Az öreg, akit Öregnek hívtak

darázsölyv

Az Öreg szent madara: darázsölyv (Pernis apivorus) (FORRÁS)

Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón.


2020.04.18. Erre is régóta készülök, de más apropóból. Egy szent madár miatt akartam ezt megírni már régóta, de mint oly sok mindennek, járvány idején ennek az emléknek is más az akusztikája. Most elválaszthatatlanul kapcsolódik össze egy madaras történet mindazzal, amit a napokban Hetési tanárbácsiról és a veszélyeztetett idősekről írtam.
Többször említettem már, hogy három olyan tanárom is volt, akik alapvetően határozták meg az életemet; nem is egyszerűen meghatározták, mint inkább kijavították, amennyire lehetett. De eddig csak Hetési tanárbácsiról esett szó. A másik két „mester” közül az egyik sajnos már szintén halott. Régóta.

Esetében a mestert idézőjelbe se kell tenni, inkább így kellene írni: Mester.

Valójában nem is volt a tanárom. Egy tudós ember volt „csak”, egy geológus, paleontológus, egy folyton töprengő, agyaló, kombináló ember. Termetre meg egy medve. Egy lassú, dörmögő, tekintélyes nagy medve. Ismerte a vadakat, a madarakat, de nem volt olyasmi, ami ne érdekelte volna. Talán a hülyeség – az talán hidegen hagyta. Nyugodt ember volt. Amolyan ősapa. Mindenki apja vagy mindenki nagyapja. Sokan jártak hozzá, az ő kicsi, fenyőkkel övezett házába, fiatalok.

Abba az udvarba, ahol néha szarvasbika ácsorgott az ajtó előtt, máskor tizenkét innen-onnan összeszedett kutya rohant elő, és szelíd harkály kopogtatta az ajtót, ha megéhezett.

Ahol a házban pelék éltek, az ágy alatt pedig tucatjával hevertek őstulok-koponyák. Semmi sem jellemzi jobban őt, mint az, hogy bár nem is volt igazán idős, mégis mindenki így emlegette: Az Öreg. Mint később láttam, akár az ország túlsó felén is beleakadhatok olyanba, aki búcsúzásként csak annyit mond: „És add át üdvözletem az Öregnek.”
Megőszült már, igaz, és dörmögött. De nem ettől lett ő Öreg. Még csak nem is attól, hogy okosabbként örömmel mondta meg a tutit.

A kérdései miatt. Folyton kérdezett. Ritkán állított valamit, inkább addig kérdezgetett, míg rá nem jöttünk, mire kellene rájönnünk.

Egy hóvihar miatt maradtam nála először egy egész éjszakára. Korábban is ismertem, de inkább csak látásból. Egy szervezetet elnökölt, ott láttam a közgyűléseken, és párszor összefutottam vele madarásztáborokban. Már nem is emlékszem, miért álltam meg nála. Szünetre utaztam haza, s úgy terveztem, hogy az Öregnél leszállok, beugrok két órára, majd a következő busszal tovább állok. Mindez történt késődélután, valamikor télen.

Ahogy leszálltam a buszról néhány bizonytalan hópehely libbent az összefagyott légben.

Az Öreg bűbájos, nem kevéssé különös felesége teát hozott, s mint mindig, oly sokszor azután, kandírozott gyümölcsöket, az Öreg pedig kérdezgetni kezdett, de sokra nem juthattunk az idő rövidsége miatt. Alig két óra múlva, amint ajtót nyitottunk, megdöbbentő látvány fogadott. Valószínűtlenül nagy hó szakadt le két óra leforgása alatt. Sejtettük, hogy a busz nem tud majd feljönni a dombon. Megvártuk, én a buszmegállóban, az Öreg a kapuban. Teltek múltak a percek, de nemcsak a busz, hanem az ég egy adta világon semmi sem jött. Leállt a forgalom. Az Öreg telefonált anyámnak, aztán vacsoráztunk, s végül majdnem egész éjjel beszélgettünk: azaz továbbra is kérdezgetett.
Két dologra élénken emlékszem.

A kezembe adott egy követ. Szép kő volt, mintha sok gombócból gyúrták volna össze. Fekete volt, kicsit fényes, és nehéz. Nagy darab. De jó volt kézben tartani, épp illet a tenyerembe.

– Mit gondolsz, mi ez? – kérdezte az Öreg.
Ma sem vagyok otthon teljesen a kőzetek világában, de akkor lövésem sem volt az ilyesmihez. De azért próbálkoztam. Mondtam ezt azt, leginkább annyit: „Nem tudom. Nem tudom.” Forgattam, nézegettem, de már tudtam, hogy ez nem fog menni.
– Gondolkozz! – mondta az Öreg, és én gondolkoztam, azaz próbálkoztam.
– Nézd meg jobban! Mire hasonlít?
Néztem. Aztán néztem még egy darabig. Amikor kezdett kínossá válni a dolog, az Öreg felkiáltott:

– Hát egy darab megkövesedett mamutszar van a kezedben!

És tényleg. Mamutszar volt. Megkövesedve. Nevettem, és az Öreg is, amolyan télapósan.
Elképesztő dolgokról kérdezett. Hihetetlen dolgokról beszélgettünk. S mint egyenrangúak. Ez önmagában is valószínűtlen volt, és megtisztelő. Ezért szerették őt a fiatalok annyian. Hajnalra eljutottunk például ahhoz a kérdéshez, hogy egy hangyabolynak vagy egy méhkasnak lehet-e tudata. Lehettem tizennégy éves. Azon sem gondolkodtam el, hogy nekem lehet-e! De hogy egy bolynak? Kinek jut eszébe ilyesmi?

Az Öreg hatalmas ajtókat nyitogatott folyton, és előre küldött minket – bele az Univerzumba, de úgy, hogy mindvégig ott állt a hátunk mögött. Olyan is volt néha, mintha ő lenne a Kapu őre. Akárkit akárhová nem is engedett be.

Máskor elkísértem a boltba. Nyár volt már. Amint baktatunk a csendes utcán, feltűnik a fejünk felett egy termikelő ragadozómadár, mire az Öreg megáll, kalapot emel, s úgy megy tovább. Vettünk ezt-azt, battyogtunk vissza a házhoz, s megint feltűnt a ragadozó, konkrétan egy darázsölyv, mire az Öreg mély hódolattal kalapot emelt megint. „Ejha! – gondoltam. – Ő aztán igazán tiszteli a madarakat.” S tettem is erre valami félszeg megjegyzést. „Azért nem emelek kalapot minden madár előtt, hisz akkor sosem érnénk haza.”

Na jó, de miért épp a darázsölyv érdemli ki ezt a tisztességet?

– A darázsölyv szent madár – felelte az Öreg. – Neki köszönhetem az életemet.
Közbe kell vessek annyit – hisz ezt a fajt kevesen ismerik –, hogy a darázsölyv, ahogy a neve is utal rá, darazsakat eszik, és a fiókáit darázslárvákkal eteti. Viszonylag ritka, de a környékünkön akad szépen. Az Öreg pedig olyan szinten volt allergiás a méhekre és darazsakra, hogy elég volt egyetlen csípés, s már vitték is az ügyeletre. Történt egyszer, mikor az Öreg fiatal volt még, hogy őzek üzekedését akarta kifigyelni egy mezőn, és egy jókora kazlat szemelt ki búvóhelynek. De amint felfelé kapaszkodott, darázsölyv repült ki a kazal oldalából. Az Öreg ismerte a madarat, rögtön tudta, mit keres ott, és hamar lemászott. Másnap egy barátja visszament a kazalhoz, és átnézte: telis-tele volt darázsfészkekkel.

Ha az Öreg felmászik rá, messze a falutól, ott fullad meg. Ezért aztán egész életében, ha darázsölyvet látott, kalapot emelt és hálát érzett.

Évekkel később visszavonult és tisztségeiről lemondott. Ott voltam, amikor megtartotta az utolsó beszédét. Azt mondta, éjjel álmot látott. Azt álmodta, hogy két házi veréb van egy kalitkában, és mint ritkaságokat mutogatják őket.

„Talán azok voltak az utolsó verebek, az egész világon az utolsó kettő.”

Hozzá kell tenni, hogy amikor ezt álmodta, a verébnél gyakoribb madár nem volt, s még védettséget sem élvezett. Erre mondta az Öreg, hogy aki ennyire sötéten látja a jövőt, mint ő, hogy még álmában is a leggyakoribb madár utolsó példányait látja, az nem képviselhet semmit, az nem hisz már a változásban, nem hiszi már, hogy az ember képes lesz a fordulatra.

Csodálkoztam, hogy ellenvetés nélkül hagyták elmenni. Nem is várt egy percet sem. Az utolsó mondat után fogta magát és egyszerűen kisétált az ajtón.

A helyére egy fiatalembert választottak, ennyi történt. Az Öreg hazament. Nem hitt már abban, hogy megmenthetünk bármit. Talán már bennünk sem hitt. Biztos nem, mert nem sokkal később meghalt. Ma sem tudom, mi érte. Épp csak eltemették, utánahalt a felesége is. Lemondtak és elmentek. Philemon és Baucis.

Nem volt több kérdés, nem volt több kandírozott cukor.

Nem volt már semmi ok arra, hogy az ember leszálljon abban a buszmegállóban.
Gyakran jut eszembe. Itt áll a dolgozószobámban a mikroszkópja. Néha ma is azt a kőzetmintát használom kávéalátétnek, amit tőle kaptam; egy csillámpalaszelvény 1780 méteres mélységből. Ma is eszembe jut, ha darázsölyvet látok. Márpedig gyakran látom az udvar fölött őket. De újabban szinte megállás nélkül gondolok rá, amint Hetési tanárbácsira is: vajon milyen lenne a világ, ha nem lenne benne jónéhány öreg? Milyen lesz az a jövő, amiből sok öreg hiányzik? Vajon mit várhatok olyan generációktól, akik – úgy tűnik egyre inkább – mindezzel nem is igen törődnek. Nem az a gond, hogy nem tudják, mi fán terem a darázsölyv. Nem is az, hogy nem tudják, melyik kazal az, amire nem kéne felmászni.

Azt sem tudják, hogy vannak olyanok, akiktől megtudhatták volna.


Kérlek, oszd meg ezt az írást másokkal is. Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a lap aljára!

Most is itt áll az Öreg mikroszkópja 🙁

Feliratkoztál már hírlevélre? Próbáld ki!

Email cím*


Rekviem az öregekért – …de hol van a fiatalokból az öreg?

2020.04.17. Látod, tanárbácsi? Idejutottunk.

Mi a koronavírus? Kegyelemdöfés vagy gyorssegély? (1.)

Mi a koronavírus? Kegyelemdöfés vagy gyorssegély? (2.)

Mi a koronavírus? (3.) Mi az, amit biztosan tudunk a járvány utáni időkről?

 

 

16 Comments:

  1. A csodálatos” öregek”🥰
    Annyira jó volt olvasni.
    Szép emlékek, örök,s mindig táplálkozik az ember belőle.😊

  2. Szabó Edit

    Szép történet. Egyik kedvenc sorozatom újabb darabja. 🙂 🙂
    Vajon hány történet lehet a tarsolyodban, hogy szinte mindig találsz egyet, ami épp aktuális?

    Ahogyan a Johnny Cash videó is. Az is fantasztikus és nagyon passzol ide!

    Elképzelhető, hogy láthattuk mi már az itt említett csillámpalaszelvényt? Az egyik fotón, a 100 éves Bialetti kotyogóról szóló posztban. A kávéscsészéd áll rajta. Az lenne az?

    • Sok történetem van, túl sok is – mondjuk úgy: mozgalmas életem volt eddig, s lehet, hátra van még a neheze is, ki tudja?

      Nem akarok már több történetet, csak megírni azt, ami bennem vagy a fiókban maradt – arra sem lenne elég harminc év, s párat ki is hagyhattam volna, ha okosabb vagyok, de a mérleg másik serpenyőjében ott az Öreg, ott van apám, barátok, sokan mások, azok, akikkel érdemes volt találkozni; halottak, és élők – talán leendők is.

      most persze ez nem tud másként hatni, csak patetikusan, de itt vagytok ti is – és azok, akik miatt néha úgy tűnhet: érdemes – például gondolkodni, nem elárulni semmit, és talán néha még írni is 🙂

    • Jaj, elkalandoztam Johnny Cashre – én is azt hallgatom

      Egyszerűen félelmetes szemed van – nekem eszembe nem jutott, de tényleg az kőzetminta van a csésze alatt!!

  3. A “Nyughatatlan” Johhny Cash- micsoda film volt !!
    Szerencsés vagyok, a nyolcvanas évek elején ott csápoltam Budapesten a koncertjén.
    Manapság nincsenek karizmatikus emberek, tanárok, akiket a gyereke úgy igazán követhetnek-legalábbis a sok generációs népes családomban ez látszik. Remélem azért tévedek. Milyen jó téged olvasni- visszavisz azokra az órákra a faluban amit a szabd ég alatt a réten, vagy egy óriási tölgyfa alatt tartottak nekünk.

  4. Kenderesi Erika

    Visszarepítettél a csodálatos gyerekkoromba!
    Volt egy tüneményes idős néni,aki megmutatta nekünk a Szigetszentmiklósi Duna-part szépségeit.Figyelmesen hallgattuk,sétáltunk.
    Még ma is emlékszem a szavaira….bár már nem sok maradt a csodából,de az emlék az örökre bennem él.
    De jó lenne még több ilyen szívet melengerő írást olvasni!

  5. Holsky Péter

    Az emberiség évezredek óta… helyesebben: mióta létezik, öregek, de legalábbis érettek irányította, patriarchális vagy matriarchális társadalom volt. Nagyon lecsupaszítva: az idősek éltek régóta, tehát nekik ők bírtak azzal a tapasztalattal, világismerettel, amely a közösséget hozzásegítette a túléléshez. Ennek az uralmi formának, persze, megvoltak a maga hátulütői is a fiatalok számára – elég, ha csak a Shakespeare-hősök sorsára gondolunk Hamlettől Cordelián át Rómeóig és Júliáig.

    Viszont az utóbbi bő 250 évben (legalábbis a nyugati világban) fordult a helyzet: ahogy a fejlődés, a haladás lett a fő cél és jelszó, egyre inkább az ifjúság kultusza bontakozott ki Plusz a vallásosság háttérbe szorulásával a halálfélelmet úgy próbáltuk kezelni, hogy elhitetjük magunkkal: örökké fiatalok lehetünk. Az öregeknek egy ilyen társadalomban periférikus hely jut – ha jut hely egyáltalán.
    Ennek veszélyeire a művészet, az irodalom idejekorán figyelmeztett (pl.:
    https://moly.hu/konyvek/dino-buzzati-hajtovadaszat-oregekre ) — kell-e mondani: hatástalanul. Úgy gondolom: ezek a járvány kapcsán született megnyilvánulások, sajnos, ennek a folyamatnak az újabb, logikus lépései is egyben.

    • Baszki! – de jó hogy mondod! Minden okés, amit írsz, tényleg, és köszönöm is, csak azon csodálkozom, hogy a fenébe nem ugrott be Buzzati is, holott hatalmas nagy kedvencem volt!

      Ahogy elkezdtem írni-posztolni az idősekről, azonnal kellett volna hoznom Buzzatit is. De ami késik… Köszi újra! 🙂

    • Szabó Edit

      Nekem pedig Spiró György Príma környék c. darabja jutott eszembe…

  6. Nagyné Ica

    Csak röviden!
    Attól vagy te olyan különleges és kivételes Cen’, hogy ilyen emberek vettek körül és mindent magadba szívtál, tanultál tőlük, mert megvolt benned a tudásvágy. Ezt persze ezt magadnak is köszönheted.
    Örülök, hogy Philemon és Baucis-ként említetted őket. Tudod ők a kedvenceim. 😊

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!

    VIHAROS AZ ÉLETED? KÜZDENED KELL? AKKOR EZT OLVASD EL!
    San Francisco, 1890-es évek. Egy fiatal fiú megelégeli a családi ház nyomasztó világát és a polgári társadalom kilátástalan körülményeit, és a kalandot választja: a tapasztalás útját. A csavargás és a matrózélet, a szenvedély és a szerelem teszi őt felnőtté. Centauri előző könyvében már bebizonyította, hogy tud letehetetlen nagyregényt írni: a témájában is a Jégvágóhoz kapcsolódó Jákob botja pedig egy minden eddiginél varázslatosabb utazásra hívja olvasóját az emberi természet kiszámíthatatlan tájaira. A kaleidoszkópszerű elbeszélés egyszerre olvasható fejlődésregénynek, családregénynek, kaland- vagy épp szerelmi történetnek. Bár az események és a karakterek néhol felidézik Jack London élettörténetét, ez a könyv mégsem róla szól, hanem arról, hogyan lehet Jack Londonná válni.

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN: "„Ezer éve” ígértem egy cikket egy olyan jelenségről, amiről magyarul nem találni semmit, holott méltó volna a világhírre." 2020.08.08. 13:18

    ŐRÜLT PORTLANDI FECSKÉK - MADÁRVONULÁS AMERIKÁBAN:
    "Az amerikai kontinens nyugati partjainál és az USA északi illetve Kanada délinyugati részén, ahonnan a nyugati partokat követve, többek között Kaliforniát érintve Dél-Amerikába vonul. Néhány éve meghökkentő gyülekezésük alakult ki az Oregon állambeli Portland egyik általános iskolájánál. Azon túl, hogy amit ezek a fecskék művelnek, egészen elképesztő, számos tanulsággal is szolgálhat a számunkra. De először nézzünk egy felvételt, hogy lássuk, miről van szó. Először olyasmit látunk, amit seregélycsapatoktól is „megszokhattunk”; éjszakai beszállás előtti, csapatos légiparádét. "

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.

    A HÉT LEGFONTOSABB ESSZÉJE: Az agresszió és a koronavírus-járvány lehetett volna az utolsó mentsvárunk. 2020.08.06.
    "Hatalmas sanszot hagytunk ki ezekben a hónapokban. Épp a világjárvány adott nekünk lehetőséget arra, hogy egy alapvetően elhibázott pályáról letérjünk, de ez nem történt meg. És nem fog megtörténni már. Azt is állítom, hogy ezután jöhet bármi, nem fog történni semmi, az ember, a Homo sapiens elvesztette képességét, hogy saját sorsának kovácsa legyen."
  • MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA

    MAZSOLA A MÚLTBÓL - EGY JÓ KÖNYV NYÁRRA
    "„Fiatal lányként nagy bajba kerültem. 1966 nyarán lefeküdtem egy fiúval, aki még nálam is éretlenebb volt, és azonnal teherbe estem. (…) Kirúgtak a főiskoláról. (…) A terhességem előrehaladtával máshol kellett menedéket keresnem. A szomszédok úgy viselkedtek, mintha a szüleim bűnözőt rejtegetnének. Kissé délebbre, a tengerparton találtam magamnak egy pótcsaládot (…) Fegyelmezett, mégis meghitt családi életük a bioételeken, a klasszikus zenén és a művészeten nyugodott. (…) Vasárnaponként elsétáltam egy kihalt tengerparti kávéházba, ahol kávét és fánkot reggeliztem – egyiket sem nézték volna jó szemmel az egészséges ételek uralta háztartásban. (…) Mivel nem voltam férjnél, az ápolónők kegyetlenül bántak velem, órákig hagytak szenvedni az asztalon… (…) Drakula lányának neveztek (… ) Bár a karom üres volt és sírtam, a gyermekem életben maradt és jó kezekbe került. (…) Örökbe adtam egy jómódú és művelt családba."
  • HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA

    HŰSÍTŐ KALANDREGÉNY NYÁRRA
    "Centauri, a “titokzatos író” nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik “tökös gyereket” faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt."

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA

    MUTÁCIÓ - JÁRVÁNYNOVELLA
    Nehéz megmondani, mi a legjobb az életben. Valamivel könnyebb kérdés, mi a legrosszabb. A járvány kitörésekor már tudtam. Legalábbis azt hittem, tudom. Három dolog a legrosszabb, de hogy a három közül melyik a leginkább elviselhetetlen, arról még a karantén idején sem döntöttem. Az első az, ha valaki hirtelen meghal. Mondjuk, az apád, akire mindig számíthatsz. Akivel sörözhetsz, beszélgethetsz, horgászhatsz; aki nem tökéletes, de mégiscsak ott van neked, akit bármikor kereshetsz, olyan, amilyen, de nála valóságosabb ember nincs a Földön. Az valami felfoghatatlan, amikor egy napon közlik veled: ez az ember nincs többé. Meghalt. Váratlanul. És te nem érted: Akkor most mi van? Többé nem beszélünk? Többé nem főzünk együtt? Akkor holnap mégsem horgászunk? Akkor ma nem találkozunk? Már ma sem? Ezt alapvetően nem képes felfogni az ember. Hiába volt ott egész életében, a bölcsőtől az esküvőig, most mégis olybá tűnik, hogy az embert, aki az apád volt, álmodtad csak. És most felriadsz egy álomból, a továbbiakban ébren kell lenned, egy olyan világban, ahol árva vagy.

    KERT A VADONBAN

    KERT A VADONBAN
    Sajnos alig találni adatokat arról, hogy az ország területének hány százalékát teszik ki kertek. Hosszas keresgélés után sem sikerült megbízható forrásra bukkannom, holott nyilván nem elenyésző ez a hányad. Sok múlhat azon, hogy ezek a kertek milyen állapotban vannak, és a tulajdonosokat milyen szándék vezérli a művelésük során. Ma ez fokozottan igaz. Az én kertem például mára úgy működik már, mint egy kültéri légkondicionáló.

    KERT & VADON "Mindig történik valami. Most például örökbe kellett fogadnom egy egész "csonka családot." 2020.07.17. 12:18

    KERT & VADON
    "Július 5.-én új fejezet nyílt a birtok történetében, aznap viszont még nem tudtam, hogy nemsokára egy kis “csonka családot” kell örökbe fogadnom. A délutáni órákban, nagy hőségben, a bejárati ajtó előtt megjelent egy sünkölyök. Ennyire kicsi sünt talán nem is láttam még. Szokatlan volt az időpont is, mivel a sünök éjjel járnak."

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK

    RÉM EGYSZERŰ RECEPT HÚSEVŐKNEK
    Szeretek pepecselni macerás ételekkel, ha időm engedi – de gyakran nem engedi. Utóbb pedig sok ételről kiderül, hogy koránt sem annyira nehéz vagy macerás az elkészítésük, ahogy azt botcsinálta szakács fényévekről elképzeli. A hétvégén írtam arról, hogy a kenyérsütés is lenyűgözött azzal, hogy voltaképp a semmiből lesz valami alapvető; s alapvetően finom. Bevallom én húsevő vagyok. Kötelességem is húst enni a lábam miatt. Írtam már arról, hogy gyerekkoromban kis híján majdnem elvesztettem a jobb lábamat (AMIRE BÜSZKE VAGYOK: A JOBB LÁBAM), máskor sikerült ugyanebbe a lábba beleállítanom a baltát, s ilyenkor fokozottan kellett ügyelnem arra, hogy elegendő húst egyek; ez ugyanis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a láb fenntartsa magát. Szerencsére kedvelem is a húsételeket

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG

    A MADARAK SÖTÉT OLDALA - ÁLLATI KEGYETLENSÉG
    "Sokan szeretjük a madarakat. Csodáljuk őket, számos esetben írtam róluk én is elragadtatással. Legutóbb a madárdal lenyűgöző szépségét mutattam meg, egyúttal bizonyítékként arra, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint azt bárki gondolná. Hajlamosak vagyunk idealizálni az állatok világát, és eszményként szembe állítani az ember kétségkívül drasztikus és „embertelen” világával. Könnyen alakul ki bennünk az a kép, hogy szemben velünk, az állatok ártatlan és tiszta lények. Abban egészen biztos vagyok, hogy a természet egésze egy lenyűgöző, messze felettünk álló, hibátlanul működő rendszer. Ebből a szempontból vizsgálva magamat, a természet imádata és vizsgálata szinte már vallás. Alighanem panteista vagyok. Ami másoknak az Isten, az nekem Gaia. Ugyanakkor töprengésre ad okot, ha az állatvilágot közelebbről is szemügyre vesszük. Erre különösen sok lehetőség nyílik a webkamerák és élő közvetítések korában."

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?

    AMIT NEM TUDTÁL A HARKÁLYOKRÓL: Valóban kérdés: hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
    Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják. Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is. Szabó Edit kérésére írok róluk részletesebben. Az eredeti kérdés az volt, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól? Ennek apropóján azonban egy kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót az éjjel. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk.

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?

    NŐURALOM ÉS A FÉRFIAK BUKÁSA: Lányok egész generációja nőtt fel apa nélkül. Lányok garmadája igyekezett megtudni olcsó, véletlenszerűen fennmaradt könyvekből, miben áll a férfi lényege. Egyáltalán, hogy néz ki?
    Először volt a tízéves háború. Ez tavasszal kezdődött és tavasszal is ért véget. Hatvan évvel korábban. Májusban béke volt. Majd következett a húszéves háború, ami húsz évig tartott, nyáron kezdődött és nyáron ért véget. Szeptemberben ismét béke volt. Végül kitört a harmincéves háború. Ez ősszel kezdődött és ősszel ért véget, harmincévnyi öldöklés után. Októberben elcsöndesültek a frontok. November elejére egyszerűen kiürültek a lövészárkok. Az ezredesek, dandártábornokok, marsallok novemberben már nem találtak katonákat. December elején próbáltak még toborozni, de a falvak és a városok egyaránt üresen álltak, pontosabban nem volt bennük férfi, még fiatal férfi vagy nagyobb fiúcska sem. Arról nem szólva, hogy ezredesek, dandártábornokok, vezérkari főnökök és marsallok se igen akadtak. Az a néhány, aki maradt, agyalágyult hülye lett a sok lövöldözéstől, az összességében hatvanévnyi öldökléstől elszállt minden harcikedvük és életerejük, megöregedtek, nemhogy harcolni, de járni is alig tudtak, süketek voltak mindkét fülükre, és amikor ezek közül néhányan itt-ott, véletlenszerűen, a pusztában, a tajgán, a tundraövben, az évekkel korábban elcsatangolt vagy leszakadt, húsz és harminc és negyven évvel korábbi hadifogságból hazafelé vándorló kéttucat férfiból összeblöfföltek egy-egy tizedet vagy fél szakaszt, bármit, amit harci alakulatnak tekinthettek, és mustársárga, vérpöttyös térképeikkel elindultak az utolsó állások felé, majd odaértek, azt kellett látniuk, hogy ott már rég nem folyik semmiféle harc, sőt vér se. A tízéves háborúból visszamaradt csontoknak nyoma sincs. A húszéves háború katonai zubbonyaiból csak itt-ott maradt néhány mandzsettagomb, de az is a porhanyós, vértől fekete tőzeg alatt.

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?

    MÓRICKA ESETE A VILÁGJÁRVÁNNYAL: Ha valaki egész életében forradalmi hévvel azt üvölti: „Előre!” – amikor a történelem hozza úgy, hogy valóban nincs más hátra, mint előre, miért kezdi váratlanul azt üvölteni, hogy „HÁTRA!”?
    Hetekkel ezelőtt írtam már a hisztériáról, leginkább kérdéseket tettem fel. Költői kérdéseket zömmel, s nem vártam választ. De ennyi idő után pár választ kaptunk mégis. Jól látszik, hogy valóban kibontakozott mára egy ideológiai háború, ahogy kibontakozott egy életmódok közötti háború is. Az egész vita valójában a karanténról és a maszkviselésről olyan ideológiáktól átfűtött, eszement tónusban zajlik, hogy ép elméjű ember egy idő után inkább kiszáll; kiszáll olyan szinten is, hogy egyáltalán olvassa és hallgassa ezeket. A járvány gyakorlóterep, felület sok megmondófej számára. Épp ez adja meg számunkra az egyik fontos választ. Nem vitatható, hogy rendkívüli helyzetben vagyunk. Akár brutálisan veszélyes járványhelyzetről, akár brutálisan túltolt hisztériáról beszélünk. Mindkét esetben igaz, hogy valamiféle rendszerhibával kell szembesülnünk. Ismét leszögezem: én nem gondolom, hogy itt hisztériáról lenne szó. Arról semmiképp, hogy az egyik oldal hisztérikus volna, no de a másik, az mennyire józan. Nem. Legjobb esetben is egy hisztérikus gyereket látunk, nevezzük őt Zolikának, de lehet Robika, Pistike vagy Móricka is, tök mindegy, aki a pénztár előtt földre veti magát, üvölt és toporzékol, mert nem vettek neki rágógumit.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.

    MEGHÖKKENTŐ ÁLLATOK – AKIT MINDENKI LÁTOTT, MÉGSEM LÉTEZIK: Gondolhatnánk – ahogy gondoltuk is évszázadokig –, hogy egy új kecskebéka létrejöttéhez is kell egy nőstény kecskebéka meg egy hím. De nem.
    A tavasz az utánpótlásról és a fennmaradásról szól a vadonban; végsősoron e körül forog minden. A nyugalmi időszakok is azt a célt szolgálják, hogy kihúzza mindenki tavaszig valahogy, s a lehető legfelkészültebben jusson el a tavaszig. Nem meglepő, hogy a legérdekesebb és legdöbbenetesebb jelenetek, szokások, trükkök zömmel a szaporodási időszakhoz köthetők, a titokzatos és gyönyörű madárdaltól a násztáncig. Vagy gondoljunk a szarvasbőgésre, mely egyben kivétel is, hisz őszre esik, de két ősz között egy szarvas, még egy bika is, bizonyos értelemben csak egy legelésző állat, ám szeptemberben már az erdő királya, a fenségesség maga, és szinte uralja az egész őszt. Legyen egy faj násza bármily látványos, a legtöbb esetben egymástól igen távoli fajok között is van valami közös. Azonos fajhoz tartozó egyedek állnak össze annak érdekében, hogy újabb egyedeket hozzanak létre.

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET: "Jobb világban élnénk, ha erről széles körben tudnánk." 2020.05.01. 08:35

    SKORPIÓK MENTHETNEK MEG MINKET:
    "Először is meg kell küzdenem azzal, hogy pillanatnyilag senki sem tudja, hogy az udvaromban hány faj él. Ami a legszebb: hiába csődülne ide két tucat kutató, a zoológia és botanika legkülönbözőbb területeiről, számukra is hosszas feladat volna felmérni ezt a 11 hektárt. Ráadásul, ha nagyjából végeznének, akkor is csak egy megközelítően helyes képet adhatnának, hisz még egy kicsi terület faunája és flórája is folyamatosan változik. Új fajok tűnnek fel, és régi fajok tűnnek el."

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK? "A közép- és a felső osztálybeli nők a beteges megjelenést sminkkel is igyekeztek elérni. Úgyis mondhatnánk: tébécésre sminkelték magukat." 2020.04.24. 05:08

    HOGYAN ALAKÍTOTTÁK A DIVATOT JÁRVÁNYOK?
    "Az 1800-as évek közepére a tuberkulózis Európában és az Egyesült Államokban is elérte a járvány szintjét. A betegségről ma már tudjuk, hogy fertőző, a tüdőt támadja meg, és más szerveket is károsít, ez a tudás azonban a 19. sz. elején nem állt rendelkezésre. Az antibiotikumok megjelenése előtt a fertőzöttek lassú leromlás során értek el a végső stádiumba. Sápadni és fogyni kezdtek, mielőtt belehaltak volna az akkoriban „felemésztődésnek” mondott kórban. Épp ez két, alapvetően nyugtalanító tünet vált az új divat alappillérévé, s nem kell sokat keresgélnünk, hogy hamar rábukkanjunk máig tartó hatására."

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS "TELJES TESZTELÉS" - A SARKSITE-ON: "De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt. Ez a frusztráció lesz az, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy végül győzedelmeskedjen és helyreállítsa régi szép életét." 2020.05.07. 19:21

    TELJES TERJEDELEMBEN MÁR ITT IS
    "Hiába ígérte Bill Muskerberg a KONTKAT-3000 zavartalan élesítését, a letöltés mégis akadozott. Tegyük hozzá, Josef K. maga sem tudta eldönteni, hogy az internet túlterheltsége vagy a laptop elavultsága miatt, esetleg valami zsarolóvírusnak köszönhetően. Mindenesetre a KONTAKT-3000 ölelkező kabalafigurái előtt egyre csak karikázott a gép, ráadásul egy ponton frissítésbe kezdett, kikapcsolt és újraindított. Josef K. csak annyit mondott erre: „Szar az egész” – ezt is magában. De miért is csodálkoznánk ezen? Josef K. épp azokat a tüneteket mutatta, amiről a mennyei Bill Muskerberg oly sokat beszélt."

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB "SZTORI", AMIT VALAHA ÍRTAK: "Mi történt Krisztussal? Hogyan végezhette kereszten, amikor voltaképp semmit sem tett?" 2020.04.10. 16:01

    JÉZUS KRISZTUS TÖRTÉNETE A LEGPROGRESSZÍVEBB
    "Végtelenül szomorú, tragikus, és mindörökre aktuális marad az a pinpongozás, amit Krisztussal csinálnak. Amikor végsősoron mindenki – ki ilyen, ki olyan okból – érdekelt Jézus halálában, de valahogy senki se akarja, hogy személy szerint ő vigye el a balhét. Tudja mindenki, mennyire méltánytalan, mennyire ostoba, mennyire kicsinyes minden erő, ami Krisztus ellenében megmozdul; ami ekkora erővel s egyszersmind ennyire szánni való ostobasággal valaki halálát akarja. Mindenáron, de úgy, hogy felelősség senkit se terheljen."

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA: "A madárénekek lassított vizsgálata abba az irányba mutatott – egyértelműen –, hogy a madarak jóval intelligensebbek, mint korábban hittük, ráadásul érzékeny ponton talált el minket." 2020.04.06. 20:28

    A MADÁRÉNEK DÖBBENETES TITKA:
    "A felvételek után arról nem lehetett vitát nyitni, hogy a madárének sok esetben pontos mása az emberi zenének. Egyetlen ponton lehetett a madárzenét visszatuszkolni abba az eszmerendbe, ahol az emberi zene az értelem és a művészet csúcsa, egyedüli képviselője. Ez pedig a tudatosság kérdése. A szkeptikusok azt állították, hogy bár sok madár lenyűgöző dallamokat énekel, erről mit sem tud. Ahhoz hasonlóan, amint néha élettelen tárgyak is dallamok kiadására képesek."

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM? "A borhoz kitartás kell, nyitottság és határozottság, odafigyelés és akarat; a jó borhoz épp azok kellenek, mint a jó élethez." 2020.05.03. 12:29

    HOGYAN LETT BORGYŰJTEMÉNYEM?
    "Akkoriban rendszeresen láttam vendégül népes társaságokat, minden második hét péntekén. Nagy főzések, zenehallgatások és beszélgetések színtere volt minden ilyen este. Hajnalig folyt a lakoma, a beszéd, ha tetszik, a mulatozás. Zömmel madár- és zeneszerető emberek jártak hozzám. Zömmel sörivók. Egyik pénteken elmeséltem nekik, hogy már saját borom is van a pincében, mert korábban másnak félre raktam egyet, és úgy gondoltam, nem járja, hogy sajátom ne legyen. Mire páran úgy gondolták: az sem járja, hogy nekik sincs félrerakott boruk."

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK? "Szeretnék adni nektek az ünnepre valami kedveset, s találtam is valamit. Rettentően tanulságos és aranyos!" 2020.04.11. 18:20

    KIK TÁNCOLTAK HAMARABB? AZ EMBEREK VAGY A MADARAK?
    "De mielőtt megmutatnám, pár szót, egy kis bevezetőt engedjetek meg. Úgy látszik, nem bír magával a bennem rejlő „népművelő” 🙁 A minap részletesen írtam a madárzenéről, s már ott is feltettem azt a kérdést: mi van, ha nem az állatok utánoznak esetenként minket, hanem az emberi faj rendezkedett be az állatok utánzására? Nem akarom ezt a kérdést ismét megnyitni, csak épp egy olyan felvételt ajánlottak a figyelmembe, ahol épp az ember utánoz állatokat. De mint oly sokszor, ennek is nagyobb a jelentősége annál, minthogy csak vidámkodjunk kicsit."

    FILMAJÁNLÓ: "Bizonyos asszonyok számára épp ezek a férfiak jelenthetik a beteljesülést, már ha képesek kicsalni őket az erdőből vagy velük élni a vadonban" 2020.04.05. 19:36

    FILMAJÁNLÓ:
    "Ezért az e világból való nőnek, amikor rátalál az emberére, aranyásóra vagy hegymászóra, nincsen könnyű dolga. Katharina (Mathilda May) a farkasember, Roccia jobbján lép be a képbe, és az atletikus Adonisz, Martin balján végzi. Martinnal pedig a hegy, a Cerro Torre végez. Ez lenne a lelőtt poén, de gyorsan hozzáteszem, hogy a két férfi viadala során, a film mértani középpontjában, meghal még valaki. Olyasvalaki, akinek nem kellett volna."

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA: "A kakukk valóban okos, agyalós madár, mégis néha épp az eszessége miatt jár pórul. Pontosabban azért, mert ennek az eszességnek is vannak határai." 2020.04.08. 19:33

    ÁRMÁNY ÉS ÁLCA:
    "A kakukk arról híresült el, hogy a tojását más madarak fészkébe csempészi, és a fióka felnevelését nálánál sokkal kisebb termetű madárfajokra, például a vörösbegyre vagy a nádiposzátára bízza. Kevesen tudják, hogy a kakukk bizonyos szempontból az álcázás nagymestere is. Képes mások álcázását utánozni. A madártojásokat általában szintén valamiféle rejtő-szín jellemzi, ami azonban fajonként változik; más a vörösbegy, a nádirigó, az énekes rigó és a barázdabillegető tojása. (Az alábbi kép a fekete rigó tojásait mutatja.)"

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN? "Már nem is tudom, mióta vagyok itt önkéntes karanténban, de talán úgy 6-7 hete. Rögtön az elején arra lettem figyelmes, hogy géphangokat hallok a völgyből." 2020.03.29. 17:51

    HOGYAN HÓDÍTS KARANTÉN IDEJÉN?
    "Korábban többször is beszámoltam a területemre vonatkozó tervekről, többek között arról is, hogy a fásítás mellett feltett szándékom visszaadni a terület egy részének a vizet. A völgy ugyanis valaha láp vagy mocsár volt, a birtokhatár túloldalán ma is égerláperdőt találni. Beszéltem olyan környékbelivel, aki még vadkacsákat látott ebben a völgyben tömegével, s olyannal is, aki a területhatáron folyó patakon tanult horgászni. "

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ? "Mindnyájan szeretnénk a lehető legtöbbet megtudni arról, amit szeretünk, de arról is, amit nem. Jó esetben." 2020.06.05. 19:09

    TUDTAD, HOGY CSAK A HALOTT ÍRÓ A JÓ ÍRÓ?
    "Vannak, akik rajonganak a kortárs magyar irodalomért, vannak, akik kevésbé, de tartozzon valaki bármelyik csoportba, azt hiszem, minden olvasó szeretne tisztában lenni a kortárs irodalom állapotával, minőségével, szereplőivel. De hányan veszik a fáradtságot, hogy éveken át vegyék és olvassák az aktuálisan megjelenő irodalmi folyóiratokat? A kortárs irodalom legfontosabb fórumát ugyanis még mindig a folyóiratok jelentik."