Az előző, őszi Szitakötőben már elmeséltem, hogy bár sok madár elvonul tőlünk ősszel, mások éppen hozzánk jönnek telelni. Ahogy a délen telelőket visszavárjuk tavasszal, ugyanúgy várhatjuk a télire hozzánk érkezőket, például a csízt vagy a fenyőpintyet. És persze ne feledkezzünk meg azokról sem, akik egész évben velünk vannak, mint a cinegék és a verebek. Télen bizony nekik is nehéz a dolguk.
Nyiss nekik éttermet, mondhatnám, mert a jó madáretető olyan, mint egy étterem. Csakhogy míg a jó étteremben általában az ételek különlegesek, a madáretetőnél inkább a vendégek.
Sokan azt hiszik, a kiakasztott szalonna vagy a párkányra szórt napraforgó csupán csemege a madaraknak, pedig a kemény, fagyos időben az etetéssel madáréleteket menthetünk, vagyis akinek madáretetője van, az nemcsak büszke és boldog étteremtulajdonos, hanem életmentő is.
Az etetőre főként az apró, verébtermetű, úgynevezett énekesmadarak járnak. Egyik fontos jellemzőjük, hogy sokkal gyorsabban emésztenek, mint az emberek, azaz sokkal hamarabb éheznek meg, és a méretükhöz képest sokkal többet esznek. Voltaképp az egész napjuk étkezésből áll, hajnaltól estig megállás nélkül keresgélnek, hogy az étvágyukat kielégítsék. Vajon miért ilyen falánkak?
A madarak repülnek, és ehhez sok energia, a sok energiához pedig rengeteg táplálék kell. Ráadásul az énekesek testhőmérséklete rendkívül magas: 43 fok! Képzelheted, milyen nehéz lehet télen ezt a hőmérsékletet fenntartani. Minél hidegebb van, annál többet kell enniük. Csakhogy épp a nagy hidegben a legnehezebb élelmet találni. Éjszaka nem esznek, de napközben zsír formájában a testükön képeznek „raktárakat”, amiket az éj folyamán szép lassan felélnek. Ha egy madárkának estére nincs megfelelő tartaléka, előfordulhat, hogy reggelre kihűl, és nem ébred fel többé. Nagyon gyorsan híznak és fogynak: a széncinege egyetlen óra alatt annyit veszíthet a súlyából, mintha egy felnőtt ugyanennyi idő alatt négy kilót fogyna. Ezért a tél leghidegebb időszakában minden nap valóságos élethalálharc a számukra. Ha segítünk, sokkal könnyebb kihúzniuk tavaszig.
A madáretetésnek persze megvannak a maga szabályai és fortélyai. Fontos, hogy még az etetés megkezdése előtt tájékozódj, mert a legfontosabb, hogy ha egyszer etetni kezdtél, nem szabad félbehagynod. Az apró madarak nagyon hamar rászoknak az etetőre, s a mindennapjaikat is ott kezdik. Ha jó helyet találnak, egyes madarak akkor sem vonulnak tovább délnek, ha az idő zordabbra fordul. Miért is tennék? Hisz ott van az etető! Ha nagy a baj, vagyis kemény fagy van, hó – vagy ami a legrosszabb: óneső – hullik, és üres marad az etető, éhen veszhetnek. Az ablakod alatt várják majd az eleséget ahelyett, hogy újabb élelemforrás után néznének. Tudnod kell: számítanak rád, és nem szabad őket cserbenhagynod.
Az sem mindegy, mivel eteted a vendégeidet. Kenyeret ne adj, mert ha megvizesedik, könnyen okoz gyomorbetegségeket. Sokan akasztanak ki szalonnát, de ügyelni kell, hogy ne legyen sózott, paprikás vagy füstölt: csakis a nyers, fűszer nélküli kenyérszalonna jó. A legbiztonságosabb etetőanyag a napraforgó. Szívesen fogyasztják a cinegék és a magevők is. De napraforgóból is sokféle van: a bolti, enyhén sózott éppúgy nem jó, mint a sózott szalonna. Díszállat-kereskedésekben is kaphatsz etetnivalót, de onnan se a nagy szemű, vastaghéjú és csíkos napraforgót vedd, hanem a kis szemű feketét. Legjobb, ha egy takarmányboltban vásárolsz.
Az etetőt szélvédett helyre tedd, ahová már kora reggel süt a nap, hogy minél melegebb helyen legyen. A vendégeidre ragadozók vadásznak, ezért jó, ha a lehető legtágasabb kilátás nyílik az etetőről, így időben észreveszik, ha karvaly közeleg. Figyelni kell arra is, hogy a macska ne férhessen az etetőhöz. Ügyelj, hogy ne ázzon be, és a mag száraz maradjon benne.
Remek írás, sok hasznos tanáccsal, magyarázattal. Idén már több időm lévén megfigyeltem, hogy vannak olyan időszakok, amikor tömegesen érkeznek és vannak szinte madár-mentes órák nap közben. Érdekes téma lehetne még a jó madáretető. Végtelen a variációk száma, sajnos azonban meglepően kevés az igazán jó madáretető. Vajon ki milyet alkalmaz és azt miért?
Remek írás, sok hasznos tanáccsal, magyarázattal. Idén már több időm lévén megfigyeltem, hogy vannak olyan időszakok, amikor tömegesen érkeznek és vannak szinte madár-mentes órák nap közben. Érdekes téma lehetne még a jó madáretető. Végtelen a variációk száma, sajnos azonban meglepően kevés az igazán jó madáretető. Vajon ki milyet alkalmaz és azt miért?