Madárélőhelyek és madarász műhelyek Magyarországon

Búbos bankát (Upupa epops) sokfelé láthatunk az országban, de ezen a tájon kifejezetten gyakori (Fotó: Centauri)

Madarakkal Magyarországon – Madárélőhelyek és madarász műhelyek

Sok képet, beszámolót hozok a következő hetekben, a szokástól eltérően ezúttal elsősorban nem otthonról. Sem a madarak után sokat utazó „fajta”, sem ritkaságvadász (twícser) nem vagyok; ma is úgy gondolom, hogy az a legjobb, ha valaki a lakhelyén, a maga régiójában kutat sokat, de nekem most rendkívüli helyzetet jelent az új könyv (erről írtam már ITT), mely szintén rendhagyó lesz, hisz nem regény, hanem fotókkal gazdagon illusztrált madaras könyv lesz. Akadnak olyan területek, melyekről – jelentőségüknél fogva – muszáj írni, de nem fotóztam őket soha, néhány helyen pedig sosem jártam. Ez önmagában nem rendkívüli, hisz szerencsére Magyarország bővelkedik a jelentős madárélőhelyekben.

Ha csak azt nézzük, mennyi védett területünk van, máris képet alkothatunk arról, mennyire gazdag a kínálat (FORRÁS). Természetesen a védett területeken kívül is számos élőhelyet találunk, melyek értékesek vagy érdekesek.

Nincs olyan kis régió, melynek közelében ne volna egy-egy figyelemreméltó, kiemelkedően jó madaras terület. Ha nem is mindegyiket, de a legfontosabbakat meg kell látogatnom, meg kell fényképeznem, és ami talán ennél is lényegesebb: fontos számos információt terepen ellenőrizni, frissíteni, és új infókat szerezni, ha lehet, akkor az adott területen dolgozó szakemberektől.

 

Madarak és élőhelyek vezetnek tehát a következő hetekben – madártól megyek madárig. És persze madarászoktól madarászokig.

Azt is remélem, hogy sokak számára szállíthatok így érdekes és hasznos információkat arról, hogy a környékükön milyen ígéretes élőhelyek és szakmai műhelyek találhatók. Máris tettem pár kört, és már készülnek a részletes beszámolók, de addig is, íme néhány fotó az egyik körről. Egyelőre nem árulom el, hol kezdtem a kalandozást, de a képek alapján van némi esély arra, hogy kitaláljátok:

 

Merre jártam?     

 

Elvileg azért megyek, hogy én végezzek megfigyeléseket, de van, amikor fordul a kocka, és nem egészen világos, ki figyel meg kit 🙂

Akárcsak otthon, az udvaromban, itt is rajzottak a boglárkák; itt a gyakori tintakék boglárka (Plebejus argyrognomon). Köszönet a határozásért az Ócsai Madárvárta munkatársának, Mészáros Ádámnak (Fotó: Centauri)

Egyébként is szokatlan a hőség idén májusban, de ahol a gulya öregebbje vonulgat, délidő tájt, ha nem akarok verítékben úszni, fel kell kötni a gatyát – azaz jobb volna megszabadulni attól is (Fotó: Centauri)

“Nem minden arany, ami fénylik.” Ezt a mondást megfordítva azt is mondhatnánk: Nem minden bóvli, ami nem fénylik. A sordély (Emberiza calandrella) voltaképp egy sármányfaj, még ha a neve erről nem tudósít, akkor is. Sokfelé gyakori az országban, de errefelé lépten-nyomon őt hallani. Jellegzetes, semmivel össze nem keverhető hangja egy apró kulcscsomó zörgetésére hajaz, s bármerre járunk is errefelé, az ő hangja szivárog be a kocsiba minduntalan. Dunántúliak jóval ritkábban találkozhatnak vele, mint az alföldiek, így egy magamfajta dunántúlinak – legyen küllemében bármily szerény – minden egyes sordély-csörrenés öröm. (Fotó: Centauri)

Semmitmondó kép – vagy épp ez mond a legtöbbet? Mi ez a bucka? Vakond? Vagy valami más? És a túrás anyaga is árulkodó. (Fotó: Centauri)

Gyurgyalaggal (Merops apiaster) szintén sokfelé találkozhatunk Magyarországon, de itt kiváltképp gyakori. Egyébként pedig ha errefelé járunk, sokat figyeljük a villanyoszlopokat és a villanypásztorok karóit. Az élőhely adottságaiból és madárvilágából fakad, hogy számos érdekes, szép vagy ritka fajt épp ilyen kiemelkedő tereptárgyakon találunk meg. (Fotó: Centauri)

A magányosan árválkodó, omladozó tanyák tetejét is mindig szemügyre vesszük. Ennek a tanyának a tetején nem ült kuvik – de ülhetett volna (Fotó: Centauri)

A legtöbb madárbarát a megmaradt vizeket keresi ebben az alapvetően rendkívül száraz, “sivár” tájban. Májusban már vészesen fogyatkoznak a vizek. Ezek egyikén, a műútról, kocsiból pillantottam meg ezt bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) párt. Hosszú évtizedekig ritkaságnak számított ez a főként tengerpartokhoz kötött madárfaj, de mára jelentősen változott helyzet. Két különböző helyen 5 példányt láttam. Róla részletesen írtam ITT. (Fotó: Centauri)

Végül, de nem utolsó sorban. A színpompás szalakóta (Coracias garrulus) talán a legjellegzetesebb madár ezen a vidéken. Úgy becsülöm, hogy 6-7 kilométerenként találkoztam vele az út mellett. Sokfelé látni a villanyoszlopokra kihelyezett mesterséges fészekodúkat, és az odúk tetején a párokat. Pompás madár vártán is, de igazi szépsége akkor mutatkozik meg, ha repül – ugyanis alulról is kék! (Fotó: Centauri)   

  A legjobbakat! Üdv: Cen’

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

---

---

---