csak épp már nem kutat egy másik kéjvágyó ember, társ után. Sehol a világon nincs a magas-északi férfinál bujább, hisz az, minden látszat ellenére, reggeltől estig szeretkezik. Szeretője a szél, a fagy, a hó; égboltra égett csillag, reménytelen vággyal viselős telihold; folyó, tó, és tűz; felhő, vihar, és éhínség. Az utolsó, a nagy ő, az Igazi, a legvadabb és legbujább szeretője pedig a halál. Míg az igazi el nem jön érte, addig is, ha sebet kap, ha összezúzza magát, kielégül – mindig mindenben, amiben a nagy ő csak egy kicsit is megsejthető.
Irigykedve, sápadtan áll a városi férfi a városi nő előtt, aki valamiként mindörökre titokzatos és zárt marad, s aki a férfi karjában sosem ragyog fel olyan vakító ívfénnyel, mint a zuhanyrózsa alatt, a vízben, legtökéletesebb magányában. Gyakran érezheti a városi férfi, hogy a városi nő, az ő nője, valójában mégsem az övé, bármilyen odaadó is, bármilyen őszintén szereti is, mert mintha minden nő egy szekta tagja volna. A Hold és a víz bűvöletében él mind. Ezek – gondolja ilyenkor a városba szakadt férfi – természeti lények, nem is csoda, hogy oly erősen hat rájuk a Hold, hisz ők is olyanok. Az egyik oldaluk sosem látszik. Az, amelyik sötét. Az, ami nekik a legtöbb, legmélyebb örömöket adja. Ezért aztán a városi férfi és a városi nő között nincs demokratikus viszony, a mérleg mindig a nő javára billen. Úgy tűnhet, a férfinak nincs is egérútja, nincs szektája, ahol eltűnhetne nagy titokzatossággal a nő fürkésző szeme elől, ahol önmagát oly függetlennek, szabadnak és megközelíthetetlennek mutathatná, mint a nő. Nincs szektája. Csak kocsmája. Nem képes úgy féltékenységet ébreszteni, mint a nő őbenne, s megcsalni sem tudja úgy, ahogyan őt a nő, hogy még csak szemrehányást sem tehet miatta. Mert a városi nő a Central Parkban sétálva s feltekintve a teliholdra bizony megcsalja az oldalán komoran ballagó férfit, amikor olyan vágyakozással tekint fel egy halott és rideg, rémisztően távoli s mégis betegesen hipnotikus égitestre, amiféle vágyakozással a mellette sétáló és hőn imádott férfira egyszer sem volt képes. Nincs ennél fájdalmasabb a városi férfi számára, ugyanakkor nincs ennél titokzatosabb és csodálatosabb. Hogyan is kérné számon ezt a nőn, ha egyszer – valójában – a szíve mélyén, a nőben ezt is csodálja. Szörnyű gyanú: talán ezt csodálja legfőbbképp? Ezt, hogy a nő – történjék bármi – mindig egy láthatatlan szekta félájult tagja marad, s már az is kegy a részéről, ha ezt nem érezteti vele a nap minden rohadt órájában. Egyébként is: hogy a fenébe lehetne felhánytorgatni bárkinek, hogy időnként felsóhajt a holdra? Milyen nevetséges összevetni ezt a sóhajt a szeretkezés előtti sóhajokkal? Erre gondol a városi férfi, nem kis kétségbeeséssel. Milyen nevetséges volna szóvá tenni ezt? Nincs más lehetősége hát, mint hallgatni. Újra és újra megbocsátani azt a sértést, hogy van valami, ami a szerelmüknél, az együttlétüknél jóval nagyobb, és ami a nő kizárólagos privilégiuma, amiben férfi semmi szín alatt nem vehet részt, akkor sem, ha elér arra a szintre, hogy a nő titkos árnyékországáról már jó ideje tud. Nincs egyenlőség ebben. A férfi folyton alul marad. Legalábbis így érzik a városokban, de még a gyéren lakott prérin is, merthogy nincs az égen olyan égitest, ami a férfira vár. A hold a nőé, de ez nem jelenti azt, hogy a nap viszont a férfit illetné meg. Nem. A nőé a nap is. És bár bőven osztozhatnának, csillagból az égen annyi van, mégis az a helyzet, hogy a férfinak csillag sem jut. Egy sem. A városi férfinak biztosan nem.

 cropped-hatodik-nap-impresszió-1.jpgAmikor ezt a városi férfi végre kimondja, talán akkor érzi először úgy, hogy ádáz vele a természet, de épp ez a gondolat az, ami némi szerencsével megmentheti. Ha végre a természeten kéri számon hátrányos helyzetét, azt az égbe kiáltó igazságtalanságot, hogy míg a nő sosincs egyedül, hisz valaki mindig vigyázza – hol a nap, hol a hold, s folyton megannyi csillag –, addig a férfi még a nő mellett is, időről időre magányos. Nincs ez rendjén, és ezért – gondolja a városi férfi tipikus vaslogikával – valakinek felelnie kell. Mert olyan a férfi számára nincs, hogy valami csak úgy van és kész, és nincs mit kezdeni vele, ne volna rajta javítani, bütykölni, szidni, számon kérni való. Ó – sóhajt a városi nő –, szegény férfival épp ez a gond.
De ha a férfi végre keresni kezdi, hová nyújtsa be szánalmas sorsáért a számlát, előbb-utóbb a természet háza táján keresgél majd, s az már fél győzelem. Mert egyszer rájöhet, hogy nem égitestet kell találnia, hogy biztonságban lehessen ő is, hanem a lába alá talajt. Nem a nőknek teremtett égitesteket kell elirigyelnie, hanem birtokba venni azt, amit viszont neki szántak: a földet, az utakat, ösvényeket, erdőket, forrásokat és lápokat. És amint a városi nő többek között azért hullik boldogan a hold bűvöletébe, mert jól tudja, hogy a hold sosem fogja megérinteni, a holdtól sosem kell tartania, a hold néma, a hold egy óriási szolga, aki csak annyit ad, amennyit kérnek tőle – a hold tehát sosem traktál, sosem tukmál, soha semmit –, úgy a férfi a földön, a vadonban épp azt találja meg, ami a természetének leginkább megfelel. Minden kő megérinthető, bármelyik folyóba beúszhat, bármilyen jeget feltörhet, bármilyen fát kivághat, ültethet, vethet, arathat, vadászhat, s mind e közben a teste folyton folyvást, hol ehhez, hol ahhoz, hozzáér, egyszer fejszéhez, másszor puskatushoz. Lovat vezet, halat tisztít, szenet fejt. Mindezt a vadonban élő magas-északi férfi olyan dózisban kapja, hogy hamar kikopik belőle minden más, végül még a nő emléke is. Sok az olyan vadonba szakadt vándor, aki ha hosszú évek után mégis asszonyt lát, elfut inkább. Azok, akik előtte és utána is medvéket öltek meg, akik sosem tértek ki a fagyok elől, sosem fordultak vissza egy hegy lábánál, sosem elégedtek meg egy folyó bal partjával – de amikor az első asszonyt meglátják a környéken, rémülten iszkolnak az erdőbe, bár maguk sem tudják, miért.
Főként, ha az az asszony fehér. A városi nő csak valamiféle harmadik lehet a vadonbéli házban. Harmadik az ágyban. Épp olyan, mint a városi férfi a városi nő ágyában, ahol ott fekszik a hold is. A vadonba szakadt férfi nem akar már ilyet, s jól tudja, még ha nővel kezdene is, annak vadonbélinek kell lenni, mert csak egy vadon szülte nő tud úgy szeretni, hogy egész észak, mind az erdő, minden vad és hal, minden szél és hó szeressen vele.

 cropped-hatodik-nap-negatív-1.jpgMagnusból – hiába keringett a pólus körül negyedszázadot – sosem tűnt el a vágy. Szeretkezett a vadonnal, északkal ő is, semmivel se kevesebbet, mint bármelyik északba szakadt férfi, mégis, tudta mindig, hogy ez nem lesz elég. Nem csak esténként gondolt arra a vadonbéli lányra, akinek illatát néha oly valóságosan érezte, mintha ott feküdne már a mellkasán, melegen és elevenen, hozzá simulva a prém alatt, nem, Magnus úgy indult útnak mindig, hogy talán nemcsak medvét ejt el, hanem asszonyt is. Huszonöt év – még ha néha elröppen is – igen sok. Magnus ez idő alatt a lányt a legapróbb részletekig elképzelte, ugyanakkor – hogy tartósan vele maradhasson – a remények világából réges-rég átköltöztette az álmok szférájába. Nem csoda hát, hogy egy napon, a huszonhatodik év nyarán, amikor a folyópart fái között csakugyan megpillantott egy nőt, fel sem tűnt neki, hogy az cseppet sem hasonlít a megálmodott lányra. S az sem, hogy amilyen feltűnő, épp oly délibábszerű. Magnus szeme azon sem akadt fenn, hogy a nő szemlátomást fehér. Nem tette fel a kérdést, mégis hogyan kerülne oda egy magányos, fehérbőrű nő. Oly sokat várt már, hogy semmit sem mérlegelt. Óvatossága kimerült abban, hogy a bokrok mögött meglapult, s csak némi hezitálás után kúszott közelebb, hogy láthassa az arcát is. Ám a nő addigra eltűnt. Bánta Magnus nagyon, mert a testben, ami pár pillanatra bukkant elő, csábítás volt. Vonzás, amit így, szemtől szemben, valóságosan, több mint huszonöt éve nem érzett.
nők gif ápőáuopEste még azért fohászkodott, bár rátalálna másnap megint. Az arc nélküli nőt ölelte képzeletben elalvás előtt. „Bocsáss meg”, mondta még a huszonöt év alatt szépen kiszínezett álombéli lánynak, s elaludt. Hajnalban felriadt, verítékben úszott, s boldogtalan volt. Álmában találkozott a folyóparti nővel, s látta az arcát is. Úgy bukkant elő egy ág takarásából, akár a horizont mögül a nap, de nem melegítette őt, hanem marta, akár a sav. Magnus próbált visszatérni a huszonöt év alatt szépen kimódolt álombéli lányhoz, ám hiába. Mintha az a huszonöt év hiába telt volna el, s ez idő alatt hiába fújt volna annyi szél, s hiába folyt volna le annyi víz. Magnus nehezen aludt vissza, míg odakinn süvített a szél. Hajnali három és fél négy között önkívületben ődöngött a ház körül, kezében puskával, hogy a fehér nőtől megvédje vadonbéli birtokát, aztán – mikor a friss levegőn kitisztult kicsit – visszafeküdt. Pirkadatkor szélcsend volt már, s bukolikus derűvel szemerkélt a nyárvégi eső. Magnus feküdt, nem kelt fel, bár kinyitotta a szemét. A mennyezetet nézte, ahogy a hézagokon át a falak tövébe ereszkedik a víz, majd háromnegyed nyolckor a vére lelassult, feltorlódott a szív előtt, aztán végérvényesen megállt, s Magnus rezzenéstelen tekintete elől legyek százai takarták ki a mennyezetet, a vadont, és a jövőt.

 

John L. Dave lányáról, Rose-ról (Jákob botja, 2016)

KÖNYV

Herr Donau – A Duna eredetének igaz története – novella

Centauri – Készülő kötetek (részletek)

17 Comments:

  1. Szabó Edit

    Ez megint egy olyan novella, ami olvasás közben kérdéseket szül, olvasás után pedig gondolkodásra késztet.
    Én most eltöprengek rajta egy kicsit…

    Tetszett! Köszönöm! 🙂

  2. Ibolya Nagy

    ” reménytelen vággyal viselős telihold”- és a szó bennszakad.

  3. Nagyné Ica

    Megtisztelő! Köszönet! 🙂

  4. Holnap újra kell olvasni, mert valahogy ez most nagyon bonyolult, nekem. 🙂

  5. marsovszki viktória

    Hogy én mennyit gondolkodtam már ezen az írásaid és az életed kapcsán!
    Hogy is lehet ez?
    És íme a válasz, tőled… így van (ill. nincs).
    Köszönöm, Cen! 🙂

  6. Gyönyörű, borzongató olvasmányélmény…esetleg a Dark Site előszele is érezhető☺? Köszönöm és kalapom emelem 😊!

  7. Igazán nagyszerű írás. Köszönöm. Felkavaró és tűpontos.
    “Craving”- az örök sóvárgás ami sokkal több mint Magnus kéjvágya- ami életben tart , egyszer majd ott lesz a tökéletes lélektárs, megjön a széllel , a hóval, az esővel, a susogó erdővel, a csobogó patakkal , a titokzatos hold fényében a lidérces messziből. Félelmetes és magasztos egyszerre:-)))akár bele is lehet halni az érzésbe.

  8. Marsovszki Viktória

    És itt fejezem be napi bolyongásimat, bebújva majd éjszakára Őre madár-meleg tolla fészkébe,
    Novelláid olvasása után. 🙂

    https://ligetmuhely.com/liget/ore-repulese/

    Szép estét kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ÚJ ROVAT!! - TABOOK (1. rész): MIÉRT NEM FELESLEGES A LEXIKÁLIS TUDÁS?: "Nem mindegy, hogy egyetlen új infó durván félmillióval, vagy durván 50 millióval növeli az elme lehetőségeit." 2020.08.11. 16:28

    ÚJ ROVAT!! - TABOOK (1. rész): MIÉRT NEM FELESLEGES A LEXIKÁLIS TUDÁS?:
    "A felvett információk nem feltétlenül, nem törvényszerűen kapcsolódnak össze hálózattá, nem válnak egy szupersztráda részeivé automatikusan. Ilyen robbanások kezelése egy szint felett többlet képességeket igényel, alighanem ezt nevezzük zsenialitásnak. Gyakori az is, hogy bármennyi infó jut is be az agyba, azok fragmentumok lesznek."

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK: "Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón." 2020.04.18.

    LEGSZEBB EMLÉKEIM - AZ ÖREG, AKIT ÖREGNEK HÍVTAK:
    Valójában nem is volt a tanárom. Egy tudós ember volt „csak”, egy geológus, paleontológus, egy folyton töprengő, agyaló, kombináló ember. Termetre meg egy medve. Egy lassú, dörmögő, tekintélyes nagy medve. Ismerte a vadakat, a madarakat, de nem volt olyasmi, ami ne érdekelte volna. Talán a hülyeség – az talán hidegen hagyta. Nyugodt ember volt. Amolyan ősapa. Mindenki apja vagy mindenki nagyapja. Sokan jártak hozzá, az ő kicsi, fenyőkkel övezett házába, fiatalok."

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT: "Mintha ugyan egy öregember már nem érezne, mintha ugyan egy vénember, egy vénasszony nem sírna." 2020.04.16. 19:06

    REKVIEM AZ ÖREGEKÉRT:
    "Élj sokáig! Azt kívánom. De tudd, ha egyszer te haldokolsz majd, ha egyszer rád csap le váratlanul az utolsó óra, és egy olyan öregember arca rémlik fel előtted, akit sosem láttál, akkor tudd: Ő volt az. Valaki 2020-ból. Talán 2030-at, talán 2050-et írunk akkor, de tudd, az arc, amit akkor látsz, évtizedekkel korábban, 2020-ban halt meg. Talán fogják majd a kezed, talán beszélnek hozzád, talán leszel olyan szerencsés, és mégsem érzed azt a kezet, mégsem hallod azt a hangot, mégsem érzed magad szerencsésnek."

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk." 2020.01.04. 10:11

    HANGOSNOVELLA A SZERELEMRŐL: Ha nem fájt volna mindig így, hogy bár megszülettünk, mégsem lettünk.
    "Kedves Mindenki! Az elmúlt években alig-alig raktam fel hangos novellát vagy írásokat. Még 2019-ben készítettem pár felvételt ebből a célból, s várhatóan felvételek tucatjai készülnek 2020 elején, úgy néz ki, hogy igen jó minőségben, stúdióban. Többen többször is jeleztétek tavaly, hogy örülnétek az ilyen videóknak, és én akkor azt ígértem: lesznek. Nem mondom, ezt sem sikerült elkapkodni, de lett, s lesz is időnként új is. Hogy mennyi, azt pontosan még nem tudom. Fogadjátok szeretettel Philemont! A legjobbakat kívánva: Cen’"

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA: "Átváltozik az út, egy pillanat alatt útvesztővé. S minden útvesztő lélekvesztő is. S miden lélekvesztő elveszejti az észt és a tehetséget is." 2019.12.01. 18:41

    40 ÉVES A VILÁG LEGJOBB ALBUMA:
    "A kísérletekből konklúziókat vonunk le, megnézzük, mi hogyan működik, működik-e egyáltalán, aztán – ha elég kísérletet végeztünk – levonjuk a konzekvenciát, és lépünk. Változtatunk valamin. Létrehozunk az új tudás birtokában valamit. Ez az, ami az új kor elhatalmasodó kísérletezőkedvében és égig növekedő individualizmusában gyakran elmarad."