Hogyan etessünk madarakat? – Minden a madáretetésről

Csíz (Carduelis spinus) Fotó: Centauri

2020.09.16. Szeptembertől már etethetjük a kert madarait, de ez még inkább a felkészülés időszaka. A madáretetősök elvileg mindent tudnak már, amit a madáretetésről tudni kell, mégis van néhány kevésbé ismert trükk, amivel még több madarat csábíthatunk a kertünkbe, és gondolok a panelban élőkre is.

Higgyétek el, némi tudatossággal igen jelentősen javíthatunk az etetőink minőségén.

Pár nap múlva beáll a klasszikus hűvös, őszi idő, s a régi etetőhelyeken megjelennek az első cinegék, akik ilyenkor gyakran még az ablakunkat is megkocogtatják. Ilyenkor nem feltétlenül véletlenszerű kocogtatásról van szó; ezzel a madaraink sok esetben valóban jeleznek (erről korábban részletesen írtam ITT). Tavalyi madaraink jelentős része ugyanis visszatér a megszokott etetőre. De melyik madáretetős ne akarna még több, és többféle madarat az etetőre?

Először azonban nézzük nagyon röviden a legfontosabb, minden madáretetősre kötelező szabályokat.

 AZ ELSŐ ÉS LEGFONTOSABB SZABÁLY

Amit nem lehet elégszer elmondani: ha egyszer megkezdtük az etetést, ne hagyjuk félbe! Kezdhetjük akár ma is, kezdhetjük az első fagyok idején, de bármikor kezdjük is, március elejéig ne hagyjuk abba.

Figyeljünk arra is, hogy legyen a madarainknak ivóízük. Takarítsuk az etető és környékét legalább hetente. Nagyobb etetőknél indokolt pár naponta.

AMIRE AZONBAN RITKÁN FIGYELNEK

Konkrét adatokkal támasztatottam alá egy korábbi cikkben, hogy télen nemegyszer az életükért küzdenek a vendégeink (Élet-halál harc az ablak alatt). Az átlagosan 43-44 C testhőmérsékletű aprónép számára komoly kihívás a téli hideg és táplálékhiány idején fenntartani annyi tartalékot, mellyel képesek megőrizni ideális testsúlyukat. Madaraink kora reggel vannak a legrosszabb állapotban; ilyenkor a legfontosabb, hogy hamar táplálékhoz jussanak. Nem mindegy tehát, hogy mikor töltjük fel az etetőt. Legcélszerűbb mindig a nap végén, hogy már a kora reggeli órákban is táplálkozni tudjanak.

TÖBB FÉNY, TÖBB MELEG

Télen kevés meleg és fény jut a madarainknak, így próbálnak kihasználni minden fény- és hőforrást. Sokat jelenthet számukra, ha az etető már a napkelte pillanatában napfényt kap. Ha több etető van egymás közelében, reggel azt választják, amelyik napfényesebb. Ebből a szempontból az az etető a legjobb, melyet reggeltől estig süt a nap. Igyekezzünk ezt figyelembe venni az etetőhely kiválasztásakor.

Fotó: Centauri

KILÁTÁS ÉS MENEDÉK

A kilátás és menedék biztosítása az első olyan trükk, amivel jelentősen növelhetjük a madaraink számát és a fajszámot is. Ne feledkezzünk meg arról, hogy cinegéink, verebeink, pintyeink minden percben ragadozók támadásától tartanak. Joggal.

Elsősorban a karvaly és a macska jelent számukra veszélyt.

Rossz hírem a macskatartóknak, hogy a cicákat szabadjára engedni helytelen. Óriási károkat okoznak a madárvilágban. A karvaly jelenléte természetes, nem kell gyűlölnünk őt, de biztosítanunk kell aprómadaraink számára az esélyt. Sokan kénytelenek az etetőn enni akkor is, ha ott lenni egyébként igen kockázatos. Ezeket a kockázatokat mi is csökkenthetjük, és ezt meghálálják a madaraink.

Védelem a macska ellen

Legjobb, ha nincs a kertben macska. Nehéz ügy egyeztetni a gyakran messze lakó macskagazdival, hogy ne engedje szabadon kóborolni és vadászni kedvencét, de azért meg lehet próbálni. Ha nem tudjuk macskamentessé tenni az udvart, ügyeljünk arra, hogy a földre szálló madaraink közelében ne legyen olyan sűrű bokros vagy takarás, ahonnan a macska váratlanul rájuk ronthat. Bárhogy igyekszünk is, nem tudjuk a madarainkat biztonságos magasságban tartani – és nem is kell (erre kitérek még) –, hisz például a cinegék széthordják a magot, az erre-arra elpotyogott napraforgóra pedig előbb-utóbb rámennek a pintyek. Arra kell ügyelnünk, hogy az etető alatti terület, és a később javasolt szóróetető környéke belátható legyen. Méterekről láthassák, ha macska közeleg.

Karvaly (Accipiter nisus)Védelem a karvaly ellen

Lehetetlen megvédeni a madarainkat a karvalytól teljesen, mivel a levegőből támad és kitartóan üldözi a kiszemelt zsákmányt. Nem mindegy azonban, hogy az aprónép mikor észleli először a ragadozót. Ezért fontos biztosítani számukra a kilátást. A teljesen zárt, fákkal, bokrokkal körbevett terület biztonságos a cinegék számára, de nem a pintyféléknek, melyek a karvaly elől nem a sűrűbe, hanem a levegőbe menekülnek, és magasra húznak. Minél gyorsabban tudják ezt megtenni, annál inkább biztonságban vannak.

Ezért a nagyon zárt helyeken felállított etetőkön kevesebbszer és kisebb számban mutatkoznak pintyfélék, elsősorban tengelicék és zöldikék.

A karvaly ritkán támad a „sűrűből”, hisz ott nem képes elérni azt a sebességet, ami a sikeres zsákmányoláshoz kell. Gyakran érkezik alacsonyan, lopakodó módban, de többnyire nyílt helyről. Ezt a teret kell jól belátnia a madarainknak. Sok madár a zárt, sátortetős etetőt sem kedveli igazán, főként, ha az nagyon alacsony, egyrészt nem látni ki belőle, másrészt nehezebb elhagyni (mivel felül fedett).

Az ideális etetőhely egyik oldalán erdő, bokorsor, „sűrűség” van, a másik irányba viszont messzire látni.

Támadás esetén a cinegék a fák irányába menekülnek, a pintyek a magasba. Ez abból a szempontból is kedvez a madarainknak, hogy a karvalyt már ez is megzavarja; el kell döntenie, melyik csoportból szemel ki valakit. Ezredmásodpercekről van szó néha, de ez is sokat számít. Nem ritkaság az sem, hogy a kétféle stratégiát követő madarak mozgásától annyira megzavarodik, hogy támadás nélkül felül valahol az etető környékén.

Mezei verebek (Passer montanus) (Fotó: Centauri)

Védjük a verebeket is!

Sokan nem kedvelik őket, többek között azért, mert mindent felesznek, sokba kerül az eltartásuk, de korábban szintén részletesen írtam arról, miért kell őket is etetni, és hogyan oldhatjuk meg az etetésüket olcsón (Hogyan spóroljunk a madáretesnél?). De nem elég etetni őket, a védelmükről is gondoskodni kell. A verebek menekülési stratégiája egyedi; nem spriccelnek szét a fák között, mint a cinegék, nem húznak fel a magasba, mint a pintyek, inkább behúznak egy olyan bokorba, ahová a karvaly nem fér be. Ha sok madarat akarunk, ilyen búvóhelyet is biztosítanunk kell. Ha van ilyen bokrunk, egy tujasor, egy sűrű aranyeső, akkor a verebek etetését igyekezzünk e bokortól, sövénytől pár méterre elhelyezni.

Hogyan spóroljunk a madáretetőn? Hogyan tartsuk távol a verebeket?

Mit tegyünk, ha nincs sövényünk?

Először is azt mondanám: az ősz remek alkalom, hogy sövényt telepítsünk, mely nyáron remek fészkelőhely lesz rigóknak és poszátáknak, télen pedig a verebeknek adhat menedéket. De mi legyen addig? Az ősz a metszés időszaka is, a legtöbb helyen nem okoz gondot gallyak gyűjtése. Amikor még nem voltak megfelelő bokraim, a környékbeli telektulajdonosoktól kunyeráltam venyigét, és abból építettem sűrű, kb. 2 méter magas „műbokrot”. A verebek hamar beszoktak, és az etetőn is jelentősen megnőtt a számuk. Ezeket a gallyhalmokat örömmel használja az ökörszem, az erdei szürkebegy és a vörösbegy is. Nagyon megéri. Tavasszal aztán, ha útban van, el lehet bontani.            

MIVEL NÖVELHETJÜK A MADARAINK LÉTSZÁMÁT LEGINKÁBB?

Ha a fenti szempontokat szerint kiválasztottuk és kialakítottuk már az etetőhelyet, el kell döntenünk, mennyit szánunk erre a projectre. A létszámot természetesen a táplálékbőség emeli a leghatékonyabban. Berendezkedhetünk arra is, hogy korlátlan mennyiségben adagoljuk az eleséget, akkor azonban keményebb tél esetén naponta fogyhat akár 10-15 liter napraforgó, vagy annál több is. Gondoskodnunk kell a folyamatos utánpótlásról. Aki ebbe belevág, jó eséllyel életre szóló élményekkel gazdagodhat, és sokszor úgy érzi majd magát, mint aki egy röpde kellősközepén él. Egy „kifogyhatatlan” etető néha ezres nagyságrendben vonzhat madártömegeket.

Szóróetető hordó tetején itthon (Fotó:Centauri)

ADJUNK HELYET!

Sok madár sok helyet foglal. A madarak sem kedvelik a zsúfoltságot. Madárállományunkat főként magevőkkel, pintyfélékkel és verebekkel turbózhatjuk fel. A cinegék létszáma – bármit teszünk is – sosem fog olyan látványosan emelkedni, mint a magevőké. De a magevők sem szeretik, ha egymást akadályozzák a szedegetésben. Sokan még a klasszikus fára vagy párkányra szerelt etetőkre se járnak szívesen (ilyen az erdei pinty és a fenyőpinty). Legjobb és legegyszerűbb megoldás a szóróetető. A fenti szempontok figyelembevételével válasszunk ki egy helyet, ahová egyszerűen a földre szórjuk az eleséget. Én általában 4-8 négyzetméteren szórom ki a magot, egyenletesen, mintha vetnék. Talán meglepő, de a verebeknek szánt kölest a kert más, nyitott részein is „vetem”, ezzel is elosztva a kertben a madarakat. Sosem fordult elő, hogy az elszórt vörös köles szárba szökkent volna valahol a kertben. Apránként mindenhonnan feleszik.

Szóróetetőnél általában javasolnak egyfajta féltetőt, de én azt mondom: ezt nem feltétlenül szükséges. A legtöbb madarat ez is zavarja. Havazás idején jól jön persze, mert hómentesen tartja a terület egy részét, de sokkal célszerűbb a terület tisztítása. Kitartó havazás idején ez gyakori tisztítást jelent, de nem akkora munka, mint hinnénk. Legtöbbször a frissen hullott havat cirokseprűvel is kiterelhetjük a szóróetetőről. Legideálisabb persze a kettő kombinációja: féltető, mely pár négyzetmétert véd, s előtte tágas, havazásban is nyitva tartott terület.

Nincs olyan etetéstípus, mely ennél több madarat vonzana.

karvaly támadás

Szóróetetőn készült ez is (Fotó: Centauri)

FIGYELJÜNK A KISEBBSÉGRE IS!

A megnövekedett forgalom akár vissza is vethet bizonyos csoportokat, például a cinegék létszámát. Többféleképp és több helyszínen etessünk. Ne koncentráljuk a teljes forgalmat egy etetőre vagy az ablakunk alá. Én is, mint mindenki, szeretnék minden madarat a lehető legközelebbről nézegetni a fűtött lakás biztonságából forró csokit vagy kávét kortyolgatva, mégis azt mondom: béküljünk meg azzal, hogy madaraink egy része kissé távolabb lakmározik. A szóróetető mellett legyenek fára függesztett, nyugalmasabb etetők is a cinegéink számára. Inkább szerezzünk be egy kisebb távcsövet, amivel a messzebb eszegető madarainkat is szemmel tarthatjuk.  

TOVÁBBRA IS GOND A HOSSZÚ ÉJSZAKÁK TÚLÉLÉSE

Bármilyen jó helyet biztosítunk is, a téli éjszakák komoly kihívás elé állítják a madarainkat. Ebben bajosabb segítséget nyújtani, de nem lehetetlen. Cinegéink, csúszkáink, verebeink számára a téli éj viszontagságai ellen is az odúk adnak biztonságot. Az odútelepítés célja rendszerint fészkelőhelyek biztosítása, de ugyanezeket az odúkat használják a madarak éjszakázásra is. Telepítsünk sok odút! Ne spóroljunk vele. Gondoljunk arra is, hogy nemcsak a széncinege, hanem a mezei veréb is odút foglal majd magának (Olyan odútípus nincs, ami a széncinegének jó, de a verebeknek nem, de ne is akarjuk kizárni őket). Ha kicsi a kert, egyeztessünk a szomszédokkal is, telepítsünk a környéken is.

csuszka madáretető madáretetés

A csuszka (Sitta europaea) nemcsak éjszákazik az odúkban, hanem időnként privát raktárakat is kialakít bennük, felhalmozza a magokat, mint egy egér. (Fotó: Centauri)

A legjobb az B- és az A-típusú odú. A B-típus széncinege és mezei veréb számára jó, az A-típus a kisebb termetű kék és barátcinegének. Az én tapasztalataim szerint egy átlagos területen 10-15 B-típusú odúra kell számolni 1 db A-típust, mivel barátcinege és kék cinege jóval kevesebb van.

A fenti típusok pontos méreteit ITT találjátok.

A kihelyezésnél igyekezzünk védett helyre, röpnyílással dél felé tájolni az odút. Nem kell felrakni az egekbe, az a magasság, amit elérünk egy létrával kényelmesen, épp elég. A szeptember-október ideális időszak arra, hogy legyártsuk az éjszakázóhelyeket, melyeket aztán sok cinege barátunk költésre is használhat majd.                 

ŐSZ = FAÜLTETÉS, PARKOSÍTÁS

Rövid távon a pintyfélék éjszakázását nem segíthetjük. De a csöndes szeptember-október hétvégéken nemcsak odúkkal bütykölhetünk, hanem a kertünkkel is. Ültessünk sok örökzöldet; gyorsan növekedő fenyőket és tujaféléket. Pintyféléink ugyanis ezekben éjszakáznak a legszívesebben.

Ilyenkor telepíthetünk sövényeket, búvó- és fészkelőhelynek alkalmas bokrokat, de akár a téli etetésre is gondolhatunk már kertészkedés közben, s ültethetünk rigóink – és a távoli észak téli madárvendégeinek is – olyan fajokat, melyek aztán élelemmel látják el őket. A legkiválóbb a madárberkenye, mely nemcsak szép, hanem termőre fordulva bőséges táplálékkal látja el a fekete rigókat, a fenyőrigókat, és amikor eljön hozzánk, a pompás csonttollút is. Madárberkenyéből sosem elég. Amikor a fenyőrigók vagy a csonttollúak ezrével érkeznek hozzánk, nincs az a madárberkenye-ültetvény, mely elég lenne a számukra.   

Itthon (Fotó: Centauri)

HOGYAN JAVÍTSUK A PANELHÁZI ETETÉS ESÉLYEIT?

Panelházban élők irigykedve olvashatják mindezt, hisz számukra a fentiek közül szinte semmi sem valósítható meg. De az ő helyzetük sem reménytelen, sokat javíthatnak az esélyeiken ők is.

Panelházi környezetben az első dolog, amit el kell nyernünk – s ami egy kertben adott – az a madarak bizalma. Tartanak az olyan helyektől, ahol még egy ág sincs. Ezért az erkélyünk falára, korlátjára rögzítsünk ágakat oly módon, hogy szellősen álljanak, s könnyű legyen felülni rájuk.

madárfotók birdphotography madáreteté madárvédelem tengelice élet-halál harc birds carduelis

Tengelicék és zöldikék szívesen járnak rá magasan található etetőkre is (Fotó: Centauri)

Erkélyeink nélkülözik a zöldet is, ez szintén riasztó lehet egy madárnak. Egy zöld erkély ráadásul olyan, ami vizuálisan is azt üzeni: lehet ott valami! Gyors, egyszerű megoldás venni pár földlabdás oszloptuját, és azokat dézsába helyezni az erkélyen. Hosszabb távon arra is berendezkedhetünk, hogy szintén dézsából útnak indítsunk örökzöld kúszónövényeket, például borostyánt. Pár év alatt zölddé tehetjük a falainkat. Nem mellesleg ez nekünk is jó; nyári hőségben árnyasabb, kellemesebb a klíma (hisz a levelek árnyékolják a falainkat), s azzal a jó érzéssel léphetünk ki az erkélyre, hogy hozzájárultunk a levegő tisztaságához, a légkör egyensúlyának megtartásához is. Képzeljük el egy pillanatra lakótelepeinket úgy, hogy azokat tetőtől talpig befutják az örökzöld vagy ősszel vörösre színeződő futónövények. Mennyivel szebb lenne!

Fotó: Centauri

Nem kell sok hozzá, hogy egy erkélyt „talpalatnyi zöld viránnyá” varázsoljunk. Persze legyen egy erkély bármilyen zöld, sok múlik a környezetén, azon is például, mennyire van magasan, de kísérleteinkkel semmiképp sem veszthetünk. Legrosszabb esetben zöldet, frissességet hoztunk az életünkbe. Nekem például sikerült viszonylag népes etetőt üzemeltetnem egy kilencedik emeleti erkélyen, ahová főként tengelicék, zöldikék és csízek jártak. Szóval nem reménytelen.

Hajrá mindenkinek!


Kérlek, oszd meg ezt a cikket másokkal is! Köszönöm.

Megtisztelsz minket azzal, ha hozzászólásban megosztod velünk a saját tapasztalataidat is. Hátha tanulhatunk még egymástól; vagy egyszerűen csak örülhetünk egymás sikerének. (Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!)

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*

Lessátor 30 perc alatt ingyen – madárfotózás madáretetőn

Téli madarakról és madáretetésről mindenkinek

Valóban haszontalan a madarak etetése?

13 Comments:

  1. Ibolya Nagy

    🦉🐦🦅🦆🐧🐦💗

  2. Ó, köszi a tippeket, ezek közül egy csomó dologra magamtól nem gondoltam volna. 🙂 Ezres nagyságrendű madárcsapat! Dejó lenne egyszer annyit látni. 🙂

    • Lehetséges, az egyéni rekordom kertvárosi környezetnem 5-6000 madár. Itt, ahol most élek, alapvetően természetes körülmények között, a vadonban, ennyi madár sosem gyűlt össze, viszont itt volt olyan tél, hogy a citromsármány (ami a kertvárosban mindössze párszor fordult elő) százával lepte el az udvart.

      Az utóbbi években, bárhogy etetek is, mintha kevesebb madár jönne. Az enyhe telek miatt, nem is szorulnak rá annyira – ez is oka lehet talán. Nagyon nem bánnék egy igazán mozgalmas telet sok madárral! 🙂

  3. Szabó Edit

    A cinegéim egyre gyakrabban néznek be az etkélyre, de én még várok kicsit az etetéssel. Vizet viszont mindig találnak. 🙂

  4. Lehet télen is sok madaram lesz, de most valami eszméletlen, hogy mennyi van. Tengeliccel tele az eperfa, diófa, és fiatalokkal főleg. Nem is értem, ezek most hagyták el a fészket, tudom, hogy háromszor is költenek néha, de ilyen későn?? Azt se értem, hogy most mit csipegetnek az eperfán? Rovarokkal etetnének még? Az biztos, hogy a diófán sok lárva van, és az is biztos, hogy az idei dió is a téli etetőn a madarak tápláléka lesz, mert, a dióburok -fúrólégy lerendezte a termést.
    Több a rozsdafarkú is mint nyáron, akkor csak 2 pár költött itt, igaz nem egy költés volt, de most sokkal többen vannak. Lehet ezek már vonulnak és megálltak itt rovarászni és inni? Mert gondolom az nagyon fontos, hogy nálam több helyen van itató, és naponta többször friss víz kerül bele, van direkt fürdő is, mert a verebek percek alatt kifürdik. 🙂 Aratás után egy időre eltűntek a mezei verebek, de már ők is szállíngóznak vissza a földekről, a házi veréb meg hűségesen itt bogarászik, gyűjtöget egész évben.
    A minap, a fűzfa alatt rajzott valami hangyafaj, és rengeteg szitakötő táncolt felettük, vadásztak, de rájuk meg vadászott több a rozsdafarkú. A végén az összes szitát elkapták. Nagy buli volt, az elején videóztam, de amikor a madarak észbekaptak, akkor már nem volt rá időm sajnos.

    • Az idén nálam is több a madár, minden faj, különösen feltűnő volt, hogy van már talán 15 éve is, hogy nem láttam itt ennyi fecskét.

      Az eperfáról jut eszembe, évek óta szeretnék ültetni, de kereskedésekben sosem találkoztam vele. Nem tudsz esetleg eperfa-beszerzési lehetőséget? A környéketeken gondolom sok az eperfa. Nekem kellene a fehér és a fekete is., legalább 15-20 db.

      • Ó, ha tudom, akkor meghagyom a magoncokat. 🙂 Kereskedésben nem igen látni, csak a csüngőágú szomorú eperfát. Nálam két óriás eperfa van. 🙂

  5. Szabó Edit

    Már többször előfordult, hogy egyik napról a másikra szinte teljesen kifogyott a víz az itató tálkából. Eddig a galambokra fogtam, hogy biztosan megitták, ám ma reggel fény derült a titokra. Láttam ugyanis, hogy egy cinege önfeledten fürdik a tálkában a napon. 🙂 🙂 ❤

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük