• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Klímaváltozás és új fészkelő madárfajok Magyarországon

 

Fotó: Centauri

Új fészkelő madárfajok Magyarországon
2020.06.25. Az előttünk álló évtizedek legfontosabb kérdése, hogy a klímaváltozásra miként reagál az élővilág, hisz – akarjuk vagy sem – az ember még mindig az élővilágnak kiszolgáltatott lény. Az éghajlat egyre drasztikusabbnak tűnő változása érinti természeti erőforrásainkat is. E változás vizsgálatában jelentős szerepet kaphatnak a madarak, mivel – többek között mozgékonyságuk révén – talán a legjobb indikátorok. Gondoljunk csak arra, hogy kedvezőtlen körülményekre hogyan reagál egy növényfaj. Lassú fogyatkozásba, „haldoklásba” kezd, mely eltarthat évtizedekig is, így ez nehezebben érzékelhető és mérhető,
míg egy madárfaj egyik napról a másikra képes áthelyezni telelőterületét, fészkelőhelyét.

 
Megjegyzés: Korábban többször is említettem, hogy új fajok „befogadása” a magyarországi madárfajok listájára csak meghatározott processzus után hivatalos. Az erre hivatott úgynevezett Nomenclator Bizottság gyűjti be egy adott faj bizonyításához szükséges adatokat, leírásokat, fotókat. Ez általában akkor válik aktuálissá, ha egy fajt első esetben figyelnek meg az országban (ilyen volt idén az emlékezetes, meghökkentő zöld gyurgyalag-előfordulás). Kevésbé ismert, hogy a ritka fajok további megfigyeléseit is hitelesíteni kell. De a hitelesítés kritériuma érvényes az új fészkelőkre is. Fészkelést sok szempontból jóval nehezebb bizonyítani, mint egy első előfordulást. Utóbbihoz „elég” néhány megbízható megfigyelő és fotó, ám fészkelés esetén meg kell találni a fészket vagy a fiókákat etető szülőket, mindezt anélkül, hogy megzavarnánk a költést. Ezért néhány faj esetében évek óta „sejtés” marad a fészkelés, holott újabban rendszeresen látnak párokat. E fajok esetében azonban viszonylag nagy biztonsággal kijelenthető, hogy csak idő kérdése a fészkelés hitelesítése. Épp ezért az alábbi összeállításba ezeket a fajokat is felvettem.

Ezért nem csupán érdekes „kis színes” számunkra, ha megnézzük, milyen változások álltak be a hazai madárvilágban az utóbbi évtizedben.
Egy régió madárvilágát sokféle csoporttal jellemezhetünk, de a legmarkánsabb jelzéseket a költő fajok adják. Érthető, mivel épp a költési időszak az, amikor a legtöbb feltételnek kell megfelelőnek lennie ahhoz, hogy egy faj fészkelésbe fogjon. A mindig is nálunk fészkelő madárfajok állományváltozásai is beszédesek, de sok esetben nehezen mérhetők. Ellenben új fajok betelepülése látványos és könnyebben értelmezhető. Összeszedtem az utóbbi évtizedben Magyarország területén megjelenő új fajokat. Azon túl, hogy érdekes látni, nemcsak eltűnnek fajok (ahogy például a csíkosfejű nádiposzáta tűnt el), hanem újak is érkeznek. Fontos ezt látni, hogy értsük: dinamikus, összetett rendszerről van szó, mely nem egy irányba halad (vagyis kizárólag fogyatkozik, visszaszorul), hanem összetételében változik. Apropója is van az összeállításnak, mert 2020 is hozott új költőfajt.
Az áttekintés után pedig kísérletet tehetünk arra, hogy tetten érjük a klímaváltozás hatásait a madárvilág változásain keresztül.
Kezdjük elsőként a legfrissebb betelepülővel, a havasi sarlósfecskével.

 
havasi sarlósfecske - apus melba

Havasi sarlósfecske (Apus melba) (FOTÓ)

1. Havasi sarlósfecske (Apus melba) Elsősorban a déli területek, a Földközi-tenger partvidékének gyakori madara, de amint neve is utal rá, felmegy a magashegységekbe is. Nálunk 2020-ig rendkívül ritka kóborló volt. Több bizonytalan megfigyelés után az első hiteles megfigyelésre 1996. április 1.-én került sor (Nyíregyháza). Ezt követően 1998-ban kétszer észleleték (Hejce, Kőszeg), 2002-ben egyszer Baján, 2012-ben szintén kétszer (Apaj, Pápa), 2013-ban Hortobágy falu felett, 2015-ben egyszer Mezőberénynél, 2016-ban háromszor (Kiskörős, Hajdúszoboszló, Csénye), 2017-ben Hajdúszoboszlónál, 2018-ban Kardoskútnál, 2019-ben már négyszer (Székesfehérvár, Debrecen, Mád, Szeged). Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az első bizonyítást követően a havasi sarlósfecske továbbra is rendkívül ritka kóborló maradt. Ellentétben a később tárgylat berki verébbel vagy a berki poszátával senki sem számított jelentős változásra, ám 2020 május 2.-án fordulat következett a havasi sarlósfecske történetében. Egy debreceni gabonatárolónál először 2 példány jelent meg, később pedig több példányt is rendszeresen észleltek, maximum 8 példányt. A madarakat jelenleg is látni a helyszínen, fészekanyaggal is láttak példányokat.

havasi sarlósfecske elterjedése európában v

A havasi sarlósfecske fészkelőterülete Európában (FORRÁS)
Hivatalosan talán még nem tekinthető Magyarország új fészkelő madárfajának, de aligha kétséges, hogy a hitelesítés nem sokat várat magára.
A havasi sarlós megtelepedése egészen váratlan volt. Ép eszű ember aligha gondolhatott rá. Igazi meglepetés. Más kérdés, hogy ez a törpekolónia megmarad-e. Ez 2021 nagy és izgalmas kérdése lesz. Utólag már azt mondhatjuk, hogy nem meglepő a debreceni megtelepedés, a korábbi, szórványos megfigyelések ugyanis gyakran származtak Debrecen térségéből. A sarlósfecskék a világ legjobban repülő madaraiként egyébként is rendkívül érdekes népség (részletesen írtam elképesztő képességeikről ITT)

kis kárókatona magyarországon

Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) Húsz éve senki sem hitte volna, hogy gyakori lesz (FOTO)
2. Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) A kárókatonát szinte mindenki ismeri, ha máshonnan nem, hát a Tüskevárból. Kistermetű, Ázsiában és Afrikában elterjedt rokonát, a kis kárókatonát viszont kevesen. A kis kárókatona státusza némiképp összetettebb, mint más betelepülőké, ő ugyanis a századfordulón még költött az Alföldön (a daruhoz hasonlóan, bár sosem akkora számban), majd eltűnt. Két valószínűsített fészkelése adódott 1963-ban (Szarvas), és 1969-ben (Hódmezővásárhelyen). Ezt követően az is szerencsés embernek érezhette magát, aki egyáltalán találkozott valahol egy példánnyal. Jól emlékszem, hogy a Kis-Balaton elárasztását (1985) követően az első kis kárókatona-megfigyeléseket milyen kételkedés övezte. Később azonban – főként az Alföldön – növekedni kezdett a megfigyelések száma, 1988-ban és 1990-ben a Tisza-tónál már bizonyított költése volt, egy évvel később, 1991-ben a közeli Hortobágyon pedig kisebb telepe alakult ki. A hortobágyi kis kárókatonáknak csodájára is jártunk sokáig. Majd viszonylag gyorsan beindult a terjeszkedése. Én még Indiáig mentem kis kárókatonákat látni a nyolcvanas évek elején, ma már nagy területeken idehaza is teljesen közönséges, így például a Balaton teljes régiójában bárhol látni már. 2008-2012 között a fészkelők számát 600-1500 pár közöttire becsülték.

kis kárókatona elterjedése v

A kis kárókatona elterjedését a Wikipédia még így mutatja – holott időközben “ellepte” a Kárpát-medence majdnem minden jelentősebb vizes élőhelyét. (FORRÁS)

pásztorgém magyarországon

Pásztorgém (Bubulcus ibis). Nem terjedt el annyira még, mint a kis kárókatona, de már vannak fix helyek, ahol biztos találkozhatunk velük, költő párokkal is (FOTO)

3. Pásztorgém (Bubulcus ibis) Magyarországtól délkeletre elterjedt faj; Afrika és Ázsia jellegzetes, gulyákat, bivalyokat követő gémfaja, mely egyértelműen észak felé terjeszkedik. Már a nyolcvanas évek végén is hallottam olyan beszélgetést, mely a pásztorgém várható betelepedéséről folyt, holott 2008-ig mindössze 11 bizonyított észlelése jött össze. A mind gyakoribbá váló megfigyelések végül fészkeléshez vezettek. Az első bizonyított költést 2011-re teszi az irodalom, a Hortobágy térségében, azóta további helyeken is fészkelt (pl. Szeged környéke), és újabb helyeken is rendszeres, és várható a megtelepedése (Velencei-tó, Kis-Balaton…). A pásztorgém terjeszkedése egyértelmű, erőteljes, és tendenciózus. Könnyen lehet, hogy hasonló utat jár be, mint a kis kárókatona, és újabb 10-20 év elteltével közönséges költő fajunkká válik.

PÁSZTORGÉM FÉSZKELÉSE MAGYARORSZÁGON

A pásztorgém nem mellesleg gyönyörű is 🙂 (FOTO)

Telelő pásztorgémek a Kis-Balatonnál 2019 decemberében (Fotó: Centauri)

4. Énekes hattyú (Cygnus cygnus) Hasonlóan a kis kárókatonához és a daruhoz, itt is visszatelepedő fajról van szó, bár az énekes hattyú jóval nagyobb szünetet tartott. Utoljára a 18. században fészkelt nagyobb mocsarainkban, majd eltűnt. Voltak ugyan időszakok, amikor kicsit nagyobb számban jelent meg télen (például a 20-as években), de alapvetően kóborlóként is rendkívül ritka maradt. Megfigyelései gyakoribbá váltak az utóbbi évtizedekben, de ez részben a megfigyelőhálózat bővülésével magyarázható. Az sem mondható, hogy terjeszkedne. 2005-ben 1 pár váratlanul megtelepedett az Ipoly mentén. Ez a pár azóta is költ, de újabb párok megtelepedésére nem került sor. Így tehát inkább véletlenszerű megtelepedésről beszélhetünk, ugyanakkor remélhetjük, hogy az Ipolynál költő pár leszármazottjai is nálunk vagy a közelben választanak költőhelyet.

énekes hattyú költése magyarországon

Énekes hattyút ma is elsősorban ősztől tavaszig látni itthon kis számban (Cygnus cygnus) (FOTO)

énekes hattyú elterjedési területe

Az énekes hattyú (Cygnus cygnus) ma is az északi területek madara (FORRÁS)

5. Nílusi lúd (Alopochen aegyptiaca) Ez a faj nem természetes úton jutott Európába, így bár eredetileg afrikai faj, terjeszkedése sem délről észlelhető, mint inkább nyugatról, ahol vadasparkok kivadult egyedei hoztak létre önfenntartó állományokat. Volt szerencsém nekem is látni például Hollandiában. Magyarországon is egyre rendszeresebben előforduló faj, s egy ízben már fészkelését is észlelték Vas megyében (2016, július) egy Zennye melletti horgásztavon, ahol egy pár nem kevesebb, mint 10 fiókát vezetgetett. Ha jól emlékszem végül „likvidálták” az egész családot. Mint betelepített és agresszíven terjeszkedő faj, sehol sem kívánatos, ezért dönthettek a család likvidálása mellett, bár – ha emlékeim nem csalnak meg – vitatott volt az eljárás.

nílusi lúd magyarországon

A nílusi lúd elterjedésének térképe jól mutatja, hogy nem délről, természetes afrikai populációkból érkező madarakról van szó, hanem északnyugat felől, betelepített, elvadult állományokból kapunk madarakat (FORRÁS)

6. Nagy bukó (Mergus mergus) Ez a pompás vízimadár tőlünk északra-északkeletre fészkel, s nálunk csak átvonuló, illetve telelő fajként volt jelen az utóbbi száz évben, főként a Duna felső szakaszán, azon belül is különösen a Dunakanyart kedvelte. Megtelepedésének dátumát illetően van némi bizonytalanság, de kb. 2006 körül jelent meg az első fészkelő pár a Dunakanyarban, 2018-ban pedig már Budapesten is költött. Néhány pár megtelepedéséről van szó, de semmiképp sem alkalmi fészkelésről. Növekszik a párok száma, és területileg is egyre több a fészkelő pár.

Dekoratív új költőfajunk 🙂 a nagy bukó (Mergus merganser) (FOTO)

NAGY BUKÓ ELTERJEDÉSE

A nagy bukó elterjedése (FORRÁS)

A nagy bukó elterjedése (FORRÁS)

7. Daru (Grus grus) Kevesen tudják, hogy a Kárpát-medencéből egykoron kiirtott daru fészkelőként is visszatért hozzánk. Az utóbbi évtizedekben évről évre nőtt a nálunk gyülekezők száma, egyre gyakoribbá váltak a telelések és átnyaralások is. A legújabb időkben pedig még a vonulási szokásaik is jelentősen megváltoztak. Korábban egészen szűk, kb. 50 km széles folyosón haladtak át Magyarországon, nagyjából és zömmel a Hortobágy – Szeged vonalon, pár éve azonban jelentős mennyiségben jelennek meg a Dunántúlon is. 10 éve már nálam is rendszeresen látni, főként ősszel; novemberben gyakran több száz fős csapatok vonulnak át, de tavaszi vonuláson (márciusban) is átvonulnak kisebb csapatok. Régóta vártuk a daru visszatérését, de azt hiszem, alig akadt valaki, aki nem alföldi betelepülésre tippelt volna. Ezzel szemben az első visszatérő pár a Dunántúlt, a Marcal medencéjét választotta. 100 évnyi szünet után 2015-ben nemcsak a fészket találták meg, hanem a sikeres reptetést is sikerült bizonyítani. 2017-ben ugyanott szintén bizonyított költés volt. Különösen érdekes, hogy nem egy ismert, nagy kiterjedésű lápvidéken telepedtek meg, hanem egy kicsi, eldugott helyen, ahol a költőpár a fészkelés idején alig használt 1 hektárnyi területet. A két bizonyított költésen túl további adatokat nem találtam. Az ország más részein tudtommal nem merült fel annak gyanúja, hogy a daru költene. Összefoglalva nem tűnik tendenciának, de azért a Marcalnál megtelepedő pár adhat némi reményt, hisz az utódaik talán szintén errefelé választanak maguknak fészekhelyet.

daru költése magyarországon

Daru (Grus grus) (FOTO)

DARU ELTERJEDÉSI TERÜLETE V

A daru elterjedése (FORRÁS)

8. Törpekuvik (Glaucidium passerinum) Európa legkisebb bagolyfaja, aki a környező országok mindengyikében él, főként hegyvidéki zárt fenyvesekben. Az egészen kis termetű, verébnél alig nagyobb „zordon cukiság” fészkelőterületei sok helyen szinte súrolják a magyar a határt. Ennek ellenére (mivel nálunk alig találni nagy kiterjedésű, hegyvidéki lucosokat) először csak 1977-ben került elő Sopronnál. Ezt követően is rendkívül ritka maradt, és 1998-ig mindösszesen 4 további előfordulása adódott. Végül 2010-ben találtak rá az első költő párra Szögliget határában. Az utóbbi években a törpekuvik megfigyelése nem számít már szenzációnak, de ez elsősorban a megfigyelőhálózat bővülésének köszönhető. Terjeszkedés nem észlelhető, hazai költései inkább alkalomszerűnek tűnnek.

törpekuvik magyarországon

Törpekuvik (Glaucidium passerinum) – egyben a kontinens legkisebb bagolyfaja (FOTO)

9. Vörhenyes fecske (Cecropis daurica) Jellegzetesen a Földközi-tenger térségének fecskéje. Hosszú ideig váratott magára az első előfordulás bizonyítása is, habár a madarászok évtizedek óta számítottak a megjelenésére. Végül 1999-ben sikerült hitelesíteni, de továbbra is ritka kóborló maradt. 1999 és 2015 között mindössze nyolc esetben észlelték, ám figyelembe véve, hogy korábban 100 év alatt sem került elő, már ez is változást jelezhetett. 2017 tavaszán aztán egyszerre két, egymástól távoli helyen is látták, Balatonfüred egyik mélygarázsában pedig fészkelőpárra találtak. A vörhenyes fecskéről tudni kell, hogy fészeképítési technikája „fejlettebb” a hazánkban jól ismert füsti fecskénél vagy a molnárfecskénél. A füsti felülről nyitott fészket épít, a molnárfecske zárt fészket.
VÖRHENYES FECSKE FÉSZKE

Vörhenyes fecske fészke (FOTO)

A vörhenyes fecske a molnárfecskééhez hasonló fészket, de megtoldja egy bebúvócsővel is, így a fészke könnyen felismerhető. Különösen érdekes és tanulságos, hogy miután rátaláltak a balatonfüredi párra, előkerült egy másik vörhenyes fecske-fészek is, mely feltehetően egy évvel korábban épült. Ebből jól látszik, hogy egy-egy betelepülő madárfaj, még ha oly frekventált helyen él is, mint a vörhenyes fecske, elkerülheti a figyelmet. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy mivel a vörhenyes fecske fészkelésének jól látható nyoma marad (akár évekig is), amennyiben jelentősebb betelepülés történne, ezek a fészkek előbb-utóbb, sok – de legalábbis több – helyen kerülnének elő. A 2017-es költést követően nem észleltek fészkelést, de minden évben látták. Pillanatnyilag nehéz lenne megmondani, hogy egy trend elején állunk vagy csupán véletlenszerű költésről van szó.

vörhenyes fecske magyarországon

Vörhenyes fecske (Hirundo daurica) (FOTO)

VÖRHENYES FECSKE elterjedése

Vörhenyes fecske elterjedése (FORRÁS)

10. Berki poszáta (Cettia cetti) Ő is azok közé tartozik, akit évtizedek óta kerestek itthon, mire végül 1996. október 25.-én a Balaton partján, a fenékpusztai gyűrűzőállomáson megkerült. Nehezíti a megfigyelését, hogy határozása sem könnyű, s rejtett életmódú madár. Nem véletlen, hogy első hazai előfordulását befogással bizonyították. A berki poszáta szintén hazánktól délre-délnyugatra elterjedt faj, és mivel elsősorban nádasokhoz kötődik, nádasok pedig szép számmal vannak Magyarországon is, költését jóval korábban is feltételezték. 2004-ben a Kis-Balatonnál és a Zala megyei Pötréte tőzegbányatavainál több éneklő hímet is észleltek, és egy fiatal példányt is fogtak. Az MME oldala szerint az ország legritkább fészkelő madárfaja, ugyanakkor megdöbbentő, hogy a neten milyen keserves bármi konkrétumot találni róla. Számomra különösen érdekes faj, mert nálam is előfordult, sőt vélhetően költött is két egymást követő évben (2001-2002), megelőzve az első bizonyított hazai fészkelést, de rögtön hozzá kell tennem, hogy ezek nem hitelesített megfigyelések. Amikor itthon, a Nagy-patakot övező berekben észleltem őket, már nem voltam aktív kutató, és a hitelesítésre se mentem rá. Könnyen lehet, hogy az ország déli határai mentén akár kisebb populációk is megbújhatnak.

berki poszáta magyarországon

A titokzatos, rejtett életű, szerény berki poszáta (Cettia cetti) (FOTO)

 
11. Berki veréb (Passer hispaniolensis) Ismét olyan fajról van szó, akit sokan sokáig kerestek. Én is bő 30 éven át vizsgáltam át minden verébcsapatot egy berki veréb reményében. Nekem nem jött össze. A berki veréb Magyarországtól délkeletre elterjedt, mediterrán verébfaj, elterjedésének északi határa viszonylag közel esik hozzánk, ezért is számítottunk rá. Ráadásul ellentétben a házi verébbel, vonuló faj, így abban is bízhattunk, hogy a tavaszi visszatérés során néhány „túlvonuló” példány megjelenhet nálunk. Valójában az az igazán érdekes, hogy milyen sokat kellett várni az első hiteles megfigyelésre. 2014. június 13.-án „bombaként robbant a hír”: megvan az első berki veréb Magyarországon. Bácsborsod belterületén találták meg, s rögtön egy gólyafészekben költő párt. Így az első hazai észlelés egyben az első hazai fészkelés is (a berki verében kívül nincs is más faj, mely ebbe a kategóriába esne). A gólyafészekben való fészkelés néhányaknak talán meglepő lehet, de a házi veréb is gyakran rak fészket a gólyák „várában”, így voltaképp természetes a berki veréb viselkedése is. Olyannyira, hogy a berki verebet tervszerűen keresők gyakran épp a veréblakta gólyafészkekre mentek rá. Az első pár megtalálása után sokan kezdtek – főként a környéken – keresésbe további párok reményben, de a bácsborsodi maradt az egyetlen. Ráadásul további költéseket ott sem észleltek. Igaz, a következő év, vagyis 2015 májusában is láttak még egy hímet Bácsborsodban, de több észlelése nem adódott. 2016-ban a baranyai Szaporcán bukkant fel, ám ezt követően már nincs hír róla. „Eltűnése” azért is érdekes, mert a berki veréb lassan bár, de jól érzékelhetően észak felé terjeszkedik déli szomszédainknál. Ezért legvalószínűbbnek az tűnik, hogy némi kihagyás után újabb párokat találnak, s végül – évtizedes távlatban – akár kis számú, de rendszeres fészkelővé is válhat. Ki kell emelni ezt a fajt azért is, mert berki veréb-ügyben laikusok is sokat segíthetnek azzal, ha figyelnek a verebekre. A tojókat szinte lehetetlen megkülönböztetni a házi veréb tojóitól, ám a hím könnyen felismerhető. Arra bíztatnék tehát mindenkit, hogy a környékén élő verébcsapatokat nézze-figyelje alaposan, különösen a gólyafészkekben költő verebeket. A következő párra talán egy laikus megfigyelő talál rá. Erre különösen a Dél-Alföldön lehet esély.

berki veréb magyarországon

A berki veréb hímek a barna fejtetőről és a feketén sraffozott oldalukról felismerhetők (Passer hispaniolensis) (FOTO)

A házi veréb (Passer domesticus) fejtetője szürke, és oldala világos (Fotó: Centauri)

Sokfelé – így például Máltán – a két faj hibridjei élnek (Fotó: Centauri)

karmazsinpirók magyarországon

Karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) (FOTO)

12. Karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) E gyönyörű pintyféle elterjedési területe Magyarországtól északkeletre található, s viszonylag régóta, körülbelül 100 éve lassan nyugat felé terjeszkedik. Hazai fészkelését nem bizonyították még, de sokan gondolják úgy, hogy erre nem kell sokat várni. Kis számú, de szinte rendszeres madarunk. Az első példány 1983. szeptember 3.-án fogták Budakeszin. 1983 és 2007 között már 30 előfordulása ismert, azóta pedig nem múlik el év karmazsinpirókok nélkül. Kőszeg környékén pedig szinte rendszeressé vált költési időszakban. A tojókat nehéz határozni, laikusok verébnek nézhetik, ám a hímek nemcsak küllemükkel, hanem énekükkel is felhívják magukra a figyelmet. Szereti a nedves, patakparti élőhelyeket, így némi szerencsével egyszer akár nálam is felbukkanhat.

karmazsinpirók elterjedési területe

A karmazsinpirók hatalmas területeken elterjedt faj Eurázsiában (FORRÁS)

13. Kucsmás sármány (Emberiza melanocephala) Jellegzetes mediterrán sármányfaj. Az Adriánál kimondottan a tengerparthoz ragaszkodik. Jópárszor láttam, hogy a tengerparttól 10-20 kilométerre már egyáltalán nem látni, ellenben a part mentén, az utak elektromosvezetékein sorra énekelnek. A Balkán felől azonban mélyebben a kontinensre nyúlik a fészkelőterület. Valószínűleg ezekről a területekről kaptuk az első példányokat. Az első bizonyító példány rendkívül későn került elő, 1995-ben Tiszanánán. Ezt követően megszaporodtak az észlelései, olyannyira, hogy már 2010-ben fészkelését is valószínűsítették, bár nem sikerült bizonyítani. A kucsmás sármány egyértelműen észak felé terjeszkedik, és ma már az Alföld déli szegélyén felbukkanó példányok nem számítanak szenzációnak. 2020-ban is több helyen mozognak párok, bár hivatalosan még mindig nem bizonyították a fészkelését, de ez sem várat magára sokáig.

kucsmás sármány

Kucsmás sármány (Emberiza melanocephala) (FOTO)

KIOLVASHATÓ-E VALAMI EZEKBŐL AZ ADATOKBÓL?
A madárvilág átalakulása, ha tetszik megújulása az utóbbi két évtizedben dinamikusabb képet mutat, mint a korábbi évtizedeket tekintve, de nehéz megmondani, mi az ok. A megfigyelők száma jelentősen megszaporodott, és a megfigyelések technikai háttere is sokat javult. Ezzel együtt is úgy tűnik, gyorsabb az új fajok megjelenése, mint korábban. Ennek elemzése azonban egy másik cikk feladata lenne. Maradjunk a fenti 13 új fészkelőnél.
Alapvetően három irányból érkeznek új fészkelők a Kárpát-medencébe, közelebbről Magyarországra.
NYUGATRÓL
ÉSZAK-ÉSZAKKELET FELŐL
DÉL-DÉLKELET FELŐL
Az utóbbi évtizedekben betelepülő, s fent tárgyalt fajok közül NYUGATRÓL érkezett 1 faj (nílusi lúd), ÉSZAK-ÉSZAKKLETRŐL 5 faj (nagy bukó, énekes hattyú, daru, törpekuvik, karmazsinpirók), DÉLRŐL-DÉLKELETRŐL 7 faj (havasi sarlósfecske, kis kárókatona, pásztorgém, vörhenyes fecske, berki poszáta, berki veréb, kucsmás sármány). Ez egy felületes arányállítás csak, de már ebben az összevetésben is a délről érkező fajok felé billen a mérleg.
A nyugat felől érkező egyetlen faj, a nílusi lúd feltehetően egyre gyakoribbá válik, és ismételt költése is valószínű, ugyanakkor nem élőhelyváltozást vagy klímaváltozást jelez, mindössze egy betelepített faj „inváziójával” van dolgunk. Vagyis, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a madárvilág jelzi-e már a felmelegedést, a nílusi lúdtól és a nyugati iránytól teljesen eltekinthetünk.
Az Észak-északkelet felől érkező fajok közül csak a nagy bukó és a karmazsinpirók terjeszkedése szignifikáns, a másik három faj megtelepedése véletlenszerű vagy stagnáló. Így ehhez a kategóriához jó szívvel csak 2 fajt sorolhatunk.
A dél-délkelet felől érkező fészkelők között sem „bízhatunk meg” mindegyik fajban. A vörhenyes fecske fészkelése inkább véletlenszerűnek tűnik. A havasi sarlósfecske idei megtelepedése is. Egyelőre. A berki poszáta adatai sem lettek annyival sűrűbbek, hogy indokolt lenne terjeszkedésről beszélni. Ráadásul az első költések után nagy a csönd. A berki veréb megjelent, majd eltűnt, ugyanakkor tudjuk, hogy a közelünkben valóban terjeszkedik, ezért őt nem venném ki a csoportból, annak ellenére sem, hogy újabb költéseket még nem sikerült bizonyítani. A kis kárókatona, a pásztorgém, és a kucsmás sármány terjeszkedése azonban nemcsak egyértelmű, hanem kimondottan látványos is, ráadásul hosszú ideje tart.
Így tehát az arány a betelepülő új fészkelők között az alábbi:
ÉSZAK-ÉSZAKKELET 2 faj (karmazsinpirók, nagy bukó)
DÉL-DÉLKELET 4 faj (kis kárókatona, pásztorgém, berki veréb, kucsmássármány)
Tegyük hozzá, hogy csak délről érkező fajok esetében tapasztalunk drasztikus változást. A kis kárókatona és a pásztorgém olyan karriert fut be, ami hosszútávon már komoly hatást gyakorolhat egyes élőhelyekre is, gondoljunk csak a kis kárókatona halfogyasztására. Így valójában, az újonnan betelepülők ökológiai súlyát is figyelembe véve, az arány még inkább a „déliek” irányába tolódik. Ha ökológia súlyuk miatt csak egy kettes szorzót adunk a kis kárókatonának és a pásztorgémnek, akkor is
a dél-észak „meccs” már 6 : 2.
Mit állapíthatunk meg biztosan? Egyrészt a madárvilág átalakulása egyelőre nem annyira látványos, hogy déli fajok özönéről vagy északi fajok eltűnéséről beszélhetnénk, de az is biztos, hogy a költőfaunát illetően EGYÉRTELMŰEN a déli, melegkedvelő fajok felé billen a mérleg. Másrészt joggal tételezhető fel, hogy Magyarország túl kicsi terület, túl esetleges földrajzi egység ahhoz, hogy magabiztosan mutassunk ki olyan trendeket, melyek hátterében az átalakuló éghajlat áll. Egy nagyobb, mondjuk európai lépték valószínűleg többet mondana.
Egészen biztos, hogy madárvilágunk jelentős átalakulások kezdőpontjára ért, és jelentős átalakulás előtt áll. Az is biztos, hogy ebben döntő szerep jut a felmelegedésnek.
Oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!         
    

    Név*

    Email cím*

    Slider

    Észre sem vettük, mikor pusztult ki a csíkosfejű nádiposzáta

    Európa kiszárad és kihűl?

    Madárritkaságok – Ritka madarak Magyarországon

    Melyik a világ legjobban repülő madara?

    Új madárfaj Magyarországon a zöld gyurgyalag

    13 Comments:

    1. Köszönöm, jó volt olvasni így csokorba kötve ezeket a infókat!
      Adtam hírt neked régebben, hogy egy közeli tanyán sikerült pásztorgémeket fotózni. Nem sokkal később a környéken bóklászó profi madarászok megtalálták a fészkelőhelyet a Tisza-tó keleti részén. 🙂
      Nem rég láttam egy kb. 15-20 madárból álló darucsapatot Kócsújfalu térségében, lehet nem költenek, csak nyaralnak. Tavaly is láttam, és fotóztam júniusban Tiszacsege határában egy nagyon nagy csapatot. Valószínű nem ritka az átnyaralók nagy száma, de remélem akad közöttük költőpár is! 🙂

      • Örülök a pásztorgém-fotóknak 🙂

        Nyaraló darucsapatok évtizedek óta vannak a környéketeken, de költés egyszer sem volt – persze, ami késik, nem múlik, s reméljük a legjobbakat. Az lenne a legjobb, ha az Alföldön stabil költőállomány alakulna ki idővel, de nem tudom, van-e erre reális esély.

    2. Ibolya Nagy

      Nagyszerű kis értekezés, köszönet érte.
      A sok csodás fotó és a latin nevek, nagy élmény egy rajongó laikusnak. 🙂

    3. Szabó Edit

      Kár, hogy ezt az írást csak azok olvassák, akik erre járnak, vagy akik a megosztásainknak köszönhetően rábukkannak. Nem tudom, létezik-e madárbarátoknak szóló újság, de abban is helye lenne. (Vagy ha esetleg készülne biológiából is egy “NEM kötelező”… Te biztos örültél volna egy ilyen írásnak gyerekkorodban. 🙂 )

      • Szerencsére sok effélét olvashattam gyerekkoromban, csak akkor még könyveket vettünk… 🙂

        A sok madaras írás is összerendeződhet egyszer, ha a sors is úgy akarja

    4. Köszönöm a nagyszerű, átfogó cikk tanulságait, kezdő marárfigyelőként is kiválóan hasznosíthatom jártamban-keltemben 😊. A levezetésből megdöbbentő adalékkal szembesülhetünk: a klímaváltozás eltakarhatatlan egyik tényére is rávilágítottál…Szép hétvégét kívánok Nektek, Cen, és minden kedves erre járónak ☀️😍

      • Köszönöm, Melinda! Ha nemcsak a fészkelőket vizsgálnánk meg, érzésem szerint még inkább a déli fajok felé billenne a mérleg.

        És persze úgy néz ki, hogy 2020 ismét rekord meleg lesz 🙁

    5. Holsky Péter

      Olvasva, terjesztve.
      Igen, igen: ilyesmi nagyon jól jönne! A legjobb értelemben vett ismeretterjesztés ez – meg még egy kicsit több is annál (mikor pl. a várható tendenciákról van szó)…

    6. Ibolya Nagy

      Nem én lennék, ha szó nélkül hagynám a nílusi lúd család “likvidálásat”.
      Micsoda szűklátókörű emberek dönthettek erről. Csak azért nem írom, hogy “embertelen”, mert csak az ember képes ilyen borzalmas tettekre.😓

    7. Marsovszki Viktória

      ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
      osztottam

    8. Marsovszki Viktória

      jól esik újra mondani
      édesdrága Cen
      nem várok feloldozást
      bűnünk úgyis egy
      az árvaság
      madárröptű
      létünk
      éltünk

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük