Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.
Biztos érzik a madarak is, mert dél körül, mielőtt kezdett itt cseperegni, megint cinege invázió volt. Persze én most is, mint minden reggel feltöltöttem az etetőket. Sajnos, vagy nem, a zöldikék itt már nagyban “zsíroznak”, és ma láttuk, gyűjtik a fészekanyagot is. A süvöltőkből itt ragadt 2 pár a kertben, amíg van a kőrisen kaja, nem mozdulnak, vagy ők is tudnak valamit. Szegény gólyám, nagyon friss volt, hétfő óta itt várja már a párját, neki lesz nagyon kemény. A rozsdafarkúakból is sok visszajött, volt is rovar már bőven, de azok is eltűnnek, ha ennyire mínuszok lesznek. 🙁
Köszi. A gólyák jól bírják a koplalást, de az aprónép nem. A rozsdafarkúaknak sem lesz könnyű, és ha minden igaz, vörösbegy is sokkal több van már, mint mondjuk 10 napja. A zöldikék itt is zsíroznak már 1 hete, de azért még rájárnak az etetőre. Meglátjuk mi lesz, én mindenesetre mindennel visszaállok, az etetéssel is (amit én már lejjebb vettem), és a fotósátorral is (amit pedig lebontott a ló) 🙂
Ló? 😍 Megvannak a pónik, Cen’?
Készültünk rá.Millióan vannak,szerintem sokan abbahagyták az etetést…rákészültem lélekben egy jó kis ünnepi szösszenetre…???
“ünnepi szösszenet” alatt mit értesz pontosan? 🙂 🙂
Nemzeti ünnep van😊 Magyar
Köszönöm Cen’, a ma reggeli időjárásjelentés már kellően rémisztő volt. Természetesen a kis éhesek nem is engedik, hogy abbahagyjuk az etetést! Remélem, ezt mások is így gondolják!🐦🐦🐦🐦🐦
🙂 🙂
Én még nem hagytam abba az etetést, a cinkéim számíthatnak rám továbbra is. 🙂
Éppen a múlt héten vettem egy újabb adag fekete szotyit a piacon – 2 kg-ot, mert csak ekkora kiszerelésben volt. Gondoltam, nem baj, majd a maradék elfogy jövőre.
Azért remélem, hogy nem lesz olyan hosszú az eljövő, már nem várt hideg idő, és így marad belőle bőven a következő télre is.
Nem tudom, pontosan mekkora a forgalmad, de könnyen lehet, hogy abból a napraforgóból nem marad a következő télre 🙂
Bár úgy lenne, de most a legutóbbi nagy hidegben is csak 3-4 cinkét láttam egyszerre az etető körül. Tavaly télen jóval többen voltak. Arra tippelek, hogy mások is elkezdtek etetni a környéken és azért jönnek hozzám kevesebben. Ez az optimista verzió. 🙂
Nem hagytuk abba az etetést! Épp ma reggel mondta a szomszéd, hogy rakott ki újabb szotyiadagot, én is viszek reggel és almát is. Bár a rigók arrébb mentek pár napja, nem tudjuk, miért. Megint van lovad?
Ez jó, etessünk csak 🙂 A rigók talán már a fészeképítésben is gondolkodhatnak. Igen, a lóci kreatív elme, mindig talál valamit, amit felrúghat-lebonthat 🙂
Az “én” madaraim a faggyúgolyót szerették.Elfogyott, de holnap újra teszek ki.
🙂 🙂
Mivel még nem fejeztem be az etetést, max csak ellenőriznem kell a kirakott eledel mennyiségét az etetőkben + cinkegolyókat/mogyis hálókat/kitűzdelt almákat. Szükség esetén a talajetetőt is újranyitom.
Én egy kicsit visszafogtam az etetést az olvadás és a felmelegedés után, de most megint készen állok teljes üzemre visszaállni. Meglátjuk, mit hoz a hétvége 🙂
Nálam ma is hatalmas forgalom volt. Rengeteg cinke, zöldike, tengelic járt erre. Volt meggyvágó, ŐSZAPÓ, feketerigó és még egy csíz is. Szerencsére nem rég kaptam egy zsák fekete napraforgót és cinkekarikát is vettem még. (Tapasztalataim szerint a karikát jobban szeretik a cinkék, mint a golyót.) Holnap diót is kapnak. 🙂