• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Ritkaságvadász Szakosztály alakul a ritka madarak megfigyelésére

héjasas magyarországon

2021. augusztusának egyik legjobb ritkasága egy jeladós héjasas (Aquila fasciatus) volt, mely Görögországból kóborolt az ország nyugati feléig. Ez volt a második hazai előfordulása. (FOTÓ)


Ritkaságvadász Szakosztály alakul a ritka madarak megfigyelésére

Mindenki szereti a ritkaságokat és legeket, így vannak ezzel a madarászok is. A madarak megfigyelése a világ egyik legnépszerűbb hobbija, nem csoda, ha a madarásztársadalom is rétegződik. Az utóbbi évtizedekben – részint a nagy teljesítményű távcsövek, a spektívek elterjedésének köszönhetően – legdinamikusabban talán az a réteg gyarapodott, akik külön nevet is kaptak. Ők a tvicserek, vagyis a ritkaságvadászok.

A tvicserek képesek akár ezer és ezer kilométereket utazni csak azért, hogy egy ritkaságot lássanak.

Többek között nekik köszönhető, hogy ma már alig akad olyan év, amikor ne mutatnának ki egy-egy új madárfajt Magyarországon. (Legutóbb a trombitás sivatagipintyről hoztam beszámolót.)

A tvicserek sok hasznos, tudományos szempontból is értékelhető adattal, megfigyeléssel gyarapítják a honi ornitológiát, mégis időnként nem egyértelmű a tvicserkedés megítélése. Én például – ha jól emlékszem – sosem utaztam el azért, hogy megnézzek egy mások által talált ritkaságot. De utaztam már azért, hogy ritka fajokat találjak. A tvicserek jelentős része ugyanakkor a lakóhelyéhez közel eső területeken nemcsak tvicserkedik, hanem gyakori fajokról is hasznos adatokat gyűjt, így tehát nem annyira éles a határ a tvicserek és a kutató terepi madarászok között, mint első nekifutásra látszik.

A tvicserkedés árnyoldala, amikor egy-egy ritkaság felhajtásának érdekében épp a tvicserek háborgatnak olyan területeket, ahol fontos volna a madarak nyugalmának megőrzése.

A madarásztársadalomban időről időre felhívások jelennek meg, amiben arra kérik a tvicsereket (esetleg egymást), hogy ne háborgassanak területeket, de legalább egyeztessenek a területek kezelőivel. Felbukkant ez a probléma a Pest megyei székicsérek (Glareola pratincola) esetében (ez az egyetlen stabil hazai székicsértelep Magyarországon), amit az a veszély fenyeget időnként, hogy a rendkívül ritka feketeszárnyú székicsér (Glareola nordmanni) reményében épp a tvicserek bolygatják meg a telep környékét. Tavasszal a ritka szalonkafajok megfigyelése okozhat hasonló gondot. A kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) és a nagy sárszalonka (Gallinago media) ugyanis ritkán repül fel a sekély vízzel borított élőhelyről, ezért néhány tvicser „kitapossa”, magyarán felhajtja a madarakat a területről, hogy azok határozhatók legyenek. Sokan ezt sem nézik jó szemmel – joggal.

A mezitlábas doktor, a székicsér és a szakirodalom

Egy-egy ritkaság kimutatása általában – önmagában – nemigen képvisel jelentős tudományos értéket, ha mégis, akkor két okból lehet mégis fontos. Erről részletesen írtam korábban ITT, most röviden csak annyit idéznék a korábbi cikkből, hogy

  • egy ritkaság felbukkanása előjele lehet egy faj későbbi terjeszkedésének.
  • Ennél is fontosabb, hogy ritkaságok jelezhetik a klímaváltozás hatását a madárvilágra.

A különböző területeken dolgozó madarászok eddig is speciális szakosztályokba tömörültek az MME berkein belül, így például a gyűrűzők, a madárvonulás kutatásával foglalkozók a Gyűrűző- és Vonuláskutatás Szakosztályba, vagy a ragadozómadarak védelmével foglalkozók a Ragadozómadár-védelmi Szakosztályba.

A madárgyűrűzés rövid története – a madárvonulás kutatása

Hiába szaporodtak meg a tvicserek és a tvicselések (ahol sok tvicser jön össze terepen egy ritkaság megfigyelésére), ennek a rétegnek nem volt még külön szakosztálya. Ezt a hiány pótolják azzal, hogy hamarosan megalakul az MME Ritkaságvadász Szakosztálya. A terepi madarászok és ritkaságvadászok talán legfontosabb évi összejövetele az úgynevezett terepmadarászfutam, ahol csapatokat alakítva abban versengenek, melyik csapat találja adott napon a legtöbb fajt egy jól körül határolt területen. Az idén a legnagyobb tradíciójú Hortobágyon találkoznak szeptember 2. és 5. között, de nem csak a szokásos versengést bonyolítják, hanem itt kerül sor a szakosztály megalakítására is.

Zöld gyurgyalag - Merops persicus

Az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb, legváratlanabb megfigyelése (ritkasága) a zöld gyurgyalag (Merops persicus) felbukkanása volt tavaly májusban; részletes írtam róla ITT.


 Az új szakosztály alapszabálytervezetéből a legfontosabb talán a célkitűzéseket taglaló pár bekezdés:

A szakosztály célja és feladatai

  1. A Magyarországon előforduló ritka madarak felderítése, előfordulásukkal kapcsolatos adatok gyűjtése.
  2. Magyarország területén előforduló madárfajok listájának bővítése.
  3. A ritka madarak, mint indikátorok előfordulási adatainak elemzése a klímaváltozással összefüggésben.
  4. A ritka madarak előfordulását hitelesítő Nomenclator Bizottság működtetése.
  5. A ritka madarak etikus megfigyelésének népszerűsítése.
  6. Az MME Alapszabályában foglalt célok megvalósítása.

Örömmel látom, hogy az alakuló szakosztály is úgy gondolja, hogy tudományos szempontból leginkább a klímaváltozással összefüggésben adhatnak a magyar madártannak adatokat. Legalább ilyen örvendetes az 5. pontban az „etikus megfigyelés” propagálása, az olyan problémák elkerülésének érdekében, melyekre hoztam példát a székicsérek vagy sárszalonkák esetében.

Innen is jó munkát, és sok ritkaságot kívánunk az új szakosztály minden munkatársának!

Madárritkaságok – Ritka madarak Magyarországon

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!


Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

    Név*

    Email cím*


    TÁMOGASD A CENWEBET!

    MIT TÁMOGATTOK?

    ➡ a honlap fennmaradását
    ➡ hogy olyan dolgokról beszélhessünk, amiről másutt nem
    ➡ jobban ismerhessük a világot, amiben élünk
    ➡ gyönyörködhessünk abban, amit már megismertünk
    ➡ újabb cikkek és könyvek megszületését
    ➡ nemcsak az irodalmat
    ➡ hanem a természetet is
    Full screenExit full screen
    Slider

     

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider


    Slider


    Slider

    5 Comments:

    1. Ibolya Nagy

      Nagyszerű!

    2. Üdvözletem a szakosztály madarászainak! 🙂

    3. Nem vagyok egy nagy tvicser, de a héjasas megjelenésének hírére mi is útnak indultunk július végén. Szerencsére sikerült is megfigyelni Rábakecöl határában. Az igazi dicsőség persze mindig azé aki először észlelte a madarat. Tóth Kornél sárvári madarászismerősöm fedezte fel a madarat a Rábapatyi bányatavaknál. Először persze bajban van az ember egy faj meghatározásával amit sohasem látott, szerencsére sikerült fotót is készíteni róla így sikerült meghatározni. Persze fotó nélkül sokan kételkedtek is volna egy ilyen ritka madár észlelésében. Mindenesetre ezt a madarat még fióka korábban egy görög szigeten nyomkövetővel látták el, így érkezett az infó a későbbi tartozkodási helyéről(Edve település környéke). Ezért aztán rengeteg tvicser zarándokolt el a területre. Érdekes volt megfigyelni, hogy a helyi varjak, barnarétihéják, egerészölyvek milyen vehemensen támadták az új jövevényt. Persze hazai sasokat is gyakran támadnak, de őt többszörös erővel. Nyilván még ők se találkoztak ilyen fajjal és ennek örömére szerettek volna közelebről megismerkedni vele 🙂 Az jutott eszembe, hogy a sok árgus szemű megfigyelő hatására védelmet is élvezett a madár, abból a szempontból, hogy senkinek nem jutott eszébe lelőni,mint korábban azt a barátkeselyűt akit sajnos Magyarországon lőttek le néhány hónapja.

      • Marsovszki Viktória

        Ez nagyon izgalams leehtett, Ákos!
        Jó, hogy megosztottad velünk, hogyan tvicserkedtél egy kicsit. 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük