Mennyit költünk madáretetésre? – A madáretetés költségei

Fenyőpintyek (Fotó: Centauri)

Bevezetésként annyit röviden: bizonyára sokan emlékeztek rá, hogy 2017/2018 telén sokakkal együtt létrehoztuk Magyarország első madáretető-térképét, közel 2000 etetőhely regisztrált nálam, és mivel külhoni magyarok is jelentkeztek, összesen 11 országból. A projektet azonban sajnos derékba törte, hogy megszakadt a Facebook-kapcsolat. Ez azonban jó ideje helyreállt, és stabil, biztonságos, így bátorkodom most már visszatérni a madáretető-térkép további fejlesztésére is, bízva abban, hogy a többség nem tántorodott el ettől a programtól.

A regisztrált etetősök egy része azonban így is sok adatot küldött. Ezek feldolgozása először adott olyan számsorokat, melyeket korábban semmilyen forrásban nem találhattunk. Már ezért is megérte. Tudtommal Magyarországon eddig nem álltak rendelkezésre hasonló adatok, de talán még külföldön sem.

Ahogy sokszor írtam már: a madarat etető ember önzetlen. Visszaigazolták ezt a számok is. Pénzügyileg is komoly összegeket fektetünk be a madarak téli gondozásába.

Széncinege – ő a leggyakoribb vendégünk (Fotó: Centauri)

A kérdőívek alapján 2017/18-ban átlagosan 14.000 forintot költöttünk a madarainkra.

A nálam regisztrált etetőhelyek tehát együttesen 2017/18. telén 28 millió forintot fordítottak, elsősorban napraforgóra. Megdöbbentő, de az etetőhelyek átlagosan 14.9 éve működnek, de akadt olyan is, ami több mint 50 éves!

Vagyis egy átlagos madáretető gazdája alsó hangon is százezreket fektet be a madáréttermébe. Szép számmal akadnak olyanok, akik évtizedek alatt milliókat.

A kérdőívekben rákérdeztem arra is, hány madáretetőről tudtok a könyéketeken. Átlagosan 3,6 további, nem regisztrált etetőről számoltatok be. Így azt mondhatjuk, hogy csak azon a télen minimum 100 millió forintot költöttek a magyarok madáreleségre.

Ennél is durvább számot kapunk akkor, ha alapul véve a madáretetők átlagéletkorát (még egyszer, ez 14.9 év), s elfogadva, hogy átlagában 14.000 forintot költ minden etetőhely egy szezonban,

csak a regisztrált etetőhelyeken 417 millió forint körüli összeget “tapsoltunk” el madáretetésre.

Fenyőrigó (Fotó: Centauri)

Ha feltételezzük, hogy a bejelentett, de nem regisztrált etetőknél is hasonló a helyzet, akkor ezt az összeget felszorozva 3,6-tal, durván másfél milliárd forintot kapunk. És akkor nem számoltunk azzal, hogy az ország madáretetőinek nagy része továbbra sincs regisztrálva.

Összességében annyit biztosan állíthatunk, hogy milliárdokat költünk el az évek során a madarak segítésére.    

De ne gondolja senki, hogy itt módos emberekről van szó. Gyakran olyanok is etetnek, akiknél amúgyis szűkös a büdzsé. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy tudunk-e spórolni az etetés költségein valahol. Bár rögtön hozzá kell tenni: a madarakat etető ember ez ügyben sem fösvény.

AZ IS EGÉSZEN ÚJ TUDÁS, HOGY AZ ETETŐHELYEK ELOSZLÁSA KORÁNT SEM EGYENLETES

Magyarország madáretető-térképe 2017.12.22. (Centauri és 1200 társa :-) )

Magyarország madáretető-térképe 2017.12.22. (Centauri és 1200 társa 🙂 )

DE MIRE KÖLTJÜK EZT A RENGETEG PÉNZT?

Természetesen a költségeket csak úgy lehetett kiszámolni, ha viszonylag pontos képet kapunk arról, milyen eleségféléből mennyit használunk fel. Lenyűgözően lelkiismeretesen töltöttétek ki a viszonylag hosszú kérdőíveket, ezért egészen pontos adatokból számolhattam ki (figyelembe véve az adott időszak terményárait), mennyit költöttünk.

Hogy egy kicsit kevesebb legyen a szám, most csak annyit mondok: 2017/18-ban a felhasznált madáreleség mennyisége

országos szinten egész biztosan meghaladta a 200 tonnát!

Ez nem kevés.

ARRÓL IS PONTOS KÉPET KAPTUNK, MILYEN ARÁNYBAN ETETJÜK A KÜLÖNFÉLE MADÁRELESÉGEKET


takarmányok 2

Természetesen napraforgóból adunk legtöbbet, ez a madáreleség 63%-a.

Őszintén szólva én még ennél is nagyobb arányra tippeltem volna, és meglepett, hogy a tiszta köles is elér 9%-ot. Viszonylag nagy arányban vásárolunk boltban kimondottan téli madáretetésre gyártott eleségeket. A tapasztalataim is azt mutatták, hogy az utóbbi években egyre elterjedtebb a cinkegolyó (faggyúgolyó), de azért meglepett, hogy ennyire. Tömegében is eléri az 5%-ot (90 grammal számoltam golyónként),

ez közel 70.000 golyócskát jelent!

Talán ez az egyik olyan tétel, ami jelentős hatással lehet a madárfajok arányaira. Egyrészt ezt akkor is nyugodtan fogyaszthatják a cinegék, amikor a pintyek és verebek megrohamozzák az etetőt. De van egy olyan faj is, aki a korábbi években csak szórványosan jelent meg az etetőkön, ám épp a cinkegolyók elterjedésének köszönhetően egyre rendszeresebb, ez pedig az őszapó. Ő kimondottan szívesen függeszkedik a golyókon, könnyen kopácsolhat belőle falatokat, míg etetőbe nem száll be olyan szívesen és a napraforgót is nehezebben töri fel.

takarmányokAmire egyáltalán nem számítottam, hogy a magkeverékek is ennyire elterjedtek: 8% és 11,5 tonna! A magkeverékek és a köles együtt közelít a 20%-os arányhoz. Ez azért örömteli hír, mert

a verebek számára ez fontos lehet.

Különösen érdekes a hagyományos etetőanyagok háttérbe szorulása. Ezt sajnos már nem tudjuk vizsgálni, de nagy biztonsággal állítom, hogy 10-20 évvel ezelőtt a szalonna még jóval előkelőbb helyet foglalt volna el. Gyerekkoromban az etetők legtöbbjén magfélék nem voltak, viszont a szalonna egész télen ott lógott a kert fáin. Most a szalonna az utolsó. A becsült 400 kg. szinte elenyésző a több mint 85 tonnányi napraforgóhoz képest. Szintén meglepett, a dió. Úgy gondoltam, épp csak hébe-hóba használjuk, nagyjából a szalonna szintjén, hisz nagyon drága, és jól kiváltható mással (napraforgóval), ennek ellenére

dióból jóval több fogy, mint szalonnából, közel 4 tonna (3700 kg.)

Elgondolni is szép, mennyi bejgli készülhetett volna ennyi dióból 🙂 A dió népszerűsége annak köszönhető, hogy – amint azt sokan írtátok is – a madarak körében szemlátomást nagyon népszerű. Összefoglalva:

éttermeink színes és bő választékkal várták a madarainkat – ennek megfelelően a fajgazdagság is meggyőző,

mert természetesen a fajok arányairól is sokkal pontosabb képet kaptunk.
De ami mindennek alapja, az ember. Az a “típus”, aki odafigyel másokra, még a madarakra is, és önzetlenül segít évről évre. Köszönet érte!

Kérlek, oszd meg másokkal is! Előre is köszönöm.

Ha regisztrálni szeretnéd a madáretetődet, írd meg az etetőhelyét az enisetetek@gmail.com címre 🙂

 

Vörösbegy (Fotó: Centauri)

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 

    Név*

    Email cím*


    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider

    Slider

    Slider

     

    2 Comments:

    1. Holsky Péter

      Kedves Cen, nagyon érdekes és hasznos statisztika! Tényleg impozáns számok. Egyetlen kötözködésem lenne: az infláció miatt szerintem nem teljesen pontos, ha a majdnem 15 évet a mostani (2017/18-as vagy 2020-as) terményárakkal szorozzuk fel – bár lehet, hogy a különbség nem jelentős, és a tendencián ez nyilván nem változtat.
      A területi elosztás izgalmas kérdés. Hirtelen rátekintve nekem úgy tűnik, hogy a nagyvárosok – Budapest mellett Debrecen, Pécs, Szeged, talán Miskolc és Kolozsvár – környéke kiemelten jelen van. Hogy ez abból adódik-e, hogy az ottaniakban nagyobb az igény az etetésre, vagy inkább az a magyarázat, hogy ide jutott el jobban, gyorsabban a felhívás híre, nem tudom. A dolgot különben is árnyalja a Budapest–Balaton-tengely felülreprezentáltsága. De – korábbi írásaid alapjá – úgy hiszem, Te mindezt alaposabban, részletesebben is feltártad már felmérés-értékelésedben 🙂

      Gratulálok – és a madárbarátoknak is! Így tovább – ha lehet, ha tudjuk, idén télen is!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük