• Slider
  • previous arrowprevious arrow
    next arrownext arrow
    Slider
  • Slider

Ficsor Benedek: Mesélj, amíg megteheted

Egy részleteiben ismerős világot épít fel, a végeredmény azonban mégis különbözik mindattól, amihez hozzászoktunk. Már novelláskötetei megjelenésekor is több kritikusa megjegyezte, mintha Centauri a semmiből, előzmények nélkül bukkant volna föl.

Centauri: Jégvágó. Magvető, 2013

Magyar Nemzet

centauri jégvágó magvető irodalom író kék angyal bestseller ice pickCentauri zavarba ejtő jelenség. Arc nélkül, írói (ál) néven alkotva, az irodalom árnyékos területein rejtőzik. Igazán titokzatossá azonban mégis a szövegei teszik. Prózája idegenül szól magyarul. Egy részleteiben ismerős világot épít fel, a végeredmény azonban mégis különbözik mindattól, amihez hozzászoktunk. Már novelláskötetei megjelenésekor is több kritikusa megjegyezte, mintha Centauri a semmiből, előzmények nélkül bukkant volna föl. Jégvágó című új regénye kapcsán ez a gyökértelenség – ha lehet – még hangsúlyosabbá vált.
A fülszöveg amerikai nagyregénynek nevezi a kötetet, ami elsőre, jobb híján, irányjelzésnek megteszi. A Jégvágó amellett, hogy Amerikában játszódik, remekül használja fel a nagy amerikai prózaírók – Jack Londontól J.D. Salingerig – stílusát, történetvezetését, párbeszédeit. A szöveg néhol tiszteletadásnak, néhol paródiának tűnik. A kötet 20 sornyi jelöletlen Salinger idézetet is tartalmaz a Zabhegyezőből. Dan Coolbirth, a főszereplő és egyben elbeszélő mintha Holden Caulfield, a Zabhegyező hősének posztmodern felülírása lenne. Bár a narrátor ugyanolyan cinikus és kiüresedett, Centauri a lényeges pontokon vitába száll Salingerrel. „Soha senkinek ne mesélj el semmit” – mondja Holden a Zabhegyezőben, a Jégvágó utolsó mondata pedig: „Tudod, mit? Még ha nincs is kinek, mondj el mindent te is, legalább egyszer, addig, amíg megteheted, ember.”
A sokrétegű szöveg lényege a történetmesélés. Történetekre legalább akkora szükségünk van, mint levegőre – olvashatjuk. Dan Coolbirth pedig ellenállhatatlanul mesél. A nagyapjáról, akinek vélt elmebetegségét lobotómiával kezelték, a családjáról, a könyvekről, amelyek történetei egybefonódnak a regény valóságával, egy kettős gyilkosságról és a menekülésről, és végül egy indián lányról, aki megmenti az életét. És mindeközben végig a világról mesél, amelyben az emberek úgy élnek, mintha mindenkin lobotómiát hajtottak volna végre.
A központi motívum, a lékelés a regény végén új jelentéssel bővül. A nagyapának a koponyáját fúrták keresztül, Dan Coolbirth és Téa, az indián lány a világot lékelik meg, hogy utat nyissanak valami igazibb, valóságosabb felé.
A végére egyértelművé válik: a Jégvágó nem egy magyarul megírt amerikai regény. Hatásokról és utalásokról beszélhetünk, de a szöveg inkább annak az egyszemélyes világnak a terméke, ahol a Centauri nem számít álnévnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük