A pszichopata avagy karvaly a Trabantban

1 karvaly v

Aki madarakat etet, szinte biztosan találkozott karvallyal, még ha nem ismerte fel, akkor is. Erről tanúskodnak a madáretetős kérdőívek is. Arra a kérdésre, hogy melyik volt a legemlékezetesebb esetetek a madáretetőn, meglepő gyakorisággal említettétek a karvalyt (ITT), sőt a legkedvesebb madarak közé is felkerült (ITT) J Épp ezért gondoltam, mesélek róla pár dolgot.
Engedjetek meg először egy rövid ismertetőt, mielőtt a lényegre, a „pszichopatára” rátérnék – azok kedvéért, akik esetleg nem, vagy csak felületesen ismerik.
A karvaly galambméretű ragadozó, és szerencsére viszonylag gyakori. A Dunántúlon a második leggyakoribb ragadozómadár az egerészölyv után, az Alföldön inkább csak a harmadik (ott megelőzi a vörös vércse). Jellemző rá, hogy bár fészkelőhelye háborítatlan erdőkben van, szívesen jár be lakott területre. Az ő nagytestvére, nagyobb testű rokona, a hozzá megszólalásig hasonlító héja. Néha az utóbbi is felbukkan, ám jellemzően a karvaly támad etetőink apró madaraira. Sokan talán haragszanak is rá emiatt, de nem kell.

A karvalynak fontos szerep jut az énekesmadarak természetes szelekciójában,

ráadásul a madarainkat egyáltalán nem tölti el olyan félelem miatta, mint amilyen félelemmel mi szemlélnénk a karvalyt a helyükben. Mert emberi szemmel nézve a karvaly (és ez igaz a héjára is) egészen „kegyetlen”, sőt „pszichopata”.
Itt a héját láthatjátok 🙂

 

Ahogy korábban írtam már arról, hogy a különböző énekesmadár-fajok egymástól eltérő stratégiát használnak karvalytámadás esetén (ITT), úgy a különböző ragadozómadárfajok stratégiái is mások. Némiképp leegyszerűsítve (hogy legyen hol elhelyezni a karvaly-stratégiát J ):
GYORSASÁG: A sólymok a gyorsaságukban és a meglepetés erejében bíznak (így például a Föld leggyorsabb állata, a vándorsólyom is): a levegőben támadnak, nagy sebességgel és nagy magasságból, de ha elvétik a prédát, csak ritkán üldözik tovább, s akkor sem kitartóan.
ERŐ: A sasok inkább szelektálók. Méretüknél fogva se a gyorsaságukra, se a meglepetés erejére nem számíthatnak. Jóval inkább az erejükre. Ők a leginkább szelektálók. Gyakran viselkednek úgy, mint a farkasok: hosszas méricskélés és terelgetés után szúrják ki azt az egyedet, mondjuk a vadlúd csapatból azt a ludat, aki elég gyönge ahhoz, hogy utolérjék.
ÜLDÖZÉS: A harmadik stratégia sok szempontból a leglátványosabb, s ezzel találkozhattok a madáretetőkön is. Az első sokszor egy pillanat műve, a második gyakran „kínosan” hosszú terelgetésbe torkollik, aminek a végén támadás sincs, ám az üldözéses stratégiát választó karvaly (és héja) támadásai rendkívül látványosak. Ez a két madár tökéletesen erre a módszerre csiszolódott, testfelépítésben épp úgy, mint mentalitásban.

Hogyan alakul a ragadozók testfelépítése a sratégiának megfelelően?

SÓLYMOK Első a gyorsaság, ezért keskeny, hegyes szárnyú vadászok (Gondoljunk csak arra, hogy minél nagyobb sebességre terveznek egy repülőgépet, annál kisebb a szárnyfelület – egy utasszállító szárnyaihoz képest egy vadászgép szárnyfelülete szinte jelképes.) Nagy sebességhez kicsi szárnyfelület, ez a szabály.
SASOK Az erejükre-méretükre alapoznak, ott a legfontosabb az emelőerő – hogy a viszonylag nagytermetű áldozatokat is felemelhessék: ehhez viszont a lehető legnagyobb szárnyfelület kell. Ezért a sasokra igen jellemző a hatalmas, téglalapalakú szárny.

De mi kell kitartó üldözéshez?

Azon túl, hogy az üldözésre tervezett madárnak kitartónak, „túlfűtöttnek” kell lennie, igen nagy fordulékonyságra van szüksége. Ez se keskeny, se hatalmas szárnyaknál nem megy. Legalábbis nem megy olyan jól, mint a karvaly és a héja esetében. E két ragadozó szárnya rövid és lekerekített, s ezzel nemcsak azt a problémát oldják meg, hogy miként változtassanak irányt a levegőben semmi perc alatt, hanem azt is,

hogy a menekülő áldozatot a legképtelenebb helyekre is követhessék, ne akadjon el a szárny semmiben.

Rövid, kerek szárny a megoldás – és elképesztő koordináció. A szem félelmetes felbontására nem térek ki most, mert az minden ragadozómadárra jellemző, ám a támadás koordinációjában (bár a sólymok se akármit produkálnak 300 km/h fölötti sebességnél) a héja és karvaly az élbolyhoz tartozik mindenképp. Az alábbi video épp azt mutatja, hogy

a héja (a felvételen) és a karvaly igen nagy sebességnél, az egészen szűk helyeken is, akrobatikus ügyességgel suhan át.

Erről lenyűgöző felvételeket láthattok ITT
Mindehhez társul egy olyan erős vadászösztön, olyasfajta „elvakultság”, ami miatt a karvaly támadásai után percekig borzong az ember. A karvaly – szemben a sólymokkal és sasokkal – túlmegy egy határon. Akkor is üldöz, amikor már nincs esélye. Levakarhatatlan. Az embernek néha önkéntelenül is azok a képek jutnak eszébe, amit horror filmekben lát:

a pszichopata az, akit semmi sem állít meg. Aki, késsel a kezében a nyomodban van az örökkévalóságig.

1 karvaly

KARVALY (Fotó: Wikiwand)

Nos, a karvaly kicsit ilyen. Legjobb, ha erre inkább példát hozok.
Sosem felejtem el, amikor egy reggel madarászni indultunk egy gyerekkori jó barátommal. Akkor még Trabanttal. Megálltunk egy boltnál, én a kocsiban maradtam. Csöndben üldögéltem, résnyire lehúzott ablak mellett, amikor is váratlanul egy házi veréb, mint a golyó, behasított az utastérbe. A veréb sem hülye, ha nem muszáj, nem száll be egy pár centis résen egy Trabiba. Magamhoz se tértem a meglepetésből, amikor szinte ugyanabban a pillanatban – sutty – egy karvaly húzott be a veréb után. Mi történt? Mint aztán oly sokszor láttam, a karvaly üldözőbe vette a verebet, aki ki tudja hányadik fedezéket kereste ellene, de hiába, s végül, jobb híján, hogy mentse a bőrét, a Trabantba repült. Ekkor került életemben először a kezembe élő karvaly.
Ugyanezzel a barátommal évekkel később kertes házuk bejáratában beszélgettünk. Jobbról-balról szépen nyírt, derékmagasságú sövény volt, meg egy magas tuja. A tujában vagy száz veréb zsinatolt. Talán ismeritek ezt: összeülnek a verebek egy bokorban, és be nem áll a szájuk. Mármost

ha ez a zsinatolás úgy marad abba, mintha elvágnák, és olyan néma csönd támad, mintha verebek ezer év óta nem jártak volna a környéken, biztosak lehetünk abban, hogy megjött a karvaly.

szuper repn

Karvaly-támadásra felrebbenő csapat (Fotó: Centauri)

A tuját körülbelül fejmagasságig felkopaszították. A következő minutában a karvaly árnya vágott be a tuja felső harmadába. Kitört a ricsaj, a pánik, de a verebek nem mertek kirepülni, inkább a tuján belül menekültek egyre lejjebb. Álltunk ott dermedten, és figyeltük, amint a hangok egyre lejjebb haladnak a tujában, végül a tuja alján, mintha egy nagy zöld szoknyából potyognának, verebek hullottak ki, s egyik a másik után átszállt a sövénybe, némelyik a lábunk között. Kizúdult így közel száz veréb – meg némi szünet után a kicsit megkésett utolsó. Ő már úgy, hogy a karvaly centikre volt tőle. Áthúzott közöttünk ő is, durr, be a sövénybe, a karvaly utána. Csakhogy a sövény már olyan sűrű volt, hogy a karvaly sehogy sem fért be az ágak közé, ezért az egyik lábával megkapaszkodott a sövény oldalában – mindezt tőlünk karnyújtásnyira –, míg a másikkal szó szerint az ágak között kotorászott, nyúlkált a verebek után, újra és újra. Egymásra néztünk. Hát jó. Kapjon most leckét a karvaly – s egyszerűen levettük őt a sövényről. Ekkor volt életemben másodszor a kezemben élő karvaly. Szegény pár másodpercig fel sem fogta, mi történt, s csak aztán próbált meg szabadulni és védekezni.
De mielőtt a szívetek szakadna meg az etetők aprónépe miatt: az etetők madárcsapatai meglepően hatékonyan védekeznek a karvaly ellen. Annak idején épp ezt kutattam bő tíz évig. Annyira hatékonyan, hogy bizonyos létszám fölött már nem is igen látni karvalyt az etető közelében. De ez hosszú történet, erről majd legközelebb. 🙂

Osszátok meg másokkal is! Köszönöm!

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 

    Név*

    Email cím*

    ITT TOVÁBBI MADARAS CIKKEK KÖZÖTT VÁLOGATHATSZ – LAPOZGASS KEDVEDRE!


    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Harminchét éve ezen a napon, életemben először úgy mentem ki terepre gyerekfejjel, hogy én is úgy csinálom mint a nagyok: távcső a nyakamban, határozó a hátizsákomban, notesz és ceruza a zsebemben. 1983-ban november 7. munkaszüneti nap volt még.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    A rovarok szemszögéből nézvést egytől egyig szörnyetegek. Talán a repülés története is a rovarokkal kezdődött; talán ők repültek fel először, hogy a rájuk vadászó állatoktól megszabaduljanak.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    A rovarok szemszögéből nézvést egytől egyig szörnyetegek. Talán a repülés története is a rovarokkal kezdődött; talán ők repültek fel először, hogy a rájuk vadászó állatoktól megszabaduljanak.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Ebben a pillanatban, míg ezt írom, most is vannak hazai madarak, akik épp a Földközi-tenger hullámai felett verdesnek kitartóan abban a reményben, hogy hamarosan átérnek, mások pedig a forró Szahara kies sárgája fölött vitorláznak Közép-Afrika zöldebb tájai felé.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Bármilyen stratégia szerint vedlik is egy madár, mivel az utolsó tollat is a szervezet állítja elő, ez mindig kockázatos időszak az életében.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Ha egy ilyen réten áll az ember, valami okból egészen felszabadul, egészen bizakodó lesz – ahogy a pacsirták emelkednek, úgy benne is egyre nagyobb távlatok nyílnak

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    A hegyes bíbictojás ugyanis nem gurul el, hanem egy szinte szabályos körívet ír le, és gyakorlatilag ugyanoda tér vissza, ahonnan elgurult.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Ma valaki nem ismert fel egy madárfajt a reggeli posztomnál, és ezért megjegyzést kapott (nem tőlem). Ezért elmesélek röviden valamit. Arról, hogy jó, ha sokan sok mindent ismernek, de ahogy régen gyerekeknek szoktam volt mondani: van valami, ami jóval fontosabb a tudásnál.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Pár hete szinte minden hírportál kis színesként hozta, hogy minden korábbinál magasabb áron kelt el egy postagalamb. Többnyire azt emelték ki, hogy a madár annyira értékes, hogy szállítás előtt biztonsági őrök védik. Érthető: az olvasókat érdekli a nagy suska, legyen szó ritka gyémántról, festményről, lóról, kocsiról.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Sokan tudjátok már, hogy a sarki csér teszi meg vándorlásai során a legnagyobb távolságot. Egyes számítások szerint ez legalább 50.000 kilométer évente! Találtam egy lenyűgöző animációt a sarki csérek vándorlásáról. Ezt nézzétek!

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    ....Amit viszont szinte senki sem tud, hogy a ludak a világ legudvariasabb lényei. Egy lúd mindig köszön. Nem először élek egy háztartásban velük, de olyan még nem volt, hogy ne köszöntek volna.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    .A madárvonulás lenyűgöző és még ma is talányos természeti jelenség, és ha valami mégiscsak elszomorít ősszel, hát épp az, amikor sietős madárcsapatok húznak el a fejem felett, s tudom, a Földközi-tengerhez, Ciprusra, Görögországba vagy Észak-Afrikába igyekeznek. Néha kedvem volna velük tartani, érzem, hogy hiányozni fognak, és bizony elszomorodom.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    A vörösbegy talán a tudatalattinkra hat

    Feltűnt már nektek, hogy mit látunk a vörösbegyen voltaképp? Könnyen lehet, hogy nem, mert ez csak akkor egyértelmű, ha fejtetőre állítjuk.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Ősszel mozog a legtöbb, zömmel fiatal madár számukra ismeretlen helyeken. Mit tegyünk, ha ablaknak repülő madarat találunk? Az ősz a madárvonulás időszaka, de sajnos ilyenkor találhatunk leggyakrabban ablaknak ütköző madarakat is.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Nevében se akármilyen madár ez – de joggal kapta ezt a nyakatekert nevet. Nehéz őt besorolni bárhová is, és ha jellemezni akarjuk, akkor inkább az eltérésekkel jellemezhetjük őt.

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Valódi természetükkel, összetartásukkal és szolidaritásukkal azonban leginkább akkor szembesülhetünk, ha madárgyűrűzésen veszünk részt (ha már tegnap sort kerítettem a madárgyűrűzés rövid történetére is).

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Valóban kérdés: hogyan lehet, hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Először is: ha azt kérdezem, melyik a Föld leggyorsabb állata, a többség kapásból vágja rá, hogy a gepárd. Ám az csak az emlősök között a leggyorsabb (110 km/h végsebességgel).
    A leggyorsabb a vándor. Az ő legnagyobb hitelesített sebessége 360 km/h!

    MADARAKRÓL MINDENKINEK

    Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni.

    previous arrow
    next arrow
    previous arrownext arrow
    Slider

    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider

    Slider

    Slider

     

    6 Comments:

    1. Hrabecz Ildikó

      Köszi!! 🙂 Tényleg nagyon látványos, ahogy fáradhatatlanul kergeti a kismadarakat a fenyőfán fel-le, és nem akad el soha az ágakban. Feltűnt viszont az is, hogy én egyáltalán nem érdeklem, nem fél. Mozoghatok az udvaron, fotózhattam 8-10 méterről – ugyanazzal a hideg, borzongató tekintettel meredt csak rám.
      Egyébként ahhoz képest, hogy hányszor megjelenik egy nap, nem gyakran jár sikerrel; a kicsik riadólánca szinte tökéletesen működik.

      • Ó, igen, ráismerek 🙂 Volt olyan is, hogy annyira kitartóan vadászott – végül felült az etetőhöz legközelebbi fára – hogy az aprónép nem tudott enni bő egy órán át. Amikor kimentem meg sem mozdult. Ráztam a fát, akkor sem. Végül seprűvel mozgattam meg alatta az ágat, mire leugrott róla. Vadászat közben pedig se hall se lát, ilyenkor totálisan “beszűkült tudatállapotban” van, csak azt látja, amit üldöz 🙂 Van esetleg róla egy jó fotód? 🙂

    2. Szabó Edit

      Én mint az Alföldön felnőtt gyerek csak a vércsét ismertem. (Így már értem, miért. 🙂 Köszi!)
      Emlékszem, hogy a kiscsibéket félteni kellett tőle. A kotlós hangjából már tudtuk, hogy vércse van a közelben, mert hívta a csibéket és begyűjtötte maga alá. 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük