Valóban mániákus lettem? | blog
Érdekes hozzászólás érkezett az egyik foglyokról szóló posztunk alá Zilahi Líviától. Azért reagálok rá külön, mert olyan területet érint, amiről egyébként is szerettem volna írni. Igen, még erről is. Lássuk először, hogy mit írt ma Lívia:
„Még 50 vagy száz fogolycsibe? Te jó ég Te aztán kifogyhatatlan vagy az ötletekből meg a feladatokból, lassan követni sem bírjuk itt az oldalon, annyi minden zajlik egyszerre. Ha egy reggelt kihagyok itt az olvasásban, akkor mire visszaérek van egy csomó új írás, nincs is idő belemerülni egyikbe sem – soha nem látott bőség- nekem ez olyan mint egy versenyfutás- mivel is és miért is? Szóval kedves Cen kivérezteted magad ezzel az őrületes tempóval- úgy tűnik az infarctus utáni állapot kissé mániássá varázsolt Téged. Szóval lassíts- a fogolycsibék nagyon édesek, ha róluk írtok minden nap az is bőven elég- bocsi a saját nevemben beszélek természetesen.”
Legelőször köszönet a hozzászólásért és az aggódásért is (ha jól éreztem, miről van szó alapvetően). Másodszor vegyük szemügyre az első praktikus problémát, a fogolycsibék létszámát. A fogolycsibék számát megemelni 50-ről 150-re nem igazán jelent többlet munkát, csak takarmányból kell több. Hely van a számukra, és 50 csibét megetetni pont annyi munka, mint megetetni 150 csibét.
Miért gondolkodunk a létszám növelésében?
Eleve jóval nagyobb számokban gondolkodtunk, de kezdeni nem akartunk (és nem is tudtunk) több száz csibével. Tudni kell, hogy a fogoly megmaradása több súlyos probléma miatt is nehézkes. Az egyik a genetikai háttér. Hamar összetöredeznek a fogolyállományok kicsi, önállóan fennmaradásra képtelen csoportokra. Ezek a csoportok – mivel a fogoly végletesen területhű madár, vagyis nem igazán kóborol – alig-alig találkozhatnak, így nem történhet meg a csoportok közötti géncsere. A genetikai változatosság tehát kulcskérdés, és a létszám növelésével a genetikai színesség is növekszik.
(Természetesen ellenőriztük azt is, hogy ez az 50 csibe milyen szülőktől származik.)
Ráadásul míg a fogoly fogságban nem egy rövid életű madár, hisz például a mi csibéink szüleit is hét évig tartják tenyésztésben, addig találunk olyan forrásokat Nagy-Britanniából és Montanából például, ami szerint a vadonban nem éri el a várható életkor a két évet sem!
Ennek ellensúlyozására
nevel a fogoly hatalmas fészekaljakat. A legismertebb magyarországi fogolyvédelmi programban, a Lajta projektben például nemzetközi irodalmat figyelembe véve az átlagos fészekaljat 18-nak vették.
Magyarán: Ahhoz, hogy a következő évben, 2025-ben eséllyel legyen annyi túlélő, akikből párok, esetleg sikeresen fészkelő párok alakulnak, már a kezdő létszámot is viszonylag magasra kell vinni.
Szóval: A létszám emelése nem csupán szeszély vagy hóbort. Ha messziről annak tűnik, megértem, hisz magyarázat nélkül írtam valamit, és a természeti mintázatok nem egykönnyen átláthatók, még szakembereknek sem. Hát még ha a fogolyról van szó!
A fogoly, mint faj, nemcsak egy nagy szépség, nemcsak egy nagy kaland, hanem egy nagy titok is.
Ami a mániákusságot illeti.
Szerencsére van tanúm arra, hogy amit most írok, úgy igaz.
Marának már hetek óta mondogatom, hogy egyre inkább úgy érzem: negyed évszázad után 2025 lehet az első olyan év, amikor lájtosabban lehet tolni az ipart, és jóval de jóval kevesebb munkával is megúszhatjuk az évet. Miért?
Az idén – ismét hála nektek – annak ellenére is, hogy az infarktus utáni felépülésem is tart még, sikerült olyannyira begyújtani a rakétákat, hogy a kutatások és a munkák is, a területkezelés is eljut abba a fázisba, ahonnan voltaképp már „csak” működtetni kell, bizonyos értelemben rutinból, a birtokot.
Ez nem azt jelenti, hogy jövőre elmehetünk nyaralni. Nem azt jelenti, hogy hátra dőlhetünk. De azt jelenti, hogy nem kell egyidejűleg ennyi mindennel haladni.
A kutatásokat is vissza lehet fogni egy kicsit,
mivel most már az ország legkutatottabb udvara a miénk. (Bár Mara épp a kutatásokból nem venne vissza jövőre sem, és ez nekem nagyon jól esik.) Aligha tévedek, amikor ezt állítom.
Rendben lesznek a kaszálók, a vizek, az odútelep, a mézelő zónák, a kutatások, a fajlista, és sok-sok minden.
Annyira ez az érzés hatalmasodik el rajtam hétről hétre, hogy már a 2025-ös prioritást is meghatároztam. Jövőre sok mindent nem kell csinálni. Nem kell nulláról létrehozni egy 100 odúból álló odútelepet. Nem kell átalakítani a kaszálások és kaszálók rendjét és gyakorlatilag nulláról elkezdeni az éjjeli lepkék kutatását. Nem kell beszerezni varsákat és nem kell aggódnunk azon, hová tesszük ebihalak ezreit, ha egy esetleges aszály miatt erre szükség volna.
2025-ben sok-sok mindent nem kell már csinálni.
A fajlistánk is rendben van. Napra készen vezetjük. Haladunk mindennel. És ami fontos: mindent meg is írunk! De mielőtt arra is rátérnék, miért írok meg mindent – bár ez kardinális fontosságú – elvarrom azt a szálat is, amit az imént épp csak a levegőbe dobtam.
Igen, Marának már azt is mondtam, hogy 2025-ben leegyszerűsödnek dolgok, ez azt jelenti, hogy nekünk is könnyebb dolgunk lesz, például a Cenwebbel – ha az akkor még működik – és azt is, hogy két dologra koncentrálhatunk (nem ötezerre):
- a fásításra
- és a gyümölcsös telepítésére.
Ezek bár nem olcsó mutatványok, de a korábbiaknál lényegesen egyszerűbb feladatok, és már rég kitaláltuk, mit hogyan kell. Emlékezzünk vissza: tavaly épp az infarktusom napján már egyszer hozzáláttam a fásítás újabb hullámának is (Ez lesz 25 év alatt a negyedik fásítási-hullám).
Ha már a Cenweb sorsát is szóba hoztam:
Jó előre jeleztem, konkrétan 2024 május tizedikén, vagyis Madarak és fák napján, hogy komoly változások álltak be nálunk, és a klubtagoknak több mint negyven perces videót készítettem arról, hogy májustól miért fogunk „menekülni”, méghozzá előre.
Vannak olyan élethelyzetek, amikor csak úgy lehet esély bármiféle megoldásra, ha az ember nem fékez, hanem a gázba tapos. Aki ült már a jogosítvány megszerzése előtt oktató mellett, az pontosan tudja ezt. A közlekedésben is vannak olyan helyzetek, amikor egy fékezés halálos, és amikor már csak a padlógáz menthet meg.
Ha nem is ennyire szélsőséges a helyzet május óta, de valami ilyesmi. Azt is szerettem volna, hogy erről tudjanak a klubtagok és ha lehet, dőljenek hátra, és mint egy szappanoperát, örömmel nézzék a történetünket.
Erről szólt a nektek készített videó.
Ha kimaradt eddig, akkor jó szívvel ajánlom meghallgatásra, mondjuk egy forró nyári estén egy limonádéval a kezetekben.
Tehát: a sokszor cunamiszerű tartalom az oldalon egy nagyobb célt, egy jelentősebb kalandot is szolgál. Praktikusan például azt is, hogy a keresőkben jobban, sokkal jobban szerepeljen az oldalunk, mint eddig. Eddig is jól adott minket mások elé a Google, de ennél sokkal többet kellett belőnünk célnak, ez pedig sok tartalom nélkül nem megy.
Ami ennél is fontosabb, és ha egyszerűbb volna a helyzet, ezzel kezdem:
A birtok egy történet.
A természetvédelmi terület kialakítása, és benne minden kutatás, a foglyok, a lepkék, a búvárpoloskák, virágok, odúk, kicsi és nagy madarak, mind egy több kötetes regény fejezetei. Talán valahol már írtam is erről: Amikor alapvetően kimondhatjuk, hogy egy rezervátumot, egy privát természetvédelmi területet hoztunk létre, ahol több mint ezer fajjal élünk együtt, ahol még a fogoly visszatelepítését is megkíséreljük, ami nemcsak természeti érték egy hajdan volt kukoricatarló helyén, hanem a rajta folyó munka már tudományos értéket is képvisel, ha ezt végre kijelenthetjük, nyugodtan és őszintén, szépítés és túlzás nélkül, ahogyan azt valószínűleg 2025-ben, amikor a birtok épp negyed évszázados lesz, akkor egy nagy kalandregény is cezúrához ér.
Természetesen nem a történet végére,
hisz ez olyan sztori, aminek sosem lesz vége. Mondanám: akkor lesz vége, amikor az utolsó tölgyfa eléri az ezeréves kort, de nem! Akkor sem, hisz amikor a most térdig érő kis tölgy ezer éves lesz, akkor tölgyek százai épp csak csíráznak majd. Ha létezik végtelen történet, akkor a bioszféra története az.
De jövőre eljuthat a birtok – mint egy hajdan még kezdetleges történet – az elbeszélhetőség határáig. De hogyan beszéljem el majd a birtok történetét, ha út közben nem jegyzetelek? Ha az egész csak egy homályos visszaemlékezés, és alig támaszt alá valamit konkrét dokumentum, jegyzet, kép, videó vagy napló?
Az írás, a napló, a „Kert és vadon” rovat egy nagy kosár,
egy puttony, amibe mindent, ami fontos, beleszedek. Mit várjunk attól az embertől, aki puttony nélkül megy be a szőlőbe? Várhatjuk-e, hogy valamikor is jó és szép borral kínál minket? A birtokon minden nap beérik valami. Leszedni, megírni, eltenni, rendszerezni muszáj. Már ha szeretnénk, hogy végül tényleg megszülessen a nagy sztori is.
A naplót tehát muszáj írnom. Máskülönben elveszne a birtok története. Nyilván sok „Kert és vadon” jegyzet talán kevéssé érdekel titeket (és persze nem mindenki szereti a kígyókat, bogarakat és békákat), de ez sem baj. Sokszor túlságosan is naplószerű, túlságosan is mélyre megy a természeti hálózatok felfejtésében, máskor szövögetésében, de itt annak a célnak is meg kell felelni, mi szerint a „Kert és vadon” rovat nemcsak nektek, drága olvasóknak szól, nemcsak önmagamnak, hanem egyúttal szörnyű nagy alapanyaga lesz annak a könyvnek, ami a birtok, egy miniatűr paradicsom születésének újdonsült őstörténetét meséli el.
Volt egyszer egy író és annak sok gyermekkori emléke.
Tőzikéje, őrgébicse, vidrája és őzikéje.
Aztán lett ugarrá gyalázott földje,
amiből aztán 25 év alatt lett
1000 faj menedéke.
Ez a szüzsé íródik nap mint nap, naponta akár többször is, egyre tovább, mint egy teleregény, mint egy brutális öko-kaland. Mint egyfajta véget nem érő levelezés, ahol az egyik fél, egy ember igyekszik megérteni plátói szerelmét, a titokzatos és soha egészen meg nem érthető Bioszférát.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több blog
OK 🥰 elképesztő történet és munka. Bocsanat a maniakus szòért, valòban csupàn azt probaltam jelezni, s ez kizàròlag ròlam szòl, lenyűgöző az elkötelezettség és a befektetett munka.
De nyugtass meg, hogy most már látszik a mögöttes racionalitás is. Amúgy szerencsére a terhelhetőségem jelentősen nő. Ősolvasók tudják, hogy régen olyan terheléseket is elviseltem, ami már gyanússá tett (és most néha úgy érzem, visszatérhet még ez a régi totálbrutál-üzemmód). A Zafír-túránál például nyilvánosan meggyanúsítottak azzal, hogy csaló vagyok, és egy sor sem igaz abból, amit írok, minden bejegyzés, minden fotó hamisítvány- csak mert nem voltak képesek elképzelni, hogy bárki írhat annyit és úgy, akkora terhelés mellett. Sokan biztos emlékeznek erre. Remélem, valaki visszaigazolja majd ezen a helyen is. | Menekülünk előre! Nézd meg, Mara is mennyi és milyen klassz cikkeket hoz! És még az odútelep ellenőrzésénél is ott van. | Én remélem, hogy nem hiába küzdünk. | Igyekszem élvezni, ha sok a teher. | És nézze el mindenki – ha lehet -, hogy én még az infarktus után se fogok már megszelídülni. Nemcsak a birtokot vadítom vissza, hanem magamat is. 🙂
Igen, latszik a racionalitás🥰. Emlékszem talàn abban az időben talàltam rà a Cenwebre, amikor a zafìr tùràn voltàl. Vàrtam is nagyon később, hogy én is kapok majd tőled egy olyan papìrt, ha jol emlékszem te készítetted, vagy festetted, amin rajta lesz a kézìrásod is és küldesz egy zafìrt is, arra màr nem emlékszem hogyan lett valaki “Szerencsefia” aki meg is kapta🥰🥰 nah szòval ott is àtjött az hihetetlen akarat és kitartàs, amit most a birtokon végzett kutatàsok is mutatnak, természetesen utòbbi a szakértelemmel ötvözve. Szakmai àrtalom nàlam,hogy olyan szavak jutnak eszembe ettől mint a megszàllottsàg, persze a kreatìv fajtàja. Mégegyszer elnézést kérek, hogy kiszaladt egy olyan szò, amit itt abszolùt a professzionalizmussal kell kicserélni. Szòval hajrà akkor, mert ùgy tűnik Te alapjàraton ilyen vagy. 🥰
Ó, nincs miért bocsánatot kérni!
Ó, igen. A Zafír-túra mindig emlékezetes marad. 🙂🙂Folyamatosan aggódtunk érted az egész túra alatt.
Emlékszem, tényleg volt valaki, aki hozzászólásban meggyanúsított téged, hogy kamu az egész, amiről írsz, mert számára lehetetlennek tűnt. Valami laposföld-hívő volt, jól rémlik? 🙂 Talán ki is tiltottad a végén. 🤔
Az volt a honlap és az Fb-oldalam történetében az első kitiltás. Felraktak egy chemtrail-csoportba is, mint szélhámost. 🙂 Amíg én patakról patakra jártam, és nem is igen tudtam védekezni. Mint utóbb kiderült az illető ráadásul végzett pszichológus volt, elvileg tehát nem egy sík hülye, és lám mégis, akkora turbó barom volt, hogy kevés akkora idiótát hord a Föld a hátán. “Legszebb emlékként” kellene megírnom lassan azt a sztorit.
Jó ötlet! 🙂
Te iò ég, a történetnek ezt a részét nem is tudtam😭azért az elképesztő, hogy a segìtő szakmàsok között is vannak jòcskàn olyanok akik többet àrtanak mint hasznàlnak.
Így van, tényleg mondogatod, hogy 2025 lazább lesz! 🙂
Köszmösz 🙂
Azért azt nem gondoltam, hogy egy kiszaladt (mint kiderült nem igazán helyénvaló) szóval ilyen jó kis “diszkuszt” tudok generálni, mindazonáltal a fogolycsibék ügye nagyon elgondolkodtatott. Meg az is kinek milyen képek és gondolatok keletkeznek a fantáziájában egy cikk olvasása kapcsán.- mi van az ő olvasatában. “Negatív diszfunkcionális attitűd”- vagyis ha az alap gondolat helytelen, akkor ami logikusan ráépül abból meg egy jó nagy baromság keletkezik- hát én nem tudok elégszer emiatt elnézést kérni Tőletek.