Amit tudni kell a harkályokról

Valóban kérdés: hogyan lehet, hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

A HARKÁLY LEGENDÁS MADÁR – DE LEHETNE LEGENDÁSABB IS

2020.04.23. Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják.

Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is.

Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk. Nálam például 7 harkályfaj járja az udvart:
Nagy fakopáncs, közép fakopáncs, kis fakopáncs, fekete harkály, zöld küllő, szürke küllő, és nyaktekercs. Utóbbi önmagában is megér egy misét, írtam is már róla tavaly (ITT)
Érdemes nagyobb figyelmet szentelni a madarainknak, mert könnyen kiderülhet, hogy nem a „közönséges” nagy fakopáncs, hanem a szintén gyakori balkáni fakopáncs a vendégünk.

A harkályok jellegzetességei és határozása

Az említett géppuskaropogásszerű hangot dobolásnak mondjuk, és már a tél végén gyakran hallani.

A harkályok természetes hangja rikácsolás, s egyszerűen rettenetes. Szerencsére ritkán hallani. Aki viszont járt már gyűrűzőtáborban, és volt szerencséje kézben tartani harkályt, két dolgot biztosan tud: egyrészt sokkal jobb, amikor a harkály hallgat, másrészt sokkal jobb, ha nincs a kezünkben. A riadt harkály igen harcias, bátor állat, és ahogy alapesetben a fákat, bizony az őt tartó kezet is rendszeresen megsorozza.

Ilyenkor érzi az ember csak igazán, mekkora erő szorult ebbe a madárba, és hogy a harkálycsőr mennyire masszív szerszám.

Korábban többször is írtam már arról, hogy a természet nem ismeri a pazarlást, és szereti a „kettő az egyben megoldásokat”, általában is célszerűségre törekszik. Ezzel magyaráztam például azt, hogy a hátára fektetett madarak nem repülnek el (ITT). A harkályoknál megint csak ezt a működést érhetjük tetten. Egyik oldalról a harkályt százféleképp specializálta a természet egy feladatra-életmódra (ez lesz az igazán izgalmas!), másfelől spórolt is rajta. Nem tette remek énekessé. De valahogy a harkálynak is udvarolnia kell és jeleznie a területét. A természet meg úgy van ezzel, ha már egyszer rendkívüli képességekkel ruháztuk fel a fafaragást illetően, használja ugyanezt a tulajdonságot nászra is. Vagyis ne énekeljen vagy táncoljon, hanem ahogy a fát vési, ugyanazzal a mozdulatsorral adjon hangot is! Igaz nem saját hangot. Inkább mintha erős csőrét és ritmusérzékét zenélésre használná. Így aztán a harkályok olyan üreges fákat keresnek, melyek messzehangzó, öblös hangot adnak. Ezeket a fákat ütögetik, de valami eszement ritmusban, mintha rövid dobpergés szólna.
Az Észak-Amerikában élő királyharkályok is jó dobolóhelyeket találnak.

Az urbanizálódott, modern harkály hamar rájött, hogy a mesterséges környezetben számos tárgyat talál, mely hangosabban szól, mint a legszebb, legöblösebb hangú fa. Nálam is van egy nagy fakopáncs, aki évek óta a könyvtárszoba előtti lámpa búráját veri. Nem állítom, hogy cseppet sem idegesítő, néha szinte ijesztő, főként, ha váratlanul hangzik fel az érces-öblös kerepelés, de megértem. Énekelni nem tud, udvarolni meg – ahogy hajózni is – muszáj. Dobolnak lámpákon, postaládákon, búrákon, ereszcsatornákon.

Az alábbi felvételen egy nagy fakopáncs játszik egészem idegszaggató szólót egy lámpaburán – tavaly tavasszal ezt kellett hallgatnom nekem is minden hajnalban 🙂 de megbocsátom.

Azon túl, hogy ebben a megoldásban ismét a természet gazdaságossága nyilvánul meg, van itt még pár specialitás. Nem véletlenül született a kissé fárasztó találós kérdés:
Miért van elől a harkály csőre? – Hogy be ne verje a fejét.
Buta viccnek hat, pedig fontos problémára világít rá. Gondolkodtatok már azon, hogy milyen lenne, ha nekünk kellene mondjuk a fejünkön rögzített vésővel kivésni egy odút? Tételezzük fel, hogy jól van rögzítve a véső, nem nyom, nem sebzi a homlokunkat, akkor is van egy gond: minden egyes ütésnél az ütés erejét a koponya továbbítja az agy felé. Nem sokáig bírnánk. Ez annyira komoly probléma, hogy vizsgálták is, hisz az állandó faragással, véséssel, pláne a dobolással, a harkály az agy épségét veszélyezteti.

Valóban kérdés: hogyan lehet, hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?


Ez se kutya – ő még cifrázza is 🙂

A vizsgálatok kimutatták, hogy a harkály véső mozdulatai egészen félelmetesen koordinált mozdulatsorból állnak, és bár hihetetlen sebességgel jár a csőre, a fával való érintkezés előtt mindig lassuló fázis jön, ami megakadályozza, hogy az ütések ereje az agyban is rezonáljon.

Valamiféle lengéscsillapítás működik a harkály agyának épségének érdekében.

Mégis, hogyan kell ezt elképzelni? Van egy kézenfekvő példánk szerencsére. Gondoljunk a karatéra. Amikor a nagymester téglákat tör ketté. Ott is arról van szó, ha ész nélkül csapna oda a téglának, a keze bánná, nem a tégla. A karate mozdulata is egy rövid, erőteljes, az utolsó szakaszban már lassuló mozdulatsor. A harkály pontosan így dolgozik a csőrével. De ahogy láttuk a madárének esetében is (ITT), a madárvilágban minden gyorsabb, vagyis míg egy karate-nagymester képes ötmásodpercenként egyet ütni, addig a harkály másodpercenként üt tízet. Magyarán: nincs az a nagymester, akit egy közepes képességű harkály meg ne szégyenítene.

Itt is egy királyharkályt látunk, ő a mi fekete harkályunk rokona. Nálam a fekete harkályok után ugyanilyen forgácshalmokat találni az égerfák alatt.

De az sem elhanyagolható probléma, hogy míg a harkály függőlegesen kapaszkodva, karate-nagymestereket lealázó módon sorozza a fákat, minden ütés ereje lelökné a fa törzséről.

Alaposan kell tartania magát, hogy a saját ütéseinek ellen tarthasson. Ezzel magyarázható a harkályok egészen spéci lába. Míg a többi madár esetében három ujj előre, egy meg hátra néz, a harkályoknál kettő előre és kettő hátra, mert ez ad számukra nagyobb stabilitást.

De ez még nem lenne elegendő, így hosszú ékalakú farkuk van, ezt is nekitámasztják a fa törzsének. A farok persze csak akkor ad támaszt, ha kellően erős.

Aki tartott már kézben harkályt, tudja, hogy ezek a farktollak szinte acéllemez-merevek.
A harkály tehát egy pontosan, gyönyörűen kivitelezett mérnöki szerkezet, tökéletes egyensúlyokkal, tökéletes támasztékokkal, tökéletesen koordinált mozdulatsorokkal. Ezzel együtt is, amit csinál, nagyüzem, bizonyos értelemben, veszélyes üzem, ezért egyáltalán nem mindegy, mennyi időt tölt véséssel. Még ha könnyed farigcsálásról beszélnénk, akkor sem lenne mindegy, hisz itt nemcsak a kockázatokról van szó, hanem az időről is.

Itt a természet megint csak ott spórol, ahol tud. Nem mindegy, mennyit kell vésni az első falatig.

Így a harkály általában csak annyit vés, hogy elérje a korhadt rétegeket, a farontó lárvák üregeit, onnan már nem vés tovább, hanem hosszú, érdes, ragadós nyelvét küldi be az üregbe. Az emlősök világában is látunk erre példát. Az erszényes hangyász is hosszú, tapadós nyelvével halássza ki az üregekből a termeszeket.

Világos. Könnyebb csak egy bejáratot nyitni, aztán a nyelvvel kihalászni a pondrókat. Ebből következően mennél hosszabb a nyelv, annál kevesebbet kell vésni, tehát az lenne a célszerű, ha a harkály a lehető leghosszabb nyelvvel rendelkezne.

Nyilván nem lehet akármekkora, de a harkályok nyelve még így is aránytalanul hosszú. Annyira, hogy ez újabb problémát szül.

Értjük már, minek egy ilyen hosszú, messzire kiölthető ragacsos nyelv, na de mi van akkor, amikor a harkály épp nem eszik? Hová rakja azt a nyelvet? Bizarr a kérdés, de higgyétek el: jogos. A harkályok nyelve a sikeresség érdekében valóban annyira full extrás, hogy gondot okozhatna alapállásban. Nem lóghat ki jobbra-balra, nem zavarhatja a légzést, egyáltalán: kell neki valami masszív hely. Legjobb lenne egy olyan, ami szinte eltűntetné, amit azt a benyomást kelti, hogy nem is hosszú. Mondjuk, ha használaton kívül össze lenne tekercselve, persze nem a szájüregben, hisz ott zavaró lehetne.

De akkor hová tekerjük fel?

Hát a koponyára! Igen, a harkálynyelv voltaképp képes a koponya és a fejbőr között hátra húzódni. És ha a fakopáncsunk nem dobol, nem fúr-farag, nem is érzi, hogy neki amúgy rettentő hosszú nyelve van.

Ha pedig egy pillantást vetünk a harkályfajokra, felvetődhet a kérdés: minek ennyiféle?

Főként a fakopáncsok keltik bennünk azt a benyomást, mintha egyfajta sorozatot gyártottak volna belőlük.

Ahogy mi ugyanabból az autótípusból csinálunk különböző változatokat, kisebbet, nagyobbat, 1.4-es motorral, 1.6-os motorral, benzinest és dízelt, kabriót és sedant, háromajtósat és ötajtósat. Kiváltképp így látjuk, ha a világ valamennyi harkályfaját együtt nézzük meg. És ez számos más csoport esetében is így van. Gondoljunk csak a cinegékre.

Ez is cinke, az is cinke, itt egy kis különbség, ott egy kis különbség, általában egy icinke 😊 De mi végett?

Fontos kérdés ez – de ez már egy másik mese.

Kérlek, oszd meg ezt az írást másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


                

Mire tanítanak a madarak? – Több szerénységet!

A harkályok jellegzetességei és határozása

Aki a saját nyakát tekeri ki – a nyaktekercs

Miért nem repül el a hátára fektetett madár?

11 Comments:

  1. Szabó Edit

    🙂 🙂 🙂
    Nagyon köszönöm, Cen’! Tudtam én, hogy nálad élvezetesebben nem írja le senki.

    Az a hang, ami nemrég hajnalban az álmomból ébresztett, pont olyan volt, mint itt az első. De látva a többi videót, már örülök, hogy nem a lámpabúrát vagy az ereszcsatornát találta meg. 🙂

    Jöhetnek a cinegék! 🙂
    (Az erkélyre már nem jönnek, mert a napokban bezártam az éttermet.)

  2. Huhh!Ebbe bele sem gondoltam,nagyon érdekes.
    Köszönöm,nekem csak villanypóznán” játszó”
    harkályom van.😊
    A géppuska hangot adó fakopáncs félelmetes😯
    Minden jót!

  3. Ibolya Nagy

    Ismét javítanom kell: kipárnázza – nincs más mentségem, mint a figyelmetlenség.
    Sajnálom.

  4. Kővári Ursula

    Én is köszönöm a cikkeidet. Nagyon érdekesek, jól érthetően, követhetően írsz. Sokmindenről tudok most többet.

  5. Oroszlány Annamária

    Nagyon érdekes amit és ahogyan írtál. Már 68 tavaszt megéltem, de még soha nem hallottam ennyi érdekes információt a harkályról. Nálunk is van, általában ketten vannak. Vannak idős fák is, van olyan, amit kimondottan a harkályoknak hagytunk meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük