2021 utolsó fotója: “balatoni arkangyal” – bütykös hattyú (Cygnus olor) nehéz fotózni, mivel “túl szép, túl fotogén”, és a róla lőtt fotókkal Dunát lehet rekeszteni. Ez a kép azonban azt hiszem, jó lett.
2022.01.02. Az év utolsó és első képei – Balatoni madárszigetek
2021-et terepen, fotózással búcsúztattam, amint 2022 első napját ugyanezzel üdvözöltem. Már elsején beleugrottam olyasmibe, amit korábban sosem tettem még. Lessátrat állítottam fel a Balatonnál, és abból fényképeztem és videóztam (az anyag a készülő madaras könyvemhez és filmhez is kell). Fogadjátok szeretettel 2021 utolsó és 2022 első fotóit abban a reményben, hogy ez az év még nyugalmasabb, még gazdagabb lesz. 2021 nekem sok szempontból az előkészítésről szólt. A birtok élőhelyátalakítása is olyan projekt, ami leginkább közép- és hosszútávon hoz látványos eredményeket, bár már most sem panaszkodhatok. 2022-től mégis jóval többet várok.
Az év első napját Európa legvarázslatosabb tavánál, a Balatonnál töltöttem. Gördüljetek lejjebb és nézzétek meg: ilyen is lehetne a Balaton, ha nem is az egésze, de egy része mindenképp. Minden képhez írtam egy rövid kommentárt, hogy bárki tudhassa, mit is lát valójában.
Köszönöm egész éves figyelmeteket és támogatásotokat! Iratkozzatok fel a Youtube-csatornámra ITT, ahol igyekszem mihamarabb videón is megmutatni a balatoni madárvilág rejtett csodáit.
A legjobbakat kívánva: Cen’
2021.12.31-én – legnagyobb meglepetésemre – az elsők között egy fehér gólyába (Ciconia ciconia) botlottam.
“Szabadság” – 2021 egyik búcsúajándéka: 5000 nagy lilik (Anser albifrons) kukoricatarlón, a Balatontól 15 kilométerre .
Az oszlop tetején nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo), a háttérben a kőszóráson kis kárókatonák (Phalacrocorax pygmeus)
Az enyhe tél jóvoltából javában pezseg a balatoni madárélet, s van, ahol a mólók, jachtkikötők védművei közé keszegek és küszök tízezrei húzódnak be, s őket persze követik a madárseregletek is. A képen látható védművek között milliós nagyságrendben rajzik a küsz. 2021.12.28-án láttam ott először több ezer madarat, 31-én tértem vissza, és mivel tartott még a rajzás, úgy döntöttem, hogy az év első napját is ott töltöm, méghozzá lessátorban. Íme egy kis ízelítő az eredményből.
2022 első napján feltámadt a szél, viharos arcát mutatta a Balaton, hatalmas hullámokkal, így azonban a vándorkagylóra (Dreissena polymorpha) “utazó” szárcsahadak (Fulica atra) is behúzódtak a védművek közé. Bár rájuk nagy tömegben nem számítottam, mégis sikerült róluk is tömegével gyártanom a felvételeket. – Bal felső részen egy fiatal dankasirály (Chroicocephalus ridibundus), jobb alsó részen egy tőkés réce (Anas platyrhynchos) állt tótágast.
Az öreg dankasirályok (Chroicocephalus ridibundus) rendkívül szépek, nehéz megállni, hogy ne fényképezzem őket, főként, ha közel vannak, de igazán izgalmas, jó képet róluk sem könnyű lőni.
Látványos vadászati módszerre nyergeltek át a dankasirályok (Chroicocephalus ridibundus) a temérdek szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) miatt. A küsz sem hülye, és mivel rengeteg madár igyekszik kifogni őket, a mélyebb rétegekbe húzódnak, ahol a sirályok nem érik el őket. Erre válaszul a dankák úgy vadásznak (ezt láttam már december 28-án is), mint az óceáni madarak, mint például a szula (Sula bossana), vagyis hátranyilazott szárnnyal rakétaként csapódnak a vízbe. Ez dankáktól némiképp szokatlan. Fotókon ezt sajnos nem tudom megmutatni, ellenben remek filmfelvételeket készítettem a jelenségről 4K-ban, ezt azonban majd kisfilmben mutatom nektek.
A hullámverést csillapító védmű – mivel nincs összeköttetésben a parttal (ellentétben a mólókkal) – nyugalmas pihenőhelyet ad a madaraknak. Ezen a képen dankák (Chroicocephalus ridibundus) pihennek a tetején, míg a védmű mentén szárcsák (Fulica atra) igyekeznek vándorkagylókat (Dreissena polymorpha) felhozni.
A szárcsák (Fulica atra) alaposan átnézik a parti kagylóhéj-turzásokat is, és néha találnak is benne még élő kagylókat. A szárcsa – bár remekül úszik – nem réceféle. Habitusában is inkább a tyúkfélékre emlékeztet, amolyan vízi “baromfi”. Repülni nem szeret, s egyes vidékeken (például a holland partvidéken – ahol magam is láttam “nagy gyaloglásaikat”), inkább száz és száz kilométert gyalogol, csak ne kelljen repülnie. Nálunk maradnak általában a vizek befagyásáig. A balatoni téli szárcsák zöme lengyel területekről érkezik hozzánk.
A szárcsa (Fulica atra) az egyik legkönnyebben felismerhető faj a Balatonon. A fehér csőr szaruja felnyúlik a homlokra, míg az egész madár fekete. Rendkívül látványos a piros szem, de ez csak közelebbről látszik.
Korábban is írtam már arról ITT, hogy sokban gazdagítaná a Balaton madárvilágát (és általában élővilágát), ha hosszú szakaszokon felszednénk a parti kövezést, a parton engednénk a föveny megjelenését, a turzások keletkezését, a felszedett köveket pedig – a költséghatékonyság jegyében is – a Balatonban hagynánk, de efféle védműveket illetve mesterséges szigetcsoportokat építenénk belőlük. Néhány helyen biztosítani kellene ezeknek a szigeteknek a háborítatlanságot, akár még fészektelepek is megjelenhetnének a Balatonon. Ezeket a fotó- és videósorozatokat többek között azért készítem, hogy dokumentáljam: a meglévő védművek mennyire gazdag madárvilágot adnak máris. Hatalmas élmény volt a szilveszteri forgatás – tényleg úgy éreztem magamat, mintha északon járnék, valamiféle miniatűr madárhegyek között. A kagylóhéjturzásokon szívesen pihennek, szárítkoznak a sirályok is, mint a képen látható fiatal danka (Chroicocephalus ridibundus). A kagylóhéjturzásnál azért nincs jobb, mert míg a föveny nehezen szárad, addig a kagylóturzások pehelykönnyű, szellős szerkezetében egyáltalán nem áll meg a víz, napsütés hatására pedig rendkívül gyorsan melegszik.
A lessátor elé leszálló gyűrűs dankasirály (Chroicocephalus ridibundus) azonosítása nem probléma. A színes gyűrűt messziről is viszonylag könnyű leolvasni, de itt még a fémgyűrű felirata is kivehető (Budapest felirat egy része). Ez egy magyarországi, vélhetően Budapesten jelölt madár, de az adat leadása után pár nappal kiderül, hol és mikor jelölték, és merre járt azóta.
Ennél ideálisabb élőhelyszerkezetet rajzolni sem tudnék. A parthoz közel kagylóhéjturzás, szemközt “sziklás élőhely”, sziget, vagyis a védmű + egy szakaszon ott a nádas (Phragmites australis).
A madárszikla külső részét a nem is oly régen még rendkívül ritka kis kárókatonák (Phalacrocorax pygmeus) foglalják. Ürülékük – akárcsak az északi madársziklákat – fehérre festi a köveket. Néha beül közéjük egy-egy nagy termetű tengeri sirály is, de alapvetően a kárókatonák és sirályok elkülönülnek a sziklákon is.
Kis kárókatonák (Phalacrocorax pygmeus) “telepe”
Nagy kedvencem asz északról érkező viharsirály (Larus canus), aki csaknem kétszer nagyobb a dankasirálynál (Chroicocephalus ridibundus). Ezen a fotón egy meleg tekintetű, csodaszép első teles fiatalt láthatunk.
Felbukkantak persze a bütykös hattyúk (Cygnus olor) is, de csak néhány madár – ezúttal ezt nem is bántam. Ez a gúnár mintha a gyűrűjét tisztítaná, de csak tollászkodik.
Itt pedig olybá tűnhet, mintha egy szárcsa (Fulica atra) próbálná leolvasni egy dankasirály (Chroicocephalus ridibundus) gyűrűjét. 🙂 Amint látjátok, ez megint más színű gyűrű; ezt a dankát Horvátországban jelölték, közelebbit róla is akkor tudok meg, ha az adatot lejelentettem.
Lessátorból figyelve a madarakat sok olyan jegy kiütközik, mely terepi madarászat során nemigen (ugyanez igaz például az ablakban etetett madarakra is). A kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) közelről nézve szinte neurotikus madárnak tűnik; legalábbis a vízen állandóan feszült, óvatos, rebbenékeny, sík ideg. “Arckifejezéséből” is valamiféle gyámoltalanságba oltott rémület sugárzik. A “kiskorik” állandóan paráznak, és úgy is néznek ki. Csak akkor nyugszanak meg kissé, ha befejezik a halászatot, és kiülhetnek a sziklákra.
Végül itt a következő leshely – a móló végén. Holnap talán odamegyek, mert további adatokat gyűjtök a védműveken tanyázó madarakról, és a kis kárókatonákról (Phalacrocorax pygmeus) a tervezettnél kevesebb felvétel született. Most ők jelentik majd a célcsoportot. Csak jó idő legyen!
Hozzászólásokhoz gördülj lejjebb!
Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!
Csodás időben, remek fotók! 🙂 Most picit irigy vagyok, picit. 😀
Köszönöm! – kedvezett minden, nem tagadom 🙂 de azért amikor kimásztam a sátorból, alig tudtam mozogni, estére meg olyan izomlázam lett, mintha betont talicskáztam volna. De megérte. Lehet, hogy a videókból is rakok fel rövid előzetes a Facebookra.
Csodálatos fotók! Nem semmi, hogy még gólyát is láttál. Ezek a kis kárók meg milyen kis cukin tekintgetnek. 🙂
Köszi! 🙂
Gyönyörű fotók! 🙂
Azt hiszem, a madaraskönyv képei kiváltják majd azt a már általunk többször emlegetett és hiányolt fotókiállítást.
Már két éve lezsíroztam egy fotókiállítást, csak hát mint tudjuk: Covid. Azt remélem, úgy saccolom, 2022-ben konszolidálódunk, és akkor mehet minden (a szafarik is, amiket most megint le kellett állítani).
Egyik szebb,mint a másik.Csodás felvételek🥰🤗
Egészségben,szeretetben,sikererben gazdag
szép új évet,Cen!🥂🍀
Köszönöm – Neked is minden jókat 2022-ben!
♥ De nagyon köszönöm, Cen’, hogy a téli Balaton madárvilágának atmoszféráját ilyen mesteri szinten megörökítetted, és láthattam én is a Csodát! Gyönyörűűűák a képek! ♥
Jól jönne egy kis tél is, hóval, faggyal meg jéggel – akkor lehetne igazán szépeket lőni 🙂
Csodás hangulatú fotók, mintha nem is tél lenne.
Gyönyörű madárkavalkád.
Köszönet a csodás képekért, igazán eredményes év végi “vadászat” volt szép időben jó helyen. Élményekben gazdagon indul az év, kívánom maradjon így!
Remek fotók, pazar környék és grátisz tudás – mi kell még? 🙂
Sok ilyent kívánok még magunknak – és jó könyvírást, -fotózást!