• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

37 év terepen – így néz ki egy madarásznapló

Fotó: Centauri

2020.11.07.  Harminchét éve ezen a napon, életemben először úgy mentem ki terepre gyerekfejjel, hogy én is úgy csinálom mint a nagyok: távcső a nyakamban, határozó a hátizsákomban, notesz és ceruza a zsebemben. 1983-ban november 7. munkaszüneti nap volt még. Ennél kiválóbb napot nem is találhattam. Ma is emlékszem arra a napra – ahogy memoár író vének szokták volt mondani. De tényleg emlékszem, és bár a jégmadarat húztam alá pirossal, a süvöltőknek méginkább örültem. Akkor láttam süvöltőt életemben először.

Este pedig nyitottam egy nagy füzetet, hogy összesítsem a látott madárfajokat. Nem hittem akkor, hogy ez évtizedekig tart majd; nem hittem volna, hogy több ezer oldalas napló első oldala lesz az.

A karácsonyon kívül jóformán semmiféle ünnepet nem tartottam. A saját születésnapomat is gyakran elfelejtettem. Többször is megesett, hogy csak hónapokkal később esett le: elmúlt a születésnapom. A polgári. De a madarász születésnapom mindig eszembe jutott, és sokáig ünnepeltem is. Többnyire – természetesen – terepen.

Szerettem kézzel írni. Szerettem mindent rögzíteni. Szerettem haladni egy folyamatban. A megértés folyamatában. Életem egyik legfontosabb és leghasznosabb döntése volt 1983-ban, hogy naplót vezessek. Hogy legyen nálam mindig notesz és ceruza.

EZ A KÉP JÓVAL KORÁBBAN, ÚGY 1979 KÖRÜL KÉSZÜLHETETT, DE ITT IS FÜZET VAN A HÓNOM ALATT.

 Ma azzal ünneplem az évfordulót, hogy ezekből a naplókból hozok ide random oldalakat. De meg kell jegyeznem azt is, hogy volt egy év, amikor épp november hetedikén hoztam egy másik döntést. Tépelődtem is rajta, helyes-e épp azon a napon, ami már évtizedek óta foglalt, de bátor akartam lenni – utóbb kiderült: nem kellett volna. Amilyen jó döntés volt 1983. november 7.-én terepre menni és naplót nyitni, épp oly szerencsétlen volt évekkel később ugyanezen a napon egy másik döntésem. De egyrészt ez egy másik történet, másrészt mára rájöttem, hogy a 37 éve tartó ünnepet nem csaphatja agyon egy ballépés, akkor sem, ha ugyanarra a dátumra esik. Erről részletesebben máskor, most marad a 37 év terepi év; a sok túra, a sok élmény, hófúvások, bíbicek, kóborlások, hőségek, puszták, erdők, vadak, madarak ezernyi emléke.

Fogadjátok szeretettel a naplókból ezt a pár lapot!

Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki! 

    Név*

    Email cím*

       

    11 Comments:

    1. Komolyan, csak ámulok!! 🙂 🙂 Már a jegyzeteidet is igényesen, szépen írtad. Ez is nagyon ritka.

    2. Ibolya Nagy

      De jó, ez nagyszerű, Cen’, örülök, hogy láthatom kincseid, ereklyéid egy részét. Hála érte!🤗..
      Nagy szavak jutnak eszembe, de hogy jövök én ahhoz, hogy meltassam?☺️

    3. Szabó Edit

      Elképesztő! 😮
      Az is, hogy ezeket így megőrizted.

      Tiszaug? Közel jártál a szülőfalumhoz. 🙂

    4. Szabó Mihályné

      Rettentő precíz vagy , gyönyörű az írásod, Cen’! Nem gondoltam volna, hogy már fiatalon ilyen alapos megfigyeléseket végeztél, s ezekről aprólékosan, pontos bejegyzéseket készítettél. Az, hogy mindent megőriztél, hihetetlen! Gondolom, ahogy a régi feljegyzéseidet olvasgatod, rengeteg élmény jut eszedbe! Gratulálok!!! Az emlékek mellett megjelenik párhuzamosan az élettörténeted is képekben. Csodálatos lehet!!!

    5. Kálmán Péterné

      Csodálattal böngésztem ezeket az oldalakat Nagyon szép írásod van! Bámulatos türelem és kitartás látszik ezekből az igényes feljegyzésekből. Elismerésem!
      A 910- 11. oldalakon a karvaly és a macska madárvadászatát nagy élvezettel olvastam. Úgy belefelejtkeztem, hogy a lap alján odanyúltam ,hogy tovább lapozzak. Mivel a monitoron nem tudtam, igy az sem derültki, hogy eltaláltad-e a macskát a zsemlényi kővel.

    6. Lívia dr. Zilahi

      Precíz rend.A kézírásban is.Lenyűgöző egy gyerektől. Micsoda gazdagság! A kézírás is bámulatos, a ferde betűknek még a dőlésszöge is sorról sorra egyforma. Áldás a szülőnek a különleges gyermek, áldás a világnak a lejegyzett szisztematikus tudás és a felbecsülhetetlen értékű megfigyelések. És igen, vannak kiválasztottak, akik azért jöttek közénk, hogy felnyissák a szemünk újra és újra,hol vannak az igazi értékek.
      Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Talán nem sért az Áron áldás első sora- mély tisztelettel!

    7. Gadányi Terézia

      Már gyerek korodban is megszállott voltál,csak ámulok.Nagyon örülök, hogy megosztottad velünk is.Köszönöm.

    8. Marsovszki Viktória

      Kedves Cen’!
      Kicsit elkéstem a Madár-szülinapodról, de mégsem! 🙂
      Milyen érdekes, hogy épp tegnap, november 7-én, a 38-on lőttem a konyhaablakból az alábbi képet! (Bocs a minőségért, de csak mobillla tudok fotózni, alig működik a jobb kezem!)
      A te ötleted alapján, Cen’, csináltam madárbalkont az erkélyen, és nem győzök ezért magamban hálálkodni neked! Megnőtt a forgalom a a madárétermemben! Rengeteg cinege pörög-forog le naponta a szemben lévő fákról. És ahogy mondtad, itt az orrrom előtt gyönyörködhetek ezekben a pihe-puha, színes kis jószágokban,
      Képzeld, Cen’, három helyen is etetek itt Szentesen, és járok madárvártákra. Megyek darvakat csodálni, mikor ezrével szállnak le a mindszenti határban. Megrendítóen gelemelő érzés látni, hallani őket. És ezt mind neked köszönhetem!
      Máltán sajnos nem volt szerencsém, pedig végigmentem azon a crikvenicai úton, ahol te láttad a kék kövirigót. Csak épp orkánszerű nyugati szél kerekedett, mikor odaértünk. Különben Málta madárvilága igen szegényes a miénkhez képest! Közelről hazafelé a reptéri dohányzóban találkoztam csak három “máltai verébbel” . 🙂 Sirályt, írd és mond kettőt láttam a két hét alatt, pedig végigbarangoltuk az északi partot.
      Egy szó, mint száz, Cen’! A 38. Madár-szülinapodon szeretettel köszöntünk téged ezzel a cinege fiúval, és mondunk köszöntet mindenért!
      Élj soká a Madaraiddal, és a nagy kerek erdőd összes állatával együtt Édenkertedben.

      https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t1.15752-9/254348322_219830073587167_98409743515389907_n.jpg?_nc_cat=101&ccb=1-5&_nc_sid=ae9488&_nc_ohc=diRyQlFs8JkAX-bSMd3&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=036d0588a7fca5ed8d921985553eb407&oe=61AECB27

    9. Akkor ez is újratöltve- nem tudok többet hozzá tenni, mint azt, hogy le vagyok nyűgözve, miközben arra gondolok, mennyi hibát követ el egy szülő amikor fel sem fogja micsoda ajándékot kapott egy különleges gyermekben.
      “Precíz rend.A kézírásban is.Lenyűgöző egy gyerektől. Micsoda gazdagság! A kézírás is bámulatos, a ferde betűknek még a dőlésszöge is sorról sorra egyforma. Áldás a szülőnek a különleges gyermek, áldás a világnak a lejegyzett szisztematikus tudás és a felbecsülhetetlen értékű megfigyelések. És igen, vannak kiválasztottak, akik azért jöttek közénk, hogy felnyissák a szemünk újra és újra,hol vannak az igazi értékek.
      Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Talán nem sért az Áron áldás első sora- mély tisztelettel!”

    10. Holsky Péter

      “Labor omnia vincit”, azaz ‘A munka mindent legyőz’, írta Vergilius a Georgicában. Ezek a lapok is igazolják ezt 🙂

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük