• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Hó még nincs, de van hósármány (Plectrophenax nivalis)

Nem először írok arról, hogy a Balaton az ősztől tavaszig terjedő időszakban egy madárparadicsom.


Ismertsége ebből a szempontból nem összevethető mondjuk a Hortobágyéval, a laikus madárbarátok számára pedig jóval ismertebb például a Tatai vadlúdsokadalom, holott a Balaton novembertől a csodák és meglepetések tava.

Ugyanakkor sok egyéb mellett nehezebb terep, mint a Hortobágy a daruvonulás vagy a tatai Öreg-tó vadlúdvonulás idején.

Nem kevés elfogultsággal – ugyanakkor elkötelezett Hortobágy fanként – nekem a Balaton a legkedvesebb. A nálunk átvonuló-telelő madárfajok közül pedig a balatoni fajok. Igen, vannak fajok, melyeket balatoni fajoknak mondok, s kettős értelemben használom ezt. Az őszi-tavaszi vonulás időszakának is vannak karakteres, viszonylag ritka madárfajai, melyek jellemzőek a Balaton vizére, ugyanakkor szinte ugyanolyan gyakorisággal felbukkannak ugyanebben az időszakban más vizeken is, például a Dunakanyarban. Ezeket balatoni fajoknak nevezni csak fenntartásokkal lehet. Akad azonban pár olyan faj is, melyek egyértelműen, számszerűen is elsősorban a Balatonnál figyelhetők meg a leggyakrabban.

Ezek bemutatását egy olyan fajjal kezdem, melyet balatoni fajnak mondani erős túlzás, hisz jellemzően az alföldi területek, azon belül is a Hortobágy és térségének szórványosan előforduló madara. Szubjektív döntés ez, amint szubjektív minden esetben, kinek melyik madárfaj a kedvence.

Abból a szempontból is unortodox kezdés ez, hogy míg egy tóról beszélve szinte kizárólag vízimadarakra gondol az ember, én egy énekesmadárral, a hósármánnyal kezdem.

A hósármány az egyik legszebb énekesmadárfajunk. Mitől is szép? Karakteresen különbözik minden más pinty- és sármányfélétől, s van benne valami csak rá jellemző finomság és elegancia. Persze, könnyen látunk szépnek valakit csak azért, mert ritkán találkozunk vele.

a hósármány elterjedési területe

A hósármány elterjedési területe – a kékkel jelölt területre húzódik télen (Forrás)

Bárhogy van is, a hósármány megdobogtatja az ember szívét bárhol és akárhányszor találkozik is vele. Azt hiszem, még a hortobágyiak szívét is, annak ellenére, hogy Magyarországon jellemzően ott látni. A hósármány a magasészak, a tundrák madara. Vessetek egy pillantást elterjedési térképére, és látni fogjátok, hogy

mi vagyunk telelő területének déli határa!

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy idáig nem minden évben jönnek le, illetve rendszerint csak kevesen. Ezen belül is inkább csak az Alföldre. Az ország keleti é nyugati fele markánsan különbözik a hósármány gyakoriságának szempontjából. A keleti ország részben, főként a Tiszántúlon voltaképp rendszeres, de rendszerint kis számú téli vendég. 1962-ig 280 Kárpát-medencei adatát összesítették, ebből 71% esett az Alföldre. Ez ma is így van. Az Alföldön ezért hivatalosan is a „szórványos” átvonuló-telelő státusz jár neki, viszont a Dunántúlon kifejezetten ritka.

Bár szerintem nem is annyira, mint gondolják, vagy mint amennyire az irodalmi adatok tükrözik.

Közbe kell szúrni, hogy a hósármány hazai jelenlétéről a múlt század végéig nemigen tudtak. Valószínűleg korábban is rendszeresen látogatta a Hortobágy térségét, csak épp nem kerültek elő, mivel az ornitológia érdeklődése viszonylag későn fordult a szikes puszták felé.

Sokáig elképzelni se tudta senki, hogy a pusztaság, a róna rejtheti a legnagyobb madártani értékeket.

Emlékezzetek csak vissza a csíkosfejű nádiposzáta esetére! Ott is az a helyzet, hogy csak a hetvenes években találtak rá a fészkelő állományra, de valószínűleg jóval korábban is ott éltek.



A mi szempontunkból fontos, hogy a hósármány élőhelyei, a kies, széljárta tundrák, zömmel lakatlan területek. Nem kevésbé fontos tudni, hogy magasészaki területeken, például Grönland déli részein urbanizálódott, és kifejezetten keresi az ember közelségét. Épp úgy költ épületeken, mint nálunk a veréb. Északi élőhelyein gyakran még nyáron is hó- és jégfoltok szabdalják a tundrát. Mivel télen is csak annyit mozdul délre, amennyit nagyon muszáj, szinte az egész életét havas-jeges területeken tölti. Ehhez szemlátomást kitűnően alkalmazkodott a színezetével is. A hósármány színei, tollruhájának mozaikossága, sőt az egyedek közötti variációk sokasága tökéletesen idézi fel a tundrai területek mozaikosságát, a jeges, havas és kiolvadt területek színvilágát.

A hósármány ebből a szempontból mestermű. Annyira plasztikusan hozza a tundra világát, hogy némi fantáziával csupán a hósármány tollazat alapján képesek lennénk megfesteni egy tundrai tájképet.

Hósármány fészekalja épületen 🙂 (Forrás)

A hósármány számára sokszor már az is nagy kincs, ha vízre talál. Ez megint csak fontos a mi szempontunkból. Az alföldi megfigyelések során gyakran látják kisebb, kiolvadt pocsolyák közelében, ahol imád fürdőzni a legvadabb hidegben is. A hósármány tehát keresi a vizet. Épp ezért vonuláson gyakran követ partvonalakat. Ezt volt szerencsém látni többször is, Svédországban épp úgy, mint Hollandiában, ahol jellemzően a tengerpart mentén vonul.

Mindezt összevetve talán már felsejlik, miért fontosak ezek a jellemzők nekünk. A Dunántúlon nehéz olyan területeket találni, melyek annyira egyértelműen a hósármánynak valók, mint a hortobágyi szikes puszta, de van egy hely, ami csábító lehet a számukra. Ez pedig a Balaton.

A Balaton nemcsak a vízimadarakat állítja meg azzal, hogy vizuálisan is egy tengeröbölre hajaz, hanem a hósármányokat is.


hósármány

Hósármány nyári tollruhában – ebben a színezetben csak egészen kivételes esetben látni (Forrás)


Itt érdemes megjegyezni, hogy a Balaton felett – főként novemberben – más énekesmadarak vonuló csapatai is gyakran látni, például mezei pacsitákat (Erről már Chernel István is beszámolt az 1800-as évek végén). A hósármány a mi térségünkben egyébként is előszeretettel csatlakozik pacsirtákhoz. Elképzelhető, hogy részint vonuló pacsirtákkal jut el a Balatonig.

De hol talál magának itt megfelelő élőhelyet?

Gondolhatnánk, hogy elsősorban a Balaton környéki legelőkön, melyekből azonban nem sok van – a Hortobágyhoz mérten szinte alig akad. Igen, viszont a balatoni mólók mikrokörnyezete erősen emlékeztet a köves tundrai területekre, így a hósármány szinte mindig a mólókon bukkan fel. Míg az Alföldön több százas, kivételes esetekben akár ezres csapatai is felbukkanhatnak, addig a Balatonnál csak egy-két madárra találhatunk, ezekre azonban szinte mindig a mólókon.

Régi megfigyeléseket is találunk a Balatonról. Nem sokat, de párat találtam a Madártani Intézet könyvtárának átvizsgálása során.

A század elejéről származnak Lovassy (1913) adatai Keszthelyről, melyeket sajnos közelebbi időpont nélkül publikált. Dátum nélküli Keller (1934) adata is, mely szintén Keszthelyről származik, amikor is 1 pd az udvarára szállt. Keve (1988) 1978. november 17-én a keszthelyi móló csúcsán, az egyik kikötő tönkön látott üldögélni 1 pd-t, egy másik pedig alatta szedegetett; később köröztek a levegőben és szóltak is.

Leggyakrabban ehhez hasonló színezetű példányok keresgélnek a balatoni mólókon (Forrás)

A kilencvenes évektől én is hosszú ideig rendszeresen jártam a balatoni mólókat, legsűrűbben november elejétől december közepéig. Ebben az időszakban én is nem egyszer futottam össze hósármányokkal. Számos móló van a Balatonon, elvileg bármelyik alkalmas lehet egy pihenőre a hósármány számára, ezért is különösen érdekes, hogy az újkori megfigyelések milyen szépen csengenek össze a régi megfigyelők adataival.

Valami okból a keszthelyi móló tűnik a legnépszerűbbnek.

Ennek egyik oka az is lehet, hogy a Balaton fölött vonuló hósármányok Keszthelynél „váratlanul” elvesztik a tavat, az „öböl” végére érnek, így – mielőtt elhagynák a tengerpartra emlékeztető és számukra vonzó és ismerős vidéket – Keszthelynél szállhatnak le utoljára.

Nem állítom, hogy hósármány minden évben előfordul, de valószínű. A balatoni hósármány nem időzik sokáig egy-egy helyen, itt csak megpihenni száll le. Ha az őszi időszakban minden nap minden balatoni mólót megnéznénk, szinte biztos, hogy találnánk egyet-egyet minden évben, de mivel nem tarthatunk állandó felügyelet alatt minden centit a Balaton partján, hósármánnyal találkozni részint szerencse dolga. De csak részint, mert két dolog a segítségünkre lehet.

Egyrészt tudjuk, hogy míg az Alföldön a megfigyelések zöme november végére, még inkább decemberre esik, addig a Balatonnál november 10. és december 5. közé. A két legesélyesebb móló pedig a keszthelyi és a fonyódi.


fonyód vízimadarak balaton

Fonyód és környéke vízimadarakban is az egyik leggazdagabb terület (Fotó: Centauri)

Ha találkozunk vele, az a nap mindenképp ünnepnap lesz. Nemcsak azért, mert gyönyörű, és mert megcsíptünk egy ritka énekesmadarat, hanem azért is, mert ez a szépséges magasészaki sármányfaj rendkívül bizalmas is. Hisz élőhelyén embert alig lát, ahol mégis, ott hamar megbarátkozik vele és a környezetével is.

Ezért a balatoni, „mólós hósármányokat” rendkívül közelről vehetjük szemügyre, néha szinte érintésnyi közelségből, így persze remekül fotózható jószágok.

Ennek ellenére könnyű elsétálni mellettük. A Balaton hatalmas víztükre, és a rajta rajzó vízimadártömegek a gyakorlott madarász figyelmét is tartósan elvonhatják, míg a parti kövek között a hósármány képes szinte észrevétlenül szedegetni, akár időlegesen a mólókat szintén kedvelő házi verebekkel együtt is. Figyeljünk hát az őszi mólók aprómadaraira is!


FRISSÍTÉS: Busa Ákos volt oly kedves, és beszámolt arról, hogy évekkel ezelőtt a Hegyestűn is láttak hósármányt (ez szintén a Balaton térsége). Azért is fontos és érdekes ez, mert jómagam is számos alkalommal jártam a tanúhegyeket, bányákat, elsősorban havasi szürkebegyeket és hajnalmadarakat keresve, de hósármánnyal sosem találkoztam, és irodalmi adatot se találtam ilyen előfordulásról. Hab a tortán, hogy Ákos engedélyével megmutathatom nektek is a szóban forgó madarat. Fogadjátok szeretettel ezt is! Ákosnak meg köszönjük, és respekt!


busa ákos hósármány hegyestű

Hósármány a Hegyestűn (Fotó: Busa Ákos)

busa ákos hósármány hegyestű

Hósármány a Hegyestűn (Fotó: Busa Ákos)

busa ákos hósármány hegyestű

Hósármány a Hegyestűn (Fotó: Busa Ákos)

Légy oly kedves, oszd meg ezt az írást az ismerőseiddel is! Köszönöm 🙂


Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Gyors és könnyű regisztrálás után értesülhetsz a legfontosabb bejegyzésekről 🙂

    Név*

    Email cím*


    http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarritkasagok-ritka-madarak-magyarorszagon/eszre-sem-vettuk-mikor-pusztult-ki-csikosfeju-nadiposzata/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/sarkvideki-balaton-es-halaszo-recek/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madarakrol-mindenkinek/ismerjetek-meg-tokes-recet-nem-hinnetek-milyen-vagany-kacsa/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/termeszet/elet-a-jegen/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/barangolo-utazas-turazas-ember-es-termeszet/oszi-balaton-tengeri-madarak-pihenohelye-es-a-nyugalom-szigete/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/novellak/esszek/a-balaton-uvegkoporsoja/

    http://https://centauriweb.hu/archiv/madarakrol/madaretetessel-kapcsolatos-irasok/sarmanyvaro-2018-02-24-1124/

    8 Comments:

    1. Szabó Edit

      Nagyon szép madár! ❤ 🙂
      Kíváncsi voltam a hangjára, ezért keresgéltem kicsit a neten:

      https://www.hbw.com/ibc/species/61857/sounds

    2. Marsovszki Viktória

      És ezeket az írásaidat olvasva, Cen’, mindig kedvem támad fölpattanni a bicóra, és kikerekezni a szentesi határba. Most meg is tehetem, megnézem, a szikes pusztát, különös tekintettel a pocsolyákra, 🙂

      • Na igen, te például állati jó helyen vagy ebből a szempontból!!

        • Marsovszki Viktória

          Igen, ma lekéstem, de holnap, vagy holnapután, amikor nem esik, kimegyek. Van is tippem, merre keresgéljek. Ismerek már egy csomó olyan helyet, leírásod alapján, amit kedvelhetnek a hósármányok. 🙂

    3. Most kicsit lemaradtam az oldaladról, sokat voltam terepen. Sajnos nem akadtam egyetlen ritkán megpillantható madárra sem, de kétszer azért sikerült árnyékra vetődni. Szó szerint árnyékra. Egyik nap, rettentő köd volt, ültem a csónakban, és megakadt a szemem két madáron, távol is voltak, na meg a köd, de azért kaptam a gépem, és lőttem pár képet, mert biztos voltam benne, hogy északi búvárok. Majd otthon, amikor letöltöttem a képeket, ránagyítottam, és bizony kiderült, hogy az egyáltalán nem ritka búbos vöcsök pár van a képeken. 🙂
      Másnap este már igen sötét volt amikor beértünk a kikötőbe, és a part alatt, ahol már lement 40 cm víz ( téli vízszint beállítás) , szedegetett egy kis sirály. Az se mindennapi itt, a sok más sirályfaj mellett, lőttem megint pár képet, de sz….ul állítottam be záridőt, és a kevés fény miatt semmi nem látszik a képeken.
      Mindezek ellenére bízom benne, hogy egyszer sikerül nekem is egy ritka, kölönleges madárkát meglátni és le is fotózni. 🙂

    4. Marsovszki Viktória

      Utánaolvastam, hogy mikor láttak hósármányokat itt a környéken. Mindig a kemény hideg beálltával jelennek meg, és egy-két madárról van csak adat. Kimentem a határba, és kerestem olyan helyeket még, ahol találkozhatnék velük. Nagyon kicsi az esélyem, de azért ha megjön az igazi tél, fölkeresem ezeket a feltérképezett helyeket. Jó lenne ismerni környékbeli madarászt, de sajna nem tudok senkiről itt helyben. A szegediek pedig eleddig nem nagyon szaggatták az istrángot. Sebaj! Legalább tudom, az első hóesést hol, és mivel ünnepelem meg! 🙂

    5. Marsovszki Viktória

      Többszörös ajándék nekem az alábbi fotó! A földim: Koncz- Bisztricz Tamás fotózta, Bugacon, a születési helyemen.
      Hadd adjam hozzá, Cen, a fenti gazdag gyűjteményedhez ezt a kis tündér madarat. 🙂

      https://www.facebook.com/photo?fbid=404070510789990&set=a.106897227173988

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük