Mi vagyunk a hardver, a Bioszféra pedig a rendszergazda

kulcsinger Bioszféra hardver szoftver programozás

Free Photo

ANYASÁGRA PROGRAMOZOTT ANYÁK, FIÓKASÁGRA PROGRAMOZOTT FIÓKÁK

2020.11.24. Nem először írok arról, hogy a természet nem ismeri a pazarlást; minden esetben igyekszik a lehető legegyszerűbben, leggazdaságosabban megoldani minden problémát. Ennek időnként lehetnek hátulütői. Bizonyos esetekre nem készíti fel az egyedeket, így például a hátára fektetett madár szinte lebénul a helyzettől, és bár elmehetne, mégis marad (erről részletesen írtam ITT). Úgy kell ezt elképzelni, mintha minden egyed számítógép volna, és a Bioszféra a rendszergazda.

Az egyedek túlélése – és a fajok fennmaradása – végső soron a rendelkezésre álló tárhelykapacitás okos kihasználtságán áll vagy bukik.

Extrém esetekre gyakran nem fut semmiféle program; amint nem fut a hátára fordított madár esetében sem, a rendszergazda „úgy számol”, hogy amelyik madár a hátán fekszik, annak valószínűleg már annyi, így nem dob neki mentőövet, a felszabaduló kapacitást viszont felhasználhatja a „normális üzemmódban” élő madár túlélésének érdekében, például a repüléshez szükséges, rendkívül bonyolult mozgáskoordináció programozására.

Ugyanakkor a legfontosabb kérdések esetében – ilyen a tojások kikeltésének kérdése – nemritkán túlvezérel. Az ilyen túlvezérlő programokat nevezi az etológia szupernormális ingernek (erről ITT olvashatsz).

A SZUPERNORMÁLIS INGER FELFEDEZÉSE A CSIGAFORGATÓ NEVŰ MADÁRHOZ KÖTŐDIK

csigaforgató tengeri madarak etológia Niko Tinbergen

Free Photo

Máskor, ha egyedek közötti interakciókról van szó, a szükséges akció programját megosztja a két egyed között, így mindkettő tárhelykapacitását csak a legminimálisabb mértékben terheli. Ez már nagyon ködös lehet, ezért nézzük egy nagyon látványos, könnyen érthető példát.

De mielőtt rácsodálkoznánk a sirályok programozására, két közbevetést még hadd tegyek. Az egyik: amikor büszkén gondolunk arra, hogy az ember ebben is más a Földön élő 40 millió fajhoz képest, és feltalálta a számítástechnikát, mely mára a civilizáció alapja lett, jobb lesz óvatosan bánni ezzel a büszkeséggel, hisz látjuk, hogy

a Bioszféra már réges-régen programoz; cseppet sem túlzás azt mondani, hogy saját programnyelvet használ évmilliók óta, és az evolúció lényege is voltaképp az, hogy folyamatosan fejleszti, és frissíti a szoftvereket és a hardvereket is.

Ha így gondolunk a Bioszférára, a természetre, akkor rögtön szerényebbek leszünk, és lenyűgözőnek találjuk azt a világot, melyben mi is szoftverektől vezérelt hardverek vagyunk. Mert azok vagyunk mi is.

A természet jelenségeit, egy virág vagy egy madár szépségét hajlamosak vagyunk esztétikai alapon megítélni, s annyiban jogos is e szépség csodálata, hogy öntudatlanul bár, de mikor szépségről beszélünk, valójában valamiféle bölcs praktikum sugárzását érzékeljük. Alighanem nincs a természetben semmi, ami valójában (tisztán) az esztétika kategóriájába esne; bármit látunk, bármilyen formákat és színeket, valójában egy kódrendszer jön velünk szembe.

vörösbegy erithacus rubecula

Fotó: Centauri

Láttuk ezt például a vörösbegy esetében, ahol a mell narancsvörös színe is kód, és a rivális vörösbegyből támadást vált ki. Ugyanez igaz a tüskés pikó nevű halra, ahol ugyanez a vörös szín vált ki harci kedvet. Ezt az etológia kulcsingernek mondja. Különösen érdekes arra gondolni, hogy – főként régebben – technikai eszközeinken a bekapcsolás gombja milyen gyakran volt szintén piros. Ennek oka az, hogy a kódok jó része különböző fajok esetében is azonos. Ebben is a Bioszféra szűkmarkúsága és bölcsessége nyilvánul meg; ha egyszer kidolgozott egy szoftvert, s hozzá kódokat, akkor igyekszik azt a lehető legtöbb élőlényben alkalmazni.

Néha egészen apró, számunkra díszítőelemeknek ható formák és színek is életbevágóan fontos folyamatokat szabályoznak. A nagy tengeri sirályok csőre felnőtt korukban jellemzően sárga, és sok fajnál találunk rajta még egy vörös foltot is. Első ránézésre az a benyomásunk támadhat, hogy így „jobban néz ki”. „Szebb.” Valójában azonban merő praktikum és spórolás ez is – a vörösbegy, a tüskés pikó után ismét egy kulcsinger. Ha megnézünk egy felvételt a sirályok etetéséről, úgy érezzük: milyen gondoskodó anya a heringsirály vagy az ezüstsirály! Abban az értelemben, ahogy erre mi gondolunk, ez nem igaz. A sirályszülőnek – némi túlzással – esze ágában sincs megetetni a fiókákat.

sirályok kulcsinger etológia

Free Photo

A fiókák számára viszont a piros folt kulcsinger, de a program csekély módosításával a bioszféra nem támadásra ingerli a fiókákat, mindössze arra, hogy kocogtassák azt a piros foltot. Ez egy nagyon egyszerű program, és csak ennyi.  Piros folt = kocogtatás. A szülőmadár részéről is lebutított program fut. Annyi a parancs, hogy menjen ki a vízre, és lakjon jól. Ez sem egy bonyolult szoftver. E kettő program együtt még nem elegendő ahhoz, hogy a sirályfiókák enni kapjanak, és rendben felnőjenek.

A két parancsot össze kell kötni valamiképp, mondjuk egy reflexszel.

A sirályokból a csőr ütögetése öklendezést vált ki (amint nálunk a térd kocogtatására akaratlanul rúg ki a láb), így a hazatérő sirály voltaképp akarata ellenére, s csak a fiókák „unszolására” adja át a zsákmányt. Mivel a gyomor ilyenkor anélkül ürül ki, hogy a szülő megemésztette volna, az éhség ismét vadászatra küldi.

Mindezt kiábrándítónak is érezhetjük, de inkább lássuk, mennyire megdöbbentő és praktikus a természet; lássuk, hogy valójában az ember úgynevezett „kiszakadása” a természetből (ebből a rendszerből) inkább csak mítosz. Nemcsak kódjaink nagyon hasonlók a többi állatfajéhoz, de látva a rendszer egészét, joggal feltételezhető, hogy az a kuriózum, mely képessé tesz minket e kódrendszerek megfejtésére, az sem véletlen;

aligha képzelhető el, hogy épp ez ne lenne része a Bioszféra szándékának; aligha hihető, hogy egyedül mi tudunk kibújni a rendszergazda irányítása alól.

Ha erre azt kérdezzük: és akkor mi van az ember szabadságával? – azt mondom: bőven itt lenne az ideje annak, hogy a szabadság fogalmát is átgondoljuk. Kevesen lehetnek, akik nálam fontosabbnak gondolják a szabadságot (el sem képzelhetem, hogy van ilyesvalaki bárhol a világban), de a szabadságot csakis más fogalmakkal együtt értelmezhetjük helyesen. Sartre úgy fogalmazott annak idején: „Szabadságra vagyunk ítélve.” Értjük, mit akart mondani ezzel, de ha rajtam áll, tovább lépünk; meg kell haladni eddigi álláspontunkat, és egy kevésbé hangzatos, de jóval igazabb mondattal kellene operálnunk a jövőben.

„Együttműködésre vagyunk ítélve”

– és nem arra gondolok, hogy egymás között van szükség együttműködésre, hanem a világ egészével; minden növénnyel, fűvel, fával, állattal és madárral; sőt az élettelen világ is együttműködésre kényszerít minket. Új szövetségre. Ha eljutnánk ehhez az új, bár rém egyszerű evidenciáig, egészen más civilizációt építenénk, és ez mindenkinek jobb volna.


Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 

    Név*

    Email cím*


    previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider

    Slider

    Slider

    Miért nem repül el a hátára fektetett madár?

    A tojás mint mérnöki alkotás

    11 Comments:

    1. Köszönöm! 🙂 Itt a válasz a minapi kérdésemre.

    2. Ez csodálatos😯🙂
      Más civilizáció…oh,de más lehetne minden.
      Köszönöm🙂

    3. Ibolya Nagy

      Különös és nagyon érdekes, azon gondolkodom, hogy a tengeri siralyoknal a csőron lévő piros folt kulcsinger a fiókák számára és szó sincs a madár szülők gondoskodó ösztönerol.
      A többi madárnal sincs ez a gondoskodó attitűd, csak egy kulcsinger a fiókák számára?

      • Jó kérdés, fajonként azért elég speciális, de sok fajnál vannak kulcsingerek – ha időm engedi, írok még erről.

      • Amúgy az embernél is vannak kulcsingerek; nálunk például az anyákból a kerek formák váltanak ki “anyáskodást” 🙂 ezért zabálják a kis pufók arcocskákat is; ezért nem bírnak magukkal akkor sem, ha nem a saját gyermekükről van szó; ismerjük ezt, ugye, amikor a nagymamák a csecsemők arcocskáját “húzigálják”. Ugyanilyen kulcsinger a csecsemőkben is van….stb.

    4. Szabó Edit

      Ez roppant érdekes volt!
      A számítástechnikai hasonlataid pedig kiváltképpen tetszettek. ❤ 🙂

    5. Szabó Mihályné

      Nagyon tetszik a gondolatmeneted, Cen’!!! Ismét egy elgondolkodtató, érdekes írásodat olvastam. Különös a számítástechnikai összehasonlításod, a kódolás, a jelek. Viszont nagyon egyértelmű! Úgy tűnik, hogy az ” együttműködés ” még kevesebbünkben tudatosult és szerintem már eléggé későn. Ne legyek ennyire pesszimista??? Jó éjszakát!!!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük